Új párt alakult Magyarországon! (Csak még neve és céljai nincsenek)

A rendszerváltás utáni években egyre-másra nőttek ki a földből az új pártok. Mondanám, hogy gombamódra, de ez a gombás hasonlat maradjon meg az ellenzéknek. S bár ez a pártalapítási trend az utóbbi időkben mintha kissé visszaszorulóban lett volna, úgy tűnik, időnként van azért néhány bátor vállalkozó, aki szívesen belecsapna a lecsóba.

***

Nem véletlenül írtam vállalkozókat, ugyanis a pártalapítási szándéknál csak az egyik lehetőség a politikai erővonalak meghatározó részévé válásának hazafias vágya. Vannak ugyanis, (s ők vannak többen), akik pusztán financiális célból vágnak bele, remélve, hogy a listaállítás nagyságától függően már érkezni fognak az állami támogatások, s ha esetleg sikerül megugrani a parlamenti küszöböt, újabb tíz és százmilliók kopogtatnak be az ablakon. Nem is beszélve a frakcióalakítás küszöbének meghaladásáról, ami belátható időn belül teszi beláthatatlanul gazdaggá a szerencsés keveseket.

Na, de nem is ragozom tovább!

Az új párt, aminek neve egyelőre nincs, csak logója, egy vinceprodan nevű tiktoker nevéhez fűződik, s egyelőre kimerül annyiban, hogy pártlogós sapkákat árulnak, mely sapkák tarkótájékán ott ékeskedik a felirat: veddmegeztasapkat.

A legjobb s legtisztább, ha szöveghűen kivonatolom pártelnök úr tiktokos nyitóbeszédét:

„Érkezett egy rendelésem, amit anno nem teljesen gondoltam át. Bontsuk fel!”

*

Na, jó, ez még nem teljesen a nyitóbeszéd, hanem afféle praeambulum, aminek részeként egy 10 cm-nél nagyobb pengehosszúságú, az emberélet kioltására alkalmas késsel, ámde vélhetőleg saját otthonában, tehát törvény által nem tiltva felbont egy csomagot, amiben fehér színű sapkák vannak.

Az igazi szónoklat a csomag felbontása, majd az abban lévő sapkák egyikének fejre helyezése után kezdődik:

„Ez érkezett a postán. Ez egy párt. Másfél hónapja ilyen éjfél fele, egy ilyen esti telefonhíváson elkezdtünk ötletelni egy grafikus haverommal, hogy milyen pártlogót lehetne csinálni, és ezzel álltunk elő. És ő megcsinálta 10 perc alatt. Annyira tetszett, hogy meg is rendeltem. Természetesen kínaiakkal dolgozok, ezért is kölcsönöztek neki egy ilyen bohém kinézetet azáltal, hogy minden szimmetrikus és arányos formát kicsit eltoltak, de szerintem ez egy eredeti, kézműves imidzset kölcsönöz a sapkának, ami sokkal hívebb a… hűbb a párt imidzséhez.

A szlogen nem jutott eszembe, de tudtam, hogy kell. És… úgyhogy ezt még utolsó pillanatban hozzá… küldtem nekik egy emailt, hogy rakják rá, hogy „veddmegeztasapkat”. Mert azt tudom, hogy az eladás fontos.

Azt, hogy a párt miről szól, azt még nem tudom. Meg egyébként csak új sapka van, úgyhogy… meglátjuk, mit adunk el?

Várom az ötleteket, hogy miről szóljon a párt! Legalább egy Pesti Srácok cikkig szeretnék eljutni, hogy komolyan vehetőek legyünk.”

***

Szakavatott politikai elemzőként már most elmondhatom, hogy pártelnök úr expozéja csak látszólag nem mutatja a józan gondolkodás elemi követelményeit. Valójában egy jól átgondolt kampány-, vagy inkább marketing-stratégia kezdő felütése, méghozzá nem is akármilyen erősséggel.

Nem mondom azt, hogy az egyelőre név és célok, valamint természetesen tagság nélkül létező párt bármiféle eséllyel tudna indulni a 2022-es választáson, de ismerve a belpolitikai viszonyokat, még ez sem teljesen kizárt. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a Párbeszéd fantázianevet viselő formáció a megalakulása óta egyetlen más párttal vagy szövetséggel sem volt képes érdemi párbeszédet folytatni! Szóval Magyarországon minden és annak az ellenkezője is megtörténhet.

Nyilván óriási segítség, hogy pártelnök úr PS-cikk iránti vágya – hathatós segítségemmel – már a videó feltöltésének (vö. a pártalapítás bejelentésének) napján teljesült, s ha ilyen óriási léptekkel haladnak előre, új és újabb, látszólag teljesíthetetlen kívánalmakat támasztva maguk elé, ki tudja, milyen gyorsan tudnak haladni, s persze ki tudja, merrefelé? (Bár ez utóbbi nem is annyira lényeges.)

***

Merüljünk most el egy kicsit az elnöki székfoglaló beszéd részleteiben!

„Ez érkezett a postán. Ez egy párt.” – mondja pártelnök úr rögtön az elején, kiemelve a csomagból, s fejére illesztve a pártlogós sapkát. A sapka tehát nem csupán egy pártlogós termék, afféle merchandising, hanem maga a párt. Aki tehát ebből a sapkából megvásárol egyet, az a pártból magából vásárol meg egy darabot. S most (különös tekintettel a karácsonyra) ne induljunk el valamiféle teljesen blaszfém párhuzam irányába, hanem inkább állapítsuk meg puszta tényként, hogy a sapka maga a párt.

Igen szimpatikus a kínai bedolgozók foglalkoztatása is, hiszen ha a Vuhan esetleg becsődölne, ázsiai barátaink nem maradnának kompenzáció nélkül.

Kínában amúgy is nagy hagyománya van a Magyarországra történő bedolgozásnak. Szentül hiszem, hogy az általában 4 éves korukban koldusból hímzőmesterré átképzett csingkengi kisfiúk és kislányok jobban ismerik Nagy Magyarország alakját, mint mondjuk a licsiét vagy a pandáét. Annak idején kedvenc elfoglaltságom volt megállni annak az ázsiai hulladéktermékeket árusító boltnak a kirakata előtt, amelyik az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkán található, hogy rendre megszemléljem a kirakatba kihelyezett ajándéktárgyakat. No, ezek között bizony megtalálható volt a szerencsehozó Ganésa, a jin-jang fülbevaló, a Kárpátia mintás, „NEM! NEM! SOHA!” feliratú bögre, valamint magyar címeres pálinkáspoharak garmadája. Egy közös volt bennük: mind ugyanabból a kínai gyárból kerültek ki. Ahogyan például a „Magyarország a magyaroké!” feliratú pólók is, melyekben egyenesen két címke volt belevarrva: egy „Fruit of the Loom” feliratú, és egy „made in china” szövegű.

*

„Az eladás fontos” – mondja pártelnök úr rögtön a közepén, és ezzel rátapint a kamupártok programjainak kvintesszenciájára. Az új formációk ugyanis egy bődületesen hangos, többnyire fiatalosch brand-teremtéssel nyitnak, melynek során előbb van meg a pártszlogen és a pártlogós pártlobogó, mint maga a gondolati szubsztancia. Amivel nincs is semmi baj, hiszen tegyük a kezünket a szívünkre: ugyan melyikünk ne akarna minél kevesebb munkával minél gyorsabban, lehetőleg a többiek kárára meggazdagodni?

Éltesebb korú olvasóim még emlékezhetnek rá, hogy anno a berlini fal darabjait is drága pénzen adták el az immáron piacgazdasági alapon működő kelet-dajcsok. Ugyanebben az időben hazánkban is kapható volt egy lezárt konzervdoboz, rajta a felirat: „A kommunizmus utolsó lehelete”. És a vicc az, hogy ez nem volt vicc! Mindkettőt vitték, mint a cukrot! Pedig akkor már cukorból is vihettek annyit, mint amennyit cukorból akartak, sőt banán is jött a boltba, ha kellett, ha nem.

*

„Várom az ötleteket, hogy miről szóljon a párt!”

Valójában ez egy kulcsmondat! Ez az a pont, ami a jelenleg alakuló pártok legfőbb jellemzője. Az úgynevezett kívánságműsor-effekt.

Tudni kell, hogy a kívánságműsor minden műsorok legalja, ami nem szól másról, mint hogy oldja meg maga a néző az adásszerkesztés unalmas feladatát. Ez esetben döntse csak el szépen maga a párttag-aspiráns, hogy milyen is legyen az a párt, amibe ő szeretne belépni!

Természetesen az ötlet nem eredeti, de ez is bizonyítja működőképességét. Ha például iderendeljük Márki-Zay Péter legutóbbi verbális megnyilvánulásainak bármelyikét, azok sem szólnak nagyon másról, megspékelve még talán annyival, hogy az ellenzéki összefogás egységes, de sok benne az áruló, és hogy az összefogás pártjai valami érthetetlen oknál fogva nem akarnak egy hetedik koalíciót MZP-nek, pedig ki ne akarna jónéhány parlamenti mandátumról lemondani a Kapitány kedvéért, ugye?

A „miről szóljon a párt” kezdetű elnöki direktíva roppant sikeres tud lenni. Elég, ha csak a Szovjetunióra gondolunk, ahol először a birodalmi németek kívánták megmondani Lenin elvtársnak, hogy miről szóljon a Szovjetunió, majd a Lenin elvtárs vezette kisebbségi bolsevikok próbálták a többségi mensevikeknek szuronnyal és puskatussal elmagyarázni, hogy miről szóljon a Szovjetunió? Aztán végül maguk a szovjet emberek vették a kezükbe az irányítást, és mindenki mindenkit besúgva alkotta meg a létező szocializmust, amit Reagan elnök viccesen csak a gonosz birodalmaként aposztrofált.

*

S ha már itt tartunk: nekem rögtön van is egy ötletem, ami egyben piaci rés is!

Arról van szó, hogy a már létező pártok mindegyike azt állítja magáról, hogy jó, mi több, egyedül ő jó.

No, most ez az új párt lehetne vállaltan gonosz. De úgy velejéig. És mellette antiszociális, anti-altruista, anti-O1G, na meg visszafogás párti. Egy soha senkivel meg nem alkuvó, partnerségi kapcsolatokra vállaltan alkalmatlan, egyértelműen a tagok anyagi jólétének megteremtésére koncentráló párt.

Egy biztos: a szarkazmust hírből sem ismervén a komolyan vehetőség felé való kezdőlökést megadtam ezzel a cikkel.

Innentől pártelnök úron és a leendő tagságon múlik, hogy milyen gyorsan, s mekkora lelkesedéssel viszik előre  a̶ ̶h̶a̶z̶a̶  saját meggazdagodásuk kiemelten sarkalatos ügyét!

() VBT ()

Kiemelt kép: @vinceprodan – TikTok