Hajdú Pétert Főpolgármesternek!

„Az ambíció valójában hatalomvágy.” (Samuel Taylor Coleridge)

Mint amikor valaki a halsimogató medencébe nem az ujját, hanem félig letört foga szabadon lifegő idegcsomóját lógatja be az elektromos rája elé, olyan érzés volt szembesülni a hírrel: Puzsér Róbert Budapest főváros főpolgármesteri címére aspirál. Ahogy a rája is simán elúszhat az ember mellett, úgy úszhat el „Lucy In The Sky With Diamonds” módon Róbert fejéből is ez a kósza gondolat. Ám ha nem, akkor az olyan lesz, mint egy rájatámadás. Agyrobbantóan sokkoló. Számoljunk a legrosszabb rosszal, és vegyük komolyan ezt a pusztító alpáriságot, akárha júliusi bozóttűz lenne az esőtlen rónán.

Kérdések és válaszok

A legelső kérdés, amit fel kell tennem magamnak, hogy akarom-e Puzsért főpolgármesternek? Nos… nem. Nem akarom. Azon egyszerű oknál fogva, amiért Fábry Sándort sem kérném fel, hogy mondjon el egy búcsúztatót a legjobb barátom temetésén. Noha Fábry van annyira kultúrember, hogy minden bizonnyal veretes szavakba öntené szívem fájdalmát. Azonban bármily búsongósan is beszélne, nem tudnék gondolatban elvonatkoztatni a tőle korábban hallott olyan olyan történetektől, melyektől merevgörcsbe rántja testem a röhögés.

Tehát akármennyire kedvelem Puzsért, mint kedvenc házi neurotikusomat (a magyarok közül természetesen, mert azért Woody Allen etalon ebben a műfajban), nem biztos, hogy egy világváros vezetését rábíznám. Pontosítok. Biztos, hogy nem. Legfőképp két okból nem: következetlen és hazudik. Következetlen, mert a csillagszületős nézettség-kereső műsorban simácskán továbbjuttatott olyan produkciókat, melyekről már az elején megígérte, hogy mindet el fogja kaszálni. És hazudik, mert a kereskedelmi médiát nem lehet belülről megreformálni. Ez a fajta üzletág csak még jobban virágzik attól, ha valaki állandóan hekkeli.

Adódik tehát a kérdés, hogy a “bozóttüzet ellentűzzel” elvét követve egy olyan, kormánypárti médiabohóc legyen a mi jelöltünk, aki lelkileg kellőképp traumatizált annyira, hogy erre különböző kemikáliákkal rásegítve komolyan vegye a saját kényszerképzeteit. Sajnos azonban ilyenünk nincs. Tehát az ellentettet, a kontrapunktot kell megtalálni, és indítani. Ezt viszont keresni sem kell. Az egyedüli esélyes Hajdú Péter.

Csak a Hajdú

Hajdú Péter, mint tudjuk, Puzsér kapitány Moby Dickje. Egyedül Hajdú lenne arra képes, hogy megtalálja a Puzsércsillagon az egyetlen hajdúszárnyú gép méretű lyukat. Ő rejtegeti azt a frigyládát, amit egy Puzsér mindenképpen kinyitna, még ha tisztában van is vele, hogy azon nyomban szénné ég. Egyszóval ebben az univerzumban, ahol Puzsér Róbert egy másfél ember méretű Superman, ott Hajdú Péter egy bolygó nagyságú kriptonit.

Erre az érvelésre bárki mondhatja, hogy nem más, mint a személyes ellenszenv táplálta részrehajlás. Viszont észérveim is vannak. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a többrétegű félműveltséggel rendelkező, mindenre okos és értelmes válaszokat adó, a nap 24 órájában konstruktív óriásmédiás egy csóringer földönfutó. Míg az átlagos képességekkel bíró showipari szakmunkás a semmiből, a semmivel, a semmire építette fel birodalmát, s lett milliárdos médiamogul. Ez Székes Fővárosunk nyelvére lefordítva annyit tesz, mintha az előbbi azt javasolná, hogy tiltsuk ki a centrumból a fosszilis üzemanyaggal működő autókat, és csak az elektromosakat engedjük be, míg az utóbbi azt hozná törvénybe, hogy behajthat bárki, de a büdösebbikének napijegyet kell vásárolnia. (Már bocsánat, hogy adom itt a népszerűtlen tippeket, de sajna a jövő amúgy is efelé mutat.)

Az adu ászt még nem is mondtam.

Hajdú időközben úgy lefogyasztotta magát, mint a napon hagyott szalonna.

Aki esetleg nem tudná, hogy 2015-től egészen idáig mi volt az a nagy fényesség Budapest irányából, hát én megmondom. Égett a zsír!

S valljuk be, de őszintén! Aki magát ilyen hatásosan csökkenteni tudta, nem tudná ugyanígy a főváros adósságát is? Vagy a dugókat? Vagy a nem dugókat? Dehogynem!

S hogy a show része se maradjon ki az ajánlóból, azt hiszem, egy Főpolgármesterek vitája című élő közvetítést mindannyian epedve várnánk. Jó, a végén úgyis az lenne, hogy Puzsér ordítva és sírva szidja a moderátort, miközben Hajdú egy kerekes székes vak roma leszbikus lánnyal szelfizik, de ez a lényegen mit sem változtat. Ezt a műsort többen néznék hazánkban, mint Magdi anyus lépcső általi halálát, és Mága Zoltán karácsonyi koncertjének húsvéti ismétlését együttesen.

***

Na, de egye kánya. Ha Puzsér lesz a főpolgi, azzal is kiegyezek. Elvégre előnyei is lesznek. Például minden utcát úgy fognak hívni, hogy Kazinczy utca, a patikákban a kedélyjavító pirula mellé ajándék rosét kap a user, és valószínűleg újraindul majd Róbert egykori anyacsatornája, a Budapest Tévé is. A hivatal épületében pedig végre nemcsak a félbehagyott feladatok lesznek függők.

A győzelem megható pillanata már meg is van koreografálva a képzeletemben. A Mika Tivadar kéményéből előtör az avarszagú füst, mire odalent a tömeg nagyot szippant, lent tartja, s elkezd kacagni. Erre az össznépi örömre lép ki a szemben lévő ház erkélyére – jobb kezében táltos dobot, bal kezében Marx összest tartva – Farkas Attila Márton, aki elkiáltja magát: „Van polgármesterünk!”. Aztán lemászik róla az addig a hátára kapaszkodott Puzsér, s a mikrofonhoz lép. Először elmosolyodik, de mosolya szinte azonnal grimaszba olvad. Ajkai pedig e szavakat formálják meg elméje rejtekéből:

„A megválasztásommal a suttyóságnak egy olyan szintjét mutattátok meg nekem, amire nem voltam kíváncsi! De vállalom”

() VBT ()