Danke Ungarn – egy német hölgy tanácsai Magyarországra települő honfitársainak

Blog VBT

Németországban, a Willkommenskultur hazájában, mint tudjuk, kolbászból van a kerítés, hatalmas folyóiban pedig tej s vaj csordogál értől az öbölig. Mégis akadnak néhányan (vagy inkább egyre többen) olyanok, akik nem ott, hanem inkább valamiféle béke szigetén képzelik el életüket. S bármilyen furcsa is egyeseknek, Magyarország bizony ilyen béke szigete nagyon sokaknak. Az ő kedvükért írta meg útmutatónak szánt könyvét Gretchen Meier-Grebner.

***

Hogyan és mikor ismerkedett meg Magyarországgal?

Gyerekként ismertem meg Magyarországot. Apám magyar volt, az’56-os forradalom után Franciaországba menekült, majd végül Németországban telepedett le. A nagyszüleim Budapesten éltek, gyakran látogattuk őket, amikor már anélkül lehetett, hogy édesapámat a határátlépés után bebörtönözték volna.

Milyen első benyomásai voltak rólunk?

Gyerekként mélyen megérintett a magyarok melegszívűsége. Elfogadva éreztem magam. Már akkoriban is azt gondoltam, hogy tulajdonképp jobban szeretem a magyarokat. Itt van például az embereknek az a bizonyos, sajátosan magyar melankóliája, a szó fájdalmasan szép értelmében. Érzem, és sok ember szemében látom ezt, sőt magam is ismerem. Ennek az érzésnek köze van a honszeretethez. S ugyan Németországban születtem és nőttem fel, a szívemben Magyarország a hazám.

Változtak ezek a kezdeti, gyermeki benyomások? Változtunk?

Igen és nem, de mindkettőt pozitív értelemben mondom. Az igent arra értem, hogy jól ismertem Magyarországot a hidegháború idején. A kommunizmus éveire datálható utolsó magyarországi látogatásom nagyon sok évvel ezelőtt volt. Amikor a rendszerváltozás után 2018-ban először jöttem vissza, le voltam nyűgözve Budapest szépségétől. Újra megtaláltam azt, amiről azt hittem, hogy csak az emlékezetemben él. Újra a régi gyerek voltam, és Budapest Mama, ahogyan én hívtam/hívom, szebb és pompásabb volt, mint valaha. A “nem” alatt pedig azt értem, hogy az új nem tüntette el a régit. Egymás mellett élnek. És ez gyönyörű.

Sokan azt mondják, hogy mi, magyarok megváltoztunk a rendszerváltás után. Valóban?

Nem. A magyar emberek az alaptulajdonságaikat tekintve szintén nem változtak, és ez így van jól.

Alaptulajdonságok? Mondana egy példát?

Csodálom például a magyarokat amiatt, hogy tudatában vannak a történelmüknek, valamint, hogy nagyon tiszta a klasszikus értelemben vett értékekhez való viszonyuk. A kettőnek köze van egymáshoz, egymásból táplálkoznak. A fájdalom, amit a magyarok évtizedek és évszázadok során külső hatásra elszenvedtek, nem ér véget. Egyszerűen azért, mert a trauma nem a terror és az elnyomás megszűnésével ér véget, hanem generációkon keresztül továbbadódik. Általánosságban elmondható, hogy a magyarok birtokában vannak az ezekből eredő tudásnak. Hosszú, szenvedéssel teli történelmükből rengeteget tanultak, és ma igen jól használják ezt a tudást, hogy segítségével megvédjék magukat, valamint az eljövendő generációkat a jövő szenvedéseitől. Ezzel sok országot megelőznek.

Ha már a sorscsapásoknál tartunk… Hogyan élte meg 2015-öt? Mi itt úgy lettünk tájékoztatva, hogy Önök felhőtlen boldogsággal fogadták a migránsokat.

Én ugyan nem! Akkoriban Máltán éltem, és sokkoló volt, hogy milyen gyorsan, mennyire negatívan változott meg az élet a szigeten. Később ugyanezt láttam Németországban. Akkor is és most is értetlenül állok előtte.

A migráció első nagy hullámában azért ezt meglehetősen kevesen gondolták így nyugaton.

Apám nagyon korán megtanított arra, hogy mindent megkérdőjelezzek. Ha így teszel, lehetetlen a mainstreamet elfogadni.

Pontosan mi volt az oka, hogy Magyarországra települt?

Ahogy már mondtam, a német mellett magyar gyökereim is vannak. Magyarországot mindig nagyon szerettem. Sajnos a szüleim és a nagyszüleim már nem élnek, pedig a család magyar ága hatalmas volt. Az ő történetüknek csak a töredékét ismerem. De ez az én történetem is, és ezért szeretném az egész történetet megismerni. Talán még van remény arra, hogy felleljek néhány élő családtagot. Ahhoz, hogy megértsem, hogy ki vagyok, tudnom kell, hogy honnan jövök.

Ön viszont nem elégedett meg azzal, hogy félig magyar származásúként visszatért édesapja földjére, hanem egyenesen könyvet írt azon németajkúak számára, akik szintén Magyarországra kívánnak áttelepülni. Hogyan született ez a könyv?

Amennyi sok pozitívumot az útjaim során megéltem, az egyszerűen hihetetlen. Számos – Magyarországgal foglalkozó – német Facebook csoport tagja vagyok. Sokan szeretnének Magyarországra jönni, ezekben a csoportokban a turistaélmények mellett főként erről esik szó. Mielőtt megtennék ezt a lépést, sok kérdés és kétség merül fel bennük. Ezért gondoltam, hogy ha összeszedem ezeket a kérdéseket és elmesélem a saját tapasztalataimat, az segíthet válaszokat találni, s talán a kétségek is elmúlnak.

Mások is követték a példáját?

Nemcsak követték, sokan már jóval előttem megtették ezt a lépést. Vannak német közösségek, de az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Svájcból is sokan vannak itt.

Miről szól a könyv?

Az alapötlet tanácsadás volt magyarországi házvásárláshoz. Ehhez fogtam kezdetben, de az írás során saját új lendületet, ezzel együtt számos új irányt kapott a dolog. Tehát írtam egy kicsit Budapestről, a Balatonról, a Dunáról, és természetesen a magyar konyháról. Így ez nem tisztán ismertető, hanem egy koktél, aminek fő összetevői a tapasztalattal dúsított információ, na és az én Magyarország iránt érzett szeretetem.

Magyarország az Európai Unió, valamint a V4 tagjaként igen erős érdekérvényesítő erővel bír, ezt legutóbb a költségvetési vétó kapcsán láttuk és tapasztaltuk. Ön szerint mi Európa és az EU jövője?

Naprakészen követem az európai változásokat. Kozmopolita családból származom, aminek következtében más európai országokból sok mindent “első kézből” tudok meg. Nem tartom kizártnak, hogy az EU mostani formájában nem sokáig marad fenn. Túlzottan eltávolodott az alapító gondolatoktól, az európai és hagyományos értékektől. A Brexit ezt jól mutatja. Nem vagyok benne biztos, hogy az EU biztosítani tud tagországai számára egy élhető jövőt Európában. A globalizált országokban, mint amilyen Németország vagy Franciaország, az emberek olyan szétszakadást élnek meg, ami ilyen mértékben eddig ismeretlen volt. Jelen állapotát szemlélve Európa jövőjét aggasztónak találom. Azt hiszem, a V4 államok kitartása igazi alapköve lehet valami újnak, ami esetleg az EU-t a mostani formájában akár le is válthatja. Magyarország ezekben a viharos időkben Európa sziklája. Én hiszek ebben, és kérlek Titeket, Magyarok, erre legyetek büszkék, erre büszkék kell, hogy legyetek!

***

A liberális álhírekkel ellentétben Magyarország befogadó ország. Szívesen látja polgárai között a jó szándékkal, s hivatalos úton érkezőket.

Csakhogy e kettőnek – a jó szándéknak, valamint a hivatalos formának – meg kell lennie. Gretchen Meier-Grebner könyve (KLIKK IDE!) azok számára íródott, akik nem a brüsszeli propagandának, hanem saját józan ítélőképességüknek, s nem utolsósorban tapasztalataiknak hisznek.

Isten hozta őket Magyarországon!

() VBT ()

Kiemelt kép: weltbild.at – Gretchen Meier-Grebner: DANKE UNGARN
Facebook hozzászólások

16 hozzászólás “Danke Ungarn – egy német hölgy tanácsai Magyarországra települő honfitársainak

  1. És ez a hölgy,ugyan miért is nem részesülhetett eddig hazánk,népünk
    jóhírének keltése miatt valamiféle köszönetben,rangos elismerésben?
    Vannak még hiányosságaink!

    1. @Velkovics Rozália
      Kedves Rozália! Addig jó, amíg hazánk jó híre nem kerül a rivaldafénybe. Mert amikor megindul a Szent Nyugatról a felvilágosult nép, akkor nem a színe-java jön. Mert az otthon marad és harcol. Hanem a bukást személyesen előidéző liberális patkánysereg a beteges eszméit és a pusztulást terjeszteni.

  2. Miért kellett volna? Mert lassan kivásárolják alólunk a földet? Ne legyünk már ennyire ostobák.

    1. Ööö, izé. Szóval tényleg megvesznek néhány luxuslakást, vesznek földet is, sőt a földet megművelik és ezt 150%-os terményhozammal csinálják..

  3. Egyáltalán nem kellene annyira boldognak lenni, hogy azok, akik a saját országukat nem voltak képesek megvédeni, idejönnek tönkretenni a miénket is .Felverik az ingatlan árakat, hozzák a harsány nagyképű kultúrájukat, saját szememmel láttam több német családot is egy áruházban kritikán alul viselkedni. Ha nem teszünk ellene valamit, mi ugyanúgy fogunk járni a nyugati betelepülőkkel, mint ők jártak a migránsokkal . Kell ez nekünk?

    1. Vannak svábok a Tiszántúlon is. Megfigyelésem szerint viszont jobban szeretik a dimbes-dombos Dunántúlt.

      1. Pedig semmi különbség nincs pl észak-Németország és a Tiszántúl alföldjéhez képest. Tehát nem ismeretlen számukra egy alföldi táj sem.
        Szerintem ha valaki koordinálná a költözködéseket, akkor biztos, hogy ide is többen jönnének.
        Itt kellene megfelelő menedzsmentet kialakítani.

  4. Van egy kettősség ebben. A németektől kaptunk jót is, rosszat is. Anno a sváb telepes olyan szorgalommal művelte a földjét, hogy a magyar szomszédja tanulhatott (tanult is!) tőle. Pest iparosainak 70%-a német, ezen belül néhány százaléka cseh volt. Az ország Ganz Ábrahámok nélkül nem lenne ott ahol van. Ugyanakkor nekik köszönhetünk két világháborút és áttételesen az első után az ország megcsonkítását, a másodikban az itteni harcok miatt az ország lerombolását.
    Nekik köszönhettünk egy pökhendi stilust is ami mások durva lenézésével párosul, de szerencsére a magyarok körében nem terjed annyira, mint az osztrákoknál.

  5. Otthon kéne vitézkedni a vörös mami ellen mami! Durva lenézés? Nagyon finom, pc megfogalmazása a “sz@rba se vesznek” formának.

  6. Isten hozta a vendégeinket!
    Amíg nem akarnak liberálbolsevikburnyákokat választani,nincs Velük bajunk. Ha megteszik,ugyanolyan államot akarnának kreálni,ami elől elszöktek a Vaterland-ról.És innen már nem nagyon van hova szökni!!!!
    Szóval gondolják meg kedves vendégek szeretnének-e lenni?

  7. A normális , hagyományos gondolkodású németek jöhetnek. Majd elmondják a Németországban maradtaknak, hogy nálunk, a moslék kisebbségi ellenzékieken kívül nicsenek agymosott , identitásukat elveszített tömegek.A magyarok döntő többsége normális gondolkodású A múlt hibáiért már nem lehet a maiakat felelősségre vonni.Inkább ők jöjjenek, mint a kecskeb..szó arabok,fáról lepottyant niggerek.

  8. Hát megértük ezt is,
    a németek települnek át
    hozzánk.Alapvetően ez
    jo hir,sok zsákfaluban
    csak igy lehet eladni az
    ingatlanokat,még a Dunántulon
    is.

  9. Nem akarok senkit, mint egyént bántani, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a török kiverése utáni időkben történt német nyelvűek betelepítése/betelepedése – feltételezhetően ők is csak egy jobb élet reményében – hogyan történt, milyen körülményekkel kellett őket várni őseinknek és végül is milyen következményekkel járt hosszútávon.
    Aztán bár manapság már nem PC említeni, hogy létezett itt egy Volksbund nevű szervezet is. Ma inkább a kitelepítésükről – azaz hazatelepítésükről – emlékezünk meghatottan, koszorúzva.

    Aztán később – 1900 előtt-után – volt más tömeges betelepülés is. Az sem végződött szépen. Se ennek, se annak.

    Vagyis jobb, ha mindenki marad a hazájában. A kérdéses hölgy még választhat is. Mi neki a haza.
    1990-2018 között nem érezte úgy, hogy M.o a haza, mert nem is jött errefelé. 2015-ben még Málta volt a lakóhelye. Gondolom nem kényszerből.
    Aztán ugye Málta telítődött messziről jött másféle életmódúakkal és már nem volt olyan vonzó.
    Előkerült hát M.o.

    NEM! ne bíztassa a többi németet az ide településre. Mert ismerjük a dolgot. Ide jönnek, aztán azt akarják, hogy minden úgy legyen, ahogy ők diktálják. Nem kérünk belőle.
    Ismétlem, nem akarok bántani senkit egyénileg, sem régi szorgalmas svábot, akinek fájt itt hagyni a vagyonát. Azt mondta hazáját. Pedig lehet csak szülőföldjét. De ezt még meg is értem.
    De ugye rögtön németnek érezték magukat sokan. És azzal együtt magasabb rendűnek is.
    Szóval én nem örülök, ha jönnek tömegesen.
    Ha vegyes házassággal, az más. de teljes tisztán ottani családok, tömegesen, azok ne. Nemcsak németek, a többi náció se. Nem vezet jóra hosszútávon, mi már tudjuk. Van tapasztalatunk.

    És ha valaki most elkezdené emlegetni, hogy a magyarok is menekültek 1945, de főleg 1956-ban, arról is megvan a véleményem. Köztük is csak kis rész volt, aki az életét mentette, az akasztófa, vagy börtön elől futott el érthetően, a nagyobb rész azért a bizonyos jobb élet reménye ügyben távozott.
    Sokan viszont maradtak, pedig páriaként kezelte őket az a hatalom. Mégis maradtak. A hazájukban maradtak. Rendes ember nem hagyja cserben a hazáját, akkor sem, ha rosszul megy neki ott. Mert ott van otthon.
    Ezt persze manapság tömegek kiröhögik. Nem számít.

  10. Azért a betelepüléseken örömködök gondolkozzanak kicsit és gondoljanak vissza történelmünkre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük