Görbe beszéd az ATV-n

Ha a magyar baloldal Gyurcsány Ferenc kalapja, Rónai Egon a bokréta rajta. Avagy újságírónak lenni csuda könnyű dolog, pláne, ha az ember nem zavartatja magát a tényektől. Ha pedig az egyértelmű hazugságot is sikerül néha „szerecsenmosdatni”, akkor az önkatarzistól a műsorvezető akár saját hajánál fogva saját magát is a csúcsra ránthatja.

***

Történt, hogy az ATV az igen humoros „Egyenes beszéd” címet viselő dramedyjében összegyűlt a hazai liberális szórakoztatóipar krémje. A prímet természetesen Rónai Egon műsorvezető vitte, aki nem kisebb személyiségeket hívott meg stúdiójába, mint az MSZP-s mentős-alázó videó két sztárcelebjét, Korózs Lajost és Németh Athinát. Az interjú mind a 10 perce valóságos zsurnalisztikai gyöngyszem, s teljes joggal bekerülhetne az „Így ne csináld sosem” című tankönyvbe.

Egon úr első kérdésével rögtön a lecsóba csap: ha minden rendben van a videóval, akkor miért vették le? Korózs pedig válaszol:

„A videóval az ég világon semmi baj nincs, ott hiteles történetek vannak.”

Bár a képviselő rögtön kijelenti, hogy az OMSZ érzékenységét nem kalkulálták bele. Érzékenység. Tetszenek érteni, ugye? Merthogy Korózs az OMSZ-nak a Parlament közelében lévő központjánál forgatott. Hát ugyan már, mi lehet ezzel a baj?

Képzelje el most a kedves olvasó, hogy Korózs Lajos ott áll az ön háza előtt, mert éppen ott jutott eszébe élő egyenesben videóra mondani, hogy Magyarországon a pedofil drogos állatkínzók zéró toleranciát érdemelnének. S mindezt úgy mondja a honatya, hogy az önök háza látszik a háttérben, utcanév táblával, miegymással, sőt ön is kijön a kapu elé, megnézni, mi a frászkarika történik éppen.

De hogy világos legyen a szándékolt hitelrontás ténye, elmesélek egy másik történetet. Az egyik németországi repper, aki sem a szintetikus, sem a növényi alapú drogokat nem veti meg, YouTube csatornáján elkezdett vlogokat készíteni, méghozzá meglehetősen provokatív hangnemben. Minden videóban ugyanazt a pólót viselte, pólója elején egy olasz divatcég hatalmas logójával. A videók óriási nézettséget produkáltak. A divatcég azonban megkérte a fiatalembert, hogy ugyan, vegye már le azt a pólót. A válasz ennyi volt: nem. Aztán, amikor a videók nézettsége túlhaladta a tízmilliós nagyságrendet, hirtelen gazdát cserélt 200 ezer euró, s a póló lekerült a srácról. Hogy… rögtön egy másik – ezútal amerikai – divatcég első látásra beazonosítható pólójában feszítsen a képeken.

***

Na, de ne kanyarodjunk el a témától, hiszen Korózs már az első 50 másodpercben elkezd bőszen káslerezni. Hiába, legjobb védekezés a támadás. Szerinte a 36 ezer ágy felszabadításakor már látni lehetett a tragédiát, s ő maga csak akkor kezdett el ezzel foglalkozni, amikor Kásler „ezt letagadta” (sic!). A videó ezen pontján Rónai mélyen hallgat, a háttérben pedig bejátszásokat láthatunk Kásler Miklós sajtótájékoztatójából. Tehát a szerkesztők pontosan tudták, mi fog az adásban elhangzani.

No, de másfél perc után végre Rónainak eszébe jut feltenni Németh Athinának azt a kérdést, amit ha nem is ilyen szájbarágósan, alákérdezősen, hanem sokkal célratörőbben, de már az interjú legelején fel kellett volna tenni:

„Ebben a filmben elhangzik néhány azonosítást segítő kulcsmondat, amivel kapcsolatban egyesek ellentmondást vélnek felfedezni. Elhangzik például, hogy ön mentőtiszt. Valóban?”

A hölgy válasza tömör és lényegre törő:

„Igen.”

És akkor itt azért elkezd ömleni elég vastagon a hazugságcunami. A hölgy ugyanis a következőket állítja:

– 43 éve mentős

– Jelenleg mentőtiszt

– Sosem dolgozott az OMSZ-nál

– Mindig magánmentőknél dolgozott, amik szerinte 1979 óta vannak Magyarországon

Hosszas (másfél percnyi) keresés után leltem rá a KSH kiadványában a következőkre:

„A magánmentők a kilencvenes évektől kezdve tűntek fel az országban, és 1995-ben az Országos Mentőszolgálaton kívüli 65 cég létrehozta a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületét (MBOE), amelynek irányító szolgálata az Országos Betegszállító Szolgálat (OBSZ).”

Arra utaló, azt igazó adatot, miszerint a magyarországi betegszállításban és mentésben már 1979-ben megjelentek volna a magán mentőszolgálatok, sehol sem találtam. Pedig nagyon kerestem. Többek között Debrődi Gábor: A magyarországi mentés történetének rövid ismertetése című tanulmányában. De ott se volt nyoma, hogy már ’79-ben magánmentők szaladgáltak volna országszerte. Hacsak Kádár Jánosnak és Biszku Bélának nem volt privát mentőszolgálata…

Olyan cikket viszont találtam, amely szerint 2017-től dolgozhatnak nők a mentőautókon:

Somogyváriné Bedő Edit, az első női mentőpápoló 2017-ben állt szolgálatba Fejér megyében.

***

A hölgy ezután közli Egon úrral, hogy nem szeretné kimondani, melyik szolgálatnál van, de három magánmentő társaság házasodott össze, és hát… náluk.

Rónai közli, hogy az OMSZ mellett a szamaritánusok is elhatárolódnak a hölgytől, és sosem hallottak róla. Németh Athinának ehhez sincs kommentárja, hacsak annyi nem, hogy ő ismeri a szamaritánusokat, és fogalma sincs, azok miért nem ismerik őt.

***

Az interjú ezen szakasza ahhoz az ünnepélyes családi ebédhez kezd hasonlítani, ahol damaszt abroszon a drága Zsolnayval terítenek, az ezüst ekcájgot is kirakják, s a metszett falú kristálypoharak oldalát lustán nyaldossa az ötputtonyos Tokaji aszú. Csak… az asztal sarkán pihen – díszes porcelán tányérkán – egy kis darabka, gőzölgő kutyaszar.

Athina ugyanis azt állítja, hogy azért nem szerepel a szakdolgozói nyilvántartásban, mert nem fizeti a tagdíjat. Gondolom, itt a kamarai tagsági díjra gondol, de ez csak feltételezés. Amennyiben azonban feltételezésem helyesnek bizonyul, ez akkora bődületesen otromba, mocskosan alpári hazugság, amihez foghatót keveset hallottam. Hiszen egy egyszerű magánvállalkozónak is kötelező a kamarai tagság, anélkül nem is dolgozhat.

Athina azonban nem fizeti. 43 éve nem fizeti. S ha huszáros nagyvonalúsággal el is tekintek a rendszerváltozás utáni történtektől, egyben biztos vagyok: 1989-ig mindenkinek, aki magánzóként kereste a kenyerét, nemhogy kamarai tagsági díjat, de még személyi jövedelemadó is kellett fizetnie.

***

Rónai érzi, hogy itt bizony váltani kell, mert ez már neki is kellemetlen. Így a képviselőt sorozza meg kérdéseivel, amolyan cicabox keménységgel. Kérdése arra vonatkozik, hogy ha nem az OMSZ érintett az ügyben, Korózs miért az OMSZ-nál készítette el a filmjét. A válasz:

„Nézze, én nem vagyok operatőr, én nem tudom, hogy kell megkomponálni egy ilyen bevezetést…”

Aztán Korózs rátér arra, hogy Athinától „megkapta a történeteket, amiket kicsit úgy emésztett” (sic!). Végül videó lett belőle. Úgy, hogy Korózs le sem ellenőrizte ezeknek a történeteknek az igazságtartalmát. Még egyszerűbben: tényként mutattak be olyan történéseket, amik olyanok szájából hangzottak el, akiket Korózsék annak előtte nem is ismertek.

Amikor Rónai közli Korózzsal, hogy időközben már az egyik, a videóban szereplő érintett is elhatárolódott tőlük, Korózs újra támadni kezd, s kilátásba  helyezi egy parlamenti vizsgálóbizottság összehívásának lehetőségét. Mielőtt azonban szavait kivonatolnánk, említsük meg Rónai egyik – Athinához intézett – kulcsmondatát, mely a rendszerváltás utáni magyar újságírás Mariana-árokjának is tekinthető:

„Ha ez így van, és ha önnek igaza van a történetek súlyát tekintve, és hát mért ne lenne, hiszen ebbe beleállt arccal, akkor ezek nagy valószínűséggel némi jogi relevanciával is bírnak.”

EZ A KULCSMONDAT!

Ugyanis előrevetíti a jövőt. Perel az OMSZ hitelrontásért? Igen ám, de perel az MSZP is… valamiért… majd közben kitalálják, miért. A perek párhuzamosan futnak (sajtóperek a polgári perrendtartás szerint és büntetőperek a BTK szerint). A tanúk néha megjelennek, néha kimentik magukat. A tárgyalást néhányszor elnapolják, nyáron pedig ítélkezési szünetre megy a bíróság. Eltelik egy év, másfél év, két év. S elérkezik 2022. Tehát addig kell kihúzni, onnantól már lehet támadni. Az igazságot pedig addigra mindenki elfelejti.

S már mondja is Athina, hogy ők biza a Helsinki Bizottsághoz fordultak jogorvoslatért. Korózs pedig közli, hogy kezdeményezték egy parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását.

Utóbbi kijelentést jó pitbullhoz méltóan, felaggatott rongyként megragadva, Rónai visszakérdez, hogy hát de ez, mint tudjuk, politika. Ott pedig fideszes többség esetén nem lehet igaza az ellenzéknek.

Korózs pedig elmondja azt a mondatot, amiért Sigmund Freud-díjat kéne kapnia:

„Szerkesztő úr, én most azt mondom, hogy ha egy paritásos bizottság fel tud állni az Országgyűlésben, akkor az indifferens, hogy van-e többsége, vagy kinek van igaza.”

Korózs Lajos szerint tehát az igazság indifferens. 

***

Athina, aki mindezeket csendben, képen kívül hallgatja, az interjú ezen szakaszán újra fókuszba kerül, mégpedig azzal a mondattal, amiről már sokadszorra lehetne megállapítani, hogy újságírói mélyrepülés. De ezen a ponton már minősíteni sincs értelme a történéseket. Ezzel fordul ugyanis Rónai Németh Athinához:

„Ön nagyvonalú volt, és ezúton is hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet, hogy amikor ez az egész zajlott, azonnal felajánlotta, hogy tíz beteggel foglalkozni fog, hogyha őket hazaadják a kórházból.”

Egon, úr, Egon úr! De hisz még az se lett tisztázva, hogy ez a nő mentős-e? S ha igen, milyen minőségben? Mert hol mentőápolóként, hol mentőtisztként van bemutatva, miközben nem kamarai tag, és nincs benne a szakmai névsorban sem. Valamint azt sem tudjuk róla, hogy melyik mentőszolgálatnál teljesít szolgálatot.

Az tehát, hogy Athina szerint tíz beteget ápolt, s a tíz betegből kilenc volt végstádiumú rákos, egy pedig végtag-amputált, annyira ellenőrzött „tény”, mint amennyire az USA képviselőháza elnökének azon kijelentése, miszerint Floyd George vértanúhalált halt.

(Érdekes mellékzönge, hogy Athina szerint egyik  ápoltjának, egy 82 éves hölgynek mind a két végtagját amputálták. Igen ám, csakhogy az embernek négy végtagja van.)

***

Az interjú befejezése legalább olyan kellemtlenül szekunder szégyenízű a néző számára, akárcsak az eleje, s erősen indokolttá tenné, hogy a televíziós készülékekre szereljenek fel olyan hányós zacskókat, amik az ATV Egyenes beszéd című műsorára kapcsolás után automatikusan az ember ölébe vágódnak.

Rónai kérdésére, miszerint mit szól Athina ahhoz, hogy minden mentőszolgálat elhatárolódott tőle, a válasz ennyi: „Megvan a véleményem”.

Kiderül még, hogy a Máltaiak esetleg talán érintve vannak az ügyben, mert esetleg talán náluk dolgozik Athina (legközelebb szerdán), de ez mégsem derül ki egyértelműen a beszélgetésből.

Záruljon az interjú elemzése Korózs Lajos válaszával arra a kérdésre, hogy miért vették le a videót:

„Nem akartunk senkit megbántani. Az OMSZ érzékenysége miatt úgy döntöttek a kommunikációhoz értő barátaink, munkatársaink, hogy inkább ezt most vegyük le.”

***

Nem is mondok én már semmit. Teljesen felesleges. Illetve…

KEDVES RÓNAI EGON!

Tavaly múltam 50 éves. 17 éve vagyok agysebész egy vidéki SZTK-ban, nem kívánom megnevezni, hogy hol. Előtte 40 évig mentőtiszt voltam, de nem az OMSZ-nál. A járvány elkezdődte után két héttel pontosan 13 461 beteg gondozását vállaltam, és a mai napig él mindegyikük.

A kérésem az lenne, hogy hívjon meg engem a műsorába, majd köszönje meg nekem ezeket úgy, hogy nem ellenőrzi szavaim hitelességét, hiszen névvel és arccal vállalom mindezt.

Ha nem esik nehezére, térdeljen is le előttem, és csókolja meg a cipőmet, ugyanis 1984 óta dohányzom, tehát a tüdőm már fekete.

Köszönöm!

P.S.: Magam és a szerkesztőség minden tagja nevében szeretném megköszönni azt az áldozatos munkát, amit az OMSZ (és más szolgálatok) dolgozói a koronavírus járvány miatti veszélyhelyzet során folytattak, valamint azt a felelősségteljes és nemzetközi mércével mérve is világszínvonalú szakápolást, amelyet mentőseink nap, mint nap végeznek!  

() VBT ()

Kiemelt kép: ATV – Egyenes beszéd – képernyőkép