A koronavírus-fertőzés miatti rendhagyó állapotok, úgy tűnik, mindenkiből kihozzák a maximumot. Pozitív és negatív előjellel egyaránt. A régóta nem tapasztalt altruizmus mellett szép számmal teremnek kis hazánkban azok az idióták, akik a kormány segítő szándékú intézkedéseit vagy félreértelmezik, vagy egész egyszerűen semmibe veszik. Utóbbit tapasztalta egyik vidéki egyetemünk zeneművészeti karának hallgatója is, aki hangszerének virtuóz ifjú mestere ugyan, de sajna sem a piláteszt, sem a röplabdát, sem a brazil jujitsut nem tudta felvenni kötelező jelleggel. Helyhiány miatt. És elképzelhető, hogy emiatt csúszik egy évet…
***
Melyik egyetem is ez?
Hagyjuk. Az intézményben remek oktatás folyik, a tanáraimról tényleg csak jót mondhatok. Nem szeretném, ha néhány ostoba döntéshozó elhibázott intézkedése határozná meg az egyetem megítélését. Úgyhogy maradjunk a névtelenségnél.
Értem, mi több, respektálom a kérésedet. Na, de mi is történt veled kedden?
Kezdetben úgy tűnt, hogy semmi olyan, ami az eddigi félévek tárgyfelvételeinél ne történt volna. A kötelező testnevelésre meghirdetett foglalkozások valamelyikét szerettem volna felvenni. Ezt reggel 8 órától lehetett megtenni. Mivel ezekre a helyekre mindig nagy a tolongás, előrelátó voltam, már 7:50-kor bejelentkeztem a Neptunba.
Akik esetleg nem tudnák, mi ez a bizonyos Neptun, azok kedvéért áruljuk el, hogy a magyarországi egyetemek és főiskolák egységes tanulmányi rendszeréről van szó, ahol a hallgatók online intézhetnek minden olyan ügyet, amik tanulmányaikhoz szükségesek. Többek között a tárgyfelvételt is.
Ez pontosan így van. Ugye, az oktatási törvény kötelezi a hallgatókat arra, hogy minden félévben vegyenek fel valamilyen testnevelési foglalkozást. A paletta igen széles: van például pilátesz, jóga, kosárlabda, brazil jujitsu, foci, tollaslabda, köredzés, és még sorolhatnám.
Tehát tíz perccel a tárgyfelvétel megkezdése előtt már online voltál, és vártál. Mi történt 8 órakort?
8 órakor még semmi különös, de 8 óra két perckor már idegbajt kaptam. Sorra próbáltam felvenni a különböző foglalkozásokat. Először persze azt, amelyiket kinéztem, de mindegyiknél ugyanúgy jártam. Bejelöltem, majd amikor jóváhagytam volna, már ki is írta, hogy a létszám betelt. Mentem a következőre, ott is úgy jártam. Aztán végül sehová nem sikerült bejutnom.
Na, de ez miért tragédia? Hát ez csak tesi…
Akkor elmondom, hogy ennek a bizonyos „csak tesinek” a hiánya mivel jár. Másnap bementem az egyetem tanulmányi osztályára, ahol fél óra várakozás után már fogadtak is.
Olyan sokan voltak előtted?
A csudát. Én voltam egyedül, csak minden ott dolgozó egyszerre ment el ebédelni. Na, szóval mondtam az egyik hivatalnoknak, hogy így jártam, nincs tesim, mit tegyek most?
Mi volt a válasz?
Hát egészen elképesztő. Azt mondták, három lehetőségem van. Az egyik, hogy csúszom egy évet a diplomámmal. A másik, hogy…
Várj, várj! Ne siessünk annyira! Ez azt jelenti, aminek hangzik?
Igen, pontosan. Azt mondták, hogy semmi baj, megcsinálom a vizsgáimat, meglesz az abszolutóriumom, aztán meglesz a vizsgakoncertem, aztán utána egy évet járok még tesire, s csak utána kaphatom meg a diplomámat. Alapszakos hallgató vagyok, ami azt jelenti, hogy a testnevelés miatt nem jelentkezhetek rögön mesterszakra. Hanem helyette majd tollasoznom kell, vagy jógán gondolkodnom lefelé néző kutya pózban az élet nagy rejtelmein.
Szakdolgozat? Védés?
Zeneművészeti karon nincs ilyesmi. Itt művészbizottság és közönség előtti diplomakoncert van.
Értem. Szóval ez volt az egyik lehetőség a háromból. Mármint, hogy csúszol egy évet. Hogy hangzik a többi?
Mindkettő ugyanolyan agyrém, mint az első. A második lehetőség konkrétan az, hogy következő félévben vegyek fel dupla testnevelést. Mármint az utolsó félévemben. Amikor ott az összes vizsga, plusz egy 40 perces diplomakoncertre készülök.
És a harmadik?
Hogy írjak a dékánnak egy levelet, amiben méltányos elbírálást kérek. Ehhez röhögve tette hozzá a TO-n dolgozó, hogy azért ne fogadjak nagy összegben arra, hogy ezt elfogadják. Hozzáteszem vannak olyanok, akiknek csúszik a diplomájuk a tesi miatt, mert nem jártak be az órákra. Én azonban mindig lelkiismeretesen bejártam minden foglalkozásra. Tehát itt nem slendriánságról van szó, hanem arról, hogy beteltek a helyek. Reggel 8 órától 8 óra 2 percig. S bár szeretnék tesizni, de nem tudok.
Arra nincs esetleg mód, hogy növeljék az órai létszámot?
Megkérdeztem. Azt mondták, nincs.
Mit mondtak, miért?
A koronavírus-járvány miatt. Ez a válasz pedig azért is felháborító, mert miközben a kormány különböző könnyítéseket vezet be a veszélyhelyzeti protokoll során, például a katásoknak augusztusig nem kellett járulékot fizetniük, a hiteleket decemberig nem kell törleszteni, és még sorolhatnám, itt meg pont erre hivatkozva nehezítik meg az életünket.
Többes számban beszéltél.
Igen. Nem én vagyok az egyedüli sérelmezett ugyanis. Csak az ismeretségi körömben még négyen jártak így, egytől egyig zenészek. Mi a klasszikus zenére tettük fel az életünket. Azért jöttünk ezekre a szakokra, hogy formálódjunk, tökéletesedjünk. Nem pedig azért, hogy izmosodjunk, vagy hajlékonyabbak legyünk, esetleg javuljon a labdaérzékünk. Aztán ezt kapjuk. Pont, amikor az egyik kormányintézkedés még azt a követelményt is felfüggesztette, hogy diploma előtt nyelvvizsgával kell rendelkeznie a hallgatónak. Nekem speciel két középfokú nyelvvizsgám is van. Csak a tesi nem lesz meg…
***
Úgy tűnik, hogy hiába a kormány segítő szándéka, s hiába a hallgatóknak az intézmény felé való lojalitása, az ostoba, bürokratikus gondolkodás még mindig odahelyez néha egy-egy banánhéjat a tenni akarás elé.
Mert Isten látja lelkemet, fogalmam sincs, hogy Mozart hány fekvőtámaszt tudott megcsinálni, avagy Kurtág Györgynek fénykorában hány centi volt a súlypont-emelkedése. Arról sincs elképzelésem, hogy Maria Callasnak kislabdahajításban mi volt az egyéni rekordja.
Azt azonban tudom, hogy a jóakarat és a valódi segítőkészség bármikor felül tudja írni a papírformát. S pont most, pont ezekben az időkben lenne erre a legnagyobb szükség.
Vagy, ha nem, hát az esélyegyenlőség nevében hozzunk egy törvényt, miszerint a Testnevelési Egyetem hallgatói csak úgy juthatnak hozzá diplomáikhoz, ha előtte záróvizsgát tesznek klasszikus összhangzattanból és zenetörténetből…
Ha tényleg nem tud valaki tanulni, mert nincs hely testnevelés foglalkozáson, akkor a panaszkodónak igaza van, és ez az intézmény sara. Mondjuk az utcán futni, esetleg focicsapatnál pályát kérni a hallgatók mozgására vagy úszójegyet adni tudnának a hallgatónak.
Ezt tényleg ki kell javítani, ha csacska hiba, de ha a kormány elleni hergelésre intézik így, az már más tészta.
De itt azért kiérzem az új nemzedék torna iránti undorát is, mert az is benne van, hogy sokan nem is akarnak testnevelésre járni.
Márpedig ifjak, ez már a mi anno kommunizmusunkban – ahova sokan vágytok Momentumos potenciális szavazók, akkor is kötelező volt nekünk egyetemistaként a testnevelés, pedig mi messze nem görnyedtünk a számítógép előtt naphosszat, előrevetítve pár korosztály öregkori gerincbántalmait.
Tehát, ha jogos a panasz, akkor keressék meg, hogy ki szabotálja a jövő generációk egészségét, és vonják feleségre mások életének pazarlásáért.
Bocsi: felelősségre.
Ez tenyleg marhasag (nem a testneveles! hanem a palyara kihato kovetkezmenyek, mikozben a delikvens adott esetben nem hibas). De mielott ebbol is O1G lesz, azert leszogeznem, hogy ez nem Fidesz-lelemeny… Marmint a “hianyzo testneveles miatt nem kapom meg a diplomamat”
Batyam 69-ben szepen befejezte az egyetemet, abszolutorium, disszertacio, sikeres vedes, ahogy illik. Majd – nem kapott diplomat, mert ket felev testneveles hianyzott… Ugyhogy szepen le kell tornasznia ket felevet, es utana kapta meg a papirt, egy ev kesessel.
De mondom, szerintem Covid idejen a miniszteriumban valakinek eszebe juthatott volna, hogy pont most ehhez talan nem kellene annyira ragaszkodni.
Az egyik fiatal VIRTUÓZ győztes például,jéghokizik. Nem azért mert kötelező…
Ott azért érzek némi ellentmondást,hisz a zongora cipelése nem lesz később a feladatai között. 🙂
Szóval nem értem ezt a tesi szakot a zeneművészetin. Valahogy annyira fals dolognak tűnik.
Nem derül ki, hogy vannak-e követelmények a “tesizésnél”, vagy elég annyi,hogy mindegy milyen szinten, minőségben, csak csináljon valamit. Ha esetleg ennyi a cél, miért nem dobnak föl olyan lehetőséget, hogy akinek nem jutott hely az intézményi tesizés művelésére, bármely sportklub valamelyik szakosztályához eljárhatna edzésekre, és azt a szakosztály edzője igazolhatná az egyetem felé. Természetesen az ezzel járó plusz költségeket az oktatási intézménynek kellene vállalnia. Kössék a diploma kiadását efféle követelményhez, de a teljesíteni akarókat ne gáncsolják el, kínáljanak megoldást, megoldásokat, ne merjenek a jelenleg sajnos mindenkit sújtó rendkívüli helyzetre hivatkozva, akárcsak egy karriert is derékba törni! Fölháborító, a tisztelt egyetemi főmettőrök, akik egy fél lépéssel a minimál bérnél előrébb járnak anyagi javadalmazásban, emeljék meg a hájas alfelüket, (ha tesiznének nem ilyen lenne), és oldják föl a gordiuszi csomót!
Nagyon nagy kár volt eltörölni a kötelező katonai szolgálatot.Az is felért egy testneveléssel ,és némi rendet és fegyelmet tanított.Még ha bunkó volt is sok kiképző.Most is rá férne erre sok semmirevaló kölyökre legalább hat hónap.Persze intenzíven.
Ez mindig is volt. Az életben. Úgy hívják, hogy joggyakorlat. Ugye meghozzák a szabályokat. Aztán többnyire az esetleg jó. De, ha elmegyünk egy kicsit a valós alkalmazás felé, akkor ugye már el tudunk jutni a hozott példához is, ami alapvetően a szabály létrehozásának fő elvével ütközik, nevezetesen amiért oktatunk, nevelünk, gondoskodunk a jövőről.
Egy kicsit a nyelvvizsga-diploma ügy is ilyesmi. És sokkal gyorsabban megoldódott, mint az egyháznál, amikor visszavonatta Galileivel a hülye kitalációit. Még hogy gömbőlyű!! Meg fog ez oldódni. Az egyháznál 100 évek, a diplománál 10 évek, ennél??
átérzem a problémát méélyen szegény –
nekem is voltak némi problémáim az ‘elveszett’ tesifélévekkel a pedig az egy 5-éves (műszaki) szak volt, de 4 félév kötelező tesi vagy nincs diploma konkrétan nem államvizsgázhatott az ember (felmentés nem létezett bármilyen hipochondernek tudtak foglalkozást ajánlani 😉
Akik pedig még korábban a 90-es években jártak azoknak a szakirányválasztásig 5 v 6 félév alatt le kellett nyomni – egyébként konkrétan én is 2 tesivel toltam egy félévet – igaz nem az utolsót a diplomatervet hanem az utolsó előttit és komoly bürokratikus apparátuson kellett átverekedni magam hogy engedélyezzék (akkor éppen nem szabadott 2 tesit egy szemeszterben).
De azért azon meglepődtem hogy ha zenész egyből ‘antisport’ – mert nekem konkrétan rengeteg zenész ismerősöm van (naja zenei tagozatos elemi) aki sportolt versenyszerűen sokan még ma is amatőrként (nem is rosszul).
Nem tudom, hogy a heti 2 tesi az utolsó félévben miért nem vállalható.
Még annyit tennék hozzá reagálva más hozzászólókra is – hogy én nem gondolom ördögtől való lenne a kötelező tesi. Vannak tárgyak amik szaktól függetlenül mindenkinek kötelezőek.
Vannak a a ‘szabadon választott’ két kredites rettenetek (más néven közismereti tárgyak). Ezek egy része pedig “szabadon választhatóan” kötelező 🙂
Ezek rendszerint 2 kredites tárgyak (egy félév kb 30 kredit). A környezetvédelem vagy mondjuk a közgáz sokkal macerásabb annál mint ami ki van írva ált 2kredit – bár ma már a közgáz ma már inkább 4 ami reálisabb.
A mérnökhallgatók többségének pl a közgáz (nekem is) a rémálom az elm utcában és rendesn visszatapsoltak engem is.
Egyébként az ilyen betelt kurzusok a “tömegtárgyakból” (mindenféle szakokon hallgatják) mindennaposak, de általában rugalmasabban kezelik. Talán a kérvény a rektorhoz/dékánhoz célszerű mert a TO mondjuk úgy hogy alacsonyan fizetett bürokraták gyűjtőhelye ahol a diákra leginkább mint villámgyorsan megoldandó idegesítő “munkadarabra” gondolnak 🙂 Ha a panasz a tápláléklánc magasabb szintjén lévő entitásokhoz is eljut akik tanítanak általában szokott történni valami. Ha a cikkben szereplő hallgató rendelkezik egy kis szervezőkézséggel célszerűbb gyorsan begyűjteni a még poruljártakat, együtt kellő tisztelettel fellépve általában gülönösebb gond nélkül konstruktív megoldást lehet találni.