“Trianon”, mint román ünnep?

Blog VBT

Úzvölgye után itt az újabb fiaskó. Két PSD-s szenátor, Titus Corlățean és Șerban Nicolae egy olyan törvénytervezetet nyújtott be sürgősségi eljárással a Szenátusba, amely június 4-ét a Trianoni Békeszerződés Napjává nyilvánítaná. A szenátorok ezzel az „ünneppé nyilvánítással” szeretnék elejét venni a trianoni döntés relativizálásának, mivel szerintük 1920-ban  – geopolitikai értelemben – Európa igazi határai születtek meg.

A legendás (t.i. nem létező) magyar-román barátság – úgy tűnik – új és új mélypontokat érhet el. A két honatya a tervezetben ezt írja:

„Napjaink Európájában bármilyen, a történelem átírására vonatkozó kísérlet, illetve revizionista álláspont felvetése elfogadhatatlan”

Majd erőteljes ecsetvonásokkal vázolják, hogy milyennek képzelnék el ezt a bizonyos ünnepnapot. A legelső és legfontosabb, hogy a közintézmények mindegyikére fel kell, hogy kerüljön a román zászló. Ez azért azok számára, akik jártak már Erdélyben, nem akkora nagy csoda. Ahogy Partiumba érünk, szinte villanyoszloponként találkozhatunk a román nemzeti lobogóval. Hiába, no, büszkék rá, hogy ekkorák. Hasonlatosan ahhoz a félig áldott, félig átkozott férfiúhoz, amelyik az egyenes vonalzót 21 centinél jelöli meg, de mérésének tárgya olyan puha, mint az akciós lapkasajt.

Ami ennél is megdöbbentőbb, sőt, egyenesen fenyegető, az a következő:

„A tervezet szerint az országos és helyi hatóságok központi helyi költségvetésből “kulturális-nevelő” rendezvényeket szervezhetnek a trianoni békeszerződés aláírásának megünneplésére.” (Idézet a Digi24 cikkéből)

a Digi24, valamint az Erdély.ma főszerkesztője, Tókos Levente híradásából egy olyan újfajta provokáció kezd körvonalazódni, amely azt engedi sejtetni, hogy Úzvölgye csupán egyfajta előtanulmány, amolyan stílusgyakorlat volt az igazi nagy gazságok kezdete előtt.

Mint tudjuk, a tervezetben szereplő feltételes mód a román törvényhozásban felszólító móddá változik. A ”javaslat” tehát valójában Duna-delta szagú ukáz, s arra vonatkozik, hogy a szocialista időkből jól ismert „kötelezően ajánlott” jelleggel mindenki nevelődjön át szépen Trianon-szeretővé. S a szenátorok nyilván nem a Bukarest környékiekre gondoltak, mert azok már most is úgy szeretik a trianoni békediktátumot, mint zuglói kisgyerek a kisbetűs karácsonyt.

De el tudja képzelni a kedves olvasó, ahogyan a sepsiszentgyörgyi székely bácsika gyermekei és unokái körében, a Szent György szobor talapzata mellett állva vidáman román zászlót lenget? Mert én egyáltalán nem.

Vagy esetleg Csíkban bevezetik a Wass Albert szalmabáb égetését?

Netán e napon a magyarok a hagyomány kedvéért véresre verik magukat, és öszetörik bútoraikat, ahogyan anno a pópák által feltüzelt bocskorhuszárok tették velük? (Hogy más egyebeket ne is említsek…)

Vagy Kolozsváron felolvassák Medgyessy Péternek a román nép nagy barátjának erre az „ünnepre” írt román nyelvű köszöntőjét?

***

Amikor a törökök bejöttek, s az ország három részre szakadt, kezdetben mindenki néhány éves távlatokban gondolkodott. Aztán az évekből évtizedek lettek, s az évtizedek másfél száz évvé álltak össze. Majd szép lassan a hódoltságba születetteknek még a dédunokái sírját is belepte a moha.

De soha, semmikor, semmilyen körülmények között nem mondtunk le arról, hogy ami egykor egy volt, az egyszer újra eggyé váljon!

() VBT ()    

Kiemelt kép: Erdély.ma

Facebook hozzászólások

9 hozzászólás ““Trianon”, mint román ünnep?

  1. Ja, márhogy “Európa igazi határai születtek meg Trianonban”?
    Akkor valszeg a románok átaludták az elmúlt évszázadot. A teljesség igénye nélkül ezek a területek, határok változtak komollyá, vagy éppen szűntek meg:
    Szovjet-Oroszrország, Cseh-Szlovákia (nem is egyszer), Németország oda-vissza (NDK-NSZK) Ukrajna-Krím, Jugoszlávia-Horváto.,Szlovénia, Bosznia, Crna-Gora, Szerbia-Koszovó…
    Csakhogy tudjátok, feledékeny szőröstalpúak, a történelem még nem ért véget… Fogtok ti még sírni Erdély lopott szajrétok elvesztése miatt…

    1. Abban reménykedem ,hogy Isten segedelmével, megérem a csodát.Erdély hazajön.

  2. Szerintem érthető,hogy ünneplik,hiszen a területük megduplázódott.
    Ráadásul egy náluk sokkal fejlettebb vidéket kaptak,mint a Kárpátokon túli területek.

  3. Több helyt olvastam a Trianonnal kapcsolatos román válasz deklarációt:
    nem azert ünneplik mert kaptak valamit, hanem azért, mert végre, századok után egyesülhetett Erdély az ANYAORSZÁGGAL!!
    Egyszerü és világos, nem? hogy hol van az anyaország?. Továbbá, azóta is minden a legnagyobb rendben megy R.-ban, sehol nincs nyoma sem annak, amit a magyar nyilatkozat tragédiának nevez, sem nehézségeknek, sem etnikai izéknek.
    Javaslatuk, hogy a továbbiakban elkerüljék az ilyen természetü tévhiteket, tanítani, megvilágítani kell a trianoni “intézkedések” szükségesen igazságos, mi több, természetes voltát az oktatási és nevelési intézményekben, meg úgy általában mindenhol. Mert kihalóban van a trianoni nemzedék, a fiatalokat meg egyszerü megtéveszteni. Ha meg úgy alakul, akkor az az unió legföbb dolga lenne, mindenféle beavatkozásos-revizionista megmozdulást elfojtani.
    Soha de soha nem fogalmaztak másképp, mint Magyarország revizionista álláspontjáról (kivétel itt is volt/van, de az elhanyagolható). Ha akármit tett vagy mondott. Ha meg csend volt akkor “titokban készült/-l”.

    Lássuk már be, ha velük van dolgunk akkor nem események, dátumok, tanuságok, árulás vagy békabrekegés az ami számít, hanem az ö saját elképzelésük. Lássuk be azt is, hogy ebben a kérdésben soha nem volt a legkissebb ellentmondás sem, a teljes népességük keretében.
    Nem mint Magyarországon, ahol még e tekintetben is jelentös ellentmondások vannak. Amikröl ugyancsak van tudomásuk a szomszédoknak.
    Hát ezzel a fogalmazással és felfogással van dolga a külügynek s az egyéb intézményeknek, nem valami baráti humbuggal.
    Befektetéskor igen, de az egy másik liga

  4. A “kedves olvasó” jobban teszi ha nem képzelödik. A kedves olvasó s a média is vegye végre és józanul tudomásul azt, hogy mi a másik fél álláspontja.
    Akkor is bölcsebb az ellenfelet/ellenséget komolyan venni, ha az olyan amilyen. A napszámba menö szemrehányás nem vezet jóra, csak ezt a másik felet “tüzeli”. Azok úgy olvasnak magyarul mint mi + az árulók, s így tartós készültségben vannak. Igazoltan, hogy veszélyben vannak, hogy van mit félteniük s emiatt egészében még agresszivebbek lesznek.
    Most is , alig jelentette be a magyar kormány, hogy 2020 Trianon éve lesz,
    pár napra rá!!! mint varázsütésre, kész is a román trianon-ünneplö törvénytervezet teljes megindoklással s annak az elörehozott parlamenti ratifikálása. Hát ezt csinálja valaki utánnuk.
    Hamarabb lesz meg a román válasz-törvény mint a magyar törvény-tervezet. S akkor majd meglátjuk, hol fogunk majd nyesegetni a tervezeten, hogy megfeleljen az uniós értékeknek.
    Van minisztérium, vannak képviseletek s azok készüljenek diplomatikus intimitásban. A nyilvánosság s mi is picit szomorkásan, nagyon visszafogottan. Náluk van a labda, nem világos? És tizen állnak a labda körül karikában, a tizenegyesen belül. A kapusuk meg a kapuban. A partjelzöik ott császkálnak a másik fél körül, azt hallgatni, hogy azok mit beszélnek .

    1. Most ellent kell mondanom, kedves Klárika. Nem ismerem a román történelem tankönyveket, de el tudom képzelni, hogy mit össze hazudoznak benne. Egy dolog akkor is tény: hogy Románia mint állam Trianon előtt nem is létezett. Ez pedig szemben a mi bizonyítottan 1000-nél is nagyobb önálló államiságunkkal CSAK és KIZÁRÓLAG A ROMÁNOKNAK NINCS A TUDATUKBAN. Még ha egy tanultabb kínait kérdeznének meg, ő is tudná, hogy Erdély a mienk volt mindig.
      Tehát, ha mi makacsul és hangosan hangoztatjuk, hogy Erdély tőlünk elrabolt terület, azért – még ha nem is ismerik be – , sok románnak is szöget üthet a fejébe. És üt is, mert különben nem próbálnák eltüntetni a mi nyomainkat meg a katonasírjainkat.
      Látszólag más téma, pedig összefügg: Ezért sem lelkesedem az ázsiai eredet kutatásra költött feleslegesen kidobott pénzekért, mert ha mi magunknak is azt tanítjuk, hogy csak 1000 éve élünk itt, és volt holmi honfoglalás, akkor pont adjuk alá a szőröstalpú dák-római eredetmese alá a lovat.
      Márpedig a nemzetközi DNS kutatás kimutatta, hogy 100%-ban a magyar lakosság őseurópai, vagyis nem rohanták le Árpádék Erdélyt és orozták el szegény “dákoktól” ,így nem is volt mit 1000 évvel később “visszakapniuk”. Mi Attila és a hunok leszármazói vagyunk (keverve mindenféle európaival), s Kárpátmedence, Erdély mindig is a mienk volt.
      …És lesz is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük