Hadházy kétmilliós reklámkampánya

Facebook videójában köszöni meg Hadházy Ákos annak a „nagyon sok” embernek az adakozását, akik egyetlen nap alatt összedobták a „horribilis büntetés összegét”, azaz 2 millió forintot. Hadházy szerint ez egy erős üzenet volt Kövér Lászlónak. Szerintem viszont egészen mást jelent.

***

Mennyi az annyi?

Első lépésként vizsgáljuk meg, hogy horribilis összegnek lehet-e nevezni kétmillió forintot? A válasz természetesen az, hogy nem. Talán, de csak nagyon talán kiérdemelheti a „jelentős” jelzőt. Tekintve ugyanis, hogy a képviselő havi csaknem egymilliós fizetést visz haza, s hogy az effajta büntetéseket féléves, illetve negyedéves bontásban is be lehet fizetni, valamint, hogy 2009-től tulajdonosként vezeti a szekszárdi Központi Állatkórházat, nem feltétlenül mondanám érvágáshoz hasonlatosnak a kétmilliót. Emellett gyógypedagógus feleségének, aki négy gyermek édesanyja, már az adózással sem kell foglalkoznia.

Máskülönben pedig az effajta közadakozások nagyjából hasonló algoritmust követnek. Amennyiben a dolognak van valamiféle politikai éle (s ez esetben tagadhatatlanul van), az adakozást kérő megvárja azt a néhány órát, amíg összegyűlik párezer forintokból száz-kétszázezer forint, majd egész egyszerűen hozzáteszi a hiányzó összeget, s azt  ̶h̶a̶z̶u̶d̶j̶a̶  mondja, hogy a teljes büntetés összege közadakozásból jött össze. Vagy esetleg még az lehetséges, hogy Mindannyiunk Ference odaszólt neki: „Ákosom, utaltam a lóvét. Aztán, ahogy megbeszéltük!”. Ez esetben a ma még független Hadházyt nemsokára a DK frakciójában üdvözölhetjük.

Hiba a rendszerben

Sajnos az eset utóélete nem ilyen egyszerű. Először is van ugye, egy független képviselő, aki hosszas előkészítő munka után, előre megfontoltan botrányt okoz az Országgyűlésben. Mivel a függetlenek nemigen kapnak szót az üléseken, ráadásul Ákosunk még csak nem is igazán töri magát, hogy szót kapjon, elengedhetetlenül fontos, hogy bent tartsa magát a köztudatban. Ez egyetlen módon, botrányokozással lehetséges. Amit őkelme rendre meg is tesz. S mivel nem egy ostoba emberről beszélünk (bár csak az lenne, akkor nem lehetne rá haragudni), azzal is tisztában van, hogy cselekménye büntetést von maga után. Ennek ellenére (vagy tán épp ezért) megteszi a botrányokozást. Vajon miért?

Természetesen, hogy utána elmondhassa ország-világ előtt esti meséjét az egy nap alatt összejött protest kétmillióról. Róla szólnak a hírek, vele van tele a sajtó. Mindezt potom 2 millióért. S ez a bizonyos hiba abban a rendszerben, amelyik az országgyűlési képviselők ilyetén reagálását lehetővé teszi. Amennyiben ugyanis születik egy büntetés, s az illető ennek összegére gyűjteni kezd, abban az esetben ő maga is elfogadja a büntetés jogosságát, s mértékét. Máskülönben azt mondaná, hogy „Nem, nem fizetem, ki, hanem jogorvoslattal kívánok élni!”. Csak hát akkor egyrészt az állása is veszélybe kerülhet, másrészt ilyen olcsón, szinte bagóért sehol nem kap ekkora hírverést. Arról nem is beszélve, hogy Hadházy a saját bevallása szerint, mivel kétmillió forintnál több felajánlás érkezett, a fölös részt berakta az általa alapított alapítványba. Ezzel pediglen csúcsra járatta a koldulós politikai trollkodás legújabb kori „tudományát”.

***

Hogy mi lehetne a megoldás az ilyen eseteket elkerülendő? Mondjuk az, hogy az effajta büntetéseknek rész-tétele legyen a sajtócsend is. Magyarán, hogy a jogosan kapott büntetést senki ne használhassa fel önös célokra. Például tarhálásra, önreklámra, vagy arra, hogy liberális képviselőtársai az Alkotmánybíróságra rohangászva szájzártörvényt emlegessenek. Ami, ugye, semmi másra nem lesz jó, mint hogy Brüsszelben újra elmondhassák: a magyar demokráciát újra sárba tiporták… 

() VBT ()

Kiemelt kép: HVG