Karácsony vigíliáján

Blog VBT

Beköszöntött az évnek az a napja, amikor kis időre illetik félretenni düheinket, s megbékélni egyrészt magunkkal, másrészt másokkal. Örüljünk cseppecskét annak, amink van. Főként, hogy békébe, s nem háborúba születtünk bele. Hogy ha nem is vagyunk száz százalékig megelégedve saját életünk alakulásával, azért jobbára nem éhezünk, s többnyire telik miből megpakolni az ünnepi asztalt.

Ha pedig van ismeretségi körünkben olyan, akinek mindez mégsem adatott meg, nosza, ne sajnáljunk segíteni rajta!

Vagy, ahogy a székelyek mondják, ne az opportunizmus, hanem inkább az altruizmus határozza meg életünket. S ha ez az ünnepek utánra is így marad, azzal mindenki csak jól jár.

Minden kedves olvasómnak áldott, békés karácsonyt kívánok!

() VBT ()

Facebook hozzászólások

6 thoughts on “Karácsony vigíliáján

  1. Ajándékul a portál minden kedves írójának és olvasójának hadd küldjek egy karácsonyi történetet:

    Angyalka

    Puha csönd volt, mikor Ágica néni kivitte a szemetet a kertkapuhoz. Furcsa vékonyka hangot hallott a kuka mellől. Körülnézett, s meglátott egy olyan héthónapos kiscicát, aki nagyon elveszetten nyávogott.
    – Hát te, csillagom, hogyan kerültél ide? – hajolt le az asszony.
    A cica emberhez szokhatott, mert nem szaladt el, sőt örült hogy valaki kézbe veszi, engedte magát karba emelni. Ágica asszony átnézett a szomszédba.
    – Biztos az új lakóké a cica – gondolta és erőt vett magán s karjában a dorcogó apró teremtménnyel becsöngetett. – Itt találtam a kapumnál. Biztosan az önöké. Én lakom itt maguk mellett – magyarázta az idős asszony, de valahogy maga szégyellte, hogy e gazdag, puccos, frissen épült ház távnyitós kapujánál úgy áll itt papucsában, vedlett otthonkájára kapott mellényében mint valami kéregető.
    – Nem a mienk – közölte öntudatosan az új szomszéd, kétgyerekes családanya az elegáns, bordó, afféle otthoni plüssbársony ruhájában, miközben csörgött zsebében a telefon, s ettől láthatóan idegesen le akarta rázni a csóró szomszédot. – Megbocsásson, de a férjem hív. Boldog karácsonyt! – böffentette hozzá, s máris fordult, hogy telefonáljon.
    Ágica néni, hát elment a sarki kisboltba kideríteni kié a jövevény. Icuka épp készülődött korán zárni, hisz mindjárt szenteste. Ő se tudta kitől származik a kis dorombolós.
    – Icukám, akkor ha valaki keresi, nálam marad a cica. Van egy kis tejed meg valami parizer? Tudod, lekváros kenyérrel mégsem etethetem.
    – Lekváros kenyér? – hökkent meg a mindenhonnan áradó rántotthal illatú karácsony estén a boltos asszony. – Hal kell a cicáknak, meg tudnak veszni érte…
    – Hát pedig csak lekvárom van, meg az a fél kiló kenyér amit reggel vettem nálad. Tudod, Icukám, még erre is hitelt kell kérnem, írd is be a parizert meg a tejet a füzetedbe, majd nyugdíjból megadom, ahogy szoktuk.
    – Nyugdíjból? Hát az még csak január közepén lesz!!! – döbbent meg Icuka. – Ilyen nagy a baj?
    – Hát igen. Tudod, még mikuláskor itt járt Ádámka, és pénzt kért, merthogy kikapcsolják nála az áramot…
    – S adtál annak a léhűtőnek? – korholt a boltos asszony, miközben elfelejtette beírni a hiteles füzetbe a teljes rúd parizert meg az átnyújtott két doboz tejet, s a tojást is, melyet még mellékelt kéretlenül is hozzá. – Az úgyis csak kábítószerre költené.
    – Meg fogja adni, azt mondta, van már jó munkája – irult-pirult a 88 éves asszony, merthogy nem szokott füllenteni. – Hát tudod, az egyszem unokám. Mióta 10 éve is hogy meghalt 50 évesen munkahelyi balesetben a fiam, meg öngyilkos lett a menyem is, nem bírva a bánatot, már csak ő maradt nekem.
    A boltosasszony bezárt, lehúzta rolót is és bólogatott. Hisz a régi lakók mindent tudtak itt errefelé.
    – De azért van elég ennivalód, Ágicám ugye? Csak szólj, ha valamire szükséged van! Boldog karácsonyt! – búcsúzott boltos asszony a sarkon mikor szétváltak.
    – Persze, majd ünnep után jövök. Akkor majd elviszem a zaciba a férjem és az én gyűrűmet, meg van egy-két anyámtól örökölt ékszerem is.
    – Ugyan már! Hatalmas kamatot kell fizetni arra! Gyere csak nyugodtan és adok hitelt, drágám.
    – Muszáj – ölelte magához a cicát Ágica néni. – Elromlott a gázkonvektorom, abból kell megcsináltatnom, a szerelő csak ünnep utánra ígérte, hogy kijön.
    – S addig mivel fűtesz?
    – Vettem tegnap a Praktikerben egy ágymelegítőt. Úgysincs miért felkelnem, azt a három napot majd az ágyban töltöm, mégcsak le se hűl a szoba. Nagyon jól melegít ez a fűtőmatrac a derekam alatt.
    – Viszek át neked kölcsönbe egy elektromos radiátort, ha kell. Csak telefonálj rám! – intett búcsúzóul Icuka.

    Elcsendesült a város. Mindent puha csönd töltött be, amikor úgy este kilenc tájt váratlanul csöngettek.
    Mire Ágnes asszony magára kapva mellénykéjét kibotorkált, már csak egy nagy zacskó árválkodott a kerítéskapu tüskéjére beakasztva. Senki nem járt az utcán,csak a hó szemerkélt.
    A láthatatlan angyal frissen sült, még meleg rántott halat, dobozban halászlét, krumplisalátát, hókifliket csomagolt. Az asszony fázós lelkét meleg áram járta át, ahogy a hideg szobában bontogatta a zacskót.
    Másnapra még hidegebb lett, kellett még egy takaró az ágyba, hogy benn tartsa a meleget, amit a 100 Wattos ágymelegítő csak ily segítséggel tudott biztosítani.
    A cica tényleg szerette a halat, közösen elköltötték a vacsorát, még maradt is reggelre belőle.
    Ágica néni reggel erőt vett magán és kióvakodott Angyalka – mert ez lett a cirmos neve – mellől az ágyból, hogy összekészítse az ékszereket a zálogba adáshoz. Forró áram futott egész testén át mikor kiderült, hogy üres a kazetta.
    – Hát, Angyalka, – bújt vissza az ágyba némi keserűséggel a nagymama – , az ember nem választhatja meg a rokonait. Kapja – sóhajtotta. – Ha neked lesznek gyerekeid, sose elégedj meg eggyel, legyen sok kiscicád, hogy öreg korodra ne járj úgy mint én, hogy egy ilyen érdemtelenre az egyszem fiammal, mennyemmel együtt elpazaroltuk a szeretetünket…
    S miközben a cica puha meleg bundáját simogatta álomba sírta magát.
    Délben az angyal megint csöngetett és ott volt egy új zacskó a kapun beakasztva. Benne narancs, töltöttkáposzta, szaloncukor. Este egy újabb angyal hozott bejglit, rakott krumplit. Másnapi angyal-ebéd fasírt lett, majd vacsora töltött dagadó rizskörettel.
    – Még soha nem volt ilyen szép karácsonyom! – gondolta végig az ágyba visszafeküdve Ágica néni, s bár nagyon fázott odakint a fagyos szobában kinn maradt orra, de idebenn egymáshoz bújva a vad dorombolással hálálkodó, dugig jóllakott Angyalkával nagyon jól érezték magukat. – Mégiscsak jók az emberek! – aludtak el, miközben egész éjjel szólt a TV.
    29-e lett, és friss kenyér begyűjtésre reggel összefutottak a sarki kisboltba a láthatatlan angyalok, akik a karácsony éjféli misén összeszövetkeztek angyaltársulattá.
    A legutoljára befutó testes angyalasszonyság volt csak csöppet elgondolkodó:
    – Most tettem be a zacskót, de még ott a tegnapi és tegnapelőtti is a kapun – jelentette aggódva. – S lábnyomok se látszódnak a hóban. S hiába csöngettem, Ágica néni nem jött ki.
    Amikor a rendőrök feltörték a lakást, ott találták az ágyban boldog mosollyal az özvegyasszonyt. A fűtőtakaró három óránként leállt, s a jóllakottságban elalvó nem ébredt fel, hogy újra bekapcsolja.
    Mikor a helyszínelő doktor felhajtotta a takarót, Angyalka cica, Ágica néni új kisbarátja kedves nyekkenéssel kiugrott asszonya kihűlt teste mellől, egyet törleszkedve a rendőrök lábához eltűnt, elment valahova egy újabb rászoruló elárvult lelket vigasztalni.

    Boldog karácsonyt Mindenkinek és vigyázzunk egymásra!

    1. Kedves Naprózsa!
      Köszönöm a karácsonyi történetet, és a hozzászólásait. Tele van jó indulattal, szeretettel és okos is.
      Öné az év legrokonszenvesebb hozzaszólója díj, amit most alapítottam☺
      Áldott ünnepeket minden jó szándékú PS olvasónak.

    2. Köszönöm a történetet, szíven ütött. Milyen igaz, hogy az ember nem válogathatja meg a rokonait, de mindenki magáért felel amikor majd megállunk a nagy elszámoltatásnál…

  2. Köszönöm kedves Naprózsa a szívig ható történetet. És milyen igaz: az ember nem válogathatja meg a rokonait, de egyet tehet: ő ember marad akkor is az embertelenségben. Áldott karácsonyt!

  3. Kedves Naprózsa!
    Köszönöm a karácsonyi történetet, és a hozzászólásait. Tele van jó indulattal, szeretettel és okos is.
    Öné az év legrokonszenvesebb hozzaszólója díj, amit most alapítottam☺
    Áldott ünnepeket minden jó szándékú PS olvasónak.

  4. Én meg Önöknek, kedves Matagi, kedves Sziralisa és kedves minden Cikkírónak, Hozzászólónak s Olvasónak köszönöm, hogy ilyen remek társaságba tartozhatok, ahol az egymást tisztelő, az országunkért, kontinensünkért és az egész emberiségért aggódó, tenni kész emberekkel találkozhatok.
    Szerintem az emberiség 90%-a jókból áll, még ha pár százalékuk csacskaságból, tájékozatlanságból s gonosz lelkek mesterkedése által el is bolondítható. Mi itt mindannyian értük is harcolunk. Néha ugyan keresetlen szavakkal, de akkor is őértük haragszunk és nem ellenük.
    Most egy félelmekkel, de reményekkel is várt új év köszönt pár óra múlva ránk. Úgyhogy magunknak és nekik kívánom, hogy váljon valóra úgy minden álmuk, vágyuk az Úr 2019. esztendejében, amit és ahogy a jó emberek kívánnak saját maguknak.
    Annak a 10% -nak pedig azt kívánom, hogy éppen az teljesüljön be rajtuk, amit a gonosz lelkükkel ők akarnak ártani az emberiségnek.
    Bízom benne hát, hogy gazdagon termő, sikeres, békés évek várnak ránk kr.u. 2019-től.
    Ámen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..