Szextiválszezon

Blog Egyéb VBT

Nem tudom, mennyire releváns egy angol kutatók által készített, a BBC-n megjelenő felmérés. De még ha van is egyfajta angol tudósos utóíze, akkor is érdemes foglalkozni vele. Az történt ugyanis, hogy egy, a YouGov (Részvényárfolyam: YOU (LON) 446,00 GBX -11,00 (-2,41%) jún. 21. 12:31 GMT+1 – bevétel 107 millió GBP) által 1188 fesztiválozó nővel készített felmérés alapján „furcsa” dolgok derültek ki. Például, hogy a 40 év alatti nők 43 százaléka tapasztalt már fesztiválozás közben valamilyen nem kívánatos szexuális közeledést, 22 százalékukat pedig (szerintük) egyértelmű zaklatás érte. A megszólalók úgy nyilatkoztak, hogy a szexuális zaklatás leggyakoribb formája a verbális zaklatás, vagy a nem kívánatos, erőszakos tánc volt . A felmérésből az is kiderül, hogy a zaklatások egy százalékát a fesztiválon dolgozó személyzet követte el, valamint, hogy a zaklatók 70 százaléka a nők számára teljesen idegen volt, 30 százalékuk pedig az ismerőseik köréből került ki.

 

Egy kocsmastatisztika kamuelemzése

Tudja az ég, mostanában (mostanában?) valahogy nem hiszek a pusztán ismeretszerzés motiválta statisztikáknak. Hogy ez a fenti felmérés kinek a megrendelésére és milyen célzattal készült, arról csupán sejtéseim vannak. De nagyon is el tudom képzelni, hogy a felmérésben szereplő lányoknak már a kiválasztása is manipulatív módon történt. Ahogyan a televíziós montázsoknál, melyekből megtudhatjuk, mennyire ostobák vagyunk, holott csupán arról van szó, hogy a megkérdezettek közül csak azok válaszait vágták össze, akik bődületes marhaságot mondtak a feltett kérdésre. Mert az, hogy valami nem történt velünk valahol, az sosem olyan érdekes, mint az, hogy történt, méghozzá botrányos dolog történt. Ennek fényében, valamint annak tudatában, hogy sem statisztikus nem vagyok, sem egyéb hivatalos elemzői státuszom nincs, csupán kamuelemzést tudok eszközölni. Úgyhogy innentől senki ne vegye készpénznek a szavaimat!

Itt van mindjárt az első gondom a felméréssel. Mi az, hogy 40 év alatti nők? Most, amikor a 40 az új 20, és egyre többen járnak az harmincas, negyvenes korosztály tagjai közül fesztiválokra? Most, amikor a plasztikai sebészet és a fizikális PhotoShop (v.ö. kozmetikai ipar) oly mértékű haladásnak indult, hogy az már szinte csodaszámba megy? Nem beszélve arról, hogy pont a negyven-pluszos korosztály az, aki egy esetlegesen addig elbaltázott kapcsolatból kitörve újra igényét érzi a felszabadult örömködésnek. Teljes joggal, teszem hozzá!

Na, de legyen. Vizsgálják csak a negyven-mínuszosakat! Ami ebből a megközelítésből eredeztetve nyugodtan lemehet 25 mínuszra is. Szóval nézzük, milyen abúzusok érhetik a 14-25 éves nőket a fesztiválokon.

 

Legyen tánc!

A statisztika szerint a nők 43%-a tapasztalt már nem kívánatos szexuális közeledést, és 22%-uk arról számolt be, hogy egyértelműen zaklatták őket. Akár úgy értelmezem, hogy a leginkább sértettnek kikiáltott 22 százalék a 43 százalék 22 százaléka, akár úgy, hogy a 22 százalék a száz százalék huszonkét százaléka, ez a szám akkor is döbbenetes. Mármint… döbbenetesen ostoba. S még mielőtt repülnének felém a nehéz kövek (Juszt se mondom ki, hogy Jehova!), el is mondom, miért.

Talán nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy a fesztiválozó fehérnép egy kisebb, ám esztétikailag nem véletlenül felülreprezentált része – Zuzu Petalshoz hasonlóan – teljesen ingyen látogatja ezeket a rendezvényeket. Ahol aztán szintúgy ingyen esznek, ingyen isznak, hogy az élvezetszerzés más területeit most ne is említsem. A mindezekért fizető hímnemű egyedek pedig nyilván merő szívjóságból hordozzák nekik az ingyen rostos kepit, a frí kólát, a huncutságos inhalátort, a vicces papírt, a kacagós cigit, s megannyi más jóságokat. Hiszen ki gondolná azt, hogy mindezek merő érdekből történnek? És akkor dzsentrieleganciával jelentsük is ki, hogy ebbe a merítésbe tartozik a zaklatott nők azon csoportjának nagy része, akiket ismerőseik molesztáltak.

Csakhogy ezeken a fesztiválokon nem ritka, hogy teljesen idegen férfiak számukra teljesen idegen nőknek is fizetnek ételt, italt, kellemesen porformára őrölt anyagot, egyebeket. A nők egy része pedig – most aztán ámuljunk el, de nagyon – el is fogadja ezeket. Más részük persze nem, s a meghívás elutasításakor nekik címzett „Mi van, [email protected], asziszed, te tán illatosat [email protected]?” felkiáltások már meg is teremtik a verbális abúzus metszethalmazát (vagy halmazmetszetét, fogalmam sincs, melyik a helyes).

Táncoljunk most át a tánc közbeni inzultálásokra, amik nyilván az egyszerű pogózás közbeni vállastól az öngyújtóemelős lassúzó tömegben való sunyi popsi markolászásig terjedhetnek. Szép dolgok ezek? Nem szép dolgok ezek. Illőek ezek? Nem illőek ezek. Azonban, ha a probléma gyökeréig akarunk hatolni, akkor oda lyukadunk ki, hogy a tánc nem más, mint egyfajta, az állatvilágból ránk hagyományozódott rítus az utódnemzés szempontjából ideálisnak tartott társ kiválasztására. Férfiak és nők esetében egyaránt. Ha tehát egy lány semmi-naciban, köldökpiercingjét mutogatva, hosszú haját dobálva vonaglik kedvenc dalára, azt bizony egy félig meztelen, félig részeg srác a saját maga által járt melldöngető tánc közben esetleg felhívásnak tekintheti.

Arról még nem beszéltem, hogy a fesztiválok közönségének többségét olyan vakációzó egyetemisták, főiskolások alkotják, akik az egész éves tanulás után végre tombolni szeretnének. Ez, valamint a nyári meleg bizony alkoholban oldódnak. Alkoholban, és… ne legyünk álszentek, sok minden másban is. Hogy célzatosan és tudatosan ne említsek semmit a saját nevén, abban azért mind megegyezhetünk, hogy a legvadabb pogót ezeken a fesztiválokon a sátrak közé beeresztett drogkereső rendőrkutyák táncolnák.

 

Problémakezelés, megoldáskeresés

Elfogadható-e, hogy ezek a fesztiválok a szexuális zaklatások melegágyai? Természetesen nem. Ilyenformán a probléma csak egyféleképpen orvosolható: ha a szórakozó fiatalok valamiféle egyetemesen kötelező jellegű viselkedési normát erőltetnek magukra. S megint kerüljön le rólunk a szentek glóriája! Nem arra kell gondolni, hogy megtiltsuk a túlzott alkoholfogyasztást, vagy valamiféle dress code-ot vezessünk. Hanem, hogy a nemek közti interakció szabályait valamiképpen tisztázni és tudatosítani kell.

Az első és legfontosabb, hogy a fesztiválokat a helyükön kezeljük. Odalátogató fiatalként és otthon aggódó szülőként egyaránt. Nagyon jól tudjuk, mi a fesztiválok lényege. Ez pedig nem más, mint az esetiség. Semmi határozott, pontosan körvonalazható cél. Csak a chillin’ életérzés megtapasztalása különböző módokon. Ezt az idősebb korosztály is nagyon jól tudja. A nyári fesztiválok doyenje, a több évtizedes múltra visszatekintő „turisztikai találkozó” látogatói között például már jó ideje nem akad olyan, aki túrabakanccsal és Kis Növényhatározóval vágna neki a koncertekkel tarkított éjszakáknak. Hagyjunk meg tehát mindenkit a saját méltóságában, és hagyjuk meg mindenkinek, hogy néha a társadalmi elvárásokkal kicsit szembemenve meghozzon egy-két döntést. Hogy e döntéseknek nem mindegyike lesz helyes? No és? Ezek a döntések – valamint azok következményei – tapasztalati úton gazdagítják majd az egyén világlátását. És ami mostanság igen nagy szó, hogy valódi interakciók lehetőségét teremtik meg a Web Gyermekeinek.

Kiemelten fontos még a fesztiválokra látogató csoportok önsegítő szerveződése. A férficsapatban mindig legyenek olyanok, akik kevésbé kapatosak, s bármikor le tudják állítani a túlságosan pimasszá vált társaikat. Meglepő, de ugyanez kívánatos női társaságban is. Nem egyszer fordul elő ugyanis a reverse állapot. Bizony, a nők is ugyanúgy tudnak erőszakoskodni, ha meglátnak egy jóképű srácot.

A ruházatból se vonjon le senki túlságosan messzemenő következtetéseket. Nyár van, meleg van, az események többnyire vízpartokon zajlanak. Szóval a mély dekoltázs, a rövid short, a szabaddá tett has, és egyéb más dolgok egyáltalán nem a könnyű préda ismérvei. Csupán a nyárnak, a bulinak szólnak.

Az alaphírre picit visszakanyarodva óriási fontossággal bír, hogy az ingyen meghívott lány már a fesztivál előtt tisztázza meghívójával a viszonyrendszert. Nehezen elképzelhető, hogy ha a srác szponzorál egy negyvenezres, ott alvós partit a lány számára, akkor ez amolyan jószolgálati tett lenne. Nem az. Sohasem az. Egyetlen esetben sem az. Régen se volt az. A jövőben sem lesz az. Márpedig, ha a lány mosolyogva elfogadja a meghívást, azzal egyfajta biankó szerződést ír alá, és legitimálja a tervet.

A férfitársadalom ifjú tagjaiban sem árt tudatosítani, hogy ideje lenne profi módon elsajátítani a női nonverbális közlés helyes értelmezésének művészetét. Aki ebben jártasságot szerez, az egyből tudni fogja, kinél számíthat sikerre, és ki az, akinél már az első másodpercek önizalom-abortuszt hoznak majd. Utóbbi esetben a kudarcot is tudni kell kezelni. Amely kudarckezelés sohasem lehet az agresszió. Sem verbális, sem fizikális formában. Itt kerülhet esetleg újra képbe a korábban már említett “józan barát” segítsége.

Összefoglalva tehát a másneműekhez való közeledés, valamint a közeledés fogadása az, amit mindkét érintett félnek meg kell tanulnia. Na és, hogy a nemek közti kommunikációnak is vannak olyan részei, amelyekkel muszáj tisztában lenni, különös tekintettel az alapmotivációra. Mert amíg a nők többsége valóban szórakozni, mulatni jár a fesztiválokra, addig a férfiak többsége abban reménykedik, hogy ezeken az összejöveteleken megtalálja élete párját. Legalább arra a kurta fél órára. Akár naponta. Többször. Többekkel.

***

Ebben a szellemben kívánok minden fiatalnak boldog, és valódi kikapcsolódást adó fesztiválszezont Tolnától Baranyáig! Vigyázzatok magatokra! Vigyázzatok egymásra!

Appendix:

Akik ezt az írást netán túlzott liberális hangvétele miatt kezdenék támadni, azok számára van egy iszonyatosan letaglózó hírem. A fent leírt dolgok minden fesztiválon így történnek. Teljesen mindegy, hogy a szervezői mag, vagy a fő látogatói réteg milyen nemi, vallási, vagy politikai irányultságú.  

() VBT ()

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.