Aki sportolt már életében bármit is, az pontosan tudja, hogy a babonák szerves részét képezik minden sportnak. Ezek a kis játékosi hitkellékek nem valamiféle sötét mágiát hivatottak szolgálni. S bár egyesek vallásával ellenkezik a bennük való bizalom, az ellentmondás könnyen feloldható. Ugyanis maguk a sportolók se gondolják komolyan, hogy az eredményeiket e kis trükköknek köszönhetik.
Sokféle ilyen babona létezik. Íme a legismertebbek:
1: Kabalaállatka
Valamely fontos személytől kapott, vagy fontos alkalommal vásárolt szőrmók. Az összes világversenyen megfigyelhetőek, akár a kispadokon, akár az öltözőkben, de igen sokszor pástok, tatamik, pályák, medencék szélén is. Mi több, minden klubnak, s minden világversenynek van saját kabalája.
2: Szerencsehozó tárgyak
Főként focistáknál, s legfőképpen kapusoknál láthatjuk ezeket. A négylevelű lóherétől a nyúllábon át a lópatkóig számos fajtájuk létezik. A kapu sarkába, vagy a háló mögé téve „őrzik” a territóriumot. Manapság az akasztott ember köteléből egy darabka persze hiányzik a kollekcióból. A modernizáció szellemében ezt felváltotta a virtuális szerencse messenger emoticon.
3: Rituálék
Nem kifejezetten, sőt egyáltalán nem tárgyak, hanem inkább afféle viselkedési módok. Amikor például az ökölvívó bal lábbal, kétszer lép a ringbe, a vívó háromszor suhint oldalra pengéjével, vagy a birkózó egy hátraszaltóval „melegít be”, az szintén a győzelem érdekében történő babonaság.
4: Mágikus ruhadarabok
Ide tartoznak a szerencsehozó zoknik és pólók, esetleg alsóneműk, melyeknek van még egy furcsa ismertetőjük: sosem szabad őket kimosni.
5: Jelenlét vagy tiltás
Szintén nem tárgyi babona. Vannak olyan sportolók, akik meg vannak arról győződve, hogy bizonyos személyek jelenléte a küzdelemnél segíti őket a nyerésben. Ugyanezen hit inverz formája, amikor a sportoló meg van róla győződve, hogy ha egy bizonyos személy jelen van a mérkőzés helyszínén, akkor a kudarc garantált. Különösen bántó tud lenni az utóbbi attitűd, amennyiben a sportoló valamely családtagjáról hiszi azt, hogy „halálmadár”.
***
Nemzeti tizenegyünk holnapi meccsét két okból nem fogom nézni. Egyrészt azért, mert meggyőződésem, hogy ez a mostani „válogatott” nem reprezentálja az én harcos, mindenre elszánt, büszke népemet. Játékából egyszerre hiányzik a szív és az értelem.
A másik ok, amiért nem nézem a holnapi meccset, az… nos… egy babona. Mert igen, nekünk, szurkolóknak is megvannak a magunk rigolyái.
Nálam ez a babona rendkívül egyszerű: amennyiben nézem vagy hallgatom a válogatott tétmeccsét, akkor a csapatunk veszíteni fog (barátságos mérkőzésen ugyanez fordítva történik).
***
Amennyiben tehát csapatunk holnap győzni fog,
az csak és csakis azért történhet meg, mert
nem nézem a meccset.
Egyéb magyarázata sajnos nem lesz.
Mindenki másnak jó szurkolást!
HAJRÁ, MAGYAROK!
() VBT ()
(Kiemelt kép: Válogatottunk a Szlovákia elleni meccs után. Mezük mentes az izzadtságfoltoktól, frizurájukat szél nem kócolta, csak némelyikük lábán látható egy vékonyka pókhálóréteg. Fotó: MTI/Illyés Tibor)
Jó hogy nem nézted.
Magyarország – Horvátország 2-1
Szeretem nézni azokat a meccseket, (bármilyen sportágban) amikor a válogatott, vagy a városi csapat játszik.Már nagyon sokszor előfordult, (majdnem mindig) hogy meccs közben kimegyek a teraszra egy kis füstölésre, persze hogy akkor rúgunk, lövünk, dobunk egy gólt. Már ott tartok, hogy ha vesztésre állunk, akkor direkt kimegyek a teraszra. Ez is babona?
A horvátok elleni meccsnél mind a két gólunknál így történt.