Nemrégiben előfizettem egy saját gyártású filmeket és sorozatokat sugárzó amerikai csatorna internetes adattárára. A lenyűgözően bőséges kínálatból elsőként az általam régóta preferált standup műsorokat tekintettem meg. Bár ne tettem volna…
***
Az a legendás muszlim humor
Elsőként egy muszlim komikus műsorát tekintettem meg, aki élénken ecsetelte jobbára muszlim, valamint muszlim-kompatibilis közönségének, hogy a muszlimok mennyivel faszább gyerekek, mint a nem muszlimok. Szó volt még arról, hogy az arcot eltakaró kendő egyáltalán nem barbárság, valamint, hogy a muszlimok mennyivel faszábbak, mint a keresztények. Aztán még megemlítette, hogy ő nem iszik, nem kurvázik, ellenben a muszlimok sokkal faszábbak a zsidóknál.
A „vicceken” pedig leginkább a hófehér bőrű szőke férfiak és nők kacagtak hatalmasakat, s persze a közönséget mutató kameraképek is 90%-ban róluk szóltak. Hiába, na! Azért meglehetősen nagy lelki megkönnyebbülés, ha a fehér ember végre elmegy egy olyan előadásra, ahol nem kell senki előtt a saját felsőbbrendűségét bizonygatnia, mert ott egyértelműen kiderül, hogy ő az alsóbbrendű. Tehát nem mellérendelő státuszú, hanem szofisztikáltabban megfogalmazva, de végsősoron mégiscsak egy fehér kutya. E kutyák mintapéldánya pedig – mondja a komikus – az a rasszista, idegengyűlölő kutya, aki a keresztségben a Donald nevet kapta Trump vezetéknevű szüleitől.
Egy rákos feka bármit mondhat
A következő előadó egy afroamerikai fiatalember volt, aki sajnálatomra heteroszexuális volt, így egyszerre csak egy kártyát birtokolhatott. Gondoltam én ezt akkor, és milyen rosszul! Ugyanis előadásának intrója arról szólt, hogy öt éve rákos, és hatalmas pénzadomány gyűlt össze a javára közadakozásból. Szóval az est közönsége egy igazi, hamisítatlan, jóféle, afrós-haldoklós vicces estére váltott jegyet aznap.
„S az emberségen, mint rajta a rák”, az ifjú komikus bizony akkora lyukakat rágott, mint ide Perkáta. Legelőször is elmondta, hogy neki már nem sok van hátra, tehát mindenképpen igazat mond. Majd rögtön azzal folytatta, hogy az első sorokban ülő fehér lányokat kezdte kritizálni. Először a nevüket, majd a kinézetüket. Menetközben természetesen zsonglőrként bűvészkedett a feka és a rákos „kártyákkal”, s sietve közölte, hogy ő amúgy pártolja az azonos neműek házasságát. Ez utóbbit sajátos rendellenességére (t.i. a heteroszexualitásra) való tekintettel, mintegy kompenzációként. A vége felé pedig még megemlítette, hogy Trump egy idióta.
Pihentető cseh percek
A politikai korrektség ilyetén való csúcsra járatása után muszáj volt tartanom egy kis szünetet. Így elkezdtem cseh standuposok produkcióit nézni. Egy közös volt bennük: a humor hiánya. Nem tudok szebben fogalmazni, a tehetségnek mind annyira híján voltak, mint kádárkori bolt a karácsonyi banánnak. Ilyenkor érzi azt a magyar ember, hogy humorban nyugodtan lehetünk soviniszták, mert világhatalmi méretekben űzzük e szórakoztatási formát. Még a leggyengébb magyar vicchuszár is mérföldeket vert erre a szomorú bagázsra, amelyik egyszerre taposta páros lábbal Hasek és Hrabal emlékét.
Különösen figyelemre méltó volt, ahogyan olyan specifikus poénokkal éltek, amiket csak a Prága környéki 30 kilométeres sugarú körön belüli agglomeráció tagjai értenek meg, avagy azok a szlovák atyafiak, akik némileg képben vannak a morva történéseket illetően, legfőképp azért, mert nyugati útjaik során előszeretettel hazudják magukat csehnek.
Univerzális szarzuhatag
Mindenek kvintesszenciája akkor ért, amikor újbóli nagy levegőt véve ismét az amcsi előadók közt kezdtem el szemezgetni. Választásom egy hölgyre esett. Nem csalódtam. Ha a rákos afró gyereket kártyazsonglőrnek tituláltam, akkor ez a nő maga volt a kártyagyár tulaja. Azzal kezdte, hogy ő ugyan zsidó származású, de valamiért él-hal az afro-amerikaiakért, különös tekintettel a biszexuális és leszbikus nőkre. Ugyanakkor fontosnak tartotta megemlíteni, hogy ő maga a totális egyenlőség híve, és csak a Trumpra szavazókat nem tekinti embernek.
Miután ezt így elsőre a nyakamba zúdította, rögtön ráétért arra, mennyire fontos egy nő életében a gyermekvállalás. S hogy hát neki ugyan nincs gyereke, és nem is igazán szereti a gyerekeket, mivel hosszú ideig tartó, soha nem lanyhuló türelmet és törődést igényelnek, ráadásul szülni kell őket, ami fájdalommal és testi deformitásokkal jár, de erre is van egy ötlete: örökbe fogad, méghozzá egy halálosan beteg csecsemőt. Ugyanis azt nem kell sokáig gondozni. Kétgyermekes apa lévén nem tudtam szívből kacagni ezen a fergeteges poénon.
Jó humorkedvelő barátainkkal már mi is eltöprengtünk azon, hogy vannak nemzetek, sőt ők vannak többségben, akiknek úgy nagy általánosságban nincs humorérzékük. Biztosan hiányos az ismeretem, de például svédektől a “100 éves ember, aki kimászott az ablakon…” a hollandoktól a “maszkanytyet” kiabálókon, a németeknél “Manitou bocskora” meg valamelyest a “Fák jú, tanár úr 1.” filmeken kívül nem nagyon találni nemzetközi filmsikert humor kategóriában, s ugyanekkor az angolok, a fehér amerikaiak és mi csak úgy ontjuk a minőségi humort. Persze ha nem tekintjük minőségi humornak, ha valaki elesik és mások azon tudnak kacagni. Talán a beleérző képesség, magas szintű gondolkodás és ami legfontosabb az önkinevetés képessége ami sokakból hiányzik.
Pedig a tudomány szerint is a humor gyógyít szellemileg és fizikailag is. S talán minekünk ezért erősségünk, mert csak ezzel a gyógyszerrel tudtuk túlélni átjáróházként elhelyezkedő országunkban az elmúlt évezredeket. Nem kötöttük föl magunkat, ha bántalmaztak, kifosztottak, hanem kinevettük a hatalmat.
Mert a hatalom pont a kinevetést nem bírja elviselni és cenzúrával, börtönnel fenyegeti. Különösen a pszichopaták érzékenyek a kinevetésre, s ők humorizálnak, az igencsak nyögvenyelős lenézés.
S ahogy a mondás tartja, aki szereti a humort (nem csak a burleszket) az mindet ért, aki nem érti a humort, az mindenre képes…
A nevetés – úgy fest – csak a legmagasabb rendű emberszabásúak tulajdonsága, akárcsak a vicc gyártás, csiklandozás, kinevetés, bohózat…
….De akinek volt már kutyája, macskája, lova, kismalaca, az tudja, hogy ha egy-egy baklövésüket kinevetjük, mennyire meg tudnak sértődni akárcsak a mérges kismalac, tehát értik és megalázónak tartják a kinevetést. De ők nem is gyártanak humort, s épp ezért úgy fest, aki nem tud magán, fajtáján öniróniával jót viccelődni, csak mások mocskolásán képes nevetni, na azok akiket a cikkírónk nem talált mulatságosnak. Ők valahol valszeg elakadtak az emberi törzsfejlődésben…
Mondhatjuk, hogy a humor “baloldali” műfaj, de ez csak becézés. Törzsi sport.
Viszont létezik székely humor is.
Csak abban nincsenek aberrált poénok.
A világ összekapcsolások által él bennünk is és gyerekeinkben is. A humoristák ezeket az összekapcsolásokat értelmezik újra. A liberalizmus a legalapvetőbb összekapcsolásokat is fel fogja bontani, hogy a helyén keletkező űrbe benyomuljon az a sokszinűség, aminek az eredője a legjobb esetben is csak egy nagy nulla. Ez fogja elpusztitani a nyugati kultúrát. A mindenre kiterjedő realtivizmus.
Létezik-e muszlim humor? Zsidó humor van, legjobb kabarékat éppen ők írták, vagy gondoljunk itt Kellér Dezsőre és másokra. Még Tabi László a Ludas Matyi főszerkesztője is zsidó volt, de humoros alig.. Muszlimról még nem hallottam, hogy humora lett volna bármihez.
Neked legyen mondva. Kell ér, Dezső?-nek mindössze két, irgalmatlanul elálló füle volt (a DS9-ben szereplő ferengiket róla mintázták!), humora viszont semmi. Nálam a humor ui. Hofinál kezdődik, és kb. Markosnádasnál véget is ér.