Létezik-e büszke momentumos büszke magyar?

Blog VBT

Miközben Fekete-Győr András a Momentum színeiben arról igyekszik meggyőzni a székelyeket, hogy igenis lehetnek büszke románok, Donáth Anna – szintén a lilák (Hajrá, Fradi!) képviseletében – reszlovakizációt hajt végre a Felvidéken. Vajon van-e létjogosultsága az ilyesfajta kísérleteknek ma Európában? S vajon egy hiéna képviselheti-e a szarvasok érdekeit? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.

Na, jó, nem kerestem, mert végig tudtam. Visegrádi Négyek ide, Európai Unió oda, egy székelyből sosem lesz román, ahogyan egy felvidékiből se szlovák. Persze az előbbit csupán vélelmezem, s az utóbbit jeletem ki kategorikusan, mivel magam felvidéki palóc vagyok.

De nézzük, mit is állít Donáth Anna:

„Mert lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk.”

Kísérletképpen beütöttem a keresőbe a „felvidéki”, „magyar”, „büszke” és „szlovák” szavakat. S bizony ezt a kombót még a magasságos Google sem tudja értelmezni. Az egyetlen találat Donáth Anna performansza.

Mint fentebb említettem, én is felvidéki vagyok, s hála az égnek a gúnyhatár jobbik, felére, Magyarországra születtem. Rokonságom fele viszont az Ipoly túlpartján próbált ellenállni az évtizedek viharainak. Kitelepítések, reszlovakizáció, nyelvtörvény, s minden más egyéb ellehetetlenítés mellett próbálták megőrizni identitásukat.

Ne legyünk álságosak, nem mindegyiküknek sikerült. A szlovák házastárssal járó nagy összegű, vissza nem térítendő állami támogatás, az egyéb juttatások, valamint a gyorsabb szakmai előmenetel lehetősége jónéhányukból büszke szlovákot faragott. Ők voltak azok, akik azzal példálóztak, hogy „bezzeg nálunk, csehszkóban”. S már sorolták is, hogy feléjük mindig van banán a boltban, lehet autót venni a szalonban, nem hiánycikk a rizs, a bélszín, valamint sokkal jobb a sör.

Azok viszont, akik megmaradtak magyarnak, még ha igen jól beszélték is a szlovák nyelvet, anyanyelvüket a magyart használták odahaza, e nyelven gondolkodtak, e nyelven álmodtak. S gyermekeiket, unokáikat is legelőször magyarul szólították meg.

Az egész non plus ultrája az az unokabátyám volt, aki belement a reszlovakizációba, majd echte szlovák feleségét olyan rövid idő alatt, s olyan tökéletesen megtanította magyarul, hogy a menyecske akármelyik palóc szavalóversenyre elmehetett volna.

Persze az alapfelvetés, aminek kapcsán Donáth Anna gyurcsányi magaslatokban szárnyaló kijelentését megtette az az, hogy képviselheti-e a felvidéki magyarokat egy szlovák liberális párt? S a szlovák liberális párt magyar nemzetiségű jelöltje megteremtheti-e a “büszke szlovák felvidéki magyar” paradoxon-hídját?

Bátran kijelenthetjük, hogy e tekintetben Donáth Anna ugyanannyira kompetens, mint a székelyeket románosítani igyekvő Fekete-Győr. Közük sincs az említett őshonos kisebbség közegéről, arról a közösségi térről, aminek a valódi nevét (t.i. hogy Felvidék) évtizedekig kimondani se lehetett, mert gumibotozás, orrba verés járt érte, nemkülönben a Magyar Himnusz énekléséért. Amit – csendben jegyzem meg – minden egyházi ünnepen, majd minden felvidéki templomban olyan harsogva énekelt a nép, hogy a hivatalból kirendelt zsandárok jobbnak tartották arra az időre kivonulni a templom elé, és elszívni egy cigit.

Ebbe a közegben, az évtizedekig magukra hagyott határon túliak terepére portyázva teszik meg ezek az européer politikuspalánták sarkosan polkorrekt kijelentéseiket, miközben az európai polgárt valahogy olyannak képzelik el, mint Pom-Pomot: hogy hát bárhol, bárminek vallhatja magát büszkén, s tiltakozhat a kurdok, a tibetiek, vagy a hottentották jogaiért, ugyanakkor a pofáját befogja, ha katalánok, székelyek, kárpátaljaiak, felvidékiek vagy délvidékiek kerülnek szóba.

S ezen a ponton kell feltennünk a kérdést:

LEHET-E VALAKI BÜSZKE MOMENTUMOS ÉS BÜSZKE MAGYAR EGYSZERRE?

A kérdés eldöntését a kedves olvasóra bízom.

() VBT ()

Kiemelt kép: Fortepan archívum
Facebook hozzászólások

6 hozzászólás “Létezik-e büszke momentumos büszke magyar?

  1. Hazaszeretet / Nemzetköziség
    (nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))

    1.
    Nem hiszek én soha abban,
    Ha akármily nagy szavakban,
    S akármilyen egyre-gyakran
    Valaki azt hirdeti:
    Az egész emberiséget
    Szereti; épen ezért meg
    A haza mindegy neki.

    (más változatok az utólsó két sorra:

    Szereti, mint egy egészet
    És a hon mindegy neki!

    Szereti, s ahon evégett
    Egészen mindegy neki!)

    2.
    Mert, ha kivel együtt élünk,
    Kivel egy nyelvet beszélünk,
    És egy Úristentől félünk,
    Szivünk át nem öleli:
    Úgy a szeretettel baj van,
    Gyökere nincs dús talajban,
    Gyümölcsét nem érleli.

    (Magját nem érlelheti.)

    3
    Aki tud szívből szeretni,
    Együtt sirni és nevetni,
    Áldozattal számot, vetni,
    Nem távolban keresgél:
    Kell,hogy elsőbb azt szeresse,
    Aki ott van őmellette,
    S azt a földet, melyen él…

    4.
    Gyűlölködő, irigy jellem,
    Melyben nincs testvéri szellem,
    Akinek a szomszéd…ellen,
    Hazátlanul meglehet:
    De szent érzést, amely átfog
    Egy egész embervilágot,
    Ilyen sziv nem rejteget!

    5.
    Nehéz utat kell befutni!-
    Világtestvérséghez jutni,
    Mindenkit szeretni tudni,
    Csak ilyen áron lehet:
    Ne is, áhítson rája,
    Akinek az iskolája
    Nem volt a Honszeretet!

    6.
    Ezért sosem hittem néked,
    Aki folyton azt beszéled,
    Szeretsz minden távol népet
    S a hazát nem szereted:
    Mert aki még ezt sem tudja,
    Annak, ugyan miből futja,
    Hogy szeressen egyebet?

  2. Furcsa a Momentumosok északra és keletre ..nyitása..?
    Vajon milyen stratégia része formálodik itt?Gyurcsányék
    beérték a választojog megtorpedozásával.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük