Címke: Jobbik

EGY POHÁRNYI TISZTA VÍZ

Azt hiszem, tartozom annyival kedvelőimnek, követőimnek, és mindazon kollégáimnak, akik az utóbbi időkben a végsőkig kitartottak mellettem, hogy most – és ez egyszer ténylegesen – mindent elmondva, semmit nem elhallgatva, leírjam, hogyan éltem meg az elmúlt napokat.

A 444 cikke után, mi tagadás, pánikba estem. Mint a Pesti Srácok, a Polgár Portál és a Magyar Idők bloggere, valamint az Echo Tévé Keménymag című műsorának állandó szereplője, nagyon is volt mit vesztenem. Bár a 444 cikkében szereplő dokumentumok mindegyike elérhető volt mindenki számára az interneten, készséggel elismerem, hogy munkaadóim némelyikét ezek – így, egy csokorba gyűjtve – váratlanul érték.

A 444-nek írt válasz bejegyzésemben megemlítettem, hogy sosem voltam a Kuruc Infó Holokamu rovatának szerzője, és nem dolgoztam a Kuruc Infónak. Ez továbbra is tény. Viszont a folytatásban valótlanul állítottam, szóval egész egyszerűen hazudtam, hogy írásaimat Facebook oldalamról emelték át portáljukra. Az első esetekben valóban kérés és kérdés nélkül történtek ezek az átemelések, ahogyan ez más sajtóorgánumnál sem ritka. A nyilvános Facebook tartalmak ugyanis bárki számára másod-közölhetők, amennyiben a másodközlésnél feltüntetik annak eredeti származási helyét, valamint a szerzőt. Fogalmam sincs – és ez kivételesen az igazság, melynek keserű kenyerét most magam eszem – , hogy melyikünk kereste meg először a másikat. Az azonban valóban tény, hogy a kapcsolatot a későbbiekben felvettük egymással. Nekem pedig rettenetesen jól jött, hogy teljesen ismeretlen zenészként és bloggerként a Kuruc leközli dalaimat és videoblog bejegyzéseimet, melyek így nagyságrendekkel több emberhez eljuthattak. E helyt kérem tehát a Kuruc Info bocsánatát amiatt, hogy jogtalan eltulajdonítással vádoltam meg őket.

Az úgynevezett „zsidózásokkal” kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy régebbi énem esetében ez az idézőjel nyugodtan levehető. Ezek valóban megtörténtek, még ha legtöbbször árnyalt, cizellált formában is. Annak ellenére, hogy a Holokausztot sosem tagadtam és nem is relativizáltam, bizonyos kritikai észrevételeket valóban megfogalmaztam, melyek vélelmezésem szerint belefértek a szabad véleménynyilvánítás Alaptörvény biztosította jogába.

A Jobbikkal való szakításom idejét 2011-2012 tájára tettem. Ebben szintén nem hazudtam. Aki ismerte blogbejegyzéseimet, az tudja, hogy ekkorra már élesen kritizáltam a Jobbikot, s a Kuruc Infó olvasói emiatt nem is bántak velem kesztyűs kézzel. Érdekes módon a Kuruc ezeket a Jobbikot kritizáló bejegyzéseimet is közölte. Aztán egy idő után sem az internetes portál nem keresett engem, sem én őket. Ennek nem volt egy bizonyos, dátummal megjelölhető, markáns pontja, egyszerűen csak így alakult. Ennek alakulásában nagy szerepet játszott az, hogy nagyon sok mindent máshogyan kezdtem el látni.

Továbbra is megfelel az igazságnak, hogy a Jobbikkal 2012-ben szakítottam, noha utána is vettem részt jobbikos rendezvényeken, vagy olyan rendezvényen, amelyet jobbikos párttag, vagy szimpatizáns szervezett. Akik viszont ott voltak ezeken a rendezvényeken, azok tanúsíthatják, hogy ezeken már nem Jobbik szimpatizánsként szerepeltem, s e pártállásomnak a színpadon minden esetben hangot is adtam. Az érdekesség kedvéért a legutóbbi olyan koncert, amelyet egy Jobbik tag szervezett nekem, 2017 júniusában volt. Ez a barátom egy koncertet szervezett nekem, méghozzá nem a párt, hanem a saját költségén. Ugyancsak e barátommal van egy alkunk: egymás jelenlétében és egymással nem beszélgetünk politikáról.

2014-től kezdve nézeteimben gyökeres változás állt be, mely változás 2015-re teljesedett ki. Hogy szégyelltem-e korábbi énemet? Volt, hogy igen. De magánéleti problémáim – melyekkel nem kívánok untatni senkit – más dolgokat helyeztek előtérbe gondolataimban.

2017 májusában e magánéleti problémák következtében abba kellett hagynom korábbi, egyéni gazdálkodói tevékenységemet. Mivel korábban is dolgoztam újságíróként (1998-tól 2002-ig), adva volt, hogy e területen keresek munkát. Először csak egy sajtóorgánumhoz írtam, majd sorra jött a többi. Már újságíróként ért Zagyva György Gyula telefonhívása. Az álláskeresésre nyilvánvalóan rásegített az a fajta országos hírnév, melynek hozadéka legalább annyira volt negatív, min amennyire pozitív. De kétségtelen, hogy az általam adott interjúk során megismerkedtem számos olyan médiamunkással, akik később kollégáimmá váltak. Az Echo Tévébe például ily módon kerültem. Mivel azt mondták, jól írok, ezért munkáimat örömmel fogadták. Én pedig örömmel írtam. Tisztában voltam azzal, hogy múltam darabkái bármelyik pillanatban visszaköszönhetnek. De ezeknek a darabkáknak a jó része már amúgy is előkerült a Zagyva ügy kapcsán.

Viszont ha lúd, akkor legyen kövér! És akkor ne mismásoljunk el semmit! Tehát!

Ezúton bocsánatot kérek mindazon kollégáimtól, akiket múltammal kapcsolatosan bármi is váratlanul ért, s azt magukra nézve sértőnek találják.

Bocsánatot kérek továbbá azon zsidó polgártársaimtól, akik régebbi kijelentéseim okán sértve és megbántva érezhetik magukat. Mondanám, hogy máshogyan gondolom már, de itt most nem az a lényeg, hogy most mit gondolok, hanem, hogy régebben mit gondoltam.

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki nem olyannak gondolt engem, mint amilyen vagyok. Esendő emberként gyakran hibázom. Gondolkodó emberként gyakran konfrontálódom még saját magammal is. Hívő emberként pedig arcon tudnám magam sújtani némely emberi gyarlóságomért. Valóban és ténylegesen sajnálom, hogy számos embernek csalódást okoztam. Tettemre nincs mentség, a felelősséget vállalom.

A fentiek okán tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy határozatlan ideig felhagyok az írással, és csak a dalszerzésnek szentelem időmet. Ennek okán a TEV-nek az Echo Tévének felé küldött levele is értelmét veszti, ugyanis a fent említett csatorna akkor dönt helyesen, ha valóban nem szerepeltet műsoraiban. 

Akik végig kiálltak mellettem, és töretlen kiállásukról mind a mai napig biztosítanak, azoknak szívből köszönöm! Ők, valamint minden kedves irántam érdeklődő találkozhat velem a koncertjeimen. Legközelebb ma este, az R56 sörözőben (Bem rakpart 53).

A múlt nehéz kabátját levették rólam, aztán leporoltak róla minden szemcsét. A maradékot én sepertem le. De ezt a kabátot el nem dobom, el nem égetem. Vállfára teszem, és berakom a szekrényembe, hogy örökre emlékeztessen mindenre.

Varga-Bíró Tamás      

() VBT ()

Először és utoljára

Alighogy az Echo Tévé Keménymag című műsorában szerepelni kezdtem, s alighogy néhány napja az Alfahír nevű jobbikos bulvármagazin egyik cikkét cáfoltam, máris vezető hírben foglalkozik velem a 444! nevű sajtóorgánum. Akiknek e helyt köszönöm, amiért ilyen szépen és szorgalmasan összeszedték múltam darabkáit. Jó apropót szolgáltat ez ahhoz, hogy egyszer, s mindenkorra – saját ostobaságaimat sem kihagyva a történetből – leírjak minden fontosat e tárgykörben. Írásom a 444 cikkét követi, kivéve liberális metodikában egyre unalmasabb orbánozó és mészároslőrincező részeket.

Az állítás:

A Keménymagban 4 fizetett Fidesz rajongó ül.

A tény:

Valóban kormánypártiak vagyunk, s szereplésünkért valóban kapunk pénzt. De nem négyen, hanem hatan vagyunk, kétheti váltásban.

Az állítás:

Néhány hónapja szakítottam a Jobbikkal

A tény:

2011-ben.

Az állítás:

2014-ben a Magyar Hajnal szekerét toltam.

A tény:

Valóban meg lettem híva többed magammal az alapító okirat megszövegezésére és a pártalapításra. Miután viszont a leendő elnök ismertette velünk a leendő párt célkitűzéseit, én és még egy meghívott azon aggodalmunknak adtunk hangot, hogy újonnan induló, jobboldali ellenzéki pártként semmi értelme szembemenni a Fidesszel. Az új pártnak konstruktív ellenzékként kellene szerepelnie, ugyanakkor egyfajta fékként és ellensúlyként működve. Amikor kettőnk ezirányú óhaja csukott fülekre talált, megköszöntük a meghívást, felálltunk az asztaltól és hazamentünk. A velem együtt távozó úriembert úgy hívták, Budaházy György.

Az állítás:

A Kuruc Infó Holokamu című rovatának szerzője voltam, ahol gondolataimat osztottam meg.

A tény:

Soha nem voltam a Kuruc Infó szerzője. Írásaimat személyes Facebook adatlapomon posztoltam, ahonnan ezek némelyikét több radikális hírportál (pl a Kuruc vagy a Hunhír) is átvette, méghozzá a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül. Nem tagadhatom le viszont, hogy imponált, mikor az ilyen megosztások révén oldalam és dalaim népszerűsége megugrott.

(„Hiúság. Az összes főbűn közül ez a kedvencem.” – Az ördög ügyvédje)

Az állítás:

A Kuruc által oldalamról eltulajdonított Facebook bejegyzésben arról írok, hogy a gazdag, nagypolgári zsidóság jobban foglalkozott a saját vagyona, mint közép-, és alsó osztálybeli hitsorsosai megmentésével.

A tény:

Hát kérem… az igazság kenyere gyakran keserű.

Az állítás:

2011-ben a verőcei Magyar Szigeten adtam elő Kohn bácsi Walzerja című dalomat, melyben szerepeltek olyan szavak, mint vonatok és Zyklon-B.

A tény:

Ez a dal nem a semmiből jött. Üknagymamámnak 12 gyereke volt. Közülük 9 csecsemő-, és gyermekkorában elhalálozott. A kamaszkort hárman élték meg: Ilonka, Jancsika és Pistike. Ilonkát 12 éves korában az édesanyja reggel halva találta az ágyban, nem tudni, miért. Maradt két gyerek, Jancsika és Pistike. Jancsika – az idősebb – leugrott a házukkal szembeni Kaparó Csárdába, ahol éppen akkor két csendőr is tartózkodott. A csendőrök puskái a csárda oldalának voltak támasztva. Jancsi után pár perccel a csárda, s a mellette lévő szatócsbolt tulajdonosának, Kóhn úrnak a fia, az ifjabbik Kóhn is benézett a csárda udvarára. Meglátta a puskákat, felkapta az egyiket, Jancsira fogta, majd vicceskedve ezt mondta: „Jancsi, lelőlek!”. A puska elsütő billentyűje igen érzékenyre lehetett állítva, mert a puska valóban elsült, s pontosan szíven lőtte Jancsit. Az ifjabbik Kóhn még aznap elmenekült a felelősségre vonás elől. Nem sokkal később a szülei is követték őt. Amerikában telepedtek le. Üknagymamámnak pedig egyetlen gyereke maradt a tizenkettőből, Pistike. Ő volt az én dédnagyapám. Kilenc gyereke született, ebből hat megélte a felnőttkort és családot alapított. A legidősebb gyerek volt nagymamám. Családtagjaim később megtudták, hogy mind Kóhn úr, mind pedig a fia rajta van a holokauszt-kárpótlottak listáján, annak ellenére, hogy Az USA-t nem hagyták el. Megbocsáthatatlan becstelenségnek tartottam akkor is, és annak tartom ma is, hogy az ártatlanul elhurcoltak és kivégzettek tragédiáját mások anyagi haszonszerzésre használták fel. Ez a dal erről szól.

Az állítás:

A dal konklúziója a következő: „Hogy szakadna rájuk az ég”

A tény:

Ma is így gondolom. A közép-, é kispolgári, teljesen asszimilálódott vidéki zsidóságot a magyar nagypolgári zsidóság részben, az amerikai nagypolgári zsidóság pedig szinte teljes egészében cserbenhagyta. Remélem, ezt kijelenteni még beletartozik az Alaptörvény garantálta véleményszabadságba, s még nem képez büntetési tételt.

Az állítás:

Szegedi Csanád háza előtt zsidóztam.

A tény:

Szegedi Csanád háza előtt tartott beszédemben Beer István zsidó vallástörténész „Ki a zsidó? – Mi a zsidó?” című zsidó vallástörténeti művéből idéztem, azzal a célzattal, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból, miszerint Szegedinek a Jobbikos vezetés szerint azért kellett távoznia a pártból, mert kiderült zsidó származása, s nem azért, amiért Vonáék később állították.

Az állítás:

2010-ben Orbán Viktorról és a Fideszről készítettem egy videoklipet, amiben a kormányoldalt zsidóztam.

A tény:

Nem klipet készítettem, hanem dalt írtam. A dal azóta is fent van YouTube csatornámon. A dal videójához válogatott képekből egyértelműen kiderül, mit gondoltam 2010-ben Orbán Viktorról. Izrael-barát, Soros pénzén kitartott politikusnak gondoltam. Ez mind a szövegből, mind az alája válogatott képekből egyértelműen kiderül. Hogy honnan vettem ezeket? Természetesen a Jobbiktól, mely pártnak akkoriban szimpatizánsa voltam. Azt is elárulom, miért haragudtam Orbán Viktorra. Pontosan azért, mert 2006-ban, amikor Usztics Mátyás Kossuth téri beszédében a Gyurcsánnyal szembeni ellenállás vezérének próbálta az élre hívni, Orbán egyértelműen kihátrált e szerep alól. Ezt a kihátrálást egészen 2015-ig gyávaságnak és hazaárulásnak tartottam. 2015-ben viszont megértettem, mi miért történt úgy, ahogyan. Aki e tárgyban többre kíváncsi, olvassa el Bándy Péter velem készített interjúját a Magyar Demokratában.

(A dalt egyébiránt a továbbiakban sem fogom YouTube csatornámról törölni.)

Az állítás:

Írtam még dalt Vona gárdamellényéről, és parodizáltam a gyöngyöspatai cigányokat.

A tény:

Ez bizony így történt, nem is máshogyan.

Az állítás:

A 444 cikke mindezekből azt a tanulságot vonja le, hogy antiszemita vagyok.

A tény:

Nem vagyok az. Hogy szeretem-e a zsidókat? A kérdés értelmezhetetlen, mivel a zsidóság nem alkot homogén egészet. A szefárd vagy askenázi, Izraelben élő zsidóknak nagyjából annyi közük van a Spinoza Ház törzsvendégeihez, vagy az etióp néger zsidókhoz, mint francia rendőrnőt rugdosó migránsnak a kvantumfizikához. Mondhatnám még, hogy de hisz vannak zsidó barátaim. De ez sem igaz. Barátaim vannak, akik közül néhányuk zsidó. Ugyanígy vagyok e téren cigány, tót, sváb és piréz barátaimmal kapcsolatban is. Attól tehát nem kell félni, hogy ártatlanságomat bizonyítandó holnap körülmetéltetem magam, vallást váltok, és Rangos Katalin szoknyájáig szaladok, mert ilyesmi nem fog történni.

El kell mondanom ugyanakkor, hogy a Jobbik szimpatizánsaként igen erősen hatott rám az ott uralkodó antiszemita légkör. Amíg például addig nem foglalkoztam ezzel a népcsoporttal, hirtelen mindent a párt szűrőjével ellátott szemüvegen (t.i. mindenről az izraeli, cionista zsidók tehetnek, a palesztinok pedig vétlen áldozatok) keresztül kezdtem el látni. Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem védekezés. Hiszen ekkor már meglett férfiember voltam, nem valamiféle akaratbefolyás alatt álló kisgyerek. Aki viszont részt vett már bármiféle tömegrendezvényen, az nagyon jól tudja, hogy a szinkronicitás elve minden esetben működik. Az ember egy idő után, még ha először nem akar, a végén akkor is tapsolni kezd. Aztán hazamegy, tovább gondolja, és elkezd benne működni a kisördög.

Ez az algoritmus a Jobbiknál régen is így volt, és ma sincs másként. Egy bakarasznyival se lettek néppártosabbak, mint akár 2010-ben voltak. Csak hát be kellett látniuk, hogy kormányra nem tudnak addig kerülni, amíg a szélsőjobbon tanyáznak. Ezekre jöttem rá 2012-ben, majd ez kristályosodott ki bennem 2015 után még jobban. Pontosan tudom, mi lakik bennük, s a saját példámmal tudom bizonyítani, hogy bármikor nemet lehet mondani minden fals eszmére.

***

Az említett dolgokkal ilyen részletességgel először, s utoljára foglalkoztam. A 444!-nek pedig még egyszer köszönöm, hogy lehetőséget adtak számos olyan kérdés megválaszolására, melyek egy jó ideje lebegtetve voltak már.

() VBT ()

HÜLYE HŐBÖRGŐK

Ugyan ki emlékszik már december 6-ára? Régen volt, talán nem is volt. Azóta sok hanuka-üdvözlet lefolyt a Dunán, Schillinget is vágtak, gyerektérdepeltetéstől is hangos volt a sajtó, s létrejött az eleddig csak elméleti fizikusok teóriáiban meglévő hidegfúzió: a Jobbik úgy összerántotta a neo-bolsi pártokat, mint citromlé a friss tejet. Pedig december 6-án, ezen az ősi, feledésbe merült napon korszakos dolog történt. Ekkor csurrantott ugyanis egy jó nagyot orr-, és szájüregeinek egyesített nedveiből pár százezer ember arcába Pörzse Sándor.

Szarházi fideszes vagy? Fel leszel koncolva!

Van nekem egy nagy problémám: hogy vajon kinek a hátán jutott be 2010-ben a Jobbik a parlamentbe. Hogy ez miért fontos? Mert esetlegesen előrevetíti azt, hogy kinek a hátán maradhat bent a számvevőszéki bírság összekalapozásával. Vona Gábor ugyanis a Facebook adatlapján, büszkén tudatta december 9-i bejegyzésében rajongóival, hogy a gyűjtés első napján 8 970 094 forint gyűlt össze. Ez az összeg 1112 ember felajánlásából állt össze, akik fejenként átlagosan mintegy nyolcezer forinttal támogatták a pártot. De vajon kik? És miért? Mert mindeközben Pörzse Sándor (Figyelem! Spoiler!) nemes egyszerűséggel lehülyézte az egykori és jelenlegi jobbikosoknak minimum a 80 százalékát. Nyilván a Párt Magyar Hangja, Mirkóczki Ádám erre azt mondaná: „December 18-a van. A Jobbik nem foglalkozik már december 6-ai dolgokkal.” Csak hát ez azért mégsem olyan, mintha azt kívánnánk taglalni, hogyan lett az egykori könnygáz-spray teszterből Heller Ágens (mocskos autocorrect) házi kedvence.

Na, de haladjunk időrendben! December 9-én tehát lezárult a gyűjtés első napja, a fent említett összeggel, melynek értelmében a párt már csupán 322 029 906 forinttal tartozott az Állami Számvevőszéknek, jobban mondva az Államkincstárnak. Mondjuk, hogy elhisszük azt, hogy ezt a közel kilencmillió forintot egy nap alatt valóban mikro-adományokból kalapozták össze. Na, de kik? Mert ha a dicső eredmény Facebook állapotát nézzük, az alatta található kommentárok bizony nem nélkülözik a radikalizmust.

„Szavazzon mindenki a fideSS nevezetű szekta és annak vezére leváltására!”

„A hüje nép, hogy gondolta, hogy cigányt választ harmadszorra is!?”

„Pénzem nincs de bármikor megyek az utcára ezeket a szarháziakat felkoncolni.”

Azt hiszem, ezekre a párttagokra és/vagy szimpatizánsokra túlzás nélkül lehet mondani, hogy ultraradikálisok. Méghozzá szélsőbalosok, hiszen a Fideszt nácizzák. Hogy miért fontos ezt kijelenteni? Mert a december 8-i, állami számvevőszéki bírság előtt két nappal Pörzse Sándor a Szomorú Hetihetesben (v.ö, Szabadfogás), miután jól lesajnálta a szerinte túl radikális és túlságosan kezelhetetlen Gaudi-Nagy Tamást, kifejezetten kínos és kellemetlen expozét engedett meg magának.

Kinek a hátán?

Az egész úgy kezdődött, mint egy átlagos puzséri „beviszlek az erdőbe, kishaver” okfejtés. A Nemzet Róbertje azon kezdett lamentálni, hogy vajon Vona Gábor Spinoza Házbeli látogatásának nem az volt-e az igazi célja, hogy a provokálható Novák Elődöt eltávolítsa a pártból, a megmaradt radikálisokkal egyetemben. Puzsér hozzáteszi: ezzel Vona megrendezhette volna a „Hosszú kések éjszakáját”. Ez az egyértelmű náci párhuzam Pörzsének cseppet se fájt. Nem kérte ki magának, nem határolódott el, hanem lelkesen (v.ö. ostobán) bólogatott, hogy, hát lehet, lehetséges. S a következőket találta mondani.

„De szerintem a Hosszú kések éjszakája, ha úgy tetszik, hogy volt ilyen, akkor ez már megvolt a Jobbikban. De figyelj ide! Elmesélek egy példát. Hogy mi volt, és mi volt számomra is a Jobbikban is az egyik legnagyobb hasba rúgás. Amikor ment ez a nagyon nagy forradalmi hevület, 2010-ben. Talán már meséltem. Az egyik legemblematikusabb figuránkat Óbudán majdnem leváltotta egy fél… fél… fogatlan kamionsofőr, mer’ ő azt mondta, hogy ha ez a srác, aki bejutott a Parlamentbe… Kvázi az ő hátán fölkapaszkodott, mer’ ez mind azt mondja ám… nekem, amikor találkozik velem, azt mondja, hogy „Az én hátamon jutottál be a Parlamentbe!”… Mind ezt mondja.”

Ezen a ponton Bogdán László, Cserdi szelektív memóriával megáldott polgármestere gyorsan „belesikkaszt” egy kérdést Pörzse monológjába, miszerint ezek azok a bizonyos radiálisok-e? Pörzse válasza a következőképpen hangzik.

„Mondjuk így, hogy radikális, de ez nem radikális. Ez hülye. Tehát ő azt mondja, hogy, hogy… „Mer’ hogy nem ment oda a Dani! És vágta pofán a Lendvai Ildikót a Parlamentben! Pedig ott ült tőle nyolc méterre! Én, én… viszont, én… ha én ott lennék, én pofán vágnám  Lendvai Ildikót!”… És akkor majdnem leváltották. Értitek? Hát ezektől a figuráktól meg kell szabadulni! Hát ezekkel nem lehet dolgozni! Ezek soha életükben nem csináltak semmit, csak hőbörögtek, azt is rosszul. Ezekkel nem lehet együtt dolgozni. És sok esetben, minden tiszteletem az Elődnek, de ezek követik az Elődöt!”

Az igazsághoz a hazugság is hozzátartozik

Többszöri nekifutásra is ugyanazt az értelmezést tudtam leszűrni ebből az igen silányra sikeredett monológból. Nevesen, hogy a gárda-alapító Pörzse Sándor mélységesen elítéli a radikalizmusnak még a legenyhébb fajtáját is. S hogy itt nem másról van szó, mint ezeknek a bizonyos vadhajtásoknak a módszeres lenyesegetéséről, illetve annak szükségességéről. Csakhogy… a volt országgyűlés képviselő így fejezi be a beszédét.

„De egyébként hadd tegyem hozzá, ezek a figurák azok, és ezt most nagyon pozitív értelemben mondom, aki hóban, fagyban, jégben viszi a szórólapot, szedi a kopogtató cédulát, satöbbi. Tehát az igazsághoz ez is hozzátartozik.”.

Szóval az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Pörzse hazudik, mert ezek szerint valóban az ő hátukon jutott be a Jobbik 2010-ben a Parlamentbe. A „hülyék” hátán. Akikkel nem lehet együtt dolgozni. Akik csak hőbörögnek. Ezek a figurák. Akiktől meg kellett szabadulni. Viszont most mégis jók valamire. Összedobni a hiányzó 331 millió forintot. És ezek a „hülyék”, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akik csak hőbörögnek, ezek a hóban, fagyban szórólapozó figurák valóban összedobtak annyit, hogy a tartozás immáron „csak” 322 millió forint. Így, szépen, ünnepek előtt, ezek a fogatlan kamionsofőrök, ezek a nem is radikálisok, hanem csak szimplán „hülyék” mindent megtesznek, hogy le legyen váltva a „fideSS”. Hát nehogy már úgy gondolja „ez a hüje nép, hogy cigányt választ harmadszorra is!”. Akinek nincs pénze, az is segít. Csak szólni kell, és már ugrik is felkoncolni a jelenlegi kormánypártiakat. A többiek pedig anyagiakkal segítenek. Ki negyvenezerrel, ki havonta kilátásba helyezett tízezerrel, az összeg változó. Engem pedig két dolog nem hagy nyugodni. Először is, ha a Fidesz olyan rosszul kormányoz, hogyan lehetséges, hogy az embereknek pont az ünnepek előtt ilyen extra kiadásokra is van több tízezer forintjuk?

A második kérdés szintén nem bonyolult. A Jobbik 2009 óta delegálja képviselőit az Európai Parlamentbe, és 2010 óta az Országgyűlésbe. 2010 óta egészen napjainkig a Jobbik több milliárd forint állami támogatást kapott, s egyéb pártügyletei révén szintén több százmillió forintot keresett más, törvényes módokon (pl. könyvkiadás, lapkiadás, ruhaeladás, utaztatás, rendezvényszervezés, stb.). Ezt a pártot megbüntetik 331 millió forintra. És ennek a pártnak az elnöke azt mondja, hogy ekkora hatalmas összeg nem áll a rendelkezésükre.

Vajon akarnánk-e egy olyan embert miniszterelnöknek, aki hét év alatt nem tudott félretenni egy vészhelyzeti alapra?

Na, de ez van. Azóta a csalással és megtévesztéssel összekoldult pénz már 30 millió forint fölé emelkedett. Mert amíg ezek a „hülye hőbörgők” az utolsó év végi forintjaikat is képesek a pártkasszába fizetni, addig van remény, hogy a baloldali Jobbik leváltsa a „náci” Fideszt. Aztán, ha ez megtörtént, már csak az Orbán-hívők felkoncolása marad hátra. Az összesé. Mind a 2 és fél, 3 millióé. A koncolást pedig az az 1500-2000 ember fogja elvégezni, akik kint voltak  fáklyás tüntin. Mínusz a nem jobbikosok. Szóval a kormánypárt és támogatói úgy kb. 2-300 igen nagyon kemény tökű, jó magyar Zázrivecz fantól várhatják a megváltó halált. Végül pedig beköszönt a szebb jövő.         

() VBT ()

AZ ELLENZÉKI GIGATÜNTETÉS

A balliberális ellenzék (Momentum, Jobbik, LMP, Együtt, stb.) igen nagy szíve fájdalma volt, hogy a kormányközeli média valósággal elhallgatja a péntek délután 5 órára meghirdetett fáklyás, kormányváltó tüntetést.

Nos… először tessenek egy tisztességes tüntetést tartani. Aztán majd írunk róla.

Ami ugyanis nincs, azt nem kell elhallgatni se.

() VBT ()

(Fotó: Origo)

MINDEKÖZBEN A SPINOZA HÁZBAN…

Fotó: Vadhajtások Facebook oldal

KÉT JOBBIKOS BESZÉLGET

– Szerinted ÁSZ-relativizálásért jár a börtön?

– Dehogy! Csak a tagadásért.

***

Fotó: Vadhajtások Facebook oldal

KÉT JOBBIKOS BESZÉLGET

– De szép szekrénye van, elnök úr! Miből készült?

– Csontvázból.

***

Fotó: Vadhajtások Facebook oldal

KÉT JOBBIKOS BESZÉLGET

– Elnök úr, akkor megváltoztatjuk a logónkat?

– Meg.

– És mire?

– LMP-re.

() VBT ()