A liberális túlsúly miatt veszélybe került az egyetemi szabadság – jelenti ki tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a University of Kent politológia professzora

Blog VBT

Az akadémiai szabadság, és ezzel együtt a nyugati társadalmaknak a kiegyensúlyozott, magas szintű oktatásból eredeztető jóléte került veszélybe azáltal, hogy a politikai spektrumon belül hatalmas eltolódás tapasztalható a baloldal, sőt a szélsőbaloldal javára – jelenti ki legújabb tanulmányában Dr. Matthew Goodwin,  a Legatum Intézet munkatársa, a University of Kent Politika és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének professzora.

***

A politológus professzor négy fejlett demokráciában, Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Királyságban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban végzett kutatást olyan egyetemi tanárok és akadémikusok körében, akik ezeknek az országoknak a vezető egyetemein társadalomtudományokat oktatnak.

Dr. Goodwin a kutatása során vizsgálta többek között a professzorok politikai irányultságát, a főbb társadalmi és kulturális kérdésekről alkotott véleményüket, illetve a különböző társadalmi csoportokról kialakított nézeteiket.

A kutatásban részt vevő egyetemi tanárokat külön kérdezte arról, hogy mit gondolnak a véleménynyilvánítás szabadságáról, az akadémiai szabadságról, valamint arról, hogy a hallgatók milyen mértékben lehetnek kitéve olyan kényelmetlen vagy sértő gondolatoknak, ideológiai állításoknak az egyetemen, melyek a jelenlegi liberális mainstream-től eltérőek?

A kutatás döbbenetes eredményt hozott. A vizsgálatok szerint a társadalomtudományokat oktató egyetemi tanároknak:

– 76%-a baloldalinak vallja magát,

– 16%-uk pedig egyenesen szélsőbaloldalinak vallja magát.

10 egyetemi oktató közül jó, ha egyetlen egy olyan akad, aki jobboldali nézeteket vall, s ezt nem is tagadja.

*

*

***

Amennyiben Goodwin professzor kutatási adatai helytállónak bizonyulnak, úgy az eredmény alapjaiban ingatja meg a nyugati demokráciába vetett hitünket, avagy más aspektusból szemlélve: alátámasztja mindazokat a kételyeket, amiket Magyarországon több konzervatív tudós és kormánypárti politikus is megfogalmazott már, különös tekintettel az esélyegyenlőséget ellehetetlenítő, bántóan magas (szélső)baloldali egyetemi oktatói túlsúlyra.

Vajon olyan tudományos közegben, ahol az oktatók háromnegyede (szélső)baloldali, milyen eséllyel fejtheti ki nézeteit egy jobboldali, konzervatív társadalomtudós, anélkül, hogy szakmai hírneve, egyetemi léte és egész egzisztenciája ne váljon semmivé egyik pillanatról a másikra? Mert bizony a tudományos körökbe is begyűrűzött cancel culture, azaz a többséggel egyet nem értő kisebbségnek a közegből történő teljes kitörlése e tanulmány ismeretében nem tekinthető többé szélsőjobboldali rágalomnak, vagy konzervatív karaktergyilkosságnak.

Vizsgáljuk meg fordított szempontból a kérdést! Mit tehet egy jobboldali társadalomtudós professzor, ha olyan, egyetemlegesen elfogadott, kimondottan dogmává emelt liberális eszmékkel találkozik, amelyekkel akár mint ellenkező véleményen lévő tudós, akár mint hívő ember, akár mint szkeptikus nem ért egyet?

A kérdés természetesen költői. Ilyetén mértékű eltolódásnál egész egyszerűen nincs helye sem a szabad véleménynyilvánításnak, sem az akadémiai szabadságnak, ergo nincs helye a bal- és jobboldaliságnak.

Pontosan azok az alapvető értékek sérülnek tehát, amelyek elméletileg politikai oldalaktól függetlenül adják a demokrácia alappilléreit.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy ezek az alappillérek sérültnek mondhatók, az egész, rájuk emelt ideológiai felépítményről elmondhatjuk, hogy kiegyensúlyozatlan, ingatag lábakon áll, azaz nem alkalmas arra, hogy a társadalom egészére nézve kötelező érvényű szabályokat, szabályrendszereket hozzon.

Az a társadalom pedig, amelyik mindezek tudatában is kötelező érvényűnek tekinti az ebből a fajta társadalomtudományi kiegyensúlyozatlanságból született eszmerendszert, teljes megsemmisülésre van ítélve.

***

Mint minden társadalomban, úgy a nyugati demokráciákban is vannak olyan ébredezők, akik nem átallanak megfelelni annak az alapvető követelménynek, hogy tudósok lévén merjenek kételkedni.

Hogy kételkedésükből eredő megállapításaikat elfogadás vagy elutasítás fogadja-e, az sajnos előre borítékolható. Biztos vagyok benne, hogy a „Goodwin hunting” már el is kezdődött.

Az olyan folyamatokat viszont, mint a mai értelemben vett nyugati demokráciák totális megsemmisülése, még akkor sem lehet megállítani, ha némelyek nem csupán kétkedéssel, de egyenesen gúnyos kacajjal fogadják a Dr. Goodwinéhez hasonló tudományos publikációkat.

() VBT ()

Kiemelt kép: Dr. Matthew Goodwin –  BBC Radio 4


5 hozzászólás “A liberális túlsúly miatt veszélybe került az egyetemi szabadság – jelenti ki tanulmányában Dr. Matthew Goodwin, a University of Kent politológia professzora

  1. A bölcsészkedésben semmi állandó nincs azóta, mióta a tízparancsolat is opcióssá vált. A legteljesebb szubjektivizmusok, relativizmusok színtere lett (ezért tolódik gyorsuló ütemben balra). Nincs benne már semmi objektivitásra, logikai konzisztenciára törekvés. Kommunistáskodás az egész, a zavaró tényezőket boszorkányüldözéssel iktatják ki. Egy elmebaj. Egy fejletthaladó elmebaj az egész.

  2. Nem értek egyet a cikk állításaival. A tudományban nincs liberális, baloldali, zöld vagy konzervatív igazság. IGAZSÁG van, amit vagy tud valaki bizonyítani logikai úton vagy empirikusan vagy nem. A tudomány világában a tények beszélnek, nem a világnézeti meggyőződés. Persze a tudósok is emberek. Őket is befolyásolhatják a saját érzékenységük, a mentális korlátaik, az előítéleteik, a tévedéseik vagy akár a gazdasági érdekeik. De pont az a feladata a tudományos közvéleménynek, a peer review-alapú folyóiratoknak, nyilvános vitáknak, konferenciáknak stb., hogy racionális módon jelezzék és helyre tegyék a normasértéseket. Jól működő, nyitott, szabad és sokszínű közegben működik az önkorrekció. Minden más csak bornírt, ideológiai mellébeszélés olyan emberektől, akik képtelenek a minőségi tudományos teljesítményre.

    1. Ez így ebben a formában szerintem nem igaz. A tudományban talán nincs “nincs liberális, baloldali, zöld vagy konzervatív igazság”, de az oktatókban van. És a cikkben is pont erről van szó. Az egzakt tudományokkal nem ez a helyzet, de filozófia és társadalomtudományok (és a történelem) oktatásában óriási jelentősége van az oktató beállítottságának. A hallgatók bármilyen irányú befolyásolása és a cancel culture nem igazán teremt “jól működő, nyitott, szabad és sokszínű közeg”-et.

  3. Én mindent elhiszek az ateistáknak és liberálisoknak, amint megnevezik azt a valamit, amitől az az a apró valami lett, amiből szép VILÁG-unk létrejött! És aztán lehet bármiről vitatkozni és bármiben hinni, lehet valaki liberális, ateistan, sátánista, anarchista, csak erre adjanak elfogadható választ!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.