Van ez a bizonyos kép, amit akkor látunk magunk előtt, amikor Dávid és Góliát történetét mesélik nekünk. A képen egy hatalmas, izmos ember, óriási karddal a kezében egy satnya, parittyás suhanc fölé tornyosul. S a sajnálattól máris a picike gyereknek kezdünk szurkolni. Pedig a valóság teljesen más.
Vajon hogyan lehet teljesen más a valóság, mint amit látunk? Na, nem a viccből ismert módon, amikor a túl korán hazaérkező férj egy ágyban találja a feleségét a legjobb barátjával, mire az asszony csak ennyit mond: „Lajos, kinek hiszel jobban: nekem, vagy a szemednek?”. A valóság és a látszat korrelációja néha még ennél is furcsább irányokat vesz.
Az ismert bibliai történetben Dávid áll ki párviadalra a filiszteusok csúcsharcosával, a mindenki által rettegett bajnokkal, a hatalmas Góliáttal. Az Ószövetségből tudjuk, hogy Góliát fegyvere kard, lándzsa és dárda volt. Tehát egy közelharc fegyver, valamint két – korlátozott hatótávolságú – hajítófegyver. Dávid fegyvere pedig az egyszerű parittya, vagy másnéven funda volt, ami lőfegyvernek minősül, s csak a tűzfegyverek elterjedésével szorult ki a harcterekről. Az írásból azt is megtudjuk, hogy Dávid a patak partjáról öt követ szedett fel, de már az elsővel célba talált, s ellenfele holtan rogyott le a földre.
Csoda történt? Aligha. Csak, mint a másik ismert viccben, amiben az ostoba hőzöngő késsel ment a pisztolypárbajra.
***
No, most tételezzük fel, hogy van egy hatalmas sereg, amelyik tudatában van önnön sérthetetlenségének. S van ezzel szemben egy picike seregecske, amelyiknek a katonái feltalálják a kor leghatékonyabb lőfegyverét. S amíg a nagy sereg látványos terepgyakorlatokon parádézik, addig a picinyke had picinyke katonácskái titokban edzenek, egészen addig, amíg tökélyre nem viszik a sebesség csúcsra járatását, valamint a célzást.
Amikor a két felekezet megütközik, az elbizakodott hivatásos katonák közt irtózatos mészárlást visz végbe a nem harcedzett, ámde modernebb technikával felszerelkezett ellenség. S bár csak az előhad előőrsét sikerül nekik elpusztítaniuk, a derékhad mögött álló tábornoknak még így is nagy nehézségébe kerül, hogy seregét egyben tartsa, s azok ne fussanak szét pánikszerűen.
***
A nagy kérdés, hogy mi történik a csata után?
Mivel a tábornok nem ostoba, csak nem mindenható, tanul hibájából, és begyűjt néhány, az ellenség által elszórt parittyát. Aztán tömegesen kezdi gyártatni, s hadosztályaiból néhányat e fegyver tökéletes elsajátítására képeztet ki.
Igen ám! Csakhogy a másik csapat sem ül a babérjain, hiszen jól tudják, miben mesterkednek a határ túloldalán. Így gyorsan feltalálják a még hatékonyabb, még halálosabb fegyvert, a botos parittyát, más néven fustibalust.
***
Tanulság:
A legtöbbször az nyer, akinek a birtokában a kor leghatékonyabb fegyvere van, s ért is annak használatához, valamint meri is használni azt. Mert a kellő időben, kellő helyen, kellő erősséggel mért csapás nem várt győzelmekhez vezethet.
() VBT ()
Kiegészítés: Ennek az írásnak az ég egyadta világon semmi köze nincs a politikához, az önkormányzati választáshoz meg aztán pláne nincs. Az esetleges hasonlóság csupán a véletlen műve.
Amig a Fidesz nem hoz létre a liberális világ facebookjához hasonló de jobb fegyvert, addig a média világát uralni fogják, és fariezus módon a fiataljainkat mételyezik.. Ez a jelenség már valősággá vált, csak végig kell nézni az agymosott momentumos fiatalokon, az ellenzéki fanatikus táboron, akik az erőszakon, a trágárságon, a hazugságok terjesztésén kívül mást nem ismernek, akik csak a jogaikat követelik, de tenni semmit nem tesznek érte, kötelezettségeiket a hazával szemben nem ismerik. Bele sem merek gondolni abba, hogy unokáimnak milyen Magyarországon kell majd élniük, ha az agymosott emberek hatalomra kerülnek. A folyamat már elkezdődött, de nem késő még megállítani.