Állnak a gyerekek a kamera előtt. Megtaláltattak. Felelősségre vonattak. Bocsánatot kérnek. Tudnak mást? Nemigen. Szóval megteszik. Igencsak megszeppenve. Ezek a gyerekek. Na, de hohó! Ezek nem is gyerekek!
***
Ezek nem is gyerekek! Nem úgy néznek ki, mint azokon a képeken, melyek először nyilvánosságra kerültek róluk!
*
*
Ezek ITT, A VIDEÓN felnőtt férfiak. Méghozzá makogó, hebegő-habogó, műveletlen tuskók. Nem az alkohol miatt. Alapból. Arra jártak épp, előtte iszogattak kicsit, aztán úgy gondolták, hogy jó hecc lesz bebaszcsizva bebaszcsizni a zászlót a Dunába. Ezek a felnőtt férfiak. Ezek a nyulak. Vagy ahogyan az ő kultúrkörükben neveznék őket, csöves bánatok. Esetleg – feltéve de nem megengedve – csicska gyászok.
Most mit kezdjek ezekkel? Mondanám, hogy „velük”, de a nyelvemre inkább az „ezek” kívánkozik. Mert ők amolyan „ezek”. Látlelet, kordokumentum, a kollektív tudat képünkbe nyomott vadhúsa, ami akkor is fáj, ha kivágjuk, akkor is fáj, ha meghagyjuk. Fáj ez mindenhogyan, akárcsak a magyarnak Trianon.
Ez a kettő… ez azt se tudja, mi az, hogy Trianon. Hogy száz év, hogy „Nem! Nem! Soha!”. Nem találgatok, amikor kijelentek, hanem teljesen biztosra megyek. Elég hozzá néhány helytelen rag, egynémely rossz helyre biggyesztett toldalék – az ijedtséget, a félelmet, a zavarodottságot is beleszámítva az egyenletbe.
Amiben biztos vagyok, hogy ezek a szerencsétlen barmok nem lázadásból, s pláne nem a szivárványtalanítás válaszreakciójaként cselekedtek.
Ezek képtelenek lázadni. Ezek inni képesek, s tán még arra, hogy két Kis Grofó dal közt háromszor posztoljanak Instára, meg hetente rányírassák az aktuális vonaltrendet a halántékukra a barbershopban.
Megbántották? A több millió magyart? A tettükkel? Ezek? Ugyan már!
Itt nem történt ilyen.
Itt az történt, hogy a piros-fehér-zöld ott lobogott előttük, ők pedig akartak valami igencsak csibészeset, valami buliszinten maradandót, amiről majd évek múltán is legendákat mesélhetnek a helyi krimóban. Amiről nevük úgy jár szájról szájra a kisebbek között, hogy ímé, ők a mi hőseink, ezek a fordított Dugovicsok, akiknek aztán tök mindegy, ki van hatalmon, melyik országba születtek bele, kit kell utálni, kit kell szeretni, mert ezek, barátom… Ezek még saját magukat se szeretik.
***
Most meg itt állnak és bocsánatot kérnek. Többek között tőlem.
Na, tőlem aztán nem kell.
Tőlem akkor kéne, ha tudatában lettek volna akár egy kósza percig is, hogy mit jelent egy hazafinak Magyarország zászlaja. Hogy mit jelent egy magyarnak Magyarország zászlaja.
De ezek?
Nézem a videót, és rosszul érzem magam.
Pontosan tudom a szándékot minden oldalról. Azokét is, akik elkapták őket, s az övékét, az elkapottakét is.
És egyszerűen nem érzek elégtételt. Nem érzek mást, mint mérhetetlen szomorúságot. Vélhetően ugyanazt, amit az elkapók is éreztek. Hogy hány ilyen fiatal lehet még? Hány olyan magyar(ul beszélő), akinek bizonyos dolgok semmit sem jelentenek? Akiknek semmi sem jelent semmit? A prank, a cringe, a hoax, a beat, a bullying korában. Ezen a fene nagy információs szupersztrádán, amin fénysebességgel haladunk, csak épp visszafelé, az ösztönlény szintig.
***
Ezt a kettőt… ezt a kettőt, ha teheném, visszavinném az időben egészen addig, amíg űrhajósok, katonák, vagy tűzoltók akartak lenni, hogy újra tudják kezdeni egy alternatív mostani végpontig, ahol nem teszik meg azt, amit tettek. De ettől is félek. Mert alapos a gyanúm, hogy ők már az a nemzedék, akiknél a karrierlistán a valóságshow-nyertes és a pornósztár volt a legnépszerűbb áhított foglalkozás.
S bárcsak ne tudnám, mi következhet ezután…
Mert jó eséllyel, amikor kettejükre egy teljesen más alakulat csap le, lehet még ebből TASZ, meg Brüsszel, meg emberrablás, meg kényszerítés, és még sorolhatnám.
S ha lesz is ilyen, ez a másik közeg sem a sajátjuk lesz.
Mert ezeknek nincsen közegük.
Ahogy a vadhús sincs tudatában annak, hogy ő egy komplett emberi szervezet picinyke, s funkcióját tekintve teljesen felesleges része. De része. De tagja. De szövete.
Nem érzek elégtételt. Csak szánalmat és undort. Utóbbit magammal kapcsolatban is, amiért a demokrácia égisze alatt kénytelen vagyok kettejüket is szavazásra jogosult magyar állampolgárnak tekinteni.
Én viszont dühöt érzek. Mi vagyunk az a korosztály, akik az ilyen izék (bocsi: huligánok) szüleit felneveltük, akik ennyi idős korunkban meg azért kaptunk a fejükre, mert március 15-én kokárdát viselve kimentünk tüntetni a Szovjetunió de facto gyarmati elnyomása ellen. Jó, a március 15. és a kokárda se volt betiltva, meg iskolai szünet is volt, meg ünneplés is a suliban megemlékezve Petőfiékről, csak éppen nem volt szabad túlzásba vinni a szabadságvágyat, mert még megsértődtek volna szocialista barátaink.
Mi viseltük a nemzeti színeket, unokáink vízbe dobják. Pedig most is de facto gyarmatok vagyunk, csak az ellenkező égtáj irányából.
Pedig mégis mekkora a különbség a két fiatal korcsoport mentalitása között. Nálunk a fiúk a hosszú hajjal lázadtak a szabad véleménynyilvánításért (mi lányok meg röviddel), a liberalizmusért, s nem utolsó sorban a szabad utazásért, nyugati jólétért (is).
Ma miért “lázad” a Momentum és ezek a híveik? A szabad buzulásért, a munka és tanulás nélküli jólétért, a gyerekmentes, kötelességmentes életért (ha egyáltalán az élet egy homo sapiensnek), meg az átoperálhatóságért valamivé, mert az olyan sikk.
Miért is változott a fiatalok célja? Mert őkelmék jelentős része már békébe, anyagi és tüntetési biztonságba született bele, mert már annyi joguk van, hogy ha nem tetszik a tanár, aki fegyelemre szeretné nevelni őket (na meg történelemre) akkor megverik, megkéselik és utána kárpótlásért perelik.
Igen, szörnyű elnyomásban van részük és szörnyű nyomorban. Ez ellen kell lázadniuk a okostelóval zászló letépést fényképezve.
Ha tudjuk, mikor friss szakmákkal a kezünkben éjt-nappalt, szabadidőnket feláldozva keccsöltünk, hogy gyerekeinknek már ne kelljen albérletbe, társbérletbe születniük, hogy saját gyerekszobájuk lehessen, építkeztünk, színes TV-t, videót vettünk nekik, ők is még dolgoznak két műszakban, hogy eme unokáink két berúgás vagy kábszer belövés között ráérhessenek lázadni. Miért is? Hogy legyen meg az európai alapjövedelem, meg (nem pont ezeknek) a mindegyhogy mit tanítanak, fő, hogy diplomának nevezzék és ne kelljen a tanulást nagyon erőltetni hozzá, de a munkaadó adsza elsőre az 500 ezret minimum…és persze, hogy önmegvalósítsam magam, és az lehessek ami éppen divat: transzcsiga, risza-buzi, vagy migránspátyolgató főfoglalkozású jóemberzöld…
…szóval, ha tudtuk volna, hogy szeretetből agyondolgoztuk magunkat azért, hogy ezt a munkaundoros (tisztelet persze a kivételeknek) hisztérikus hópihe gyíkváll korosztályt létrehozhassuk, inkább szültünk volna egy tucatot, hogy módunk se lehessen azt az egykét, kettőkét így elkapatni, és kikerüljön a tucatnyiból egypár olyan is, aki nem a szavazójogunkat akarja “vénségünkre” elvenni, hanem még kiállna a határra, zászlóval a kezében verné inkább fejbe az ideküldött Soros ügynökkommandót a tüntetésein. Nemhogy még hódoljon is ezeknek a hazaárulóknak, akiknek e zászlóúsztatással akartak imponálni.
Hát ahogy elnézzük, szeretetből piszkosul elszúrtunk valamit a nevelésben, s boldogan újrakezdenénk kemény szigorral, akkor talán ezek a kis senkik is éreznék, hogy haza, és saját nép nélkül ők méginkább senkik…
(S ismételten, tisztelet a kivételeknek, akik velünk együtt ünnepelnek és működtetjük az országot, őnekik nem ingük, ne vegyék magukra)
Sajnos mélységesen egyetértek: hibáztunk. /De a ’60-as, ’70-es évek sanyarúsága talán némi felmentést is ad..hat./
Tökeletesen egyeterte Önnel!
Tisztelettel
Tökéletesen megfogalmazta, hasonlót érzek én is. ??
Nemkell felniük, mert nem fog semmi velük törtenni ,szepen lassan elfelejtik az ügyüket .Felesztendö mulva majd kapnak egy kicsi ej ej -t es ennyi.Ez mostani törvenyhozok, semmit nem csinal a belsö ellenseggel szemben.Hiszen ök is többsegben közejük tartoznak legjobb pelda (Szeviep ügy ,a birok itt is tartottak a zsebüket
Tartsuk szemmel az ellenségeinket!
Amikor nem ítélik el ezeket NEMZETI JELKÉP meggyalázásáért,várjuk meg a bírót,és verjük piros fehér zöldre. A két kis szarházit szintén.
(tudom,a bírónak van maroklőfegyvere,és engedélye is.)
Nálam megvan a méltó bünti.
Egy napig benn tartani őket egy luxus lakásban, ahol nincs víz. De kaját adnék nekik, sőt, jó sósat, fűszereset, cukrosat. De ital nuku. Legfeljebb egy kis bor, de igazán finom. Szóval mikor jól dehidratálva felébrednek, akkor tolni nekik egy kis búgatóporral beturbózott hideg vizet, de rogyásig. Aztán csak bedobni közéjük három doboz vazelint, és felvenni az egészet, amit csinálnak. Az anyagot irány fel a redtube-ra, és mindenkinek elküldeni a linket a mobiljuk címlistáján.
😀
Pintér miniszter,
Miről szól a dal?
Rabosítás, házkutatás?
Kik is ezek?
Novák Előd 1.0 és Novák Előd 1.1?
Vagy
Ezek is Takács testvérek?
Ezeknek a szavazata pont annyit ér választásokon, mint az enyém.
Ilyen a külcsin
belbecs nélkül.