Címke: Varga-Bíró Tamás

EGY POHÁRNYI TISZTA VÍZ

Azt hiszem, tartozom annyival kedvelőimnek, követőimnek, és mindazon kollégáimnak, akik az utóbbi időkben a végsőkig kitartottak mellettem, hogy most – és ez egyszer ténylegesen – mindent elmondva, semmit nem elhallgatva, leírjam, hogyan éltem meg az elmúlt napokat.

A 444 cikke után, mi tagadás, pánikba estem. Mint a Pesti Srácok, a Polgár Portál és a Magyar Idők bloggere, valamint az Echo Tévé Keménymag című műsorának állandó szereplője, nagyon is volt mit vesztenem. Bár a 444 cikkében szereplő dokumentumok mindegyike elérhető volt mindenki számára az interneten, készséggel elismerem, hogy munkaadóim némelyikét ezek – így, egy csokorba gyűjtve – váratlanul érték.

A 444-nek írt válasz bejegyzésemben megemlítettem, hogy sosem voltam a Kuruc Infó Holokamu rovatának szerzője, és nem dolgoztam a Kuruc Infónak. Ez továbbra is tény. Viszont a folytatásban valótlanul állítottam, szóval egész egyszerűen hazudtam, hogy írásaimat Facebook oldalamról emelték át portáljukra. Az első esetekben valóban kérés és kérdés nélkül történtek ezek az átemelések, ahogyan ez más sajtóorgánumnál sem ritka. A nyilvános Facebook tartalmak ugyanis bárki számára másod-közölhetők, amennyiben a másodközlésnél feltüntetik annak eredeti származási helyét, valamint a szerzőt. Fogalmam sincs – és ez kivételesen az igazság, melynek keserű kenyerét most magam eszem – , hogy melyikünk kereste meg először a másikat. Az azonban valóban tény, hogy a kapcsolatot a későbbiekben felvettük egymással. Nekem pedig rettenetesen jól jött, hogy teljesen ismeretlen zenészként és bloggerként a Kuruc leközli dalaimat és videoblog bejegyzéseimet, melyek így nagyságrendekkel több emberhez eljuthattak. E helyt kérem tehát a Kuruc Info bocsánatát amiatt, hogy jogtalan eltulajdonítással vádoltam meg őket.

Az úgynevezett „zsidózásokkal” kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy régebbi énem esetében ez az idézőjel nyugodtan levehető. Ezek valóban megtörténtek, még ha legtöbbször árnyalt, cizellált formában is. Annak ellenére, hogy a Holokausztot sosem tagadtam és nem is relativizáltam, bizonyos kritikai észrevételeket valóban megfogalmaztam, melyek vélelmezésem szerint belefértek a szabad véleménynyilvánítás Alaptörvény biztosította jogába.

A Jobbikkal való szakításom idejét 2011-2012 tájára tettem. Ebben szintén nem hazudtam. Aki ismerte blogbejegyzéseimet, az tudja, hogy ekkorra már élesen kritizáltam a Jobbikot, s a Kuruc Infó olvasói emiatt nem is bántak velem kesztyűs kézzel. Érdekes módon a Kuruc ezeket a Jobbikot kritizáló bejegyzéseimet is közölte. Aztán egy idő után sem az internetes portál nem keresett engem, sem én őket. Ennek nem volt egy bizonyos, dátummal megjelölhető, markáns pontja, egyszerűen csak így alakult. Ennek alakulásában nagy szerepet játszott az, hogy nagyon sok mindent máshogyan kezdtem el látni.

Továbbra is megfelel az igazságnak, hogy a Jobbikkal 2012-ben szakítottam, noha utána is vettem részt jobbikos rendezvényeken, vagy olyan rendezvényen, amelyet jobbikos párttag, vagy szimpatizáns szervezett. Akik viszont ott voltak ezeken a rendezvényeken, azok tanúsíthatják, hogy ezeken már nem Jobbik szimpatizánsként szerepeltem, s e pártállásomnak a színpadon minden esetben hangot is adtam. Az érdekesség kedvéért a legutóbbi olyan koncert, amelyet egy Jobbik tag szervezett nekem, 2017 júniusában volt. Ez a barátom egy koncertet szervezett nekem, méghozzá nem a párt, hanem a saját költségén. Ugyancsak e barátommal van egy alkunk: egymás jelenlétében és egymással nem beszélgetünk politikáról.

2014-től kezdve nézeteimben gyökeres változás állt be, mely változás 2015-re teljesedett ki. Hogy szégyelltem-e korábbi énemet? Volt, hogy igen. De magánéleti problémáim – melyekkel nem kívánok untatni senkit – más dolgokat helyeztek előtérbe gondolataimban.

2017 májusában e magánéleti problémák következtében abba kellett hagynom korábbi, egyéni gazdálkodói tevékenységemet. Mivel korábban is dolgoztam újságíróként (1998-tól 2002-ig), adva volt, hogy e területen keresek munkát. Először csak egy sajtóorgánumhoz írtam, majd sorra jött a többi. Már újságíróként ért Zagyva György Gyula telefonhívása. Az álláskeresésre nyilvánvalóan rásegített az a fajta országos hírnév, melynek hozadéka legalább annyira volt negatív, min amennyire pozitív. De kétségtelen, hogy az általam adott interjúk során megismerkedtem számos olyan médiamunkással, akik később kollégáimmá váltak. Az Echo Tévébe például ily módon kerültem. Mivel azt mondták, jól írok, ezért munkáimat örömmel fogadták. Én pedig örömmel írtam. Tisztában voltam azzal, hogy múltam darabkái bármelyik pillanatban visszaköszönhetnek. De ezeknek a darabkáknak a jó része már amúgy is előkerült a Zagyva ügy kapcsán.

Viszont ha lúd, akkor legyen kövér! És akkor ne mismásoljunk el semmit! Tehát!

Ezúton bocsánatot kérek mindazon kollégáimtól, akiket múltammal kapcsolatosan bármi is váratlanul ért, s azt magukra nézve sértőnek találják.

Bocsánatot kérek továbbá azon zsidó polgártársaimtól, akik régebbi kijelentéseim okán sértve és megbántva érezhetik magukat. Mondanám, hogy máshogyan gondolom már, de itt most nem az a lényeg, hogy most mit gondolok, hanem, hogy régebben mit gondoltam.

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki nem olyannak gondolt engem, mint amilyen vagyok. Esendő emberként gyakran hibázom. Gondolkodó emberként gyakran konfrontálódom még saját magammal is. Hívő emberként pedig arcon tudnám magam sújtani némely emberi gyarlóságomért. Valóban és ténylegesen sajnálom, hogy számos embernek csalódást okoztam. Tettemre nincs mentség, a felelősséget vállalom.

A fentiek okán tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy határozatlan ideig felhagyok az írással, és csak a dalszerzésnek szentelem időmet. Ennek okán a TEV-nek az Echo Tévének felé küldött levele is értelmét veszti, ugyanis a fent említett csatorna akkor dönt helyesen, ha valóban nem szerepeltet műsoraiban. 

Akik végig kiálltak mellettem, és töretlen kiállásukról mind a mai napig biztosítanak, azoknak szívből köszönöm! Ők, valamint minden kedves irántam érdeklődő találkozhat velem a koncertjeimen. Legközelebb ma este, az R56 sörözőben (Bem rakpart 53).

A múlt nehéz kabátját levették rólam, aztán leporoltak róla minden szemcsét. A maradékot én sepertem le. De ezt a kabátot el nem dobom, el nem égetem. Vállfára teszem, és berakom a szekrényembe, hogy örökre emlékeztessen mindenre.

Varga-Bíró Tamás      

() VBT ()

Először és utoljára

Alighogy az Echo Tévé Keménymag című műsorában szerepelni kezdtem, s alighogy néhány napja az Alfahír nevű jobbikos bulvármagazin egyik cikkét cáfoltam, máris vezető hírben foglalkozik velem a 444! nevű sajtóorgánum. Akiknek e helyt köszönöm, amiért ilyen szépen és szorgalmasan összeszedték múltam darabkáit. Jó apropót szolgáltat ez ahhoz, hogy egyszer, s mindenkorra – saját ostobaságaimat sem kihagyva a történetből – leírjak minden fontosat e tárgykörben. Írásom a 444 cikkét követi, kivéve liberális metodikában egyre unalmasabb orbánozó és mészároslőrincező részeket.

Az állítás:

A Keménymagban 4 fizetett Fidesz rajongó ül.

A tény:

Valóban kormánypártiak vagyunk, s szereplésünkért valóban kapunk pénzt. De nem négyen, hanem hatan vagyunk, kétheti váltásban.

Az állítás:

Néhány hónapja szakítottam a Jobbikkal

A tény:

2011-ben.

Az állítás:

2014-ben a Magyar Hajnal szekerét toltam.

A tény:

Valóban meg lettem híva többed magammal az alapító okirat megszövegezésére és a pártalapításra. Miután viszont a leendő elnök ismertette velünk a leendő párt célkitűzéseit, én és még egy meghívott azon aggodalmunknak adtunk hangot, hogy újonnan induló, jobboldali ellenzéki pártként semmi értelme szembemenni a Fidesszel. Az új pártnak konstruktív ellenzékként kellene szerepelnie, ugyanakkor egyfajta fékként és ellensúlyként működve. Amikor kettőnk ezirányú óhaja csukott fülekre talált, megköszöntük a meghívást, felálltunk az asztaltól és hazamentünk. A velem együtt távozó úriembert úgy hívták, Budaházy György.

Az állítás:

A Kuruc Infó Holokamu című rovatának szerzője voltam, ahol gondolataimat osztottam meg.

A tény:

Soha nem voltam a Kuruc Infó szerzője. Írásaimat személyes Facebook adatlapomon posztoltam, ahonnan ezek némelyikét több radikális hírportál (pl a Kuruc vagy a Hunhír) is átvette, méghozzá a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül. Nem tagadhatom le viszont, hogy imponált, mikor az ilyen megosztások révén oldalam és dalaim népszerűsége megugrott.

(„Hiúság. Az összes főbűn közül ez a kedvencem.” – Az ördög ügyvédje)

Az állítás:

A Kuruc által oldalamról eltulajdonított Facebook bejegyzésben arról írok, hogy a gazdag, nagypolgári zsidóság jobban foglalkozott a saját vagyona, mint közép-, és alsó osztálybeli hitsorsosai megmentésével.

A tény:

Hát kérem… az igazság kenyere gyakran keserű.

Az állítás:

2011-ben a verőcei Magyar Szigeten adtam elő Kohn bácsi Walzerja című dalomat, melyben szerepeltek olyan szavak, mint vonatok és Zyklon-B.

A tény:

Ez a dal nem a semmiből jött. Üknagymamámnak 12 gyereke volt. Közülük 9 csecsemő-, és gyermekkorában elhalálozott. A kamaszkort hárman élték meg: Ilonka, Jancsika és Pistike. Ilonkát 12 éves korában az édesanyja reggel halva találta az ágyban, nem tudni, miért. Maradt két gyerek, Jancsika és Pistike. Jancsika – az idősebb – leugrott a házukkal szembeni Kaparó Csárdába, ahol éppen akkor két csendőr is tartózkodott. A csendőrök puskái a csárda oldalának voltak támasztva. Jancsi után pár perccel a csárda, s a mellette lévő szatócsbolt tulajdonosának, Kóhn úrnak a fia, az ifjabbik Kóhn is benézett a csárda udvarára. Meglátta a puskákat, felkapta az egyiket, Jancsira fogta, majd vicceskedve ezt mondta: „Jancsi, lelőlek!”. A puska elsütő billentyűje igen érzékenyre lehetett állítva, mert a puska valóban elsült, s pontosan szíven lőtte Jancsit. Az ifjabbik Kóhn még aznap elmenekült a felelősségre vonás elől. Nem sokkal később a szülei is követték őt. Amerikában telepedtek le. Üknagymamámnak pedig egyetlen gyereke maradt a tizenkettőből, Pistike. Ő volt az én dédnagyapám. Kilenc gyereke született, ebből hat megélte a felnőttkort és családot alapított. A legidősebb gyerek volt nagymamám. Családtagjaim később megtudták, hogy mind Kóhn úr, mind pedig a fia rajta van a holokauszt-kárpótlottak listáján, annak ellenére, hogy Az USA-t nem hagyták el. Megbocsáthatatlan becstelenségnek tartottam akkor is, és annak tartom ma is, hogy az ártatlanul elhurcoltak és kivégzettek tragédiáját mások anyagi haszonszerzésre használták fel. Ez a dal erről szól.

Az állítás:

A dal konklúziója a következő: „Hogy szakadna rájuk az ég”

A tény:

Ma is így gondolom. A közép-, é kispolgári, teljesen asszimilálódott vidéki zsidóságot a magyar nagypolgári zsidóság részben, az amerikai nagypolgári zsidóság pedig szinte teljes egészében cserbenhagyta. Remélem, ezt kijelenteni még beletartozik az Alaptörvény garantálta véleményszabadságba, s még nem képez büntetési tételt.

Az állítás:

Szegedi Csanád háza előtt zsidóztam.

A tény:

Szegedi Csanád háza előtt tartott beszédemben Beer István zsidó vallástörténész „Ki a zsidó? – Mi a zsidó?” című zsidó vallástörténeti művéből idéztem, azzal a célzattal, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból, miszerint Szegedinek a Jobbikos vezetés szerint azért kellett távoznia a pártból, mert kiderült zsidó származása, s nem azért, amiért Vonáék később állították.

Az állítás:

2010-ben Orbán Viktorról és a Fideszről készítettem egy videoklipet, amiben a kormányoldalt zsidóztam.

A tény:

Nem klipet készítettem, hanem dalt írtam. A dal azóta is fent van YouTube csatornámon. A dal videójához válogatott képekből egyértelműen kiderül, mit gondoltam 2010-ben Orbán Viktorról. Izrael-barát, Soros pénzén kitartott politikusnak gondoltam. Ez mind a szövegből, mind az alája válogatott képekből egyértelműen kiderül. Hogy honnan vettem ezeket? Természetesen a Jobbiktól, mely pártnak akkoriban szimpatizánsa voltam. Azt is elárulom, miért haragudtam Orbán Viktorra. Pontosan azért, mert 2006-ban, amikor Usztics Mátyás Kossuth téri beszédében a Gyurcsánnyal szembeni ellenállás vezérének próbálta az élre hívni, Orbán egyértelműen kihátrált e szerep alól. Ezt a kihátrálást egészen 2015-ig gyávaságnak és hazaárulásnak tartottam. 2015-ben viszont megértettem, mi miért történt úgy, ahogyan. Aki e tárgyban többre kíváncsi, olvassa el Bándy Péter velem készített interjúját a Magyar Demokratában.

(A dalt egyébiránt a továbbiakban sem fogom YouTube csatornámról törölni.)

Az állítás:

Írtam még dalt Vona gárdamellényéről, és parodizáltam a gyöngyöspatai cigányokat.

A tény:

Ez bizony így történt, nem is máshogyan.

Az állítás:

A 444 cikke mindezekből azt a tanulságot vonja le, hogy antiszemita vagyok.

A tény:

Nem vagyok az. Hogy szeretem-e a zsidókat? A kérdés értelmezhetetlen, mivel a zsidóság nem alkot homogén egészet. A szefárd vagy askenázi, Izraelben élő zsidóknak nagyjából annyi közük van a Spinoza Ház törzsvendégeihez, vagy az etióp néger zsidókhoz, mint francia rendőrnőt rugdosó migránsnak a kvantumfizikához. Mondhatnám még, hogy de hisz vannak zsidó barátaim. De ez sem igaz. Barátaim vannak, akik közül néhányuk zsidó. Ugyanígy vagyok e téren cigány, tót, sváb és piréz barátaimmal kapcsolatban is. Attól tehát nem kell félni, hogy ártatlanságomat bizonyítandó holnap körülmetéltetem magam, vallást váltok, és Rangos Katalin szoknyájáig szaladok, mert ilyesmi nem fog történni.

El kell mondanom ugyanakkor, hogy a Jobbik szimpatizánsaként igen erősen hatott rám az ott uralkodó antiszemita légkör. Amíg például addig nem foglalkoztam ezzel a népcsoporttal, hirtelen mindent a párt szűrőjével ellátott szemüvegen (t.i. mindenről az izraeli, cionista zsidók tehetnek, a palesztinok pedig vétlen áldozatok) keresztül kezdtem el látni. Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem védekezés. Hiszen ekkor már meglett férfiember voltam, nem valamiféle akaratbefolyás alatt álló kisgyerek. Aki viszont részt vett már bármiféle tömegrendezvényen, az nagyon jól tudja, hogy a szinkronicitás elve minden esetben működik. Az ember egy idő után, még ha először nem akar, a végén akkor is tapsolni kezd. Aztán hazamegy, tovább gondolja, és elkezd benne működni a kisördög.

Ez az algoritmus a Jobbiknál régen is így volt, és ma sincs másként. Egy bakarasznyival se lettek néppártosabbak, mint akár 2010-ben voltak. Csak hát be kellett látniuk, hogy kormányra nem tudnak addig kerülni, amíg a szélsőjobbon tanyáznak. Ezekre jöttem rá 2012-ben, majd ez kristályosodott ki bennem 2015 után még jobban. Pontosan tudom, mi lakik bennük, s a saját példámmal tudom bizonyítani, hogy bármikor nemet lehet mondani minden fals eszmére.

***

Az említett dolgokkal ilyen részletességgel először, s utoljára foglalkoztam. A 444!-nek pedig még egyszer köszönöm, hogy lehetőséget adtak számos olyan kérdés megválaszolására, melyek egy jó ideje lebegtetve voltak már.

() VBT ()

Férfiszoknyák

„Hírportál a semmiről!” Ez akár az Alfahír nevű, funkcióját tekintve meghatározhatatlan jellegű internetes weblap reklámszlogenje is lehetne. A szélsőbalos párt szócsöve legutóbb egy igen terjedelmes cikkben foglalkozott azzal, hogy… hogy valójában semmi sem történt. Azaz valami mégis. Az elnök úr egy korábbi videójának megosztását – magát a videót továbbra is az oldalán hagyva – törölte a Facebook. Úristen! Ki kéne menni, fáklyázni egyet…

Az előzmények

2017 februárjában kisebb vitára került sor Vona Gábor és Orbán Viktor között. Illetve… vitára? Már amennyiben birkózásnak tekinthető az, amikor a bögöly nekiugrik a bivalynak, hogy azt egy cselgáncs fogással a háta mögé dobja. A vita elején Vona nemes egyszerűséggel Orbánra próbálja kenni a Budapesti Olimpia meghiúsulását. Vona szerint tehát nem a Soros-pénzen támogatott, magának nevet szerezni kívánó újbalos Momentum süllyesztette el a hazai rendezésű olimpia kezdeményezését, hanem maga a miniszterelnök. Ez nagyjából annyira konzekvens érvelés, mint a Jobbik akármelyik retorikai húzása (lásd: autocunnilingus). A Vona Gábor által február 20-án feltöltött Facebook videó 38-ik másodpercénél hangzik el a következő mondat a pártelnök szájából:

„Hiába próbál nyuszi módjára Tarlós István szoknyája mögé bújni…”

A videó csupán Vona felszólalására szorítkozik, így a további történéseket más forrásokból ismerhetjük. Orbán Viktor viszontválaszának Tarlós Istvánra vonatkozó része így hangzott:

„Vona képviselő úrnak kell még azt elmondanom, hogy… aki azt mondta, hogy ne bújjak Tarlós főpolgármester úr szoknyája mögé, hogy… nem szoktam én… illetve nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni.”

Mindezek után Vona Gábor kért szót a házelnöktől. Kövér László – személyes hatáskörén belül – úgy döntött, hogy semmi nem indokolja a szót kérést. Kövér a Házszabály értelmében kézfeltartásos szavazást rendelt el, melynek során a képviselők többsége úgy döntött, nem ad szót Vonának. Ezután ügyrendi javaslat okán  – frakcióvezetői minőségében – Volner János kért szót. Kövér László a kérésnek helyt adott, Volner pedig a következő indítványt tette:

„ Azt indítványozom, hogy elnök úr hívja össze a Házbizottságot, annak érdekében, hogy átbeszéljük, hogy mennyire fér bele a magyar politikai kultúrába, amit miniszterelnök úr a pártelnökömre, Vona Gáborra mondott. És ezzel kapcsolatos állásfoglalást kérünk a Házbizottság ülésén, hiszen meggyőződésem szerint sértő, és a magyar politikai hagyományoktól eltérő lebuzizni a politikai ellenfeleinket.”

Kövér László helyt adott az indítványnak, és kezdeményezte a Házbizottság összehívását. Mondandóját így fejezte be:

„Semmi olyan nem hangzott el miniszterelnök úr válaszában, ami szó szerint ne hangzott volna el Vona Gábor úr felszólalásában. De vitassuk meg! Ha önöknek Vona Gábor nemi identitásának megtárgyalása az politikai értelemben előnyös, akkor én nem leszek ennek akadálya.”

Ami eztán történt

A Vona által február 20-án közzétett videót a számláló alapján 2,4 millióan nézték meg. Talán ez lehetett az oka, hogy a pártelnök december 30-án, szombaton megosztotta a videót, mégpedig ezzel a kísérő szöveggel:

„2017-ben több parlamenti csörténk volt Orbán Viktorral, de ez volt a legemlékezetesebb. A miniszterelnök – elveszítve minden méltóságát – kínjában ezután húzta elő a „buzikártyát.”

Mondjuk a feltöltött videó eredeti kísérőszövege sem volt sokkal cizelláltabb:

„Ettől a felszólalástól borult el Orbán Viktor agya.”

A megosztás szövegét olvasva a Vona Gábor politikai ámokfutásától a pártból, és főleg annak vezetőiből kiábrándultak közössége által üzemeltetett vadhajtások.com Facebook oldal szerkesztői jelentették a szöveget, melyet aztán a Facebook – a közösségi szabályzat megsértésére hivatkozva – annak rendje és módja szerint törölt is.

Megkérdezésemre, hogy miért tették a feljelentést, a vadhajtások.com szerkesztőinek egyike a következőket nyilatkozta:

„Nem a rákosista feljelentősdi vezérelte tettünket. Egyrészt meg szerettük volna tudni, hogy a ránk egy ideje sorozatosan záporozó törlések és letiltások vajon Vona Gábor esetében is működnek-e. Másrészt szerettünk volna egy kicsit mi is visszaadni abból a sok jelentgetésből, amit vélhetőleg, sőt nagyon is valószínűsíthetően a Vona által irányított közösségtől kaptunk. Mi továbbra is azon a véleményen vagyunk, hogy egymás jelentgetéseiből semmi jó nem származik, s hogy ezeknek az áldatlan állapotoknak egyszer, s mindenkorra véget kell vetni. Tettünk tehát egyszeri figyelemfelkeltés volt, nem pedig egy most induló sorozat kezdete.”

Mindeközben a Magvasi Műveknél…

Mindeközben az igazi történésekről mit sem tudva, s a borzalmas gaztetten teljesen felháborodva az Alfahíren egy terjedelmes cikk jelent meg arról, hogy Vona posztját törölték, pedig a videót eddig 2,4 millióan látták. Az internetes portál finoman sugallva Orbán Viktor személyes bosszújaként próbálta feltüntetni a törlés tényét:

„Természetesen nem jelenthető ki, hogy ilyen támadás állt a törlés hátterében, de annyi biztos, hogy a Fidesznek és a habonyi médiahadviselésnek annyira lehet kellemes egy 2,4 milliós nézettségű Vona-felszólalás, mint Gyurcsány Ferencnek, ha az Őszödi beszéd bakelites díszkiadását kapja Dobrev Klárától karácsonyra.”

Nos, ők már csak tudják. Holott csupán annyi történt, hogy a túlságosan sokszor, túlságosan aránytalan szigort alkalmazó Facebook még egy parlamenti párt elnökének sem nézi el az írásbeli buzizást.  Mindezek mellett a jobbikos pártlap azt is sugalmazta olvasóival, hogy a videó az eddigi 2,4 millió nézettséggel (amely videó ide kattintva máris megtekinthető Vona oldalán)  a megosztás szövegével együtt szintén az önkény martaléka lett. Az Alfahír tollnoka így zokogta tele a virtuális teret:

„A Facebook ilyen törléseket a közösségi alapelvek és szabályok megsértéséért tehet meg, de kérdés, hogy egy régebbi, parlamenti felvétel újraposztolása miért tartozott volna ebbe a körbe. Úgy tudjuk, már felvették a kapcsolatot a Facebook szerkesztőivel, hogy kiderüljön a törlés oka.”

Nem kéne buzizni

Szóval kedves Vona Gábor, kedves Jobbik, kedves Magvasi Adrián! Sem a Fidesz, sem Habony Árpád még csak közelében sincs a sztorinak. Egyszerűen nem kéne buzizni, aztán ennyi a történet. Mert összefoglalva mi is történt valójában? Vona Gábor a Tisztelt Házban az ország miniszterelnökét egy férfi szoknyája mögé bújó nyuszinak titulálta. Orbán erre úgy reagált, hogy ő nem, helyesebben nem ő szokott más férfiak szoknyája mögé bújni. Aki az egész történetben a buzi szót először kimondta, az nem más, mint Volner János frakcióvezető. Aki pedig írásban közölte celebklubjának olvasóival, az Vona Gábor volt. Minden más történés ezekből eredeztethető. Ha pedig a Facebook olyan kemény eszközökkel él, amelyek jogosságát máskülönben finoman szólva is vitatni lehet, s vizsgálati módszereiben már-már a legszörnyűbb pártállami múltat idéző cenzúrát alkalmaz, ideje lenne azon is elgondolkodni, hogy vajon kik azok, akik állandóan, időt s fáradtságot nem sajnálva jelentgetnek.

Waffen SS

Mindenről az SS (v.ö. a két S betűs pénzember) halálkülönítménye tehet. Azok a szolgalelkek, akik tendenciózusan és fáradhatatlanul jelentgetnek. S a jelentések áldozatai az esetek túlnyomó részében a magyarországi ellenzéket, vagy az Európai Unió bevándorlás-politikáját kritikával illetők táborából kerülnek ki. Mert amíg egy Facebook videó, amin egy 3 éves forma gyermekét többször a földhöz vágó, majd a földön fekvő apróságot páros lábbal megtaposó afrikai nő látható, minden további nélkül fennmaradhat a közösségi portálon, az idióta, fasz, buzi, köcsög, zsidó, migráns, cigány, barom szavak használói rendre 3, 7, vagy 30 napos tiltást kapnak. S mialatt egy fejlevágásos, megcsonkítós képet több tízezren oszthatnak meg, a bikiniből véletlenül kivillanó mellbimbó az oldal végleges törlését eredményezheti. (Az említett példák megtörtént eseteket dokumentálnak!) A törölt oldalakkal pedig törlődik a hozzájuk kapcsolt levelező rendszer, valamint minden üzenet, minden írás, minden feltöltött fotó, szinte alig, vagy csak nagyon nehezen pótolható veszteséget okozva a felhasználónak.

Ezt az áldatlan, és tarthatatlan állapotot azok a mocskos, embernek is alig nevezhető, szolgalelkű sunyi alakok hívták életre, akik hosszabb-rövidebb időre a rendszer kiszolgálóivá váltak. A pártelnök úrnak tehát (újságíróival, párttagjaival és szimpatizánsaival egyetemben) el kellene töprengenie azon, hogy vajon a mostanra végzetessé fajult állapotokért őket mennyire terheli a felelősség. S azon is el lehet gondolkodni, hogy ha valakik a kicsinyes nagyravágyásuk és mérhetetlen hatalomvágyuk okán nemtelen eszközökhöz folyamodnak, vajon indokolt-e sírni-ríniuk, ha velük szemben néhányan ugyanezzel az eszközzel vágnak vissza? Pláne akkor, ha máskülönben az égvilágon semmi, de semmi nem történt.

() VBT ()

(Fotók és idézetek: Vona Gábor Facebook közszereplői oldala – YouTube közösségi csatorna – Alfahír)

(A bejegyzés a Koncz Zsuzsa által elfajzottnak tartott magyar nyelven történt. A liberális szemmel történő olvasás miatt esetlegesen kialakuló látási deformitásokért az író semmiféle felelősséget nem vállal.)

Fogadalmak

Újév első napján különösen fontos, hogy az ember olyan tevékenységet végezzen, melyben örömét leli. A néphagyomány azt tartja, hogy amit január elsején teszünk, azt tesszük majd a legtöbbször egész évben. Elhatároztam tehát, hogy ma írni fogok. Sokat, sok helyre. Lefőztem tehát reggeli (v.ö. 12 óra 30 perci) kávémat, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigire (GYEREKEK! NE DOHÁNYOZZATOK!). Ekkor még fogalmam sem volt, hogy miről írjak. A téma viszont – ahogyan oly sokszor – az utcán hevert. Majdnem szó szerint.

Man On The High Voltage

Ültem tehát az erkélyen, s bőszen eregettem a füstöt, mely állapot nagyjából meghatározta 2018-as viszonyulásomat az egyik leggyakoribb újévi fogadalomhoz. Ezt a bizonyos fogadalmat egy kedves ismerősöm egyébiránt furán, ámde eszesen oldotta meg. Ő öt évvel ezelőtt megfogadta, hogy sosem gyújt rá többé cigire. Így, amikor dohányozni támad kedve, csak elővesz egy szálat a nála lévő dobozból, odalép egy pöfékelő illetőhöz, és ezt mondja: „Ne haragudj, adnál tüzet?”

Miközben ezeken töprengtem, megjelent Ő. A Fogadalmár. A semmiből bukkant elő, ámde annál nagyobb svunggal. Fülében fülhallgató, kezében kütyü, testén vadiúj, susogós mackó, lábán szalon-állapotú csuka, fején pipa-mintás satyek. S amilyen hirtelen robogott be periférikus látómezőmbe, olyan hirtelen állt is meg, mondhatni, katasztrófa jelleggel. De nemcsak megállt, hanem megállt, meggörnyedt, és a szívéhez kapott. Már rohantam volna le, hogy sosem használt egészségügyi szakérettségim minden tapasztalatát bevessem testén, a mellkas-kompressziótól egészen a mesterséges légzésig, amikor…

Amikor felegyenesedett, fújtatott egy nagyot, majd a kütyüjén kezdett el babrálni. Na, nem azon a vérpumpán, ami a gátorüregében lapult, hanem azon az arcszínéhez hasonlatosan csontfehér szerkezeten, amit a kezében tartott. Gondolom, pulzust, szívritmust, és egyéb adatokat csekkolt le rajta. Aztán pihegett még vagy hármat, és eltűnt rendező jobbon.

Ünnepélyesen fogadom

Mondanám, hogy kicsit elszégyelltem magam, amiért ez a bátor polgártárs már az első napon nem átallja fogadalmát teljesíteni, de nem így történt. Pontosan tudom, mi munkált ebben az illetőben. Tudom, mert magam is végigcsináltam párszor. Amikor az ember valamit megfogad, a kezdeti lelkesedés majd minden esetben meggondolatlanágra sarkallja. Aki például fogyni akar, az már az első héten megcélozza a mínusz tíz kilót, a másodikon már húszat akar, s ha nem vigyáz, a leadott kilogrammal együtt utolsó lélegzetét is leadja Teremtőjének. Ugyanígy vannak ezzel a notórius költekezők, akik januárban mini Harpagonokká válnak, hogy februárra újabb adósságokba verjék magukat, s családjukat. Vagy az idült dohányosok, akik tényleg leteszik ezt az undorító bűzrudacskát, ellenben minden szál helyett benyomnak egy jól megpaprikázott zsíros deszkát, vagy egy fél disznót. Na pontosan ezért nem szégyellem, hogy idén az ég világon semmit, de semmit nem fogadtam meg. Még Hajnalcsillagot sem, a második futamban, tétre, helyre, befutóra, pedig igen ígéretes kancácska a szentem. Maradtam az, aki voltam. Aminek legáldásosabb hozománya, hogy nem fenyeget engem a mások feletti pálcát törés undormányos népszokása.

(Azért, ha gonoszabbik énemre hallgatnék, és nem lennék ennyire lusta felöltözni, szívesen elbuszoznék a Nyugatihoz, hogy megnézzem, a LIFE1-ben mennyi ideig kellene sorban állnom bármelyik kardiógéphez.)

Miben más akkor az Újév?

Hogy miben más akkor az Újév? Például abban, hogy ilyenkor mázsaszám megszaporodnak a számlatömbökben a dátumhiba miatt áthúzott, „RONTOTT” feliratú számlák, vagy sokkal több a petárdazaj miatt elkóborolt kutyus. De semmiképp nem abban, hogy régi, rossz szokásainkat egyszerre elhagyjuk, s helyettük egy csapásra homo novussá formáljuk magunkat. Mert ha a magunkkal szemben támasztott jogos igényeinket egy ilyen patetikus dátumhoz, s nem pedig saját elhatározásunkhoz kötjük, eleve magában hordozzuk az igen valószínű kudarc lehetőségét. Márpedig annál kevés rosszabbat tudok elképzelni, mint amikor valaki a saját magának tett ígéretei be nem teljesítésével szembesül. Ilyenkor akkora csalódás tud érni minket, mint gyerekkorunkban, mikoron azzal kellett szembesüljünk, hogy a Mikulás piros ruhája alól hastájékon apu jól ismert, pörköltszaftos trikója kandikál ki. Szörnyű, szörnyű, valóban szörnyűséges, amikor azt érezzük: hazudtunk magunknak. Nem. Ennek okán nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak.

Február 11., március 3.

Az viszont mindenképp fontos, hogy bárminek, amit elhatároztunk, legyen egy markáns kezdőpontja. Tanácsom pediglen az, hogy legyen ez a pont, mondjuk, február 11., vagy március 3. Hogy miért pont e két dátum? Csak úgy. Mert ilyenkor – tudomásommal – semmi fontos nem történik. S ha a fontosat a jelentéktelennel ötvözzük, abból csak jó származhat. Ismert metódus a humor műfajában, hogy egy tévés szkeccs akkor működik, ha a szöveg komoly és a figurák viccesek, vagy a szöveg vicces, és a figurák komolyak. Mert az ötvözetek az esetek túlnyomó részében sokkal erősebbek, sokkal működőképesebbek, sokkalta tartósabbak. Szén kell a rideg vasba, hogy hajlékon acéllá váljon, amiként az aranyat is keverni kell, hogy tartós ékszert nyerjünk belőle. Ugyanígy van ez az emberi tulajdonságokkal is. Aki elhatározza, hogy mától kezdve mindig, mindenkivel jól viselkedik, azt egy idő után ki fogják használni. Aki pedig ezzel ellentétben meg kívánja acélozni magát mások jó szándékával szemben, annak szívét saját acélabroncsai szorítják halálra.

Amit tehát javasolni tudok 2018-ra, az nem más, mint a dolgok kellő arányban történő ötvözése. Legyünk jók, de azért néha kicsit rosszak is! Éljünk egészségesen, de időnként rúgjunk ki a hámból! S a legfontosabb, hogy mindeközben ne felejtsünk el végig emberek maradni.

() VBT ()

(A bejegyzés a Koncz Zsuzsa által elfajzottnak tartott magyar nyelven történt. A liberális szemmel történő olvasás miatt esetlegesen kialakuló látási deformitásokért az író semmiféle felelősséget nem vállal.)

SZILVESZTERI ÚTMUTATÓ

Kedves Német Hölgy/leány/asszony!

Mint szintén hölgy, s mint Németország kancellárja, kiemelten fontosnak tartom, hogy az év utolsó napját, s az újév első napját vidámságban, boldogságban, örömben, szeretteid körében töltsed! Ősi német hagyományaink szerint ilyenkor utcabálok, téri vigadalmak formájában búcsúztatják az óévet számos német városban, gondolom, a tiédben is. Ebből az apropóból engedd meg, hogy néhány tanáccsal szolgáljak neked.

  1. Mint tudod, ez nem az igazi Újév lesz. Mert ahogyan mi itt Németországban tartjuk, az igazi Újév, azaz a Ra’s al-al-Sanāh Hijrīyah (könnyebb érthetőség kedvéért رأس السنة الهجرية) már szeptember 21-én beköszöntött Allah akarata szerint (Áldassék az Ő neve!) Ezért örömödben mértékletes legyél, s a kellő szintnél jobban ne vigadj!
  2. Mint tudod, német szokásaink nem tiltják ugyan, hogy férfiak és nők együtt mulassanak, de a társadalmi toleranciának olyan fokán áll már nemzetünk, amelyen mindenképpen be kell tartanunk azokat az erkölcsi normákat, melyekkel nem botránkoztatjuk meg újdonsült nemzettársainkat. Két Lebensraum lesz tehát kijelölve minden városban, egy a férfiaknak, egy a nőknek. Te, kedves nőtársam, a hölgyek számára fenntartott mulatási utca-szegmenst fogod látogatni. Meg fogod ismerni, hiszen e terület a férfiak kék színű betonkockáival ellentétben rózsaszín betonkockákkal lesz elkerítve. (Amennyiben a férfi vagy női nemtől eltérő neműnek vallod magad, úgy törvényeink értelmében szabadon mulathatsz otthonod falai között, Allah akarata szerint (Áldassék az Ő neve!) )
  3. Németország szabad ország. Ezért ruházati megkötést a szilveszteri utcai szórakozások idejére törvényeink nem írnak elő. De Alkotmányunk 2015/666/B pontja, azaz a Saria-kiegészítés értelmében a szem és a homlok kivételével minden női testrészt takarni vagy köteles. Amennyiben ennek a tiszteletteljes kérésnek nem teszel eleget, úgy sem a nyomozóhatóság, sem a társadalombiztosítás nem tudja érdemben kezelni esetleges nem kívánt nemi aktusodat, mely akaratodon kívül, de Allah (Áldassék az Ő neve!) akaratából fog történni.
  4. Az önfeledt szórakozás jegyében fogyaszthatsz ugyan alkoholos italokat, de ezek mennyisége személyenként nem lehet több egy pohár sörnél, vagy egy pohár bornál, Égetett szeszes italok fogyasztása tilos.
  5. Éjfél alkalmával haladó német törvényeinknek, valamint több évszázados germán szokásjogunknak megfelelően keveredhetsz egy koccintás erejéig férfi polgártársaiddal. Ha azonban tested illetlen pontjait (kéz, váll, hát, kebel, arc, láb, stb.) szándékosan vagy véletlenül valamely férfi polgártársadhoz érinted, el kell viselned, hogy az igaz hit értelmében ő ezt szexuális közeledésnek veszi, és bizalmával együtt péniszét is beléd helyezi.
  6. Amennyiben nem vagy még 6 éves, illetve elmúltál 90 éves, vagy más okok miatt nem kívánsz az ünnep alkalmából random nemi aktust létesíteni egy számodra teljesen ismeretlen személlyel, a mulatság beengedő-kapuinál alanyi jogon felveheted „Köszi, de ma nem!” feliratú karkötődet. Figyelem! A híresztelésekkel ellentétben a karkötő nem véd a nemi betegségektől, illetve spermicid hatása sincs.
  7. Amennyiben a karkötő viselése ellenére lenge ruházatodnak, vagy illetlen viselkedésednek köszönhetően szexuálisan okkupálódnál, a Német Közösségi Mulatságok Szervezeti és Működési Szabályzatának értelmében köteles vagy megfogant magzatodat kihordani, s annak középső névként a Willkommenskulturt adni.

Jó szórakozást az év utolsó napjához! Közérthetőbben: الله أكبر

Angela Willkommenskultur Merkel

() VBT ()   

A GYURCSÁNYT VÉDŐ JOBBIK

„MA MI – HOLNAP TI” – posztolja Facebook oldalán Doktor Jobbikos Polgármester Úr, a párt bástyájának számító Tiszavasvári első embere, kinek közmunka-hajcsárai közt ex országgyűlési képviselő villanyszerelők is találhatóak. Jó, mondjuk a bástya szerep már nehezen értelmezhető, miután erre a sakkfigurára egyszerre tart igényt az északkeleti széltől megtépázott város, és a Nyugati Fénytől megittasult pártelnök. Nem értek túlságosan a sakkhoz. De akármerre nézek, bástyák sehol. Sötét parasztok viszont annál nagyobb számban.

Elkáposztástalaníthatatlanságosságaitokat

„A Jobbik ellehetetlenítésére már kísérletet tett a kormány. Törvények és jogszabályok figyelmen kívül hagyásával bárkivel megtehetik!” – írja Dr. Fülöp Erik, Tiszavasvári jobbikos városvezetője. Mert a Jobbik ugye, el van lehetetlenítve. Illetve még nem teljesen, de félig, vagy tán egészen, kivéve azt a picike szegmensét a pártnak, amely még éppen elegendő arra, hogy orrát a víz felett tartva kibekkelje áprilisig. Hacsak ezek a csúnya fideszmaffiákok le nem nyomják a víz alá, ezzel gyilkolva meg egyszerre a széljobbról passzát-áramlatokkal néppárttá sodródott gender-okádékot, s magát a magyar demokráciát. Azt a demokráciát, melynek, mint tudjuk, egyetlen kizárólagos hazai termékforgalmazója, A Béke Apostola, A Kulcsok Őrzője, A Nagy Machinátor, Vona Gábor. Hogy pontosan milyen törvények, és milyen jogszabályok lettek figyelmen kívül hagyva, azt az írás nem említi. Nehezen is tehetné, hiszen ilyeneket nem találna. Amit viszont keresnie sem kell a kormányzópártnak, az a mérhetetlen arroganciával átitatott hatalomvágy, amelynek szűretlen savójából a felszínre úszva ezek a „demokrácia-őrök” nap, mint nap megfenyegetik a kormányt. Ellehetetlenítés- írják, s amennyi rengetegszer az elmúlt hetekben papírra vetették, félő, hogy már maguk is hinni kezdik ezt a bődületes baromságot. Mert nagyjából annyira vannak ellehetetlenítve, mint a mobiltelefon-előfizető, akinek a szolgáltatója sms-t küld, amelyben közli, hogy tartozása miatt 30 nap múlva ideiglenesen felfüggeszti a szolgáltatást. Mondom ezt úgy, hogy ha akarnám, akár ma is bemehetnék a CEU-ra, s eljuthatnék egészen a portáig, ahol megtudnám, hogy ha lenne jogosultságom, akár meg is szemlélhetném az intézményben folyó oktatást. És mondom ezt úgy, mint internet-előfizetés tulajdonosa, akinek nem kell internet-adót fizetnie. És mondom még úgy is, mint magyar állampolgár, akinek nem vette el a munkáját 23 millió „román” munkavállaló. És mondom ezt úgy, mint olyan publicista, aki eddig a percig egyetlen más párttól sem hallotta, hogy az Állami Számvevőszék jogtalan vegzatúra alá vonta volna.

Kifolyt csarnokvíz

S ha ezek az üres pátosszal teli hazug szavak még nem borzolták volna fel kellőképpen kedélyállapotomat, megszemlélhetem Dr. Fülöp Erik fotóját is, melyen a fenti idézet szerepel. Hogy hát vajon kiket véd ily vehemenciával a derék doktor. Nos… a füttyös Juhászt, a rikoltozó Szélt, a szabadon madárkodó Fodort, a hipszter FeGyőrt, a no name Molnárt, és… és a szemkilövető Gyurcsányt. A „Kurva ország” elkúrt miniszterelnökét. Nincs kedvem kajánul vigyorogni. Bosszankodni pedig már rég nem tudok rajtuk. Valamiféle apátia vesz erőt rajtam, ahányszor csak egy újabb jobbikos agymenést látok. Ezek már nem pártkatonák. Ezek lemmingek, akik önként ugranak a szakadékba, aztán az alján, véres, törött végtagokkal a sors igazságtalansága fölött lamentálnak. Sírni? Sírni, azt tudnék. De nem a könny jut eszembe először. Hanem a 2006, október 23-án a gumilövedéktől telibe talált emberi szemből kifolyó csarnokvíz. A véres arcok (melyek egyikének tulajdonosát úgy hívták, Magvasi Adrián), a viperával vert, földön fekvő, magatehetetlen férfiak és nők. A könnygáztól fuldokló, ártatlan járókelők, ahogyan pici gyerekeiket próbálják óvni a rendőri brutalitástól. Az eltiport, megcsúfolt, arcul köpött szabadság. Az útszéli szajhává tett magyar demokrácia. Egyszóval Gyurcsány Ferenc. És most…

Gyűjtsed össze ballibéket! Ezzel is a békét véded!

Aki jobbikosnak áll, ne csodálkozzon, ha…

És most Dr. Fülöp Erik ezeket óvja, védi, figyelmezteti, pátyolgatja. A magyar nemzeti egység megcsúfolóit, a jogállamiság sárba tipróit, az új Lenin-fiúkat, egyszóval azokat, akiknek együttes választási programjuk csupán ennyi: „Orbán, takarodj!”. S az ennél is döbbenetesebb, hogy még mindig vannak olyanok, akik követik ezt a fajta logikátlan érvelést, ezt a gyökértelen hatalomvággyal csontig átitatott hőbörgést. Arcul köpve mindenkit, aki ott volt 2006 szeptemberében és októberében. S az igazán gyomorforgató, hogy ehhez segédkezet nyújtanak olyanok is, akik akkor és ott hazafiságukról tettek tanúbizonyságot. Arról a hazafiságról, amit a néppártosodás oltárán például a főszerkesztőség egy tál lencséjére cserélve, vígan fújnak egy követ korábbi ellenségeikkel. Valamiféle fordított Nagy Imre-i életpálya lehet az ilyen. S ha már ’56 miniszterelnökét idecitáltam, vajon Pongrátz Gergely örökösei mit szólnak ehhez az újabb jobbikos áruláshoz? Ők hogyan vélekednek a szélsőballal ilyen ocsmányul kokettáló hazaárulásról?

Én legfeljebb csak annyit tudok mondani, hogy aki jobbikosnak áll, az ne csodálkozzon, ha… szidják.

() VBT ()

(A fotó és az idézet forrása: Dr. Fülöp Erik, Tiszavasvári jobbikos polgármesterének Facebook oldala)

Schillingvágás

Sárosdi Lilla úgy döntött, hogy férjura karácsonyra megfelelőre hízott. És hát… levágta. Az alkalomra direkt nem gyantáztatta le kis bajuszkáját, ezzel is megerősítve azt a mára igazzá vált feltételezést, miszerint a széljobb és a szélbal gyökerei ugyanabból a táptalajból sarjadnak: az emberi ostobaságból.

Így gondozd a Schillingedet!

Befejezett és befejezetlen dolgok

Ahogyan egy kedves fotóművész ismerősöm mondta, vannak a befejezett képek, és vannak a befejezetlen képek. A befejezett képek ideje hellyel-közzel lejárt. Azokat a fotókat nevezzük (neveztük) befejezettnek, melyeket még rendes filmtekercsre exponált az alkotó, majd a mű előhívás útján, fotópapírra fixálva kapta meg végleges állapotát. Ezeknél a képeknél igen nagy gondossággal kellett eljárni, hiszen mind a filmtekercs, mind az előhívó folyadékok, mind pedig a fotópapír igen drága mulatság volt. A fotót jó előre ki kellett gondolni, meg kellett komponálni, s a lehető legkevesebb hibaszázalékkal elkészíteni. Ezzel szemben manapság a befejezetlen képek korát éljük. A csillió pixeles mobiltelefonok és egyéb okos kütyük birtokában mindenki művésszé válhat. De akár befejezett, akár befejezetlen egy kép, mindenképpen átesik egyfajta metamorfózison. Nem biztos ugyanis, hogy a nézőből ugyanazt a hatást váltja ki, mint amit alkotója szánt neki.

A demokráciának is vannak befejezett és befejezetlen szakaszai. Optimálisan a demokrácia él és virul, fejlődik, szépül. S akad, amikor a korszellem csontig rágja avíttas régi testét, aztán kiöklendezi, hogy szerves pempőjén valami új, valami életszerű, valami később akár még gyümölcsözni is tudó szökjön szárba. A Schilling házaspár nekem erre a megrágott, és földre okádott demokrácia-pempőre hasonlít. Még fel kell, hogy falják bűzlő ideáikat a nagyvárosi, liberális maszlaggal táplált férgek. A változásnak azok a fura kis csúszómászói, amelyek éjszakánként másznak ki az utcára Ungváryk, Niedermüllerek és Hellerek dolgozószobáiból, hogy aztán ne hagyják nyugodni a jó érzésű embert amikor ilyesfajta performance-okat lát. Pont, ahogyan annak idején, amikor Soma Mamagésa (whatever, ahogy a székelyek mondják) egy portfolió kedvéért körbehugyozta Európát, majd azt mondta rá, hogy ez művészet. Pont, mint amikor a Krétakörben összegyűlik 150, a megszokott ellen többszörösen beoltott „igazi műkedvelő”, hogy megtekintsék, miféle üzenetet tud átvinni önmagát tárgyiasított formában a mind női, mind férfi, mind klingon, mind pedig akármilyen univerzális létforma által igen bűn rondának kinéző Sárosdi Lilla, és szépséghiányban vele vetekedő férje, Árpád. S még mielőtt bárki is a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” elvét olvasná a fejemre, ennek a két egyednek nem (csak) a teste ronda. Hanem a minden mozdulatukra guánókén lerakódó lelkük is, sőt az aztán főleg.

Az üzenet

Az üzenet célja a képre nézve egyértelmű, s egyben esszenciálisan összefoglalja az egész ballib tábor hitvallását Momentumtól Jobbikig, DK-tól MSZP-ig: „Orbán, takarodj!” Csakhogy a fotóval valóban elért hatás ennek pontosan a szöges ellentéte. Ugyanis simán kinéznénk Sárosdi Lillából, hogy (szalma nélkül!) hideg kőre fektetett, mintegy antilucanapi ellenkotyolással morális üzenet-pozitúrába rendezett férjét a nagyobb hatás érdekében valóban árammal csapatta meg, majd éles késsel átvágta annak arteria carotis communis dextráját, s vérét közepesen nagy Tupperware tálkába kifolyatva, azzal írta rá vérvörös betűkkel a rendezőóriás gerincének helyére a disznóhátú üzenetet. Értjük tehát ezt a fertelmes ocsmányságot, csak valahogy más gondolatok indulnak meg limbikus rendszerünkben, mikor a képet szemléljük. Egyszerre hasít belénk az „eggyel kevesebb” extatikus öröme, valamint az epecsatornákat megnyitó, görcsös hányinger. Valamiféle fordított katarzist élünk meg. Pont, ahogyan az irodalmi legenda tartja az egyszeri riporterről, aki már sokadszorra kérdezte sok más kollégája után Nagy Lászlótól a következőt: „Mester, és ez, hogy ki viszi át a fogában tartva, a szerelmet a túlsó partra, ez a gyönyörű költő kép hogyan fogant meg önben?”. Mire a mester a fáma szerint így válaszolt: „A szerelmet… a fogában tartva… nem valami költői kép, s mint olyan meg sem kellett fogannia. Egyszerűen csak megtörtént. Ez ugyanis arról szól, hogy a révész lánya Szántódnál a csónakban leszopott engem.”

Igaz – hamis

Hogy a nagy lászlói történetből mi igaz, s mi nem, fogalmam sincs. Viszont hogy a Schilling házaspár társadalomkritikus világszemléletéből mennyi igaz, azt pontosan tudom. Egyetlen szó se! Illetve ez esetben fényképről lévén szó, egyetlen pixel sem. A kortárts művészetnek ezt a pillanatnak élő formáját, a mém-generálást kívánták magas mondanivalóba ágyazni, s kedvelőik elé tárni. Ott hibáztak nagyot, hogy pár száz, kéket fingó barátjukon és „művész”-társukon kívül az ilyesfajta takonyra senkinek sincs szüksége. S mondjuk már ki végre, de tényleg! Sem Lillára, sem Árpádra, sem az ilyesfajta pszeudo-avantgarde-ra nem kíváncsi a kutya se. Hogy miért nem? Mert ordít belőlük a hamisság. Mert ennek a két bátor akárkinek egyébiránt a szeme sem rezdül, ha olyasmi történik a világban, ami nem az ő igazukat támasztja alá. Egyszóval minden igaz igaz, ha ők igaznak jelentik ki, és minden igaz hamis, ha ők nem tartják igaznak. Ilyen formán adódik az is, hogy sem a Havas-Baukó fiaskó nem érinti meg ingerküszöbüket, sem pedig arra nem rebben szemük pillája sem, hogy akolbéli társaik fáklyás kézzel kokettálnak farkasaiknak.

Vajon mitől kontra a produktív?

A kötöttségek nélküli, szabad művészet egykoron onnan eredt, hogy az akadémiai stílust, a klasszikus iskolát kijárt alkotók és előadók valami letisztultabbat, valami önkifejezőbbet, valami egyénibb utat akartak. Picasso, vagy Chagall is tudott volna úgy festeni, mint Rembrandt. Debussy is képes lett volna Bach-hoz hasonló madrigálokat vagy prelúdiumokat szerezni. Le Corbusiernek sem került volna nagy erőfeszítésébe egy copf vagy klasszicista stílusú épületet megtervezni. De mindegyikük a maga saját nyelvét kereste, s találta meg végül, mindannyiunk legnagyobb örömére. Mindegyikük egyszerűségében ott van ugyanis az erő, a tálentum, valamint az a megfoghatatlan érzés, hogy az alkotó pontosan tudta, honnan hová, s főleg, hogy miért halad. Sárosdi és Schilling „előadásaiban” sem letisztult színészi játékot, sem útkeresést, sem pedig kreativitást nem találunk. Ezek hiányában pedig elmarad a nézőknek szánt üzenet hiteles tolmácsolása. S ami marad, az a Hitler-bajszos Lilla, és a levágott disznó szerepében kivételesen élethű Árpád. Akinél azért, valljuk be, valóban az hozhatná meg a frenetikus hubazmeg érzést, ha Lillácska Árpit valóban visszatöltené a saját beleibe, s felszolgálná, mondjuk, egy szakácsnak, egy tolvajnak, és egy szeretőnek.

Kiegyezés

Summa summarum én minden megoldással hajlandó vagyok kiegyezni. Ha csípős üzenetnek szánták a fotót, azzal is. Ha egyfajta dodonai jóslatnak, akkor azzal pláne. Világképemet, meggyőződésemet semmiben nem befolyásolja, elgondolkodásra pedig legfeljebb csak abból az aspektusból késztet, hogy vajon egy ekkorára nőtt libsi trágyadombból mikor tör elő végre egy igazi, normális ellenzék? Egy olyan baloldal, amely nemcsak a nevében bal. Egy olyan értelmiség, amely valóban értelmes. Egy olyan szellemi hátország, amely propagálja ugyan a másság elfogadását, de nem fakanállal erőlteti le azt az egyszerű többség torkán. Mert ellentétben a feleségverő Molnár Ferenccel, a homoszexuális Pilinszky Jánossal, a kurvázásaiba belehalt Ady Endrével, vagy a téveszméitől fuldokló Latinovits Zoltánnal, Sárosdiról és Schillingről legfeljebb csak a politikatudomány fog megemlékezni egy kósza széljegyzetben, mint a 21. század elejének egyik érthetetlen vadhajtásáról, mely még követői körében sem talált követőkre.

() VBT ()

(Fotó: Sárosdi Lilla Facebook oldala)

AZ ELLENZÉKI GIGATÜNTETÉS

A balliberális ellenzék (Momentum, Jobbik, LMP, Együtt, stb.) igen nagy szíve fájdalma volt, hogy a kormányközeli média valósággal elhallgatja a péntek délután 5 órára meghirdetett fáklyás, kormányváltó tüntetést.

Nos… először tessenek egy tisztességes tüntetést tartani. Aztán majd írunk róla.

Ami ugyanis nincs, azt nem kell elhallgatni se.

() VBT ()

(Fotó: Origo)

BOLOND SZÉL

„Bolond likból bolond szél fúj!” – tartja a régi népi mondás. S ha már a népi mondásoknál tartunk, térjünk is rá egy huszáros vágással a népszokásokra! Legújabb népszokásaink egyike az ádventi ombudsmanozás. Ez a szép, népiesch kezdeményezés arra hivatott, hogy segítségével „21. századi” politikusaink (by Vona Gábor) fel tudják jelenteni azokat, akik régi népszokásainkat gyakorolják, netán ápolni, továbbvinni, egyszóval ráhagyományozni kívánják az újabb generációra. E neoprimitív népszokás egyik hazai meghonosítója Szél Bernadett, aki a Luca napi kotyolást citálja törvény elé.

.

AZ ELŐZMÉNYEK

A történet nagy vonalakban a következő. Csepreg polgármestere múlt vasárnap átadta a településnek a mintegy 133 millió forintos állami támogatásból felújított Alkotmány utcát. Vlasich Krisztián független (a liberális média szerint fideszes) polgármester ünnepi beszéde után a helyi óvodások hagyományőrző műsora következett, melynek során az óvodás fiúk a Luca napi kotyolás népszokását elevenítették fel. A népszokás része, hogy a fiúk szalmára térdepelnek, majd ezt a szalmát teszi aztán a gazdasszony a tyúkok alá, hogy azok egész évben jól tojjanak. A műsor után következett az ünnepélyes átadás, amikor is a polgármester – a műsorban szereplő gyerekekkel közösen – átvágta a nemzetiszín szalagot.

A VIHAR

A szenzációhajhász liberál-média úgy kapta fel a „szegény, hidegben úttestre térdepeltetett” óvodások „ügyét”, mintha csak egy valóságos gyermekbántalmazás történt volna. Nem egy helyen megjegyezték például, hogy vasárnap hideg volt. No, ez már csak ilyen. Minden évben, amikor a Luca nap télre esik (mondjuk december 13-a környékére), olyankor bizony nem a pluszok röpködnek. S ha valaki ilyenkor a szabadban szalmára térdepel úgy nagyjából fél percig, az majdnem olyan fájdalmas, mint amikor a mínuszokban fél óráig hógolyózik, vagy a jégen csúszkálástól a nadrágja is szárazra fagy. Esetleg ahhoz a brutális abúzushoz tudnám még hasonlítani az esetet, amikor egy gyermek a nem testhőmérsékletű folyóvízben vagy tóban addig marad bent a nyári strandoláskor, amíg már lilák nem lesznek az ajkai és a körmei. Még jó, hogy ezek az óvodások oda nem fagytak a hideg szalmára! S elképzelni sem tudom, hogyan lesznek boldog, egészséges felnőttek…

SZÉL-JEGYZET

Amit pedig szintúgy nem tudok elképzelni, hogy miért gondoltam évekig képviselőinkre művelt, okos és intelligens emberekként. Merthogy Szél Bernadettre ezek a jelzők aztán nemigen aggathatóak. Vagy, ha mégis, akkor csak olyanformán, ahogyan a kínai műfenyőre rakosgatjuk fel az üvegnek tűnő hungarocell gömböket, miközben a fa alját megpakoljuk gyönyörű csomagolású, ámde belül teljesen üres, dekorációs ajándékdobozokkal. Mert Szél képviselő asszon nekem egyre inkább ilyennek tűnik. Gyönyörű, de belül semmi. S gyanúmat az LMP vezér Facebook bejegyzésével is alá tudom támasztani.

„Az ombudsmanhoz fordulok, hogy rendeljen el vizsgálatot a kampány közeledtével láthatóan szaporodó “babykissing” miatt. Teljesen áldatlan állapotok alakultak ki, elég a kormányablakok előtt énekeltetésből, a mikulásbőrbe bújt politikusokból és a szalmán térdeplős politikai performanszokból. Célom az, hogy a gyermekeket megóvjuk ezektől a visszaélésektől és az óvodákat, iskolákat is megóvjuk attól, hogy sok esetben kiszolgáltatott helyzetükkel visszaéljenek. Az LMP-frakcióban aláírásunkkal is felvállaltuk azt a civil kezdeményezést, amely elvárásként fogalmazza meg a politikusok felé, hogy ne gyermekek eszközként kezelésével próbáljanak politikai szimpátiát begyűjteni maguknak. Ez kellene, hogy az alap legyen mindenki számára — de ha nem képesek az önmérsékletre, megküzdünk érte, hogy szabályozással vegyük elejét ennek!”

Mondanám, hogy az ilyesfajta avatási műsorok időtlen idők óta a gyermekek szereplésével, szerepeltetésével zajlanak. Mondanám, de nem mondom, mert hiábavaló lenne. Ahogyan annak felvázolása is, hogy a kisgyerekek többsége örül a szereplésnek. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogy mit szólna Szél képviselő asszony mondjuk, a nálunk, Palócországban dívó, tél végi Kiszézésre. Ilyenkor egy nőnek öltöztetett szalmabábut „énekelnek ki” a lányok a falu utcáin haladva, majd a babát meggyújtják, és a folyóba dobják. Vagy itt vannak gyermekdalaink. Ha a honanya uram bocsá’ megtudná, hogy a „Bújj, bújj, zöldág” kezdetű „gyermekdalocska” valójában nem is gyermekdal, hanem legényes, leányos évődés, és valójában a nemi aktusról szól, az nem sok jót ígérne. De hogy az irodalomból is merítsünk egy igen plasztikus példát, nyilván Szél azt sem tudja, hogy nagy poétánk, Petőfi Sándor az „Arany Lacinak” című költeményében nem ürgeöntésről regél. Hanem arról, hogy hogyan születik a gyerek.

Tagadhatatlanul vannak olyan népszokásaink, melyek jobb, hogy mára már csak papíron, néprajzi lexikonokban léteznek. Ilyen például a kakasütés. Akadtak tájegységek, ahol két karóhoz két szárnyast kötöttek ki, egy kakast és egy tyúkot. S miközben a kakast a fiúknak le kellett nyilazniuk, a lányoknak a tyúkot kellett bottal agyonütniük. Más helyütt a kakast beásták a földbe, s a legénynek egyetlen kaszasuhintással kellett levágnia az állat fejét. Valóban, az ilyesfajta népszokások jobb, ha nem vivődnek tovább. De ha már a fejlevágós résznél tartunk, nézzük, hogyan reagálnak Bernadett bejegyzésére a rajongói!

A SZÉL BERNADETT RAJONGÓI KÖR

A kommentárokat olvasva igen gyorsan körvonalazódhat bennünk egy határozott elképzelés a mai LMP szimpatizánsról. Ez a szimpatizáns nincs ugyan tisztában a magyar népszokásokkal, ugyanakkor mindenkinél fejlettebb erkölcsi érzékkel rendelkezik, s nem szégyelli kimondani, hogy az igazságért akár meg is gyilkolna néhány fideszest. De minimum véresre verné, miközben az utca kövén térdepelteti. Igen, ezeket a kommenteket régebben szélsőjobbos politikusok bejegyzései alatt olvashattuk. De amióta az erővonalak részint felcserélődtek, részint fura szado-mazo ostorrá fonódtak össze, már semmin nem csodálkozhatunk. E helyt nem is idézek a kommentárokból. Viszont lementettem néhányat a legszaftosabbak közül. Jó csemegézést! (Megjegyzés: Az említett kommentek jó része már több órája olvasható nyilvánosan, mindenki számára elérhetően. Azokra több tetszésnyilvánítás is érkezett, eltávolításukat pedig az oldal adminisztrátora nem tartotta fontosnak. Megjegyzendő még, hogy e „liberális” kommentek egyike sem von tiltást maga után, tehát ezek a beírások úgy tűnik, nem sértik a Facebook közösségi elveit.)

Szél Bernadettnek meg csak annyit: nem szégyen a magyar néphagyományban elmélyedni, s azt tanulmányozva közelebb jutni őseink kultúrájának megismeréséhez. Ez a kulturális időutazás akár addig a pontig is tarthat, amikor a település lakói túlvilági erőktől megszállt, szent és érinthetetlen emberként tisztelték és félték a falu bolondját. A bolondot, aki szájának bolond lukából rendre bolond szél tört elő.

() VBT ()

Az LMP szimpatizánsai szerint mielőbbi véres, fegyveres felkelés szükségeltetik. No comment…
Az LMP szimpatizánsai szerint mi, magyarok vagyunk az univerzum legsötétebb népe. No comment…
Az LMP szimpatizánsai szerint minden primitív gyökér szopogasson népszokást. No comment…
Az LMP szimpatizánsai szerint ez itt már Észak-Korea. No comment…
Hatecore LMP-s keménymag
Az LMP szimpatizánsai szerint mindenki rohadjon meg, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. No comment…
Az LMP szimpatizánsai szerint ilyen világot teremtett nekünk “a mocskos fidesz”. No comment…
Az LMP szimpatizánsai szerint birka nép gyermeke szalmán térdel. No comment…
Az LMP szimpatizánsai szerint a náci módszereket alkalmazó szervezőket végig kellett volna kergetni a falun, s közben ütni őket. No comment…
Az LMP szimpatizánsai szerint ez a térdepeltetés ISIS-lefejezéshez hasonlít. No comment…