Fejezzük már be!

Blog VBT

Mostanra kimókoltuk, kidurciztuk, kiokoskodtuk magunkat. Mindegyikünk szépen megmondta a tutiságot, az Egyetemes Nagy Igazságot, amiért „elvesztettük Budapestet”. Csakhogy Budapest nem egy kulcstartó, vagy pipaszurkáló. Nem lehet csak úgy elveszteni. Nem is történt ilyen.

***

Megmondóemberek habzsidőzsije

Nem szeretem azt a szót, hogy megmondóember. Legfőképp azért nem, mert egyfajta koherens egészbe foglalja azokat, akiknek bármiféle véleményalkotó, véleményformáló erejük van. Márpedig bármennyire is furcsa (nem kéne, hogy az legyen), de egy politológus, egy szociológus, vagy egy szakirányú végzettséggel bíró személy véleménye nem ugyanannyit nyom a latban, mint mondjuk egy publicistáé, egy irodalmáré, vagy uram bocsá’ egy valóságshow szereplőjéé. Mert egy állítás helyességét korántsem az dönti el, hogy kinek mekkora a rajongói tábora, egyszóval mekkora az ismertsége.

S amíg a véleményalkotók egy csoportja erős ok-okozati alapokra helyezte annak magyarázatát, ami október 13-án történt, majd a következtetések alapján próbált valamiféle megoldási javaslattal előállni, a valódi, igazi, hamisítatlan megmondóemberek pillecukor súlyú szavaikkal a kormány tehetetlenségét, avíttasságát, a jobboldali sajtó puha tohonyaságát kezdték el hangoztatni. Dolgukat pedig olyannyira jól végezték, hogy szidalmakban, vádaskodásokban néha még az ellenzéki szókufárokon is túltettek.

Politikai csellengők

„Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” – mondja Shakespeare Hamlet által. S erről eszembe jut 2006 októbere, amikor fideszesként iszonyatosan megharagudtam Orbán Viktorra, amiért az ellenzék vezéreként nem állt az elégedetlen tömeg élére, és nem eszközölt ki kormányváltást. Pedig megtehette volna. Csakhogy jól tudta: ha ezt akkor megteszi, a Fidesz alig többel, mint egyszerű többséggel nyer. A kormánykoalícióra kényszerülő Orbán pedig pontosan négy évig lehetett volna miniszterelnök, hogy rögtön utána átadja helyét a baloldalnak. A politikai váltógazdaság rendszerváltás óta hízó molochja tehát tovább lett volna hizlalva.

Ezzel szemben Orbán a kivárásos taktikát alkalmazta. És hagyta elérni a választók akaratából azt a pontot, amikor már mindenki számára világossá vált, hogy a baloldal káoszkormányzást folytat. Nehéz négy év volt, de szükségszerű. Nehézségét az időközben hozzánk is begyűrűzött válság is csak tovább fokozta. De 2010-ért, s az azóta tartó felépülési időszakért azt kell mondanom, megérte. Még akkor is, ha akkoriban szép számmal távolodtak el a konzervatív pártoktól, hogy jobbszélen keressék  a megváltást. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek az elkódorgóknak a többsége azóta visszatalált a helyes útra.

A sakk nem pirospecsenye

Hogy miért történt minden úgy, ahogyan történt? Egész egyszerűen azért, mert a politika az sakkjátszma, nem pedig pirospecsenye. Utóbbinál elég, ha a pillanatnyi előny teljes váltást eredményez, míg az előbbi esetében négy, öt, vagy akár ennél is több lépéssel előre kell gondolkodni. Néha pedig szükség van arra a bizonyos vezéráldozatra is. Aki pedig a partvonalról szemléli a történéseket, s nem lát bele a teljes adminisztráció stratégiájába, az igen gyakran téves következtetéseket vonhat le, amely téves következtetések aztán teljesen tévútra viszik a gondolkodását. Hasonlatosan a nagymester mögött álló kibichez, aki minden egyes gyalogvesztéskor felhördül és fejcsóválásba kezd.

