Tegnap éjszaka – lefekvés előtt – megnéztem a csíksomlyói nyereg pápaváró oltárának látványterveit. S valószínűleg túl sokat ehettem előtte, mert szörnyű rémálmot láttam az éjjel. Reggel felriadván belőle, igyekeztem mindenre emlékezni, hogy most leírhassam. Mindenre emlékszem. Most leírom.
No, az meg úgy volt, hogy jött a pápa.
De igen nagy késéssel, mert tévedésből először Benedeket hozták el.
A delegáció már a Großglockner Hochalpenstraße közepén járt, amikor rájöttek a fiaskóra. Mit ne mondjak, úgy megijedtek, mint ördög a tömjénfüsttől!
No, sietve visszapakolták őkelmét abba az egyszemélyes pápa-szeretetházba, amit direkt az ő kedvéért építettek anno, s felvették Ferencet, miután megtalálták a Szudáni Nagykövetség partiján, ahová fellépőnek hívták. Szegény, még elő sem adhatta lábcsókolós performanszát, amikor felkapták, s vitték is nagy erőkkel.
***
Közben Csíksomlyón már minden készen állt az ünnepélyes fogadásra. A Makovecz oltárt eltakarták az új, sokkalta modernebb tetővel, amit az a Ian Basescu nevű mérnök tervezett, aki Dobrudzsa szerte híres volt míves buszmegállóiról. A kettős keresztet is a helyére kalibrálták, oly módon, hogy ott is legyen, meg ne is, látszódjon is, meg nem is, jelentsen is valamit, meg nem is. Nehogy megsértsen valakit, például a misére látogató antiklerikálisokat, antifákat, antialkoholistákat, vagy antigonékat.
A kifeszített lobogókat is szépen fújdogálta a kellemes nyári szellő; balról a pápai, jobbról a román zászló hirdette bele a világba, hogy micsoda csuda készülődik itten. Nyilván kirakták a magyar zászlót is, ott volt, szépen az innen kissé távolabb fekvő Ploiești Polgármesteri Hivatal magyarügyi referensének irodája előtt (a főbejárat után kétszer jobbra, majd a lépcsőn le,a kazánháznál balra, a pincében a második ajtó.). De ha egyszer nem volt közelebb hely neki.
***
No, ahogy megjött a pápa, rögtön neki a nagy áldásnak! Jöttek a szír migránsok, az olasz börtöntöltelékek, a dalai láma, a perui láma, de még az öreg Mihail Lamascu is odakeveredett valahogyan Szárhegyről, ő is kapott áldást, haza is vitte a tarisznyájában, a vereshagyma meg a mics mellett.
Sajnos a Magyar Katolikus Püspöki Kar processziója a határon lemaradt, mert kiderült, hogy az autópálya-matricák kitöltése legalább 72 órás munkát vesz igénybe a zsúfoltság miatt, ráadásul pont most van a román Csillag Születik második selejtezője, ahol a pénztáros unokája is indul moldvai fütty kategóriában, s azt muszáj néznie.
***
Szerencsétlenségemre azt már nem álmodtam meg, hogy a Szentatya miket prédikált, s hogy a mise hogyan zajlott le, mert felriasztott ez az átkozott Huawei P10 (Istenem, már azt se lehet mondani, hogy a vekker, micsoda világ ez…), de rémlik, hogy a szertartás elején, amikor a hangosbemondóból felhangzott az ilyenkor szokásos “Allahu akbar”, mindenki tapsolni és örvendezni kezdett, kivéve azt a néhány srí lankait, akik valamiért mintha ettől idegállapotba kerültek volna. De úgy kell nekik, minek mentek oda?
Pedig biztosan szépen elmondta Őszentsége, hogy ne hordjunk keresztet a nyakunkban, s hogy szeretetünkkel és anyagi javainkkal támogassuk mindazokat, akik hitünk elpusztítására törekednek. Bizonyára szőrmentén megemlékezett az éhezőkről, a hajléktalanokról és a szomjazókról is, majd hosszasan beszélt a transzneműekről, a hipoallergén készítményekre allergiásakról, valamint a szürkületi vak éjjelijáratos buszsofőrökről, egyszóval a többség problémáiról.
***
Mindegy. Legközelebb igyekszem továbbálmodni. Vagy, ha nagy szerencsém van, még a végén simán megélhetem az álmaimat.
Azért arra ügyelni fogok, hogy a camembert túlfogyasztása ne feküdje meg elalvás előtt a gyomromat, mert a végén még olyat találok álmodni, hogy valami idióta minaretet épít a Notre Dame leomlott huszártornyának helyébe…
() VBT ()
Kiemelt kép: szekelyhon.ro
Talán lesz egyszer igazi pápalátogatás is… akinek nemcsak a neve Ferenc… Sohasem gondoltam volna, hogy nem támogatom VBT álmát
Remélhetőleg Ferenc pápa látogatása rendet tesz a fejekben és emlékezteti a híveket arra, hogy az idegenellenes gyűlölködés és a jézusi szeretetre épülő kereszténység egymással ellentétes dolgok.
Gratula a találóan csipkedős írásért. Addig jó, amíg tudunk nevetni a kínjainkon, s azok tervein, akik a kedvenc mai “isteni helytartónkkal” az élen az elpusztításunkra szövetkeztek. Talán ez a humorérzék tartott minket életben magyarként évszázadokon át ebben a szláv-angolszász, területünkre ácsingózó tengerben.
S nekem is volt egy hasonló álmom:
Ferenc testvért is ébresztette az a fránya Huawei, s mikor ágyával szemközt megpillantotta Krisztus leghitelesebb portréját, ahogy vastag rózsaszín szájával reá kimosolyog a fali festmény ébenfekete egészséges bőrszínével, jókedve támadt.
– Micsoda balgaság, hogy a főnököt sápadtfehérnek ábrázolják ezek az öntelt európaiak – gondolta, miközben bíborosa ráemelte hófehér ruháját, s Ferenc ebbe belebújva tovább morfondírozott – Otthon, Argentínában a kereszteken indián megváltó függ. Pedig senki sem írt a főnök bőrszínéről a Bibliában. A mai brit tudósok pedig épp minap bizonyították, hogy nemcsak Julius Cézár, de Beethoven is néger volt. Szép, egészséges bőrszín az. S milyen gyönyörű barna lábuk van a feketéknek! Épp ma is megyek csókolgatni egypárat Szudánban.
Arcát megmosta egy direkt neki készített modern művészi mosdótálban, amely szép izmos lábat ábrázolt, s kezében a Soros által elfaxolt mai feladatlistával betelepült a pápai mobilba.
Útközben a repülőn fejét csóválta:
– Ejnye, ezt a programot igazán kihagyhatták volna! – morgolódott Ferenc magában. – Pont a magyarokhoz kell elmennem? Ezek, akik képtelenek felfogni, hogy a muszlim barátaink el akarják hozni nekik az idvezülés leghatékonyabb módját, miszerint a mennyekbe legkönnyebben templomokban imádkozó tömegek felrobbantása által lehet eljutni. S nem értik meg az idők szavát, s képesek sopánkodni a Notre Dame felgyújtásán, sőt még morognak is, mikor egy szexi minarettel akarjuk megtoldani multikulturálisan.
A bíborosok, látva Ferenc ráncolt homlokát, jöttek a jó hírrel:
– Ó, szentatyám, muszlim barátaink hatékonyan dolgoznak ott fenn a rénszarvasok hazájában. A svéd evangélikus püspöknőink érzékenyítik rendesen azokat a konok vikingeket. Már nemcsak a kereszteket veszik le a templomok csúcsáról, de megtiltják híveiknek a keresztes nyakláncok viselését, ahogy ön, atyám , parancsolta.
– S ezek a nők előírásszerűen meg is csókolták a börtönbe zárt szegény muszlim menekültjeink lábát is húsvétkor?
– Hát úgy hallom, a svéd nőknek már nemcsak lábcsókolgatás van nemzeti identitás feladatként kiadva, csókolgatják azok a migráns fiatal férfiak egyéb testrészeit is. Mondhatni, inkább csak az utóbbiakat…
Ahogy a csíksomlyói buszmegállóból kölcsönvett védőtető alatti beszéd után indultak volna a pápamobillal vissza a repülő felé, a bíborosok, látva Ferenc testvér rossz kedvét, egy hangulatjavító meglepetéssel szolgáltak. Miszerint megbeszélték a román vezetéssel, hogy közbeiktatnak egy börtönlátogatást is, ahol gyakorolni lehet a pápai megbocsátás nemes feladatát.
– S vannak a 12 megcsókolandó lábúak között szegény menekültek is? – csillant fel Ferenc szeme.
– Hát – vakarta a fejét a börtönigazgató. – Most nem éppen, merthogy nem szoktak errefelé kerülni, mióta a gaz magyarok kerítéssel eltorlaszolták az útjukat. De, ha megfelel, atyám, van itt pár elvetemült magyar is, akiket azért sitteltünk le, mert piros-fehér-zöld zászlót lengettek, meg székely himnuszt énekeltek.
– Magyarok? Á, köszönöm, de nem. Azért még lábcsókolásban sem mehetünk egy szint alá, hogy fehér katolikusok lábát csókolgatjuk. Hova vezetne ez? Akkor inkább menjünk vissza Rómába, ott még maradt szegény, elnyomott afroeurópai, kannibalizmusért leültetett láb is bőven.
Az irónia pazar, az álom is kivételes, ám mégsem őszinte a nevetésem, mert sajnos ez a valóság. Azért gratulálok és köszönöm!
Tisztelettel:
Vacula
Én nekem valami kilencedik érzékem azt súgja, hogy a végén keserű lesz a szánk íze…..
Soha nem akarom Ferenc “pápát” látni Hazám szent földjén. Menjen haza Argentinába, vagy inkább a pokolba ahonnan jött.