Mosogatok, mert muszáj. Azért muszáj, mert ma, ezen az amcsi apák napján mi mással is mutathatnék példát férfitársaimnak? Na, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy közben szól a rádióban a kívánságműsor. És egyszer csak olyat hallok benne, hogy majdnem eldobom a szertől csúszkás tányért, úgy röhögök fel.
***
„Jó napot kívánok! Szeretném kérni a Rolling Stones együttestől az „Anyu kicsi segítője” című számot, és küldeném szeretettel minden olyan kislánynak, aki szokott segíteni odahaza a konyhában az édesanyjának!”
És kérem, ez így elhangzott a Kossuth Rádióban, úgy három órával ezelőtt.
És leadták. Szeretettel.
Én pedig egyszerűen nem értettem. Na, nem azt, hogy a hangja után a „Szandi Mandi” korszakban felcseperedett úr ezt és így kérte. Hanem, hogy a közszolgálati rádió közszolgálati műsorának közszolgálati műsorvezetője, de még a zenei szerkesztője se volt képben a rocktörténelem egyik legismertebb számának eredettörténetével kapcsolatban.
Úgyhogy következzen most egy kis hiánypótlás.
Viszonylag messziről indítva.
***
Fura egy korszak volt az 1960-as évek. Amíg mi idehaza Kádár apánk forradalmárirtó korszakát éltük az egyre puhuló szocializmusban, addig az USA kitermelte a Flower child korszakot. Jól tudjuk, hogy a virággyerekeknek is nevezett hippik milyen életformát folytattak. A HIV- és majomhimlőmentes szabadszerelem mellé erősen párosult a kábítószerek napi rendszerességgel történő fogyasztása.
Ez ellen persze legjobban a középosztálybeli republikánus férfiak tiltakoztak, mint a W.A.S.P., azaz fehér angolszász protestáns nemzedék alfahímjei.
Pedig, ha tudták volna…
Na, de mit is?
Például, hogy kertvárosból diszkréten négerező, a saját államukon túl sosem járt, Európáról csak háborús hírekből halló feleségeik olyan mély depresszióba estek, amihez képest még az atomháború miatti pánik is kutyahímtag volt.
Hála a modern gyógyszervegyészetnek, az évtized közepére megérkezett „anya kicsi segítője”, azaz a legismertebb benzodiazepin-származék, a Válium, amitől a kísérleti egerek elég szépen megnyugodtak, minek következtében a háziorvosok úgy gondolták, hogy akkor a feleségeknek is jó lesz.
*
*
A kezdetben (és a dalban is) sárga színű pirulákat onnantól kezdve úgy dobálták magukba az amcsi menyecskék, hogy az még egy Budapest Parkos Carson Coma koncerten is szemet szúrna.
Elmondhatjuk tehát, hogy a ’60-as éveket Amerika egész egyszerűen végigdrogozta.
***
És akkor jöjjön a „Mother’s Little Helper” című The Rolling Stones dal!
A dal zenéjét 1965 őszén komponálta Keith Richards. Csakhogy szöveg az nem volt hozzá. Ugyanezen év decemberében aztán a Stones elkezdte stúdióban rögzíteni az egy évvel később, 1966-ban megjelent Aftermath című lemezének dalait.
Igen ám, csak ahogy ilyenkor lenni szokott, a munka megkívánt a zenén kívül némi plusz adalékanyagot. Ezért aztán Dave Hassinger, a lemez vezető hangmérnöke megkérte a feleségét, hogy ugyan, hozzon már be a stúdióba a bandának valami jó kis cuccot! De ne durvát, csak amolyan lájtosat. Mit ad Isten, Hassingerné asszonynál éppen akadt néhány(száz) ilyen pici sárga pirula. Jaggerék meg úgy szedték ezeket, mint kisgyerekek az M&M’s drazsékat (kivéve a feketéket, azok nagyon ütősek).
*
*
Mick Jagger aztán a Válium hatása alatt megírta a dalszöveget „anya kicsi segítőjéről”.
Hogy 57 évvel később ezek az agyatlan barmok leadják, mint kedves kis anya-lánya song-ot.
***
Régóta mondom, hogy nekünk, magyaroknak meg kéne már végre tanulnunk idegenül. És ez alatt nem csak az angolt értem, hanem az angolszász gondolkodásmódot is, legalábbis annak pop-rock részét, ha már egyszer mindenfelé a világban ez a legerősebb interkulturális mediátoranyag.
És akkor talán nem fordul elő többé sem ez, sem az, hogy Chris Rea Road to Hell című, a környezetszennyezésről szóló dalát a szerelmesek évtizedek óta küldözgetik egymásnak (megtörtént esetek alapján). Vagy esetleg Bob Marley dalát is megértjük végre, amiben a szerző nem azt énekli, hogy “Nincs asszony – nincs sírás”, hanem, hogy “Ne, asszony, ne sírj!”.
Egyelőre ott tartunk, hogy bármiféle etnokulturális üzenet eljut hozzánk, azt rendszerint félreértjük. Így, vagy úgy, de átjáratjuk a magyarító szűrőn, és se a keletkezéstörténet se a szövegértelmezés nem érdekel minket. Ez nagyjából annyit jelent, mintha szentül meg lennénk győződbe arról, hogy Michelangelo a Dáviddal a kisfaszú férfiaknak akart örök emléket állítani.
***
Na, de ha már a legendáknál tartunk, elmesélek én is egy hazai mondát, ami talán igaz, talán nem, de mindenképpen érdekes.
1968-ban vitathatatlanul Szenes Iván volt Magyarország legjobb dalszövegírója, és Fényes Szabolcs volt az ország legjobb dalszerzője. Ketten együtt pedig egy olyan szerzőpárost alkottak, amihez hasonló (véleményem szerint) azóta sem termett hazánkban.
No, hát 1968-ban felkérték őket, hogy ugyan, írjanak már egy slágergyanús szerzeményt az akkorra hatalmas sztárnak számító Harangozó Teri számára a Magyar Rádió „Made in Hungary” címet viselő könnyűzenei versenyére.
Összeültek hát, és megírták életük fő művét, a dallamból és szavakból alkotott Mona Lisájukat, a magyar táncdalok Utolsó vacsoráját.
Aztán, ahogyan akkoriban kötelező volt, bemutatták a dalt a sanzonbizottságnak.
A bizottság tagjai pedig, ahogyan kell, elhúzták a szájukat, fanyalogtak, nem értették, túl bonyolultnak tartották a szöveget, túlságosan kacifántosnak vélték a dallamfutamokat.
Egyszóval a szocialista zeneítélkezés szigorú szabályainak betartásával végleg offolták a dalt. Viszont kötelezték a szerzőket egy új, fogyasztható dal mielőbbi megírására.
Szenes és Fényes ettől a totális szakmai dilettantizmustól aztán annyira dühbe gurult, hogy elhatározták: megírják minden idők legszarabb nótáját. Ócska, bugyuta, „Boci, Boci tarka” primitívségű lesz a zenéje, a szövege pedig annyira ostobára, annyira semmitmondóra íródik majd, hogy attól mindenkit elkap a gyógyíthatatlan röhögőgörcs.
Így született meg a „Mindenkinek van egy álma”, ami Harangozó Teri legismertebb dalává vált.
***
Hogy mindebből mi a tanulság?
Talán csak annyi, hogy ahogyan régen nem a megfelelő emberek ültek a megfelelő posztokon, úgy ez ma is jó néhány esetben előfordul.
***
Végezetül hallgassuk meg az ominózus Rolling Stones dalt, amiben anyjának segítő, edényeket törölgető kislány ugyan nincs, de drogos mutter annál több.
*
*
() VBT ()
En 40 hasznalat (hallgatas) utam tudtam meg, hogy a Dal egy Benzedin nyugtatot reklamozo szovegbol keszult. Vajon mit uzen a Fesd be Feketere cimu dal ?
https://www.youtube.com/watch?v=ZI1yPBVzd6s&ab_channel=piros97 Parancsolj magyar felirattal
A bicykle-ről nem akar írni kamugeli felvilágosítására?
Tudva, hogy kit is neveztek(nek) biciklinek.
Bicykle race – Queen/Brian May
Biciklis dal -Nyeső Mari
Óvonéni-nem kell nekem piros bicikli – Kassai Gábor
Túl van reagálva.
1. Ezt kérte, megkapta. Ha mustáros mákos gubát kér, akkor azt kell neki adni. Nem visszakérdezni. Ezt is meg kell tanulni abból az irányból!
2. A hazai általános iskolai (de még a középiskolai, magánszorgalomból nem továbbfejlesztettel is) nyelvtudással ki lehet törölni azt a bizonyost, főleg, ha még a múlt századból datálódik, pláne egy szlenges, utalásokkal tarkított dalszöveg esetén. Őszintén, például egy fűtésszerelőnek, ha véletlenül nem az idegenvezetés a hobbija, manapság sincs szüksége idegen nyelvre. Ha annyit utazhatna a magyar, mint egy nyugati, nyilván értelmet nyerne a nyelvtanulás a kevésbé kvalifikáltabbak szintjén is. És valljuk be, a rádiós üzenetküldéseket nem az atomfizikusok szokták preferálni.
A “Cikkíró Úr” szerint “minden idők legsz…bb nótájaként” aposztrofált “Mindenkinek van egy álma” c. dalt sokan szeretjük, sláger is lett, dallama MESSZE eltér a “Boci boci tarka” dallamától.
Na persze “Ízlések és pofonok” különbözőek… (Azért abban kételkednék, hogy a nagyszerű szerzőpáros “dacból” vacakot írt volna…)
Ja, és még valami…! A cikk – és az “illusztris angolszász gondolkodás” inkább azt igazolja, hogy “odaát” legtöbbször még a magasztos és nagyszerű gondolat is “valahogy félremegy…”
Így aztán nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül “érdemes megtanulnunk angolszászul” gondolkodni…
Ismét tanultam valamit.
Az ugye nem baj,ha ettől még kedvelem a Rolling Stones-t? (Szövegértés nélkül) 🙂
Nyilván nem ez az egyetlen félreértett dal a poptörténelemben. A legtöbb ismert szám teli van rejtett utalással, amelyeket az átlag zenefogyasztó nem is ért. Pl. Little Richard “Tutti Frutti”-ja a fellációt énekli meg, Willie Dixon “Back Door Man”-je (amit többek közt a The Doors is feldolgozott) az anális szexről értekezik, a Beatles “Lucy in the Sky with Diamonds” és “Strawberry Fields Forever” c. szerzeményei LSD tripeket dolgoznak fel, a Black Sabbath “Sweet Leaf”-je nem a vegetarianizmusról szól, hanem a kannabiszról, a Police Every “Breath You Take”-je az eszelős féltékenységnek állít emléket, Brian Adams “Summer of ’69”-ja nem az évet, hanem a szexuális pozitúrát tematizálja, Peter Gabriel “Sledgehammer”-jének a középpontjában a koitusz áll, a Red Hot Chili Peppers “Under The Bridge” c. száma az énekes Anthony magányos drogrehabilitációját örökíti meg, a Nirvana “Heart-Shaped Box”-a Courtney Love genitáliájának igézetében született, a Foo Fighters “All My Life” c. dala a cunnilingus örömeit ecseteli… Hiába, a rock ‘n’ roll már csak ilyen. 🙂
Ifjúságom napjaiban volt egy nagyon jó kezdemény valamék rádióban, hogy tanuljunk angolul a dalokon keresztül. Ez jó volt, mert menő angol szövegű dalokkal kelt és aludt el a világ. Érdekes, az ABBA is angolul énekelt, és még sokan mások is… Sajnos az e rádióműsor hamvába holt, nem vette át az oktatás sem, pedig az iskolában is angolul dúdoltunk (hanggal utánozva a szöveget, amit nagyra nőtt zenekaraink is tettek a dalok interpretációinál!!!). De mielőtt megtanulnánk angol nyelvű slágerek szövegeit értelmez, próbáljuk meg a világ legszebb anyanyelvének értő olvasását, sajnos a politikusokra is vonatkoztatom ezt. ..
Kiegészítés az előző bejegyzésemhez:
Végighallgattam és végigolvastam a szöveget és teljesen egyértelmű, hogy miről szól… A Youtubon nagyon sok dal van úgy fenn, hogy szalad alatta a magyar fordítás. Gimistaként a szovjet nyelv oktatásának (nem a beszédének!) mindenhatóságán felül senkit nem érdekelt, milyen nyelvet bír valaki, vagy sem… Én magánúton tanultam a németet és az angolt pedig ‘tagozatos” osztályban, de hát az inkább Hunglish volt, nem English. És hát sok iskolában pl. németet nem is tanították. Sok területen probléma a szövegértelmezés, nemcsak az angolnál…
Kiváló írás, elismerésem. Még jó, hogy nem Guruló vagy Gördülő vagy Hömpölygő Köveknek nevezte az együttest a betelefonáló, mert azt is megtanulhattuk volna, hogy a Rolling Stones magyarul Ördögszekér.
Pszichotrop, vagyis tudatmódosulást előidéző anyagok nélkül nincs emberi kultúra. Nincsen zene, művészet, irodalom, színház, film, vallás, spiritualitás, közösségi élmény stb. Sőt valószínűleg tudomány sem. Lehet ezen szörnyűlködni, de ez mit sem változtat a tényen.