Kedves SzFE-hallgató!

Bevallom, anarchista magatartásoddal meglehetősen erős indulatokat váltottál ki belőlünk, kormánypártiakból. De tegyük most félre az indulatokat, s játsszuk azt, hogy egyenlő partnerek vagyunk. Hadd mondjak el tehát neked néhány dolgot.

***

Kezdem mindjárt iskolád történetével, s azokkal az időkkel, mikor ez a történet – mit ad Isten – valamely diktatúra idejére esett. Nagyon meglepődnél, ha azt mondanám, hogy a diktatúrák alatt fejlődött iskolád a legtöbbet? Hogy az elnyomás éveiben adta a legtöbb színészóriást a honnak?

Na, figyelj!

*

1865

Megalakul a Színészeti Tanoda, az SzFE elődje. Az uralkodó ekkor I. Ferenc József magyar király, aki egyeduralkodó, tehát a jogelőd diktatúrában születik. Mi több, egyenesen I. Ferenc József rendeli el a tanoda létesítését:

„I. Ferenc József, Ő császári és apostoli királyi Felsége 1863. május 10-ik napján kelt legkegyelmesebb kéziratával nemcsak a Nemzeti Színház nyomasztó anyagi viszonyain segített, hanem a fogyatkozni kezdő művészi erők gyarapításának céljából egy színészeti tanoda felállítását is elrendelte, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított”.

1885

A tanoda neve innentől Országos Színésziskola. Még mindig diktatúra van, még mindig I. Ferenc József magyar király szava dönt mindenben.

1893

A néhány évig a zenei és színművészeti oktatást együttesen végző Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémiáról leválik a színészképzés, s megalakul az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia. Még mindig diktatúra van, még mindig I. Ferenc József magyar király szava dönt mindenben.

1905

Az Akadémia végre állandó otthonba költözhet. Még mindig diktatúra van, még mindig I. Ferenc József magyar király szava dönt mindenben.

1919

A Tanácsköztársaság ideje alatt az Oktatásügyi Népbiztosság, azaz Lukács György, Balázs Béla, Hevesi Sándor és Kassák Lajos kidolgozzák az Akadémia főiskolává alakításának, valamint ideológiai tisztává tételének tervét, ami később alapját képezi majd az 1945 utáni átalakításoknak. Még mindig diktatúra van. Proletárdiktatúra.

1929-1945

A Hevesi féle tematika bevezetése után az oktatás egyre összetettebb, egyre magasabb színvonalúvá válik. Az 1932/33-as tanévben filmszínész szak is indul. A Magyar Királyság papíron ugyan alkotmányos monarchia, de végsősoron még mindig diktatúra van, Horthy Miklós kormányzó szava dönt mindenben.

1945

Az ismert kommunista agitátor, Hont Ferenc (Hont András publicista nagyapja) megkezdi az előkészületeket arra, hogy az iskola főiskolai rangot kapjon. Magyarország szovjet megszállás alatt áll. Még mindig diktatúra van, mindenben Moszkva dönt.

1948

Január elsejétől az intézmény neve Színház- és Filmművészeti Főiskola. Most már egyenesen dupla diktatúra van, ugyanis Moszkva mellett belépnek a képbe a magyar kommunisták is. Papíron ugyan Tildy Zoltán az első méltóság, azonban Szakasits Árpádnak, s az egyre feljebb kapaszkodó Rákosi Mátyásnak egyre nagyobb befolyása van mindenben.

1949

Hont nem volt túl jó kommunista, ezért kirúgják. Innentől a Sztanyiszlavszkij rendszer az egyeduralkodó, na meg az ideológiai oktatás. A gyakorlati színészképzésre egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek. Gellért Endre, Major Tamás és Háy Gyula, a három kiváló kommunista elvtárs direktívái jelölik ki a fő csapásirányt. Magyarországon még mindig kettős diktatúra van, Moszkva mellett Rákosi Mátyás szava dönt mindenben.

1956

Augusztusban Rákosi különgépen hazahozatja a jobboldali antiszemita Páger Antalt, aki hálából meghúzza magát a forradalom alatt.

Októberben kitör a forradalom, de a főiskola életében semmi gyökeres változás nem történik. Megjegyzendő, hogy ezek a fránya jobboldaliak, illetve a reformkommunisták senkit nem hánynak kardélre, senkit nem rúgnak ki.

A szabadságharc leverése után a színészóriás Sinkovits Imrét – annak hatalmas népszerűsége miatt – nem merik bebörtönözni, helyette eltiltják a színészi pályától. Sinkovits játékfröccsöntőként kezd dolgozni. Darvas Iván pedig 32 hónap börtön után műanyagfröccsöntő üzemben lesz segédmunkás.

Magyarországon még mindig kettős diktatúra van, most Moszkva mellett Kádár János az új diktátor.

1971

A főiskola Nádasdy Kálmán vezetése alatt egyetemi jellegű oktatási intézménnyé válik. Magyarországon még mindig kettős diktatúra van, Moszkva mellett Kádár János szava dönt mindenben.

1974

Várkonyi Zoltán lesz az új direktor, aki megteremti a televíziós szakemberoktatás feltételeit. Magyarországon még mindig kettős diktatúra van, Moszkva mellett Kádár János szava dönt mindenben.

1989/90

Babarczy László rektori ideje alatt az iskolai reformok felgyorsulnak, többek között olyan új szakok indulnak, mint a producer, a televíziós szerkesztő-riporter és műsorvezető szak. Nem mellesleg törlik az ideológiai tárgyakat.

Magyarországon végre nincs diktatúra. A rendszerváltás után az Országgyűlés és a kormány döntenek mindenről (Szóval azért még mindig nem az elsőéves hallgatók).

1994-2001

Huszti Péter kiváló nemzetközi kapcsolatokat épít a környező országok magyar nyelvű színházaival. 1995-től megindítja a bábszínészképzés.

2000

Januártól az intézmény egyetemi rangra emeltetik, neve innentől Színház- és Filmművészeti Egyetem.

2020

Augusztus 1-jétől az intézmény alapítói és fenntartói jogai egy vagyonkezelő alapítványhoz kerülnek.

A kuratórium tagjai:

– Vidnyánszky Attila (elnök) a Nemzeti Színház igazgatója

– Bacsa György, a MOL stratégiai ügyvezető igazgatója

– Lajos Tamás operatőr-producer

– Rátóti Zoltán színész-rendező

– Világi Oszkár, a SLOVNAFT Igazgatóságának elnök-vezérigazgatója.

***

És most elmondom röviden, hogy fentebb mit olvashattál.

– Egyetemedet egy diktátor alapította, 1865-ben.

– Egyetemed különféle diktatúrákban működött 1989-ig, azaz 124 éven keresztül.

– Egyetemed csupán 31 éve működik demokratikus irányítás alatt.

– Az ideológiai képzések 1989-ig minden érában megkérdőjelezhetetlenül jelen voltak, hol jobboldali, hol baloldali, hol szélsőjobboldali, hol pedig szélsőbaloldali formában.

– 1945 után egészen 1989-ig, azaz nem egészen 44 évig a fő ideológia a marxizmus-leninizmus volt.

***

Persze te most azt mondod, hogy de hát ma is diktatúra van, az Orbán rezsim dönt mindenről. És hogy te majd a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságára való hivatkozással megdöntöd ezt a rezsimet, hiszen te a Pesti Srácok örököse vagy.

Ezzel akad azért némi gond. Sorolom:

– Magyarország demokratikus jogállam. A demokrácia szó szerinti fordítása azt jelenti: néphatalom. Tehát választott képviselői által a nép gyakorol minden hatalmat.

– A szólás- és véleményszabadság legdemokratikusabb formája a szavazás.

Amennyiben tehát nem ismered el az Orbán-kormány legitimitását, mi több a szavazók által biztosított kétharmados legitimitását, akkor valójában a népet támadod. Ez ilyen egyszerű.

***

A Pesti Srácok örököse pedig már csak azért sem lehetsz, mert olyan kommunista agitátorokkal értesz egyet, mint az egykori párttitkár Major Tamást istenítő egykori párttitkár Hegedűs D. Géza.

S itt, ezen a ponton kell neked elmesélnem egy történetet arról, hogy a néhai Pesti Srácok hogyan viszonyultak a kommunistákhoz.

Pongrátz Gergely, a Corvin köz főparancsnoka, bár a jó ügy érdekében képes volt együtt harcolni velük, de sem Rákosi egykori padlássöprő miniszterét, Nagy Imrét, sem a meggyőződéses kommunista Maléter Pált nem szerette. Így nyilatkozott erről:

“A temetés előtt lejött hozzám Arizonába a New York-i konzul, három napig a vendégem volt, győzködött, hogy jöjjek haza a Nagy Imre temetésre. Azt mondtam: ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is, ezért nem jövök.”

A Pesti Srácok tehát rühellték a komcsikat. S csak egyetlen esetben voltak hajlandók közösködni velük: a magyar szabadság kivívása érdekében.

*

De álljon itt még egy történet, legendás színészünk, Sztankay István története is, akinek édesapja görögkatolikus pap volt. Sztankay háromszor felvételizett a színművészetire. Kétszer azért nem vették fel, mert családja túlzottan klerikális volt, ezért segédkántorként, kifutófiúként, földalatti építkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott. A harmadik felvételin arra a kérdésre, hogy mi az édesapja foglalkozása, azt felelte, hogy pásztor. Ekkor felvették. Igaz ugyan, hogy később kiszedték belőle, hogy nem pásztor, hanem lelkipásztor, de akkor már az intézmény hallgatója volt. Hogy mikor volt mindez? A Pesti Srácokat gyáván eláruló kommunista diktátor, Kádár János uralkodása alatt.

***

Bocsáss meg nekem, hogy mindezek kikívánkoztak belőlem. Jól tudom, hogy jószerével el sem olvasod írásomat, de ha netán mégis, akkor nem veszed a fáradságot arra, hogy elgondolkozz az olvasottakon.

Így meg sem értheted, hogy itt nem emberek kirúgásáról van szó, s pláne nem valamiféle orbáni hegemónia gyakorlásáról, hanem csupán arról, hogy az egyetemen az eddigi bántóan egyoldalú (szélső)baloldali jelenlét mellett képviseltesse magát a jobboldali, konzervatív értékrend is. Hogy például a rostavizsgákon olyanoknak is esélyük legyen átmenni, akik nem osztják az O1G féle „elveket”. Hogy a modern és posztmodern mellett olykor-olykor helyet kapjon a klasszikus formában megrendezett klasszikus is.

Arra az ostoba és egyoldalú mantrára pedig, miszerint a művészet mindig ellenzéki, csak azt tudom válaszolni, amit fentebb. Hogy amennyiben a többségi népakarat a kormányzó népakarat, akkor te a saját népeddel vagy fasírtban, miközben a művészeted mögé bújsz.

***

Azért így a végére nézői mivoltomban is hadd mondjak néhány szót! Az általam fentebb említett Sztankay még csak néhány éve volt végzett színész, amikor országosan ismertté vált a Hattyúdalban. Most nem tudnék olyan frissen végzett színészt mondani, aki tetszene. Nem azért, mert nincs ilyen, hanem, mert esélyem sincs, hogy legyen. A posztmodern kísérleti színházak öncélúan polgárpukkasztó tevékenysége, valamint a nagy kőszínházak formabontó (v.ö. olcsó) előadásainak színesre gondolt, valójában azonban bántóan monoton eszköztára jó ideje elvette a kedvemet a színházba járástól. Annak se tudom az idejét, hogy utoljára mikor vettem jegyet magyar filmre. De még a tévében sem a magyar produkciókat preferálom.

Hogy mi az oka ennek? Hosszasan sorolhatnám, de talán a legfőbb ok az, hogy mindenben csak másoltok, s a másolók tragédiájánál fogva másolatotok egyrészt sokkal silányabb lesz, mint az eredeti, másrészt jóval később jön ki, nagyjából akkor, amikor az eredeti már aktualitását vesztette.

S ha rögtön a művészi szabadsággal hozakodsz elő, csak azt tudom mondani, hogy igen, persze, létezik művészi szabadság. De sajna nem az előadóművészetben, hanem az alkotóművészetben van arra idő, hogy a művész a jövőnek teremtsen. Nektek, színművészeknek a jelenben kellene alkotni, nekünk, élőknek. S ha formálnátok is ízlésünket, azt valahogyan kevésbé arrogánsan, kevésbé pimaszul kéne tennetek. Valamint – s ne ródd fel vétkemül, hogy ezt mondom – tehetséggel és tudással felvértezve.

***

Végezetül, de tényleg csak azért, hogy még jobban árnyaljam a képet, közlöm veled, hogy egyetemed az Állami Számvevőszék vizsgálati eredményei alapján többszáz millió forint adósságot halmozott fel, ráadásul úgy, hogy a költségvetésből neki kiutalt összeget csak részben fordította arra, amire kellett volna. Ez nagyjából annyit jelent, mint hogyha te felvennéd a Diákhitel2-t, hogy abból fizesd az albérleted, ám ehelyett a pénzt szadomazora is kapható, törpe ukrán kurvákba invesztálnád. Az államot nem érdekli ugyan, mire költöd, de akkor is törlesztened kell. Itt ráadásul a Diákhitel1 lenne a jó példa, mivel az állami támogatást csak meghatározott célokra lehet fordítani. Egyszóval egyetemed eddigi vezetése nem jól gazdálkodott, és/vagy nem a köz javára gazdálkodott. Magyarán meglopott titeket, hallgatókat. 

Na, erre (is) kell a vagyonkezelő. Hogy a káoszt renddé formálja.

Kívánom, hogy ezt a mostani kis palotaforradalmatokat úgy éld meg, hogy későbbi alakításaidban kamatoztatni tudd. És ez az egyetlen, amit jó szívvel kívánni tudok neked.

() VBT ()

Kiemelt kép: Facebook