Kedvencem, Gulácsy

Blog VBT
  •  
  •  

Most komolyan? Már megint? „Milljók egy miatt”? S már megint egy „i” a hibás, mint a homousion és homoiusion esetében? Mert bizony csupán egy „i” a vétkes a dologban. Aki ugyanis szeretni akarna, de már nem tud, az hagyja a csudába az i-t, és szeressen ipszilonnal!

***

A Prológus Prológusa:

Furcsa, de így van: a magyar ábécé 42. betűje – akárcsak az élet értelme –, azaz az Y leírva pontos i-vel írandó. Így: ipszilon, hasonló paradoxont alkotva ezzel az Univerzumban, mint a Demokratikus Koalíció nevében az értelmezhetetlen „demokratikus” előtag.

(Valódi) Prológus:

Logikám támadhatatlan. Amennyiben ilyen, vagy olyan oknál fogva (borzalmas magyarsággal) egyszer csak elkezdünk nem kedvelni valakit, nincs más dolgunk, mint névazonosságot keresve betölteni a pikszisből kiesése által támadt űrt. Jókai Mór helyett választhatjuk például Jókai Annát. Gulácsi Péter helyett pedig valamelyik Gulácsyt.

***

ELSŐ IPSZILONOS KEDVENC-AJÁNLAT: GULÁCSY LAJOS

Az autodidakta művészt egyszerűen nem lehetett semmiféle izmus skatulyájába belegyömöszkölni, mivel alighogy sikerült valamelyikbe, hopsz, máris új stílust vett fel, s annak képi világában alkotott.

Képzőművészeti ismereteim sajna korlátozottabbak, mint egy lépcsőház, ami már abban is megnyilvánul, hogy ilyetén tehetségem kimerül az ötödikes koromban antifunkcionalista stílusban megformázott gyurma hamutartóban, illetve a végzős gimnazistaként a filozófiakönyv lapjainak alsó szélére rajzolt, pörgetéskor szaladást imitáló pálcikaemberek papírra álmodásában.

Megpróbálom azért valamelyest elemezni Gulácsy egyik leghíresebb művét, a „Francesca da Rimini és Paolo Malatesta” címet viselő akvarellt.

A kép  e̶g̶y̶ ̶h̶e̶t̶e̶r̶o̶s̶z̶e̶x̶u̶á̶l̶i̶s̶ ̶s̶z̶e̶r̶e̶l̶m̶e̶s̶p̶á̶r̶t̶  Paolót ábrázolja, amint átkarolja Francescát. Az 1903-ban Firenzében készült alkotás fő jellemzője, hogy szép. Úgy istenigazából jól néz ki, kábé annyira fajin, hogy akár pólóra szitanyomva is hordaná az ember egy TikTok-videóban, miközben a Dschinghis Khan együttes Moscau című számára tátogva, vidáman táncikál.

*

*

Gulácsy Lajos egyébiránt igencsak tragikus sorsot mondhat magáénak: az I. világháború kitörésekor idegösszeroppanást kapott, 1919-től pedig 1932-ben bekövetkezett haláláig elmegyógyintézeti ápolásban részesült.

Őrület, de „A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek” című festménye 2007-ben 120 millió forintért kelt el egy aukción.

*

*

***

MÁSODIK IPSZILONOS KEDVENC-AJÁNLAT: GULÁCSY IRÉN

A nagybecskereki származású író-költő élete nem kevésbé kalandos. Gulácsy először leányiskolában és tanítóképzőben tanult, majd férjhez ment unokabátyjához, erdődi Pálffy Jenőhöz, ami a kor szokásainak egyáltalán nem mondott ellent. Mármint nem az, hogy a nők férjhez mennek erdődi Pálffy Jenőhöz, hanem, hogy az első unokatestvérek időnként összeházasodnak. Persze ez egyáltalán nem követendő genetikai kísérlet, de attól még szokásban volt.

Anélkül, hogy különféle életrajzi adatokkal untatnám a tisztelt olvasót, elég legyen annyi, hogy az esküvő után néhány évvel az akkor már ismert írónő férje megrokkant, így a családfenntartás teljes egészében Irénre hárult. Ebben nagy segítségére volt pártfogója és mentora, Benedek Elek.

E felettébb nehéz évek alatt született fő műve – egyben kedvenc történelmi regényem -, a Fekete vőlegények, mely regény egy esküvővel indul, ahol  e̶g̶y̶ ̶f̶é̶r̶f̶i̶ ̶é̶s̶ ̶e̶g̶y̶ ̶n̶ő̶  egy szerelmespár összeházasodik.

Hogy mi történik velük, azt nem árulom el, de ígérem, hogy aki rászánja az időt és elolvassa a regényt, nem fog csalódni.

*

*

A tipikus magyar művészsorsot, s az ebbe kódolt szörnyű halált ő sem kerülhette el. A Nagyváradról Kolozsvárra, majd onnan Budapestre települt művész lakását 1945. január 2-án, a főváros ostromakor bombatalálat érte.

***

Lám, egyet veszítettünk, de rögtön kettőt is nyertünk. S e kettőben – lévén, hogy már nem élnek – sosem fogunk csalatkozni.

Akik pedig még köztünk vannak – alkossanak bár remekműveket, vagy ugráljanak stoplis cipőben egy háló előtt -, azoknak bocsássuk meg, ha néha felkapaszkodnak a hozzájuk legközelebb eső divathullámra!

Mindannyian különbözőek vagyunk. Ám mielőtt bárki felett bármiért is pálcát törnénk, véssük az eszünkbe: az utólag összeragasztott pálca már nemigen használható semmi hasznosra.

() VBT ()

Facebook hozzászólások

  •  
  •  

8 hozzászólás “Kedvencem, Gulácsy

  1. gulácsi péter focista megszűnt magyar focistának lenni. Globalista gender lett, semmi közünk hozzá.
    Csak egy dolgot hiányolok ezen emberek tevékenységéből: miért nem élik az életüket ők is az általuk hírdetett idiótizmus szerint?
    VBT hiányzik a Pesti Tv-ből!

  2. A festő Gulácsy tényleg őrült volt és álmában is ordítozott. Nem érdekelte mikor milyen színt ken a vászonra. Viszont tehetsége is volt, és ami már ijesztő, kora egyik kiemelkedő művészeként tisztelhetjük.

  3. „ NAKONXIPÁN volt az ő hazája, ez a furcsa ország, amely szerinte Japán és a Hold között fekszik, és amelynek nyelvét ő tudta csak beszélni az összes földi emberek közül. Beszélt is, írt is sokat nakonxipánul, és képein is gyakorta szerepelnek ennek az álomtartománynak apró, mulatságos lakói. ”

  4. Ha jól emlékszem Gulácsy Lajos találta ki a csodaországot Nakonxipánt, ott aztán voltak mindenféle lények – versben is megénekelte – oda talán még Gulácsi Péter is beférne, ha képes lenne a világot megfelelően látni (realisztikusan és meseszerűen is!)

  5. Bocsánat kedves Magd@, amikor elkezdtem írni a hozzászólásom az Önét még nem láttam.

    1. Nem tudtam megállni
      Juhász Gyula

      Gulácsy Lajosnak

      Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
      Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
      Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
      S rájuk ragyog a csillagszerelem,
      Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
      E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
      És az agyadhoz, mely – ó drága serleg! –
      Gyász és nyomor borával telve meg!
      Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
      Juhászkolomp a végtelen teren
      És fölver-e egy percre álmaidbul,
      Melyekben nincs már többé értelem?

      Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi,
      A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
      Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
      Törvényesen, míg az idő lejár.
      Csak enni, nőszni és álmodni néha,
      De óvakodva, mert itt élni kell,
      Potom a szépség és művésze léha,
      Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

      Lajos, emlékszel, amikor először
      Kerített össze minket alkalom,
      A boldogságos, békés délelőttön
      Gauguinnek száz lázálma a falon?
      A sárga fényben a kövér banánok
      S a sárga tájon barna emberek,
      Az elveszett Éden, mely fájva-fájón
      Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
      S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
      Mosolya sír és bánata mosoly,
      Önarcképem! – mondottad és a zajban
      Kacajod bongott, mint ha szél dobol!

      Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal
      A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
      Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal
      S tegnapnak láttad már a holnapot.
      A Köröst néztük és láttuk Velencét,
      A kávéházban Goethe ült velünk,
      Esengtük Grandet Eugenia szerelmét,
      A csillagot kerestük, amely letünt.

      A csillagot kerestük… merre is vagy,
      Hisz még nem hullottál az éjbe le,
      Még ég fölötted estenden a villany,
      Még mérik, lázad nő, vagy süllyed-e?
      Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
      Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó…
      Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
      De nem mutat időt, irtóztató.

      Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
      Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
      Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár
      S a legszebb vágy legrútabban lakol.
      Te ott maradtál: téren és időn túl
      Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
      Nem hallasz már ugatni szűkölő bút
      S nem látod a halált, amint arat,
      A mosolyt, melyet festett Lionardo,
      Nem látod a nőn, – csöndesen halad
      Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
      Az örök semmi a vak nap alatt.

      Nincsen remény s te nem tudod. Szeliden
      És finoman – hisz művész vagy, Lajos –
      Babrálsz a párnán ujjaddal. Az Isten
      Legyen irgalmas. Ó csodálatos
      Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
      Alázatos, hű, tőled nem kiván
      Már e plánéta semmit és a holdba
      Nakonxipán vár már, Nakonxipán!

  6. Az Index közli, hogy nemzetközi visszhangja van gulácsi szereplésének, nagyon biztatják, nagyon dícsérik (ki lepődik meg?).
    A cikkek nagy része már megvolt a nagy coming out előtt, amiről mindenki tudja, hogy egy megszervezett játszma, és egy német médium még el is árulta magát és a motivációt: “Orbán kedvenc sportja…”
    .
    Ez pont olyan, mint a napokban, amikor egy NFL-es orosz “világsztár” foglalt állást navalni szabadságáért és állítólag Putyin ellen.
    Egy dolog előzte meg a híradásokban ezt, szinte előbb jött le, hogy “Putyin meg akarja semmisíteni a világsztárt, mert…”
    Ahogy a Red 2. című filmben mondják, “ez nem két dolog kopaszkám”. 😀 Ez bizony egy dolog. És ezt a dolgot úgy hívják, hogy dzsordzs szaros.

  7. Nekem egyetlen dolog jut eszembe gulácsi péterről: az izland elleni bravúros védése. Bevédése. Igazából EZ a retinából kitörölhetetlen emlék róla. Ez az, amit nehéz onnan kitörölni, csak nagy ritkán adatik meg valakinek, főleg bénázó kapusoknak.
    Király Gábor az ilyen jeleneteit (portugálok elleni hasonló, vissza-visszatérő négykézláb futkosás a tizenhatoson – persze a feledhetetlen Gyepes, Sebők, és más hasonló gigászok hibájából, valamint a “földet rá” pantomimos előadása a moldáv sérült kapcsán, az mondjuk undorító volt…), de a belgák elleni törött kézzel bravúrozás, kiszolgáltatott helyzetekben, valahol mégiscsak elhelyezte őt a Dicsőségek Csarnokában.
    Most gulácsi erről a lehetőségről lemondott. Teljesen nyilvánvaló, hogy ő lesz a magyar futball történetének legnagyobb alakja, ezzel a megnyilvánulással, hiszen disney világunkban ennél nincs nagyobb védés, mint ha valaki a gyerekek jogait védi a bvzi szülőkhöz és a bvzik jogait védi kis fehér csecsemők örökbe fogadásához (hogy, hogy nem, a heteró fehér párokat csak már rég kipróbált problémás ci… gyerekekkel kínálgatja a gyámügy…) Úgyhogy az nem is kérdés, peti ezzel sztár lesz, hall of famer, ever, ünnepelt sztár, sőt, hős, aki szembe megy a gigásszal, a magyar krakennel, magával a sötét univerzummal. A háta mögött olyan hősies dávidok állnak, amelyek a kockázatos vállalkozás veszélye dacára ki mernek állni, még ha sem fegyver, sem pénz, sem ismertség nem is mellettük áll, szerény, gyenge, elnyomott, de igaz hősök ők: Amerikai Egyesült Államok, vagy például Világbank, CNN, Hollywood, Techlobbi, ENSZ, NATO, EU, és további kis hősök, akik kiállnak péter mellett a gonosz Orbán Viktor ellen. Mily bátor tett is ez, amikor ilyen kevés támogatással kell a világhódító gonoszság ellen felszólalni?!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük