Mit keres a Telex a csíksomlyói búcsún?

Blog VBT

Az élet számos olyan megválaszolatlan kérdést tartogat számunkra, mint például hogy kerül a csizma az asztalra, mi lesz velünk a halálunk után, miért nem állították még a Hágai Nemzetközi Bíróság elé a Fiat Multipla tervezőjét, és mi a [email protected] keres a Telex a csíksomlyói búcsún?

***

Útindító: Székelyföldön sok a székely, pünkösdkor sok a vallásos

Szociográfiai képpel indul Presinszky Judit és a Telex csapatának cikke: a búcsújárók meg-megállnak néhol egy kis kávéra, egy kis sörre, Székelyföldön sok a székelykapu, de kevés a járda, és pünkösdkor vallási lázban ég a vidék. A Telex stábja pedig – a nyereg felé haladva – „ráhangolódásként Mária Rádiót hallgat”, ahol közvetítik a búcsút, valamint többször is bemondják, hogy a Fidesz pont ezt a napot nyilvánította a nemzeti összetartozás napjává (helyesen: az Országgyűlés nyilvánította azzá – vbt). Na, de legalább parkolni nehéz, és a covid utáni első, korlátok nélküli búcsú sok elsőbúcsúst is ide vonzott, akik miatt lassú a haladás, és szinte lehetetlen a parkolás.

*

Első stáció: abcúg Udvardy érsek

A Telex stábja a kálváriát járja. Meg is jegyzik, hogy 14 állomása van, amit valószínűleg onnan tudnak, hogy a tizediknél egy nő megnyugtatja őket: már csak négy van hátra. Igyekszik a Telex a fél egyes misére. S a bevezető, valamint a kálváriajárás okán már-már azt hihetnénk, hogy a szerkesztőség tagjai épp egy önmagukra mért penitenciát gyakorolnak, akárha „szűzmáriás magyaroknak kopott unokái” lennének. Ám ekkor felsejlik a valódi szándék: kiderül, hogy Udvardy érsek miséjére igyekeznek, aki 2016-ban habonyozás miatt tiltott el hivatása gyakorlásától egy papot, kicsivel később pedig megtiltotta egyházi iskolái tanárainak a sztrájkot. Emellett Udvardy főtisztelendő még a kormánnyal is lebótolt egy 39 milliárdos fejlesztési támogatást a veszprémi vár műemlékegyüttesének rekonstrukciójára. Szóval ő vétke, ő vétke, ő igen nagy vétke!

Megnéztem a pap fancy videóját (KLIKK IDE!), amiben Orbán Viktornak üzen. Hát, kérem. A papi fogadalom hármas pillére a szüzesség, a szegénység és az engedelmesség. Utóbbiba tartozik, hogy hivatala gyakorlása közben (tehát bármikor) nem tehet a felettesei engedélye nélkül semmiféle olyan megnyilatkozást, ami sértené az egyház tekintélyét, veszélyeztetné a hívek egységét. Döntse el a videó megtekintése után mindenki, hogy az igencsak negédesen „meleg” hangvételű, 8 perc 59 másodperc hosszú videó 7 perc 15 másodperces (!) bevezetője után feltett kérdés ellenkezik-e a regulával? Udvardy püspök is ezt a kérdést tette fel a Pécsi Egyházmegye felé, melynek vizsgálóbizottsága megállapította, hogy a pap nem tett az egyházi renddel ellenkező kijelentést. A papot az eset után egyébiránt a baranyai Vásárosdombóra helyezték, mint plébániai kormányzót, azaz ideiglenes plébánost. Az, hogy eltiltották őt a médiaszerepléstől, csak azok számára furcsa, akik a hatalmi lánccal egyáltalán nincsenek tisztában, s nem tudják, hogy például egy közrendőr sem nyilatkozhat sem szolgálatban, sem szolgálaton kívül a rendőrség ügyeiről.

*

Második stáció: pofavizit

Végül csak odaér a misére a Telex zarándokmenete, hogy aztán rögtönzött pofavizitet tartson. Áder János volt köztársasági elnökről rögtön megjegyzik, hogy „az első sorban ott ül lesütött szemekkel”, valamint hogy Semjén Zsolt, aki “szinte végig mosolyog”, Áder mellett foglal helyet. Hiányolják azonban „a nyakában mindig keresztet hordó” Novák Katalin köztársasági elnököt, akiről rögtön meg is jegyezik, hogy máskülönben „a magyarországi Sátoraljaújhelyen” van éppen. Én ugyan nem hallottam még szlovákiai vagy angliai Sátoraljaújhelyről, de ám legyen. Ott van, pedig mindig keresztet hord, tehát itt kéne lennie. De nincs itt. Mert ott van. Ennek okát abban vélik, hogy „Novák az utóbbi hetekben többször is kicsapta a biztosítékot a románoknál”. Tehát biztos nem mer itt lenni. És akkor már Sátoraljaújhely tényleg biztonságosabb.

Aki esetleg nem tudná, a köztársasági elnök galádul azt találta mondani, hogy aki magyar, az magyar, függetlenül attól, hogy határon innen vagy túl él, s hogy a köztünk lévő köldökzsinórt sosem fogjuk elvágni. Példátlan tette volt továbbá az is, amikor Torockóra nemzetiszín kokárdát viselve ment.

*

Harmadik stáció: gyengéd blaszfémia

A Telex, úgy is, mint a magyar média Index-szemű epigonja, hatalmas felismerésekre jut. Többek között azzal sülnek szembe, hogy némely ottlévő szerint Szűz Mária vagy a Jóisten megsegíti az embert. Hozzáteszik még, feltételezett tényfeltáró jelleggel, hogy errefelé Böjte Csaba testvér sokkal népszerűbb, mint Ferenc pápa, valószínűleg azért, mert Böjte olyanokat mond, hogy a nőnek a legjobb ajándék a férfi. Pedig, gondolom, ezt a Glamour napok szervezői csípőből cáfolnák, s inkább a Gucci táskát, a Prada cipőt, vagy a gyémántos fülbevalót preferálnák, mint legszebb ajándékot.

Újabb életkép következik eztán, egy korábban a kegyhelyről nyírfaágat hazavivő, majd az ágat a kocsijukban hagyó párról, akik szentül hiszik, hogy ennek az ágnak köszönhetően éltek túl egy karambolt. Nos, igen. A csodák megítélése, pláne, ha azok nem estek át egyházi vizsgálaton, erősen megoszló. Bár éppenséggel a liberális oldalon is történnek hasonlók; elég, ha csak Joe Biden megválasztására gondolunk, vagy arra a (fél)kegyelmi állapotra, mely szerint a konzervatív Orbán Viktor Európa elpusztítására törekvő diktátor, aki egyszemélyben robbantotta ki az orosz-ukrán háborút, ellenben a neonáci Azov Ezred a liberális értékek és a demokrácia védelmezője.

*

Negyedik stáció: mizu Trianonnal?

A riport (?) eme szakaszában végre kapunk egy kis bőnyálú trianonozást, amikor is bekerülnek a képbe a pártzászlóval búcsút járó mi hazánkosok, valamint valaki, aki ezt kiáltja bele a levegőbe: „Vesszen Trianon!”. Feltéve, de nem megengedve, hogy szerintem se helyes pártos lobogókkal kegyhelyen reprezentálni fenenagy vallásosságunkat (ami e politikusok magánéletében csak nyomokban van jelen, akár mazsolás csokiban a mogyoró), azért engedtessék meg nekem, hogy megosszam a közzel magánvéleményemet: aki június 4-én, az évnek legalább ezen az egyetlen napján nem mutat némi irredentizmust, az vagy mérhetetlenül ostoba, vagy végtelenül nyomorult.

Belegondolva ugyanis abba, hogy mivé fejlődhettünk volna mostanáig területeink meghagyásával, valamint a ránk kivetett szankciók és hadisarcok nélkül, óhatatlanul is egészséges, ámde levezethetetlen dühvel táplálja a lelkünket. Mindazonáltal be kell, hogy valljuk: a határrevíziónak egyáltalán nincs itt az ideje. De nincs is szükségünk rá. Az a fajta törekvés ugyanis, ami a nemzeti összetartozás napjának megteremtésével megindult, hogy aztán folytatódjon az elcsatolt területek magyarságának kormányzati megsegítésével, valamint a szavazati joggal járó kettős állampolgárság megadásával, pont, hogy azokat az elménkben létező határokat bontotta le, amit a nagyhatalmak 1920-tól 1945-ön át 1990-ig folyton megerősítettek, hogy aztán most, az Európai Unió rothadó fogú, ámde  mosolygó arcának fényében megkíséreljenek újraemelni.

*

Ötödik stáció: Hieronymus Bosch és a balatoni lángos

A Telex cikkének utolsó fejezete ezzel a disztópiába hajló képpel nyit:

„A mise után leégett nyakak és karok sodródnak lefelé a hegyről – ahogy mi, úgy mások is azt várhatták, aznap eső lesz, és nem kánikula –, hogy aztán tizenöt lejért (kb. 1200 forint) lángost vagy kürtőskalácsot egyenek: a búcsú egyben jó biznisz is.”

Nem gondolhatom újra a drága balatoni lángost Csíksomlyón? Fogd meg a söröm! – gondolhatta e sorok megírója, s imígyen is cselekedett. A leégett nyakak és karok hegyről lefelé sodródásáról már ne is beszéljünk, mert ez valóban inkább kívánkozik Hieronymus Bosch ecsetjére, mint egy összmagyar búcsú leírásába.

A felütésnek szánt leütés a cikk végén oson be, korántsem a sorok közé, hanem nagyon is azokba írva. Egy harmincas férfi nyilatkozik, aki magát nem tartja túl vallásosnak, de az együtt gondolkodás tetszik neki. Ugyanakkor megjegyzi: „„eljönnek az emberek, majd elmennek haza, és minden ugyanúgy marad”.

Igen. Hát… nincs minden nap pünkösd. Ahogyan szeptember 17-én se várhatja egyetlen kisgyerek se a szeptembertizenhetedikefa alá helyezett ajándékokat a  magzat Kisjézuskától.

***

Azért az szép a Telex csapatától, hogy nem írtak olyasmit, mint például „nem etettük a búcsúsokat, mert tudtuk, hogy az tilos”, vagy „kár, hogy idén nem Krúbi volt a kántor”.

A cikk elolvasása után azonban felmerül a kérdés: vajon mindenhová kényszeresen el kell mennie egy újságírónak? Mármint… létezhet-e, hogy egy orosz haditudósító egy oroszok által körbekerített ukrán városban Zelenszkijt ócsárolja? Avagy jó-e, ha az informatikusok minden évben eljárnak továbbképzésre a vecserédi disznótelep elletőjébe? És úgy egyáltalán: kinek íródnak ezek a cikkek? A nem vallásosoknak? Azoknak már amúgy is megvan a véleményük a hitről is és a csíksomlyói búcsúról is. A vallásos ellenzékieknek? Azok meg nemrég kapták különbejáratú messiásként Márki-Zay Pétert, akinek most már minden percben várhatják a feltámadását.

Végül arra jutottam, hogy a kedves telexesek a következő kanyarban meglátogathatnák édesszüléjük hátsó testtájékának legmélyét, hogy ott cvikipuszit adjanak eleddig meg nem született barna testvérkéjüknek.

(Tudom,nem vagyok jó keresztény. De legalább nem is akarok annak látszani.)

() VBT ()


7 hozzászólás “Mit keres a Telex a csíksomlyói búcsún?

  1. Szerintem titokban tették,mert esetleg megtalálhatták volna amit kerestek,egy méretes bicskát a belükben.
    (Én sem vagyok jó keresztény)

  2. A sajtónak az a dolga, hogy mindenütt ott legyen, ahol hír van. Én sokkal furábbnak tartom a média viselkedésénel azt, hogy ezen a búcsún tulajdonképpen azt ünneplik a résztvevők, hogy keresztényként keresztény embereket öltek. Akár fikció a Tolvajos-tetői ütközet, akár valós esemény, biztos, hogy egy keresztény vérontásnak örülni Jézushoz méltó viselkedés ? Nem lehetne valami pozitívabb üzenethez kötni az összejövetelt?

  3. Őszinte leszek. Én már nagyon unom ezt a múltbarévedő, ásatag magyarkodást! Előre kellene végre nézni a jövő felé, nem visszafelé nyilazni. És nem bűnbakot keresni a hibáinkra, kudarcainkra. Azért vagyunk ilyen szerencsétlen nép, mert mindig a múlt kitalált sérelmeivel és nem létező ellenségekkel bíbelődünk, ahelyett, hogy élnénk.

  4. „Édes barátaim, olyan ez éppen,
    mint az az ember ottan a mesében.
    Az élet egyszer csak őrája gondolt,
    mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
    majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
    s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt… “
    Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
    mint önmagának dermedt-néma szobra.
    Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
    Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

  5. Réti Imola!
    Szerencsétlen nép azért vagyunk, mert élnek közöttünk olyanok, mint ön. Ennyi.

  6. A réti imola néven valószínü a parasztka boszorka szólalt meg. Ő ilyen “valódi, haladó+ magyar(??)!!!

    Bizony, hogy kell tanulnunk a múlt hibáiból, hogy ne kövessük el azokat újra és újra. De sajnos, amíg vannak ilyen boszorkák, addig ez előfordulhat.

    Egyébként nagyon jó a cikk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.