Parancsolt böjti nap

Blog VBT

Mindig ez van. Minden évben. Minden évben kétszer, amikor hitem törvényei szerint parancsolt böjti nap van. Előző nap kezdődik, s éjfél után egy perccel ér véget. Szégyenletesen és megmosolyogtatóan, de emberi mód esendőn és sorsszerűen. Ma… Nem… Szabad… Húst… Enni…!

***

Húshagyó keddel kezdődik a „felkészülés”. Egészen pontosan 23 óra 30 perckor, amikor pánikszerűen végigtekintek hűtőm tartalmán, s igyekszem annyi állati eredetű, feldolgozott izomrostot magamba tömni, amennyit csak bírok. Már ilyenkor elkap a szégyen, hiszen ennek a napnak nem ez a lényege, ahogyan a következőnek sem csupán a koplalás.

Koplalás? Édes Istenem! Ilyenkor mindig eszembe jutnak dédapám szavai: „Kisfiam, a mi időnkben nem volt kövér ember.” Bizony, akkoriban nem kellett a kardió, és nem kellettek a zsírégető tabletták. Nem volt mit „ledolgozni”, nem volt mit elégetni. Az a kevés, ami akkor egy embernek jutott, pontosan arra volt elegendő, hogy kihúzza vele a napot. S volt még becsülete zöldségnek, gabonának. S a kenyér valóban az életet jelentette, Krisztus testét szimbolizálta. Nem is dobták ki soha a szemétre, még ha száraz volt, akkor se. Olyankor lereszelték morzsának. Ha pedig véletlenül az asztalról a padlóra esett, felvették, megcsókolták, ujjukkal keresztet rajzoltak rá, s tovább ették.

„Barbárság” – mondaná erre a mai kor embere. A mai kor embere, aki szerint a fákat azért nem szabad kivágni, mert megmérték műszerekkel, és éreznek örömet, fájdalmat, de a magzatot bármikor lehet művileg abortálni. „Barbárság!” – mondaná a mai kor embere. Hisz az csak kenyér. Élelem. S ha földre kerül, ki kell dobni. Ki is dobjuk. Aztán új szeletet veszünk ki a zacskóból, és teli szájjal böfögjük bele a világba, hogy „klímavédelem”.

Ma megkezdődött a nagyböjt szent negyven napja. Hamvazószerdával, ami szigorú böjti nap. És én, esendő, árva lélek, csak arra tudok gondolni, hogy ma csupán háromszor ehetek, akkor is húsmenteset, és a háromból is csupán egyszer lakhatok jól. Tegnap volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. „Isa pur es homu vogymuk” – írja egyik legkorábbi nyelvemlékünk. Vajon a gulág rabszolgáinak naponta mennyi jutott? Húsból semennyi. Másból is kevés. Én meg itt sírok, hogy nem tömhetem meg kedvemre a gyomromat.

***

Mennyi még? 4-5 óra. Aztán elő a felvágottat, a rántott husit, az oldalast! Éjfél után egy perccel. Minden évben. Mert egyetlen napig „éheztem”. Ahelyett, hogy emlékeznék.

Emlékeznék arra, hogy porból lettem, s majdan visszatérek a porba.

() VBT ()

Facebook hozzászólások

14 hozzászólás “Parancsolt böjti nap

  1. Szép szép az emlékezés és a nosztalgia,de ezt ki tartja be!!!???:…
    Én nem hiszem hogy sokan,már +bocsáss!!
    értelme semmi,mert ez volt a múlt és most a jelenben élünk…
    mások a szokások,mások az elvárások… a mútbarévedés ideje lejárt!! Keressünk más alternatívákat a XXI.század kihívásainak +felelően….
    barátilag
    J.L.

  2. A böjt nem emlékezés és nem nosztalgia; nem szokás és nem elvárás.
    Egész héten annyi mindent egymásra eszünk, hogy nincs ideje a gyomrunknak kitisztulni egy-egy étkezés után. Főleg a húsfélék kezdenek gyorsan megromlani odabenn, ha valamely zugban bennmarad egy-egy kis maradék. Ezt heti egyszeri húsevés kihagyásával nagyjából rendben tartjuk. Nagyjából! Alaposabb megtisztulást csak hosszabb böjtöléssel tudunk elérni.
    Tehát nagyon is praktikus és egészséges dolog böjtölni. Semmi hókusz-pókusz nincs benne, csupán a saját, jól felfogott érdekünk!

  3. Pont ezek a legfontosabb kihivások a 21 ik században.
    Hogy adjunk helyet életünkben a szertartásoknak hogy szebben,jobban
    tudjuk megélni mindennapjainkat.Mert enélkül mi marad?A bevásáloközponti
    sétálgatás vasárnap délután,műkarácsonyfa a wellnesshotelben karácsonyra?

  4. Lelkileg….
    azért dolgozni is kell ,hogy +éljen az ember és a családja…
    Na ez amit fontosabbnak tartok
    A munka!!!
    barátilag
    J.L.

  5. A kenyeret ami ugyan ritkán szárad meg, mert tudom, hogy kb. mennyit eszünk meg és én a szikkadtat is nagyon szeretem, SOHA nem dobtuk ki és SOHA nem dobjuk ki.
    Az bűn volt régen és nálunk ma is az.
    A legjobb morzsa az, amit magad reszelsz re akár a kirántott húshoz, akár a barackos/ szilvás gombóchoz illetve a krumplinudlihoz.
    Csak az ostoba ember dob ki ételt.
    Régebben nagyobb becsülete volt – nemcsak – az ételnek, élelemnek.
    Tartalmatlan élete van annak, aki ezt nem élte meg, illetve nem tudta utódainak átörökíteni.
    Én szerencsésnek mondhatom magamat.

  6. Nem vagyok 1 böjtölős típus,de remélem ma sem mérgezem magam túlságosan sok kalóriával….
    barátilag
    J.L.

  7. A kenyér nem szent,hanem 1 mindennapi étel
    Ne használjunk bibliai értelmezést neki….
    Máskülönben
    Én vagyok én te vagy te
    Ki a hülye én vagy te!!!???
    komolyan kérdezem…
    barátilag
    J.L.

    1. te egy büdös bolsevik barom vagy.
      Ezt komolyan mondtam.
      Azt is,hogy takarodjál buzi az utcasarokra az anyádhoz,a napi bevételért.

  8. KöHögteM
    ismét üzent a feleségének,családjának és rokonságának….
    Mint már mondottam sürgősen orvosra lenne szüksége,mert az elmebaj ön- és közveszélyes is lehet…
    Sajnálom a szerencsétlent,de zárt osztályon lenne a helye, mindenki örömére….!!!
    Barátilag
    J.L.

  9. TARTOM AMIT MONDTAM VIICA VERSA…
    eLTÉVESZTETTED A HÁZSZÁMOT BETEG BARÁTOM
    nEM ANYÁD,HANEM 1.SZÁM 1. SZEMÉLYBEN ANYÁM…
    gONDOLJ ANYÁDRA IS NÉHA MÉLTÓSÁGGAL….
    nE KEVERJÜK MÁR A 2 CSALÁDOT ÖSSZE….
    BARÁTILAG
    j.l.

  10. Mindenkinek nyugodt ,szép kellemes tavaszi napot kívánok!! Csak semmi idegeskedés!!
    barátilag
    J.L.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük