(szlovák népmese)
Az Indus felső folyásánál, Barhamra városától 3 versztára, egy kies hegyoldal tágas fűkunyhójában élt Gadzspuri, a híres jós. Nagyon sokan keresték őt meg panaszaikkal, kérdéseikkel, sőt némelyek még a válaszaikkal is. Emellett voltak, akik kilátástalan helyzetükbe szerettek volna némi reménysugárt csempészni a bölcs ember meglátásai által. De olyanok is akadtak szép számmal, akik csak azért gyalogoltak el kunyhójáig, mert a kalyiba épp az országos kéktúra útvonalára épült.
Egy vadvirágos, pitymallatos, árvalányhajas reggelen Halandzsa rádzsája, a híres harcos, korának szépségideálja, Ajurna is úgy határozott, hogy felkeresi a jóst, és felteszi neki azt a kérdést, mely az elmúlt időszakban olyannyira foglalkoztatta őt. Megparancsolta hát udvartartásának, hogy készüljenek a hosszú útra. Háromszáz szolga pakolta ötven szekérre a rádzsa és tizenkét ágyasa számára az úti felszerelést. Hetven harci elefántot szerszámoztak fel, hogy a lándzsás testőrök minden létező ármánytól megóvják az utazás során urukat, a kíséret számára pedig négyezer szorgos favágó széles utat vágott a dzsungel közepére. Aztán három hónappal később a menet elindult Gadzspuri kunyhója felé
Amikor pediglen a rádzsa ott állt a jós előtt, nem is habozott megkérdezni Gadzspuritól a lelkét mardosó kérdést:
– Gadzspuri! Halandzsa rádzsája vagyok. Élet és halál ura. Emberek tízezreinek parancsolok, szolgák ezrei lesik minden parancsomat, ágyasok százai vizslatják némi öröm reményében gyönyörű testemet. Én valahogy mégis tanácstalan vagyok. Mondd hát, hol lehet a tévém távirányítója?
Gadzspuri pedig gondolkodás nélkül válaszolt neki:
– Amikor a reklámszünetben kimentél a hűtőhöz sörért, a távirányítót is magaddal vitted, s azt a hűtő polcára tetted, amíg az üvegért nyúltál. Most is ott van.
Ajurna szeme elkerekedett, de azért azon nyomban okostelefonja után nyúlt, és Messengeren megkérte házvezetőnőjét, hogy nézze már meg, valóban a hűtőben van-e a távirányító. S amikor kiderült, hogy Gadzspuri jóslata szóról szóra igaznak bizonyult, Ajurna a jóshoz fordult:
– Óh, bölcs Gadzspuri! Valóban ott volt! Mondd hát, mit kívánsz tőlem jutalmul? Kérhetsz akármit!
– Egy bacon-ös sajtburgert kérek, menüben, fantával. – mondta mosolyogva a bölcs, hiszen pontosan tudta, hogy Ajurna a reprivatizáció előtt Halandzsa egyik mekijében dolgozott, munka után pedig fiktív számlákat állított ki tíz százalékért. Akkoriban történt ez, amikor még Gadzspuri a csőd előtt igazgatótanácsi tag volt a Halandzsai Nemzeti Bankban.
() VBT ()
