Virágvasárnap üzenete

„Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait hozván elébe ment az Úrnak” – hangzott fel ma megannyi szentmisén a Föld számos országában. Sajnos a legtöbb helyen hívek nélkül. De vajon mi Virágvasárnap üzenete a mai ember számára?

***

„Jeruzsálem gyermeknépe” – hangzik fel az ünnepi antiphon zsoltárában, s már maga ez a bibliailag nem megerősített rész is némi magyarázatra szorul. A hittudósok szerint Jézust ugyanis nem gyermekek, illetve nemcsak gyermekek várták Jeruzsálem kapujában, hanem olyan, gyermeki lélekkel megáldottak is, akik a keresztség felvétele, azaz a lelki megtisztulás előtt álltak, jelképezve ezzel, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mivel a zsidóknál a megtisztulást jelképező teljes bemerítkezés rituáléja nem volt ismeretes (kivéve az imádkozás és étkezés előtti szakrális mosdás), vélhetőleg az esszénusok qumráni ágára vonatkozik a felvetés. Ők várhatták a Jeruzsálembe a próféták által megjövendölt módon bevonuló Jézust, mint igaz Messiást. S tekintettel az esszénusok szakrális királyságba vetett hitére, akit vártak, az nem a rómaiakat kikergető, Júda dicsőségét örökre helyreállító, mindenkit legyőző, hanem inkább a mindenek felett győzedelmeskedő megváltó lehetett.

Ez azonban csak az esemény történeti magyarázata, mégpedig a hívő keresztények számára. Ami viszont engem foglalkoztat, az virágvasárnap szimbolikájának mai adaptációja a ma embere számára, függetlenül attól, hogy valaki vallásos-e, vagy sem.

***

Jézus, mint a legfőbb jó képviselője az emberi ösztönlényt kívánja felülírni, olyan erkölcsi mércét állítva neki, ami nem megtartja, hanem értelmezve felülírja az ószövetségi tanokat, utólagos jelentéstöbbletet adva minden korábban leírt szónak. Ami pedig a keresztények számára újonnan kötött szövetség Isten és ember között, az az ateisták számára sem értelmezhetetlen, kiváltképp, ha Jézusra, mint egyfajta utópista filozófusra tekintenek, aki a szigorú, majdhogynem teljesíthetetlen tízparancsolat betartásának szükségessége mellett egyérteműen kijelenti, hogy a szeretet a legfőbb parancs, mégpedig az Isten és az embertársaink felé gyakorolt együttes szeretet. Ha erről lebontjuk a vallási réteget, megmarad maga a szeretet, mint legfőbb parancs.

Ezekben a vészterhes időkben hajlamosak vagyunk mi is egy olyan megváltóra várni, aki elhozza nekünk az enyhülést, hogy az életünk ugyanolyanná váljon, mint a vírus előtti időkben. Ám ahogyan a Krisztus előtti korok sem restaurálódtak a feltámadással, vagy akár a kereszténység térhódításával, úgy ez a mostani idő sem a status quo ante basis, azaz a kiindulóponthoz való visszatérés ideje.

Az életünk végképp megváltozott.

Ám ez nem jelent feltétlenül rosszat. A szükség ránk kényszerítette altruizmus újra felszínre tört és megerősödött. Új szövetségek keletkeztek, új barátságok születtek, s felbomlottak azok az látszatkapcsolatok, amiket csak a pénz- és hatalomvágy, vagy más önös érdek tartott egyben.

Nyilván akadtak, akik az egy évvel ezelőtt kezdődött keresztutunk mai szakaszáig terjedő időben okokat és felelősöket kerestek, mindig mást és mást hibáztatva a kialakult helyzetért, avagy a helyzet kezeléséért. Náluk permanensen váltakozott ugyanazon személyeknek hol a virágvasárnapi, hol a nagypénteki megítélése, miközben ők maguk mindig a vox populi álláspontját képviselték, még akkor is, ha sarkos véleményeiket egyedül formálták meg, s azok csak utólagos sulykolással lettek lenyomva a nép torkán, amely nép emésztetlenül harsogta vissza a hamis, vagy éppen megalapozott dörgedelmeket. Ezek az okkeresők, bárhogyan folytatódjon a válság kezelése, bármiképp történjen a nyitás levezénylése, az enyhülés és újbóli megerősödés folyamatára semmiképp sem feltámadásként tekintenek majd. Még akkor sem, ha saját szemükkel látják, saját kezükkel tapintják a már nem vérző, behegedt sebeket.

***

Vajon hogyan kellene ennek a napnak a diadalmas örömét úgy átmenteni a húsvétba, hogy kihagyjuk a Golgota gyötrelmeit?

Erre sajnos nem leszünk képesek.

Bármikor fogjuk újrakezdeni rendes, hétköznapi életünket, halottaink és betegeink, több hónapos megpróbáltatásaink mindig velünk maradnak. S ha jót akarunk az eljövendő nemzedéknek, akkor nekik is elmeséljük majd, miként diadalmaskodtunk a kór felett, s milyen áldozatok árán, mekkora széthúzás közepette tudtuk újra darabjaiból összerakni azokat a szürke hétköznapokat, amikről csak addig  hittük, hogy szürkék, amíg a karantén meg nem mutatta az igazi szürke poklát.

***

Az Újszövetségi Szentírás szerint Jézus virágvasárnap tanítványai körében bevonult Jeruzsálembe, ahol a nép ujjongva, Dávid népéből származó királyként fogadta.

Rá öt napra megalázták, megkorbácsolták és keresztre feszítették.

Amikor pedig harmadnapra feltámadt, csak elenyészően kevesek hitték azt, hogy az írás beteljesedett. Pedig ott és akkor évezredekre megváltozott minden.

Kívánok minden kedves olvasómnak elmélkedéssel és várakozással teli nagyhetet!

() VBT ()