Parancsolt böjti nap

Blog VBT

Mindig ez van. Minden évben. Minden évben kétszer, amikor hitem törvényei szerint parancsolt böjti nap van. Előző nap kezdődik, s éjfél után egy perccel ér véget. Szégyenletesen és megmosolyogtatóan, de emberi mód esendőn és sorsszerűen. Ma… Nem… Szabad… Húst… Enni…!

***

Húshagyó keddel kezdődik a „felkészülés”. Egészen pontosan 23 óra 30 perckor, amikor pánikszerűen végigtekintek hűtőm tartalmán, s igyekszem annyi állati eredetű, feldolgozott izomrostot magamba tömni, amennyit csak bírok. Már ilyenkor elkap a szégyen, hiszen ennek a napnak nem ez a lényege, ahogyan a következőnek sem csupán a koplalás.

Koplalás? Édes Istenem! Ilyenkor mindig eszembe jutnak dédapám szavai: „Kisfiam, a mi időnkben nem volt kövér ember.” Bizony, akkoriban nem kellett a kardió, és nem kellettek a zsírégető tabletták. Nem volt mit „ledolgozni”, nem volt mit elégetni. Az a kevés, ami akkor egy embernek jutott, pontosan arra volt elegendő, hogy kihúzza vele a napot. S volt még becsülete zöldségnek, gabonának. S a kenyér valóban az életet jelentette, Krisztus testét szimbolizálta. Nem is dobták ki soha a szemétre, még ha száraz volt, akkor se. Olyankor lereszelték morzsának. Ha pedig véletlenül az asztalról a padlóra esett, felvették, megcsókolták, ujjukkal keresztet rajzoltak rá, s tovább ették.

„Barbárság” – mondaná erre a mai kor embere. A mai kor embere, aki szerint a fákat azért nem szabad kivágni, mert megmérték műszerekkel, és éreznek örömet, fájdalmat, de a magzatot bármikor lehet művileg abortálni. „Barbárság!” – mondaná a mai kor embere. Hisz az csak kenyér. Élelem. S ha földre kerül, ki kell dobni. Ki is dobjuk. Aztán új szeletet veszünk ki a zacskóból, és teli szájjal böfögjük bele a világba, hogy „klímavédelem”.

Ma megkezdődött a nagyböjt szent negyven napja. Hamvazószerdával, ami szigorú böjti nap. És én, esendő, árva lélek, csak arra tudok gondolni, hogy ma csupán háromszor ehetek, akkor is húsmenteset, és a háromból is csupán egyszer lakhatok jól. Tegnap volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. „Isa pur es homu vogymuk” – írja egyik legkorábbi nyelvemlékünk. Vajon a gulág rabszolgáinak naponta mennyi jutott? Húsból semennyi. Másból is kevés. Én meg itt sírok, hogy nem tömhetem meg kedvemre a gyomromat.

***

Mennyi még? 4-5 óra. Aztán elő a felvágottat, a rántott husit, az oldalast! Éjfél után egy perccel. Minden évben. Mert egyetlen napig „éheztem”. Ahelyett, hogy emlékeznék.

Emlékeznék arra, hogy porból lettem, s majdan visszatérek a porba.

() VBT ()

Facebook hozzászólások

4 hozzászólás “Parancsolt böjti nap

  1. A böjt nem emlékezés és nem nosztalgia; nem szokás és nem elvárás.
    Egész héten annyi mindent egymásra eszünk, hogy nincs ideje a gyomrunknak kitisztulni egy-egy étkezés után. Főleg a húsfélék kezdenek gyorsan megromlani odabenn, ha valamely zugban bennmarad egy-egy kis maradék. Ezt heti egyszeri húsevés kihagyásával nagyjából rendben tartjuk. Nagyjából! Alaposabb megtisztulást csak hosszabb böjtöléssel tudunk elérni.
    Tehát nagyon is praktikus és egészséges dolog böjtölni. Semmi hókusz-pókusz nincs benne, csupán a saját, jól felfogott érdekünk!

  2. Pont ezek a legfontosabb kihivások a 21 ik században.
    Hogy adjunk helyet életünkben a szertartásoknak hogy szebben,jobban
    tudjuk megélni mindennapjainkat.Mert enélkül mi marad?A bevásáloközponti
    sétálgatás vasárnap délután,műkarácsonyfa a wellnesshotelben karácsonyra?

  3. A kenyeret ami ugyan ritkán szárad meg, mert tudom, hogy kb. mennyit eszünk meg és én a szikkadtat is nagyon szeretem, SOHA nem dobtuk ki és SOHA nem dobjuk ki.
    Az bűn volt régen és nálunk ma is az.
    A legjobb morzsa az, amit magad reszelsz re akár a kirántott húshoz, akár a barackos/ szilvás gombóchoz illetve a krumplinudlihoz.
    Csak az ostoba ember dob ki ételt.
    Régebben nagyobb becsülete volt – nemcsak – az ételnek, élelemnek.
    Tartalmatlan élete van annak, aki ezt nem élte meg, illetve nem tudta utódainak átörökíteni.
    Én szerencsésnek mondhatom magamat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük