A Valentin-nap legnagyobb átverése

Blog VBT
  •  
  •  

Összegyűrt paplanok az ágyon, a lepedőn lágyan rothadásnak indult, egykor illatozóan piros, reggelre sötétbarnává aszalódott rózsaszirmok, boros üvegek a földön, természetesen a hozzátartozó poharakkal. Szerelmes együttlét nyoma az egész lakásban. De vajon mára mi marad a szerelemből? És mit ünnepeljünk ma, ha nincs semmi elképzelésünk? Mai tippem: ünnepeljünk meg egy tegnapi hazugságot!

***

Az a bizonyos tegnapi hazugság igazából nem is annyira hazugság, már ami a dolog lelki részét illeti. Inkább úgy mondanám, hogy egy máig jól működő marketinges átverés.

Amint tudjuk, karácsony után a Valentin-nap az az ünnep, amikor a legtöbb eljegyzés születik.

Bármilyen furcsa, világszerte többmillió férfi kéri meg ilyenkor választottja kezét, mégpedig úgy, hogy szerelmi zálogként (avagy a leendő frigy ellenjegyzéseként) gyémántgyűrűt ad szíve választottjának. Hogy miért pont gyémántgyűrűt? Természetesen azért, mert a gyémánt ritka és értékes, pont, mint az igaz szerelem.

És itt kezdődik maga a bődületes átverés, ami nagyjából azonos azzal a tévhittel, mint hogy a villám sosem csap kétszer ugyanoda. Naná, hogy odacsap, hiszen a magas helyek attól még magas helyek maradnak, hogy a villám beléjük csap, s nem ritka, hogy 10-12-szer csap ugyanabba a kiemelkedő magaslatba a ménkű.

Pontosan úgy, ahogyan a női gyűrűsujj is vonzza a gyémántgyűrűt.

Csakhogy!

Ha egy picit jobban megismerjük magának a gyémántnak a történetét, meglehetősen el fogunk csodálkozni.

***

Az emberiség írott történelmétől egészen 1870-ig a gyémánt valóban ritka és értékes volt. Csupán néhány helyen (pl. Brazíliában és Indiában) találtak értékelhető nagyságú és tisztaságú köveket, s ezek éves hozama sem volt több másfél-két kilónál (Hagyjuk most a karátszámítást, de azért jegyezzük meg, hogy 1 karát megközelítőleg 200 mg.)

1870-ben azonban beütött az eleinte hatalmas vagyonnal kecsegtető krach: a dél-afrikai Oranje folyó közelében hatalmas gyémántlelőhelyeket fedeztek fel, és hamarosan tonnaszám bányászták a „ritka” drágakövet.

Ekkor a legnagyobb gyémántkitermelők egyetlen kartellbe álltak össze, s megalakult a De Beers, amely máig a világ legnagyobb gyémánttermelő vállalatcsaládja, a piaci részesedés mintegy 40%-át birtokolva.

Ennek a kartellnek nem volt más dolga, mint ellenőrizni a kitermelést, és elhitetni az emberekkel, hogy a gyémánt még mindig igen értékes és igen ritka. Ez olyannyira  jól sikerült, hogy az 1973-as olajválság idején még a tőzsdei spekulánsok is gyémántot kezdtek el vásárolni, mert a gyémánt – az arannyal és más nemesfémekkel ellentétben – nemhogy nem ingadozó, hanem egyenesen stabil áremelkedésű terméknek számított.

***

Na, de ne szaladjunk ennyire előre a történetben!

Írjunk egyelőre 1938-at, amikor is egy gyönyörű szeptemberi napon Harry Oppenheimer, a De Beers alapítójának 29 éves fia Johannesburgból New Yorkba utazott, hogy ott találkozzon Gerold M. Lauck-kal, az Amerikai Egyesült Államok vezető reklámügynökségének, az NW Ayer-nek az elnökével. Lauckot és az NW Ayer-t az a Morgan Bank ajánlotta Oppenheimernek, amelyik korábban az apjának segített megszilárdítani a De Beers pénzügyi birodalmat, és amely bank most aggódott a gyémántok világszerte csökkenő ára miatt. Közösen próbáltak tehát kitalálni valamit.

1938-at írtunk. Európa a háború küszöbén állt, ráadásul a gazdasági világválság is lenyomta az árakat. S volt még néhány egyéb aprócska gond. Példának okáért, hogy Európa számos országában egyáltalán nem volt divat eljegyzésre gyémántot adni. Ilyen ország volt hazánk is, ahol a bevett szokás eljegyzéskor annak a többnyire arany karikagyűrűnek a bal gyűrűsujjra való húzása volt, amely aztán az esküvői szertartáson a jobb gyűrűsujjra került át.  Más országokban pedig (pl. Angliában és Franciaországban) a gyémántot az arisztokrácia ékszerének tekintették.

Maradt tehát szinte egyedüli piacnak (legalábbis egyelőre) a De Beers számára azt USA. Már csak egy jó kis kampány kellett ahhoz, hogy a gyémántot az igaz szerelemmel párosítsák.

Az NW Ayer szakemberei arra jutottak, hogy a válság elmúltával megváltozott társadalmi attitűd miatt eljött az idő, hogy megteremtsék a megvásárolható luxuscikkek piacát. Elkezdték tehát a gyémántot úgy reklámozni, mint a szerelem jelképét. S minél nagyobb, ugye, a szerelem, annál nagyobbnak és tisztábbnak kell lennie az azt szimbolizáló gyémántnak is.

Ennek legjobb promócióját a hollywoodi filmekben, s azok sztárjaiban látták. Ezért némi lobbipénz és egyéb kedvességek árán elérték, hogy a szerelmes filmekben a férfiak gyémántgyűrűket ajándékozzanak szerelmüknek, illetve hogy a filmsztárok a magánéletükben is így cselekedjenek.

A moziba járó nép pedig tökéletesen lemásolta ezt az attitűdöt.

Nagy-Britanniában még azt a trükköt is bevetették, hogy a királyi családdal reklámoztatták ékszereiket: Oppenheimer-gyémántot ajándékoztak II. Erzsébet királynőnek, és meghívták őt egy dél-afrikai körutazásra.

Emellett pedig a Playboyban és más hasonló magazinban világhíres festmények mellett ábrázolták drágaköveiket, ezzel is kihangsúlyozva, hogy egy gyémánt pontosan olyan értékes, akár egy Picasso vagy Delacroix festmény.

Mindezek következtében a gyémánteladások több mint 55%-os emelkedést értek el már az első évben, s azóta is töretlenül tartják vezető helyüket az eljegyzési ajándékok piacán. Mindezt pedig úgy, hogy – formabontó módon – itt nem volt egyetlen termék, egyetlen márkanév, egyetlen brand, hanem csupán maga a gyémánt.

És még ezt is tudták fokozni!

A De Beers 1948-ban elindította az „A Diamond Is Forever”, azaz “Egy gyémánt – örökké” marketing-kampányát, amelyben a gyémánt és a sírig tartó szerelem fogalmakat kötötték össze szétbonthatatlanul. Ez a mottó azóta is a De Beers hivatalos mottója, mi több, számos más, gyémántokkal foglalkozó üzlet is ezzel hirdeti ékszereit.

***

1951-ben volt ugyan egy kisebbfajta társadalmi ellenállás, amikor is az alsó- és középosztálybeli polgárok túlzásnak tartották az eljegyzési gyémántot, ezt azonban a cég ügyesen hárította el azzal a folyamatos sulykolással, hogy márpedig csak és egyedül a gyémánt az, ami a szerelem valódi jelképe.

Ennek hatására aztán a férfiak anyagi képességeiken felül kezdtek el gyémántgyűrűket ajándékozni jegyeseiknek. Hasonlatos volt ez ahhoz a hazánkban a rendszerváltás kezdetétől egészen napjainkig tartó trendhez, hogy az egyedülálló férfiak akár két-három árkategóriával értékesebb autót vásárolnak maguknak ahhoz képest, amit megengedhetnének maguknak, s a vásárlásra akár hitelt is képesek felvenni, hogy társadalmi pozíciójukat felülreprezentálják.

***

Aki kíváncsi a gyémánt eljegyzési gyűrűk történetére, az számos más érdekességet találhat Edward Jay Epstein: Have You Ever Tried to Sell a Diamond? című cikkében. (KLIKK IDE’)

Ami azonban a cikk elolvasása nélkül is teljesen nyilvánvaló, hogy az 1869-1871-es nagy gyémántdömpingnek köszönhető, s az USA-ban 1938-tól 1950-ig csúcsra járatott kampány azóta a Föld majd minden országára átterjedt.

Egy kartell megbízására tevékenykedő New York-i reklámügynökségnek sikerült egyszerre több hazugságot is elhitetnie az emberekkel, Kanadától Londonig, Tokiótól Budapestig.

Ezzel szemben az igazság a következő:

1: A gyémánt nem azért drága, mert ritka, hanem, mert azt akarják, hogy drága legyen

2: Az igaz szerelem jelképe sosem lehet egy marketing-hazugság.

***

Fogalmam sincs, hogy mit tesznek majd a De Beers-nél, amikor az ember képes lesz elérni a Neptunusz bolygót, ott ugyanis egyenesen cseppfolyós gyémánt hull az égből. És akkor a Földtől „csupán” 40 fényévnyire lévő 55 Cancri e bolygóról már ne is beszéljünk! Ez a bolygó ugyanis javarészt gyémántból áll.

Persze, mire technikai fejlettségünk azon a szinten lesz, hogy onnan termeljük ki a drágakövet, addigra már simán robotokkal és 4D-s Second Life lényekkel is házasodhatunk majd. Ők meg jobban fognak örülni az elektromos töltésnek illetve a kenőolajnak.

Addig azonban lehet utánozni (ebben is) Hollywoodot! Csak a miheztartás végett Justin Timberlake egy 130 ezer dolláros gyűrűvel kérte meg 2010-ben Jessica Biel kezét, ami meglepően olcsójános húzás volt, legalábbis ebben a közegben. Ennek bizonyítására elég, ha megemlítjük, hogy Kim Kardashian gyűrűje Kanye West pénztárcájából 1,6 millió dollárt húzott ki. S még ez is eltörpül az abszolút csúcstartó mögött. Elizabeth Taylor Richard Burton-től kapott 33,19 karátos gyűrűje ugyanis 8,8 millió dollárt ér.

(Én majom meg azt figyelem, mikor lesz a filléres teszkóban leárazott lasagne…)

() VBT ()

Kiemelt kép: ringconcierge.com
Facebook hozzászólások

  •  
  •  

13 hozzászólás “A Valentin-nap legnagyobb átverése

  1. Nagyon tanulságos,tehát ne
    vegyünk gyémántot főleg ne
    befektetésnek..A végén jöttem rá
    hogy cikkben idézett irás 1982-ből
    származik

  2. Nagyon jó és mind igaz.
    DE
    1. A Valentin nap nem tartozik a környezetünk európai kultúrájába, felturbózása is egy marketing átverés.
    2. Ki-é, kik-é is a DeBeers részvénytöbbsége?
    3. A többségi tulajdon nem azé a köré, mely a multinacionális bányavállalatokat, az aranyét is, uralja?
    4. Az arany árfolyamát az említett időszakban, kik és hol határozták meg és határozzák meg most?

    1. Namond-kutya. Az arany árfolyamát a levantei kereskedők szokták volt meghatározni. Ezelőtt 2000 évvel is, de akkor ezeket a pénzváltókat egy Jézus nevezetű felbőszült rabbi kikergette a templom udvaráról.

  3. Lehányom a valentin napot a gyémánttal együtt.Nem más mint szén.Mármint a gyémánt.Egyébként nem tudom minek nekünk ez a sok amcsi mocsok.

  4. A valentin nap olyan, mint a halloween. Amerikai szarság, semmi közünk hozzá, így is kezelem.

    Nagyon hiányolom VBT-t a Pesti Tv-ből!

    1. Amerikában láttam Halloweent. Minden ház párkányán virított egy tökfej. Borzasztó nagy hülyeség. Ja igen, ma már színes led égők villognak bennük.

  5. Remek meglátás, gratulálok! Nekem a gyémántról mindig az a sok elkínzott, véres verítékkel örökké bányászók jutnak eszembe, akiktől a kufárok fillérekért megvásárolva a központi helyre Antwerpenbe (franciául Anvers) viszik csiszolásra, majd onnan horribilis összegekért kerülnek luxus ribancok testére. Avagy egy öreg koldusnő ölébe, aki bele is hal a “gazdagság” láttán. (Lady L.)

  6. Aki szerint a Valentin-nap egy amerikai hülyeség és nem része az európai kultúrának az olvassa át a Hamletet.

  7. “ezzel is kihangsúlyozva, hogy egy gyémánt pontosan olyan értékes, akár egy Picasso vagy Delacroix festmény.”
    Ez mondjuk igaz, éppannyira értékesek. Ugyanazok verték fel az árukat, azonos okokból.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük