A káosz nagyobb-e avagy a közöny? A kultúra fontosabb-e, avagy a kultúra letéteményesei? És egyáltalán: jelentenek-e ma még valamit Szent Lukács evangélista szerint Jézus szavai, amikor Urunk arról beszél, hogy Isten országa mibennünk van?
Srí Lankán örökre leromboltak 207 keresztény „templomot”.
És meggyaláztak 450 keresztény „templomot”.
Ami a szörnyű hír folyománya az a még szörnyűbb valóság. A relativizálás valósága. A mindenki által mindig, minden időben, kortól, nemtől, ideológiától függetlenül tett relativizálásé. Amikor siratjuk a közeli főszékesegyház lángtól hevült, elporladó köveit, de megvonjuk a vállunkat a távoli helyen szétszakadt ember képe láttán. Amikor Barrabás lábát mosdatjuk és csókolgatjuk, majd ennek utána a Megváltót kezdjük el ostorozni. Amikor két húsvéti buli közt megállunk egy percre, hogy mémben emlékezzünk meg az áldozatokról, s gyászkeretesre cseréljük profilképünket.
Dehivala, Colombo és Negombo messze vannak. Nagyon messze. Olyan messze, hogy nyugodt közönnyel tudjuk szemlélni az eseményeket, nem tartva attól, hogy ide is átterjedhet a terrorizmus halálos kórja, ez a vallási köntösbe bújtatott, valójában azonban a nyíltan vallott ateista tanoknál is istentelenebb és istentagadóbb fertelem, a kollektív tudat pusztító rákja.
Dehivala, Colombo és Negombo.
Így, és emiatt kell megtanulnunk a nevüket.
Így és emiatt kell emlékeznünk rájuk.
Emlékeznünk rájuk? Meddig? Holnapig? Amikor a keresztényüldözésnél sokkal, de sokkal fontosabb locsolkodás a kezdetét veszi? Utána meg jönnek a ballagások. Kit érdekel akkorra már néhány felszakadt mellkas, szétnyílt has, pár árván maradt gyerek, és több tucatnyi, kerekesszékbe kényszerült, végtag nélküli túlélő?
Félreértés ne essék, nem magát az embert ostorozom a szavaimmal. Még csak azt sem állítom, hogy e téren bárkinél is különb lennék. De látom és tapasztalom azt a kimondhatatlan disszonanciát, ami a szavak és a tettek közötti senki földjén haragos villámként csapkodva pusztít minden irányba. Ugyanakkor azt is tudom, hogy az emberi közöny minden korban ugyanígy működött. Ezért nem is közöny ez valójában, hanem természet. Az emberi természet.
Dehivala, Colombo és Negombo.
10 ország 657 polgára.
Közülük 207 halott
Isten országa őbennük volt, s most ők vannak Isten országában.
Isten irgalmazzon nekik!
Isten irgalmazzon nekünk!
() VBT ()
Kiemelt kép: AFP
A vén làbmosogató fero meg hallgat
Mi itt Európában, akik oly könnyen hagyjuk el kereszt(y)én hitünket, el sem tudjuk képzelni, hogy szinte kivétel nélkül az iszlám halálos fenyegetése közepette hogyan képesek hitüket megtartani ezek az emberek!
“Még csak azt sem állítom, hogy e téren bárkinél is különb lennék”? Pedig az ilyen állatoknál (és itt bocsánatot kell kérni az állatoktól) csak különb teremtmény létezik!
“Ó, hát, borzasztó, de ilyen mindig csak másokkal történik!” – Ez az a felfogás ami közönyhöz, és azoknak a közösségeknek a könnyű elpusztításához vezet, akik nem érzik át, hogy bárhol a világon működik a Gonosz, az minket is pusztít. Ha hagyjuk, holnap már Görögországban ölik a híveket, holnapután Vajdaságban, azután már nálunk. Ez a sátáni erőknek a technikája: bepróbálkoznak, s ha nincs nagy ellenállás, felháborodás becserkészik a legközelebbi zsákmányt.
S ma érthetetlen módon nincs ellenállás. Az iszlám meg egyre inkább vérszemet kap. Pedig ha azonnal lecsapnak mindig mindenhol, az erőből érteni fognak.
Nem azt mondom, hogy a háborúkban szokásos tizedelést hajtsák végre, és mi is ártatlanokat öljünk.
DE!
De tanuljunk a rutinosabbaktól, a régiektőll: Az elkövető muszlimokat nem nevezzük zavartnak, hanem tömeggyilkosnak, és minden sebesült áldozatért az egész családjából baráti és szomszédi köréből 10-10-et erővel pár napon belül statáriálisan ki kell rakni Európából vissza az őshazájukba.
Akkor majd minden szomszéd, rokon féken fogja tartani az elvetemültjeit. S a rokonságot pedig a kártérítés erejéig vagyonelkobzással kell büntetni, s odaadni az áldozatoknak, vagy a hitközségnek kártérítésül. Az elkövetőre pedig ráterhelni az összes per, rendvédelmi és orvosi, újjáépítési költségeket, s vagy kifizetik a rokonai, és akkor esetleg szabadulhat majd, ha letölti büntetését, vagy pedig életfogytig dolgozhat kényszermunkában.
Ha a muszlim érzi az erőt és következettséget, coyoteként rögtön begyávul, mert valójában csak a gyengékkel szemben mer öldökölni. Hát ne legyünk gyengék!