Még csak pár hét telt el, de az már most látható, hogy az ellenzék politikai játszótérnek használja Budapestet. Hozzá nem értő emberek kapnak újra komoly posztokat, minden alapot nélkülöző elgondolások nyernek teret, s olyan projektek leállítása kerül szóba, amelyek kulcsfontosságúak lennének a főváros fejlődése szempontjából. Ennek pedig borítékolhatóan nem lesz jó vége. Közérthetőbben fogalmazva:

Wass Albert nácizása, egy nemzetközi atlétikai verseny, valamint egy kulturális projekt leállítása, a dízel autók zónáztatása, a szobordöntések és újságmegszüntetések, a BKK értelmetlen reformja, a bürokraták számának ésszerűtlen növelése mind-mind olyan „apró” hiba már a legelején, amely hibák újabb, mind nagyobb hibák melegágyai lesznek.

***

Nekünk, „megmondóembereknek” pedig nem ártana kicsit elgondolkodnunk. Hogy tán nem is vagyunk annyira okosak, mint azt a közösségi oldalakon elhitetik velünk a rajongók. Hogy nem ártana néha kicsit kimozdulnunk a magunk elefántcsonttornyából, s felülemelkedve önnön sértettségeinken, egy hangyalábnyit nagyobb perspektívából szemlélni a történéseket. De legfőképpen annak a fontosságát nem ártana megérteni, hogy ezek az idők nem az egymásra mutogatás, az egymás torkának esés, hanem az egységbe tömörülés napjai.

() VBT ()

 

Facebook hozzászólások

13 hozzászólás “Fejezzük már be!

  1. Az a gond, hogy most nincs idő hagyományos kivárásra, ami Orbán kormány erőssége. Itt egyetlen komolyabb baklövés, és elveszthetünk a komplett országunkat, mindent, mert most háború van, ilyenkor nincs kecmec.
    Izgatottan figyeltem már 2018-ban is, hogy nem fog-e össze a mostani moslékkoalíció, és nem kezd-e hazavédelemről, migránsellenességről papolva hazudozni az ellenzék. Mert ha egyik pártjuk is nekikezdett volna arról hazudni, hogy ők is meg akarják védeni a határt, és hallani sem akarnak migránsbetelepítésről, akkor a valóban bizonyító Fidesz nemhogy a 2/3-ot, de talán az 50%-ot sem érte volna el.
    Egymásközött szólva, ha akkor a mostani moslékkoalíció összefog, baj lenne, mert már tavaly is látszott, hogy 50-50% nál billeg a támogatottsága az igazi jobboldalnak.
    Soros mostanra rájött, hogy akkor bakot lőtt, de mégegyszer nem fog. Ismerve az olasz módszert, várhatunk egy 5*-os mesterséges, fiatalos új humoristapártot, amelyik hazavédelmet hazudva elhoz 5-15%-ot is a Fidesztől.
    Most már azért merem ezt kimondani, mert bőrömön érzem, már készül a Háttérhatalom erre, hogy mint Macront 1 év alatt a semmiből felhozzon egy ilyen népinek látszó kamupártot. De ha számítunk erre, fel is tudunk készülni, ellentétben azzal ha lapulunk, hátha Soroséknak mégsem jut eszébe.
    Eszébe jutott, és az is, hogy összekényszerítse a moslékkoalíciót, a közös fosztogatás kecsegtetésével.
    Nem lennék mérnök, ha nem gondolnék megoldásra. Vagyis:
    Nekünk is el kell indítanunk egy fiatalos, de jobboldaliakból álló tisztakezű, vidám pártot, aki kritizálja a kormány és ellenzék ballépéseit, tud a fiatalok nyelvén, s az ő portálaikon tevékenykedni. A Fidesznek nem szabad félnie e párt okozta szavazóveszteségtől, mert az igazság, a jó eredmények, a bebizonyított hazavédelem sokkal többet fog nyomni a latban, ha van a Momentumnak ellenfele, és az folyamatosan bizonyítja az ellenzék alkalmatlanságát, korrupcióit, mutyijait, s a Fidesz így megmaradhat a mai elegáns távolságtartásánál.
    De nem kell értékelni eme ötletemet, csak akkor szembe kell nézni azzal, hogy 2022-ben nem lesz meg a kétharmad, ami legjobb esetben is csak 51 %, de az is csak akkor, ha megint fő téma lesz a legfontosabb, az életbevágóan fontos bevándorlóellenesség, ami egyedül hozta a 2018-as 2/3-ot.

  2. Kedves Naprózsa,
    Mint általában majdnem mindennel egyetértek, amit leírt és majdnem mindenben azzal is amit VBT leírt.
    Abszolút igazság, pláne a politikában nem létezik, ahogyan Hamlet is mondotta volt.
    Az lenne a baj, ha a kormány kiteregetné, hogy mik a következő lépései, viszont a kormánynak is, nagyon is, figyelnie kell a közhangulatra “ ki kell fizetni a választóit”.
    Ez a játszma ugyan két rendszer közt folyik, de nem két figurával.
    A kibicnek semmi nem drága, de mi ne kibicként, hanem valódi segítőként, támogatóként
    álljunk a vártán!

    1. Kedves Magda,
      Ha rendszeresen érezzük, hogy a másikunk pont azt mondja amit mi is kimondanánk, akkor nyilván hasonlóan működnek az agytekervényeink. S ez erőt ad a továbbgondolkodásra, és ezúttal is köszönöm mindenkinek a biztató, egyetértő reagálásokat.
      Nekünk normális identitásúaknak a hasonló gondolatok (e portál cikkíróit, kommentelőit és hűséges olvasóit természetesen együtt értve) abból adódnak, hogy ugyanazok a jelenségek kielemzései azonos logikai eredményre vezetnek. Valszeg Ön is és sokan errefelé tipikus problémamegoldó, afféle racionalista gondolkodásúak vagyunk.
      A világban a többség nem ilyen, s most eddig a történelemben talán soha nem látott méretű harc folyik a lelkekért. Sztem úgy 80%-ra tehetők azok az emberek az egész homo sapinesben akik nem nemigazán önálló gondolkodásúak, de jóra hajlamosak. 10 % lehet a gonosz és/vagy buta, és az ellenoldalon is 10% akik akkor sem lennének képesek rosszat tenni, ha hatalmuk lenne rá, érdekeik követelnék, vagy rájuk parancsolnák. Én és Ön biztosan az utóbbiak közé tartozunk, és elemi vágyunk jobbá tenni a világot.
      A végtelenül önzők, aljasok, és a ha belehalok akkor is jó maradok 10-10 % között élet-halál harc folyik azon, hogy a könnyen elbolondítható és vezetést elváró 80%-ot melyik oldal tudja meggyőzni.
      A mi oldalunkon áll a jószándék, a tenni akarás és az igazság, az ellenfeleinknél az érthetetlenül sikeres meggyőzési képesség, felszínes báj, szuggesztív erő, és a pironkodás nélküli hazudni tudás, gátlástalanság, amit sokan a 80%-ból , őszinteségnek, még a nyilvánvaló, bizonyítható hazugságaikat is elhívők valamiféle sármnak tekintenek, és nincs orruk kiszagolni az aljas szándékot, észrevenni a logikai ellentmondásokat a szép ígéretek és a valóság között.
      Mi egyszerűen nem értjük, hogy mit nem lehet felfogni azon a tényen, hogy ha például 500 millió őslakosra rázúdítanak mondjuk mégegyszer annyit, akinek nem állnak rendelkezésre lakások, iskolák, akkor az elviselhetetlen terhet jelent az eredeti népességre. Ezek a Gyurcsány, Momentum hívők érthetetlenül nem fogják föl, hogy az állam mi vagyunk. Ha nemdolgozó, ráadásul nagyképű és már eleve papírok nélküli, tehát valamit titkoló idegeneket etetünk, akkor nekünk kell helyettük dolgozni, s nincs olyan, hogy feneketlen bőségszarut birtokol az állambácsi.
      S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez a 80% könnyen elbolondítható ilyen hazugságokkal, hogy csak úgy kigazdálkodható az alapjövedelem, vegyük el a gazdagoktól, ha a Fidesz nem lopna, mindenkinek több jutna, ha nem OV lenne a kormányrúdnál, akkor itt tejjel mézzel dobnának meg a nyugatiak Brüsszelből. Borzasztó néha látni, hogy ez az alapjába véve értékes, szorgalmas 80% embertömeg, újra és újra megvezethető, pedig ha ránk hallgatnának, nem lehetne őket évezredek óta kifosztani, háborúba kergetni. Sokszor úgy érzem, hiábavaló minden jószándékunk, a homo sapiens egyszerűen szereti ha szenvedhet. Ha jól megy a sora – mint ma nálunk, pláne nyugaton – direkt elrontja, hogy nyafoghasson, mert akkor legalább nem egyhangú az élete…
      Bocsi, hogy hosszú voltam, de az Ön “Ez a játszma…két rendszer közt folyik” gondolata nagyon is igaz, s e hatalmas erők tenni akaró és nem elszenvedő apró csavarjai vagyunk mi itt, s reméljük, csavarként azért fontosak.

      1. Ma délelőtt fedeztem fel a könyvesboltban.
        Molnár Ferenc “ Az éhes város”

        A hasonlóság biztos csak a véletlen műve!

        Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

        Orsovai ​úr fiatal, pénztelen pesti zsidó. Kisebb gyógykúrára Abbáziába utalják, ahol megismeri egy amerikai milliárdos lányát, fondorlatos módon magába bolondítja, és elveszi, megszerezve ezzel apósa hihetetlen vagyonát.

        Az Abbáziából hazatért urak klubjaitól a feleségek szalonjain át a kávéházakig és irodákig mindenhol végigsöpör a hír: friss pénz érkezik Pestre. És a pályaudvaron százak, ezrek tolonganak, persze „minden érdek nélkül””, hogy fogadják az újdonsült dollármilliárdost.

        Eladósodott miniszter, korrupt újságíró, a lipótvárosi zsidó kereskedők maffiája, politikusok, üzletemberek és kis slemilek hada tör rá Orsovai úrra, aki ezt mérhetetlenül élvezi, használja és kihasználja.

        Hogy közben mi lesz a naiv, kedves feleséggel? Az életnyi küzdelem után már csak szórakozásra vágyó apóssal? A néppel? Az országgal? Kit érdekel!

        Molnár Ferenc, a magyar regény aranykorának egyik legragyogóbb csillaga első bestsellerében a pénzéhes Pest megannyi figurája fosztogatja és kóstolgatja egymást, anyagilag és szexuálisan is. Maró gúnnyal, letehetetlen izgalmakkal fűszerezett, filmszerűen pergő regényét egy éjszaka alatt behabzsolja az ember, és aztán belelapoz a napisajtóba, elolvas pár hírt, majd visszatér Az éhes városhoz, megnézi a megírás évszámát (1912), és nem tudja eldönteni, hogy vajon Molnár Ferenc mégis él, és a mai, friss pénzre vágyó, korrupt és önző Pestről írta-e első bestsellerét, vagy mégis ennyire nem változott volna semmi Magyarországon közel száz év alatt sem?

        Eredeti megjelenés éve: 1901

  3. Varga-Bíró Tamás író, költő, műfordító, ének- és mesemondó, az önjelölt “megmondó ember” részére

    Milyen kár, hogy hiányos az oldal. Nem eltűnt a tegnapi, önnel egyet nem értő kommentem?
    Talán, Ön is azt vallja, mint a bolsi-nácik;
    Ha uralni nem lehet, el kell tagadni, ha az sem elég, meg kell semmisíteni?

  4. Elég volt a nyafogásból. A Fidesz megnyerte a választást, minden más mellékes.

  5. köhögnöm kell és köszönöm a jótanácsot ,de csak utánad köhömö…..
    barátilag
    J.L.

  6. A cikkiroval együtt abban reménykedem hogy
    a Fidesz nagyon is jol tudja mi a tét és mit miért
    csinál.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük