Színészecskék! Kérdezzétek Bara Margitot, hogy mi a diktatúra!

Blog VBT

Miközben a színművészetis hallgatókat uszító semmi kis csepűrágóink – akiknek filmjeire, színielőadásaira évtizedek óta ugyanaz a szűk réteg vesz jegyet – diktatúrásat játszanak, s magukat valamiféle dürrenmatti hős pózában mutogatják, a szemünk előtt mentek tönkre a valódi diktatúrában olyan színészsorsok, mint a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Bara Margité. Mert a mostani hangoskodók a valódi diktátor szavára úgy kussoltak be, mint satnya korcsok, amikor tyúklopáson kapják őket.

***

Hogy ki volt Bara Margit? A Zápor, a Katonazene, a Hideg napok, a Bakaruhában, s számos más magyar film ünnepelt sztárja, akit az 1970 után születettek legfeljebb csak úgy emlegettek, hogy „az a jó csaj abból a filmből”, de a nevét már szinte senki sem tudta. Hogy miért? Annak is megvan az oka.

A történet nagyon röviden:

Volt egyszer egy Éttermi és Büfé Vállalat nevű állami cég, s annak volt egy Onódy Lajos nevű igazgatója, aki ellen 1964-ben csalás és sikkasztás vádjával nyomozás indult. Mivel annak idején minden jó kommunista csalt és sikkasztott, Onódynak valószínűleg amiatt kellett eltűnnie a képből, amiért a „dekadens nyugati üzleti szemléletet” követve, amolyan szocialista kapitalistaként próbált érvényesülni. Megalapította például a Mézes Mackó hálózatot, valamint elsőként hozta be Magyarországra a grillsütőt, a motel-rendszerű vendéglátást és a zenegépet. Egyszóval vesznie kellett.

*

Onódy Lajos kedélyes cigányzene mellett bort tölt Kádárnak és Hruscsovnak – korabeli gulyáskommunista sajtófotó

*

Az ügy során mindenféle pletykák keltek szárnyra; többek között az, hogy az Onódy vezette szórakozóhelyeken vad tivornyák, őrületes orgiák zajlanak, méghozzá a kor ünnepelt sztárjainak közreműködésével. Az orgiák kapcsán egyesek elkezdték emlegetni a legendásan szép Bara Margit nevét is. 1964-et írtunk. Ebben az évben lett Bara Magyarország legkedveltebb színésznője.

*

Bara Margit – Katonazene (MAFILM, 1961)

*

Bizonyítani már sosem lehet, ám erősen valószínűsíthető, hogy akárcsak Onódy esetében, úgy Baránál is egy olyan – egészen tudatos – lejárató kampány lehetett a háttérben, melynek szálai egészen magasra vezettek. Köztudott, hogy az elvtársak, ha megkívántak valamit, akkor addig nem nyugodtak, amíg vágyuk be nem teljesült. Kézigránáttal „halászni” a Balatonban? Nosza! Helikopterről géppisztollyal szarvasra „vadászni” a Bakonyban? Hajrá! Gerincre vágni egy színésznőcskét? Uccu neki! Csak hát a makacs székely Bara Margittal a dolog nem így működött.

A pletykát azonban lehetetlenség volt megállítani. Már csak azért is, mert valakik erősen táplálták azt. Ezek a valakik már nem a pártban keresendők, hanem a színészvilágban, ahol Barának számos olyan riválisa akadt, akik sem szépségben, sem tehetségben nem vehették fel vele a versenyt. Bara kiiktatásával azonban előttük is megnyílt az út a hírnév felé.

Persze a hatalom kívánalmaival is egybecsengett ez a kisstílűség, hiszen ugyanez a vörös brigád üldözte el nem sokkal korábban Karády Katalint, mondván, hogy sztárallűrökre a kommunista színjátszásban semmi szükség, s pláne nem egy „Horthy-sztár” részéről.

Bara Margit 1965-től egyre kisebb szerepeket kapott. Második férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel 1970-től néhány évig Kolumbiában élt, ahol férje szövetségi kapitány volt. Magyarországra visszatérve azonban a szerepajánlatok és egyéb felkérések olyannyira megritkultak, hogy a színésznő 1978-ban végleg visszavonult.

Erről az ügyről a médiában egészen a rendszerváltásig egy árva sor nem sok, annyit se volt szabad leírni. Bara Margit nevét ahonnan csak tudták kitörölték, még egynémely filmkópián is eltüntették a stáblistáról.

Bara Margit egész egyszerűen megszűnt létezni. A kádári diktatúra egyszerűen eltüntette.

***

S hogy kik voltak azok a színészkollégák, akik 1964 és 1978 között kiálltak mellette? Hogy kik követelték asztalcsapkodva a visszatérését 1978-tól 1990-ig?

Nos, a többesszám használata teljesen indokolatlan.

Egyetlen EMBER volt ugyanis, aki kiállt mellette, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szirtes Ádám, aki egy szép napon bement az illetékes kerületi pártbizottságra, lecsapta a párttitkár elé a párttagsági könyvét, aztán szobából-pártból egyszerre lépett ki.

(Nyilván Szirtes Ági bizonyos dolgokat nem örökölt tőle.)

*

Szirtes Ádám – Fortepan

*

A többiek?

A többiek, kérem tisztelettel, kussoltak, mint szar a fűben.

Ki ezért, ki azért.

Igen sokan például azért, mert 1945, vagy 1956 után megjárták a poklot. Na, őket nem lehet kárhoztatni hallgatásukért. Szintén nem kövezhetők meg a Tomóceusz Katatiki-lét helyett a gyugyuságot választó megalkuvók, hiszen nem születhet mindenki hős szabadságharcosnak, a családot pedig el kell tartani valamiből. Aztán ott voltak az ostoba töltelékek, a valakiknek a valakijei, akikből később a televízió csinált óriási sztárokat. Csinált sztárokat. S végül ott voltak a lapulók között azok, akik nemcsak lapultak, de egyenesen helyeselték is a történteket, mint például a bátor kommunista Major Tamás. Hogy mit tett a mai tüntetőkkel akkoriban egykorú két lánglelkű főiskolás kisproli, Székely és Zsámbéki, arról nem szól a fáma. Mondjuk, az egészen biztos, hogy a főiskola épületét nem foglalták el autonómiát követelve.

Pedig az aztán diktatúra volt a javából! A mosolygó tömeggyilkos Kádár – úgy is, mint ’56 hóhéra, avagy Brezsnyev kutyája – mindent a kezében tartott; tudta és engedélye nélkül semmi nem történhetett Magyarországon. Még az sem, hogy valaki elindít egy országos pletykát. Sőt az különösen nem, ugyanis a suttogó ellenpropagandától sokkalta jobban félt a rendszer, mint a szamizdat iratoktól.

Így történhetett aztán, hogy az egykori(?) komcsi Székely Gábor a SZOT-székház üléstermében – háta mögött Brezsnyevvel, Kádárral, Gustáv Husákkal, Biszku Bélával, Apró Antallal, Nyers Rezsővel és Todor Zsivkovval – nem azt mondta, hogy ’56 forradalom és szabadságharc volt, valamint ruszkik, haza, hanem arról értekezett, hogy világnézetileg elkötelezett kommunista színházat akar.

*

A teljesen apolitikus Székely Gábor éppen legbelülről bomlasztja a rendszert

*

A rendszerváltás után Bara Margit számos díjat és elismerést kapott. Csak a karierjét… azt nem kapta vissza soha. Csak az elrabolt éveit… azt nem kapta vissza soha.

*

Rendszerváltás után – Már nemcsak a nevét volt szabad kimondani, de interjút is lehetett vele készíteni.

*

Bara Margit a kommunista diktatúra áldozataként halt meg 2016-ban, 88 éves korában.

***

Belterjes színészdiktatúránkban, bocsánat, tan(ács)köztársaságunkban az egykori hálózat ügynökei, valamint azok neveltjei ma ugyanilyen pletykákat indítanak meg nap, mint nap. Így lett ócska ripacs a szakma szemében Balázs Péter, Dörner György, Csurka László, Dózsa László, Benkő Péter, Esztergályos Cecília, Gregor Bernadett, Eperjes Károly, Hűvösvölgyi Ildikó, s úgy egyáltalán minden olyan művész, aki jobboldalinak tartja magát. Mint látható, a lista minden szakmaiságot nélkülözve, pusztán politikai indíttatásból született, hiszen az általam felsorolt színészek vitathatatlan tehetségét sub rosa minden szakmabéli elismeri. S hál’ Istennek a nézők is.

“Tüneményes színésznő, kész csoda, de fel fogják zabálni az apró senkik” – mondta egyszer Bara Margitról a Kossuth-díjas Tímár József.

Manapság meg? Az apró senkik korában?

Kit érdekel, hogy ki volt Bara Margit, amíg Sárosdi Lilla a magasművészet nevében, nyílt színen, két végén  ̶v̶e̶r̶i̶ ̶a̶ ̶f̶a̶s̶z̶t̶  égeti a gyertyát?

Mert az, kérem tisztelettel, úgy van, hogy a kommunista (színész) mindig kiáll magáért, s néha más kommunistákért is, ha az érdeke úgy kívánja. De a vele ellentétesen gondolkodókért és saját hazájáért soha.

() VBT ()

Kiemelt kép: Fortepan – Kotnyek Antal
Facebook hozzászólások

20 hozzászólás “Színészecskék! Kérdezzétek Bara Margitot, hogy mi a diktatúra!

  1. Hallottam régen egy rádióinterjút Bara Margittal. Elmondta, hogy orgiában való részvétellel vádolták meg, és attól kezdve a magyar társadalom kiközösítette. Az utcán ismeretlen emberek leköpdösték, gyalázták . Ebbe teljesen belebetegedett, ezért ment el férjével, Gyarmati Dezsővel külföldre. Gyógyulni, és felejteni. Mikor visszatért, látta, hogy színésztársai mennyit fejlődtek időközben, ő pedig lemaradt, ezért nem akart többé szerepet vállalni. Szomorú, igazságtalan sors volt az övé. Élete utolsó éveit lebénultan, ágyban fekve töltötte, férje ápolta. Így tesznek tönkre valakit a kommunisták, aki nem fér bele a kereteikbe. Aki tisztességes, fehér, hetero és KERESZTÉNY.

  2. Nagyszerű írás Varga-Bíró Tamás!
    Még több történelmi tény, szembesítő kellene. Legalább az érettségizőknek kívülről fújniuk kellene.

  3. Már leírtam másutt, hogy elképzelhetetlen a frissen felvett, éppenhogy leérettségizett “egyetemisták” tisztában lennének bármivel (!) az egyetem pro- és kontra vitájából; viszont nem örvendezhetnek a felvételük tényének, mert be sem jutnak az iskolájukba a “sztrájkőrségtől ” !
    Nem beszélve a diákigazolvány-, menza-, kollégium ügyintézésekről.

  4. Mivel korom alapján igen csak benne éltem ebben a korban, hitelt adtam már akkor is a szóbeszédnek, hogy Czinege Lajos honvédelmi miniszter szemelete ki barátnőnek Bara Margitot, de a kapott pofon után bosszút állt.
    Ahogy kivettem a cikkből, VBT is ismeri Czinege életútját. Egy igazi mocskos senki volt.

    1. 10/10 Bokor Imre:Kiskirályok mundérban.Czinege valaki(k)ről nagyon sokat tudhatott.Aczél ki nem állta,vadászni sem nagyon járt.

  5. És akkor még a szintén pletykákkal tönkretett, szinte üldözött, Sólyom Ildikóról egy szó sem esett.

    1. PS 2019-03-03 Mező Gábor Kivégezve, internálva, lejáratva – Sólyom Ildikó színésznő és
      családjának kálváriája.

    1. Gullwing
      Sajnos ez nem igaz. (Valószínű egyszerűbb lenne az élet így.) De például, pont a fent említett Major Tamás az egyik ellenpélda erre. Zseniális színész volt, bár nyilván ezt most zsigerből tagadják, akik képtelenek az indulat nélküli helyzetértékelésre., viszont gyalázatos ember. De a művészet világából számtalan példa van erre. A múltból és a jelenből is.

  6. Vitézy László készített egy filmet Bara Margit életéről, A színésznő címmel, nagyon jó!

  7. Évekkel ezelőtt Törőcsik Marival készült egy interjú. Abban a “művésznő” elszólta magát Bara Margittal kapcsolatban. Azt mondta, hogy anno, bár tökéletesen tisztában volt BM ártatlanságával és azzal, hogy ami akkor folyt ellene, az szemenszedett hazugság, ő valamiért hallgatott. Nem is érti önmagát, hogy miért hallgatott. Azt hiszem én pontosan értem Törőcsik sumákolását. Egy nála sokkal-sokkal tehetségesebb, szebb, erkölcsileg magasan felette álló egyeniség lett eltüntetve a nyekergő színtelen veréb szárnyalása útjából. A késői megbánást pedig az válthatta ki, hogy egészségügyileg akkor roppant meg. Azóta mást sem hallunk róla, mint hogy újra és újra kórházba kerül/t. Gyónás volt ez, semmi más. De mert TM mint jó kommunista elvtársnő, nem jár templomba, ílyenformán ejtette meg a dolgot. Könnyíteni akart a lelkiismeretén. Sajnálom, én ettől méginkább utálom. Nem az ártatlanul meghurcolt BM emléke hanem a saját lelki komfortérzete késztette színvallásra.🤮

    1. Talán nem véletlen, hogy Kóczsuzsa egy faluban született TM-mel.
      Amúgy meg be lehet fejezni a vallásos bu*ulást. Materialisták már az ókori görögök között is voltak, nemcsak pitagoreusok, künikoszok, hedonissták, nyistapisták. Sőt, a dialektika is görög találmány, amúgy meg a hét szabad művészet egyik. Hegel fedezte fel “újra”, és Maaacefftás csinált belőle dialektikus materializmust. Aki elhiszi, hogy egy szűz szövőnő az angyal szárnya… végétől teherbe esik, aztán fizikailag feldzsal a mennyekbe, az síkhülye. Az képtelen felfogni a SARSakármi evolúcióját. Az tartja a másik lukát is, ha az első már megtelt, ahelyett, hogy letépné a jogtalan cseszegető szerszámát, és egy laza mozdulattal a szájába gyűrné. Az pofázik a határvédelemről, ahelyett, hogy lövetne – miközben pakisztáni embercsempész 18 éves fia vesz házat (apja után) azon a településen, ahol természetvédelmi okok miatt nincs kerítés.
      A színművészetit KI KELL ÜRÍTTENI. Nem ülni a fotelban, savós szemeket forgatva. Kiüríttetni, aki ellenáll, akkora maflást rántani le neki, hogy Soros adja a másikat. Mert megérdemli. 70+-os feketeöves gazemberek követelik a független gondolkodás és alkotás (??) jogát. ÉN meg azt követelem, hogy a Fidesz végre kormányozzon. Vagy hagyja azokat a jobbradokat, akik hajlandók erre!

    1. Ezért kellene történelem órán sokkal többet foglalkozni a közelmúlttal, hogy a mai fiatalok is megismerjék a 20. század minden részletét. Különösen fontos lenne a kommunizmus kivesézése.
      Azt hiszem fontosabb lenne, minta római és görög harcosok neveinek és tetteinek hosszü időn át való elemezgetése.

  8. Miert kell meg mindig engedni ezt a bohockodast a Szinmuveszetin? Tegyek ki a tuntikezoket es kesz. Adjanak egy hataridot , mondjuk egy orat , aztan menjenek be a rendorok vagy katonak es vigyek ki aki meg ott van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük