Őrhalomról – Másképpen

Blog VBT

Ez a nap is jól kezdődik. Épp, hogy végeztem Tóta W. Árpád cikkével a HVG-n, amiben a szegény, szerencsétlen, igazmondó Nagy Blanka történetén keresztül „bizonyítja”, hogy mi, kormánypárti újságírók szarszemetek vagyunk (KLIKK IDE! – de csak üres gyomorral!), mikor is a 24.hu-n megüti a szememet Balavány György (?) írása, miszerint Őrhalomban az emberek fáznak és nyomorognak. (KLIKK IDE! – két szem Daedalon bevétele után)  Kár belekezdenem a cikkbe. Mert ha minden hazugságát cáfolni akarnám, akkor iszonyatosan hosszú iromány kerekedne ebből a történetből. Így csak néhány nüansznyi gondolatot engedjen meg nekem a kedves sajtóorgánum, s annak tótawéi magaslatokban szárnyaló Balaványa.

Néhány alapvetés

Mielőtt a cikkel, s a cikkben éhező és fázó őrhalmiakkal érdemben foglalkoznék, engedtessék meg nekem néhány észrevétel. Ezek az észrevételek egyeseknek talán evidenciának tűnnek, de azok számára, akik a látens elmebaj O1G logóját viselik magukon, nem árt tisztázni a fő csapásirányt.

Először is Őrhalom Magyarországon, ezen belül is Észak-Magyarországon, az Ipoly folyó völgyében, a Cserhát lábánál helyezkedik el. Ez az ezer lelket számláló kicsiny határfalu méltán érdemelhetné ki a Communitas Fortissima, azaz a Legbátrabb Település címet, mivel azzal a balassagyarmati felkeléssel egyidőben, amelyben a gyarmatiak egyesült erővel verték ki a várost megszállni kívánó csehszlovák hadsereget, Őrhalom ugyanilyen támadáson esett át. S Gyarmathoz hasonlóan, hős lakói ugyanúgy elzavarták földjükről a cseheket. E környék lakói számára tehát nem szokatlan az idegen támadás visszaverése.

Ide, ebbe a faluba születtem én 1969- októberének huszadik napján. S itt éltem – kisebb-nagyobb megszakításokkal – több mint negyven évig.

Ennyit a közelmúlt történelméről. S most térjünk rá az itt uralkodó éghajlati, s más viszonyokra!

Őrhalom a mérsékelt égövben helyezkedik el. Lakói évszázadok, de talán évezredek óta tudják, hogy tavasz végeztével beköszönt a nyár, ezt váltja az ősz, s végül a tél zárja az évet. Gazdaságuk is a négyévszakos viszonyokhoz alkalmazkodott. Ahogyan ruházatuk, vagy éppen lakóházaik kialakítása.

Az őrhalmi embert nem éri váratlanul a tél, mert a tél nem a semmiből jön. Azt megelőzi három évszak, amikor is lehet félrerakni, gyűjtögetni, fára, szénre, akármire. Hogy aztán a fagy beköszöntével a jó meleg szobában pihenhesse ki az ember a dologidő fáradalmait.

Természetesen Őrhalomban is akad mindenféle ember. Van, aki dolgozik, és megél. Akad, aki dolgozik és panaszkodik. Olyan is van, aki nem dolgozik, mégis megél. S végül megtalálható a palettán az is, aki nem dolgozik, csak panaszkodik.

És most jöjjenek a cikkel kapcsolatos észrevételeim.

 

Már a cikk első fotója is érdekes emlékeket ébreszt bennem. Jó néhány éve volt, amikor szólt apámnak az egyik ismerőse, aki a Hidegkút krumpliföldjeinél járt éppen, hogy „Feri, lopják a krumplitokat!”. No, láss csodát, amikor kocsiba vágtuk magunkat, hogy elejét vegyük a tolvajlásnak, ez a csodálatos teher Trabant (wtf) állt a föld végében, rajta zsákokban a földből kiásott, csávázott vetőburgonya. A kocsi tulaja pedig harmadmagával javában vágta ki a földből az egy napja elültetett krumplit. Mikor udvariasan felszólítottuk őket arra, hogy ha gondolják, akkor most még külsérelmi nyomok nélkül elhagyhatják a földet, azonnal kocsiba vágták magukat. Mikor viszont szóltunk nekik, hogy a platón lévő zsákokat lesznek szívesek itt hagyni, a sofőr ránk förmedt: „De hát azért megdolgoztunk!”… Azt hiszem, ehhez nem kell túl sok magyarázatot fűzni.

***

No, folytatódik a cikk Erzsi nénivel, aki valójában Bözsike néni. Ugyanolyan becézett alak, de errefelé így mondjuk. Bözsike néni panaszkodik. Hogyne. Hiszen a fia meghalt 43 évesen, a másik fia messze van, (lányáról, a legidősebb gyerekéről nem beszél), az idő hideg, a betegség sok… Be kéne menni a hivatalba, vinni ételt, ahogy egykor az ő anyja a tanácsházára, hátha akkor adnak több fát… Ezt mondja. Állítólag. Hát könyörgöm, találjon már valaki olyan, fiát eltemetett, beteg, öreg özvegyasszonyt, aki ne tudna órákig panaszkodni! Viszont én ismerem őt. Innen tudom, hogy az újságíró (?) nem azt írta le, amit Bözsike néni mondott. Bözsike néni anyja nem kuncsorogni járt a tanácsházára, hanem a társaság miatt. Vitt ételt is, ez igaz. Senki nem evett belőle. Ez azonban csak a kisebbik csúsztatás. Merthogy Bözsike néni fia, aki az újságíró (?) szerint tavaly karácsonykor halt meg, 43 évesen, már nagyobb „gond”. Merthogy ő, Béla volt a középső gyerek, egykori osztálytársamnak, az idén 49 éves Péternek a bátyja. Béla pediglen nem tavaly karácsonykor, hanem jó pár éve halt meg, méghozzá 59 (!) éves korában. Adódhat persze, hogy egy édesanya nem emlékszik se arra, hogy mikor halt meg a gyereke, se arra, hogy hány éves volt a gyerek.  Vagy elképzelhető, hogy a magát újságnak nevező pöcegödör magát újságírónak nevező firkásza nem rakta össze helyesen a dolgokat.

***

No, de ugorgyunk, ahogy Pósalaki bácsi mondta anno a kis Nyilasnak!

A következő résznél nem bírom ki, felhívom a polgármestert:

– Szia, polgármester úr! Ezt a bődületes baromságot te mondtad a friss akácról? Hogy ez frissen vágva is jól ég, mert gyantás? –kérdezem tőle, s a válasz nem is késlekedik:

– Úristen, dehogy! Amit mondtam, annak a 90 százalékát bele se írták a cikkbe. A maradékot pedig az irományhoz ferdítették. Hogy mondtam volna ilyet? Falusi gyerek vagyok, akárcsak te. Ismerem a fát. Annyit mondtam, hogy errefelé a csertölgyet valamiért nem szeretik, mert az akácot preferálják. Amikor meg megkérdezték, hogy friss vágás-e a fa, azt mondtam, hogy nem. Tavalyi vágás, semmi gond vele. Méret szerint válogattatom az Ipolyerdővel. Korábban csert szállíttattam, de panaszkodtak rá, hogy nehezebb vágni. Így lett akác. Ez a gyantás szöveg meg ennek az elmeroggyantnak a kitalálmánya…

– Na de miért nem karácsony előtt kapták meg?

– Az igénylés és az elosztás is pontosan úgy történik idén is, akárcsak tavaly. Az igényléseket január 15-éig lehetett beadni.

– Meddig elég ez a fa?

– Attól függ, kinek milyen kályhája van. De akár egy, másfél hónapig is.   

– Szóval semmiképp nem lehet kibekkelni csupán a „segélyfával” az egész fűtési szezont?

– Dehogyis. A segély az segély. Az arra való, hogy enyhítsen a gondokon, csökkentse a terheket. A télre bizony fel kell készülni. Mondjuk nem úgy, ahogy a helyi romák szerint néhány segélyezett társuk, akik…

– Akik?

– A cikk után sokan megkerestek engem. Ők váltig állítják, hogy a nyilatkozó romák közül többen eladták néhány éve a szociális tűzifát, és hogy ez köztudomású az ő köreikben. Az engem megkeresők azt mondták, hogy „néhány alja, selejt lejáratja a tisztességesen élni, dolgozni akaró nagy többséget.” Még egyszer mondom: ezek nem az én szavaim, ezt helyi cigány emberek mondták nekem. Akik azt is tudni vélik, hogy az újságírók kéretlenül, hívatlanul bementek az udvarokba, és ott kétezer forintot kínáltak minden nyilatkozni hajlandónak. Persze, csak annak, aki panaszkodni akart.

– Hát azért olyan sokan nem nyilatkoztak.

– Persze, hogy nem. Második mandátumomat töltöm polgármesterként, a többség közülük is rám szavazott. A cikkben sugaltakkal ellentétben senki nem tart tőlem, az ajtóm nyitva áll, keresnek személyesen, telefonon, messengeren éjjel-nappal. Viszont tisztelnek is, mert rendet tartok.

– Hány embert érint a tűzifa-segélyezés?  

– 103 főnek utaljuk ki szociális alapon, 93 főnek pedig az úgynevezett rezsicsökkentős tűzifa jár. de hadd mondjam el, hogy emellett még számos más módon is segítjük az ittenieket. A rendkívüli segélyeknek se szeri, se száma, ezenfelül közel kétszáz tanulónak adtunk személyenként 7500 forint értékű természetbeni juttatást.

***

Újabb érdekesség üti meg a szememet a cikkben. A 24.hu szerint a polgármester azt mondja, hogy „Őrhalmon”. Csakhogy mi errefelé ilyet nem mondunk. Mi úgy mondjuk, Őrhalomban. Látszatra ez is semmiség, akárcsak a fia halálozási korát és évét nem tudó édesanyáé. Valójában azonban annak az ékes bizonyítéka, hogy az újságíró, egy félnapnyi ide-oda ugrándozás után úgy összezagyvált mindent egy kondérba, s úgy szedett belőle az igazság merőkanalával a köz tányérjára, ahogyan az neki tetszett.

***

A cikk talán legszomorúbb részléhez érek. Timi, a cigányasszony mesél a polgármesterről, na meg arról, hogy nem tud fűteni. Én pedig visszarévedek arra a meleg nyári napra, két évvel ezelőttről, amikor épp füvet nyírtam a ház előtt. Timi lépett oda hozzám, egyik kezében Chio chips, a másikban egy szál égő cigi, és egy dobozos kóla:

– Jó munkát, Tomi!

– Szia, Timi! Köszönöm! – fogadtam a köszönést

– Tomikám arról lenne szó, hogy nem tudnál-e adni nekem elsejéig párezer forintot.

– Elsejéig? De hát nyolcadika van.

– Hát igen, de nagy a család. – mondta Timi, s közben eldobta a cigijét, majd új szálat gyújtott meg.

– Timikém, én neked pénzt nem adok. De életvezetési tanácsokat igen. Először is azon az áron, amin a fenti kisboltban vetted ezt a dobozos kólát, a gyarmati Teszkóban két litert kapsz. És ha már ott jársz, vehetsz chipset is. Na, nem márkásat, hanem saját terméket, fele áron. Aztán ha kilépsz az áruházból, ötszáz méterre a főút felé van egy dohánybolt. No, ott vehetsz dohányt, meg hüvelyt. És azon a pénzen, amit egyetlen doboz cigire adtál, megtölthetsz magadnak odahaza három dobozzal is.

Az utolsó mondatot már a hátának mondtam. S inkább nem írom le, miket vágott a fejemhez, miközben hazafelé sietett. Még látótávolságban eldobva a chpises zacskót az útmenti szemetes… mellé. Mi tagadás, bizonyos napokon a Rákóczi úti kisbolttól a Varbói út érintésével a Kossuth útig Chio, Lays, Milka, Pepsi, Coca Cola, Marlboro, Multifilter, Camel, s hasonló feliratú dobozok, zacskók, papírok szegélyezik az útmentét.

***

Közben az irományban – ami valamiféle komoly szocio-riport akarna lenni – egyre gyűlik a panaszkodó, ázó, fázó, éhező cigányok sora. Egyikük már baltával akarja agyonütni a hivatal dolgozóit. És ezt büszkén vállalja. Mint mondja, őt a börtön se érdekli. Büszkén vállalja azt is. Hát persze. Némely kultúrkörben az a férfi, aki még nem járta meg a börtönt, nem is számít felnőttnek.

De most csak áznak, fáznak. Mindeközben a Habitat for Humanity nevű NGO – amely szervezet egyébiránt az illegális migrációnak is lelkes támogatója – a 24.Hu-val kollaborálva ízekre szed egy észak-magyarországi kistelepülést. Anélkül, hogy a valóságnak akárcsak egy picinyke szelete is érdekelné őket.

Mert a tények Őrhalomról a következők:

– Farkas Egon polgármester 70 millió forint mínusszal vette át az önkormányzatot. Időközben – mialatt ledolgozta az adósságot – államigazgatási ismeretekből posztgraduált.

– A faluban hónapok óta nem tudnak elindítani egyetlen Start programot sem, mert nem jön össze az indításhoz szükséges létszám. Ez a fajta a krónikus munkaerőhiány az, ami többek között a fa kiosztását is hátráltatja.  

– “Természetesen” a polgármesteri hivatal is folyamatos munkaerőhiánnyal küzd.

– A településen a rászorulók élelmiszersegélyt és tűzifát is kapnak.

– Az önkormányzat teljes költségvetése nyilvános, ahogyan az önkormányzati ülések jegyzőkönyvei is.

– 2013 és 2016 között háromszor törtek be a házamba. Ezek egyikénél adódott az a tragikomikus szituáció, amikor az elkövető a kazánházunk vas ajtaját levette, majd másodmagával a közeli vasútállomásig cipelte, s ott mindhárman felszálltak a következő, Gyarmat felé tartó vonatra. Azért mondtam hármat, mert ezek a rendes emberek az ajtónak is vettek menetjegyet.

– A polgárőrség megerősödésével, valamint a szociális segélyek és egyéb juttatások megemelésével ezek a bűnesetek 2016 után szinte teljesen elmaradtak. Ezen időszak után már „csak” más községek bűnözői törtek be néhanap az őrhalmi házakba.

– Amióta Farkas Egon a polgármester, a helyi cigányságot minden választás előtt fegyverként kívánják használni a posztjára aspirálók. S ha a cigányság nagyobbik, dolgos felét nem is tudják befolyásolni, a kisebbik részt, az „okosságokból” élő nagyhangúakat rendre felhergelik.

 

No, hát ennyit erről.

***

Végezetül szeretném kihívni egy Őrhalom Challenge-re Balavány Györgyöt, a 24.hu „újságíróját”.

Kedves Balavány úr!

Kérem, adjon módot nekem arra, hogy kézzel írott, illetve hangban rögzített jegyzeteibe betekintést nyerjek, s azokat összevessem az ön által írt cikk tartalmával!

Ennek utána pedig legyen oly bátor, és járja körbe újra a falut, ezúttal velem! Hogy egyikünk se mismásolhasson, kész vagyok online formában közvetíteni a történéseket.

Kérem, ne bújjon se Soros NGO-k, se más orbántakarodjos, O1G-s szervezetek mögé! Állítsa picit nagyobbra magában a faszagyerekségi faktort, és álljon bele ebbe a párbajba!

Ígérem, minden hazugságával és csúsztatásával szembesíteni fogom!

() VBT ()      

 

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük