Ha csak egyedi, elszigetelt esetek lennének, nem szólnék egy szót sem, s olybá venném, hogy az anekdota-érvelés, mint az érvelési hibák egyike, nem mérvadó, ha az ember sommás véleményt alkot. Csakhogy itt nem erről van szó. Négy megyében, nyolc étteremben vagy presszóban tapasztaltam olyan áldatlan állapotokat, melyekre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a híresen jó magyaros vendégszeretet mintapéldái lennének.
***
Kezdjük azzal, hogy a lezárások idején mindannyian sajnáltuk a vendéglátósokat, akiknek teljes bevételkiesését némileg pótolták ugyan a rendkívüli állami támogatások, de persze nem olyan esetben, ha a foglalkoztatottak létszáma és azok átlagfizetése tekintetében kellett megállapítani a jogosultság összegét. Mert bizony, ilyenkor előjöttek azok az egyszerű tények, melyek a szürkegazdaságba sorolják a vendéglátóipari tevékenységek némely részét. Gondolok itt például azokra a minimálbéren foglalkozatott korábbi munkanélküliekre, akiket az állami járulék-átvállalás vagy támogatás után kirúgtak, hogy helyükre olyan munkanélkülieket vegyenek fel, akikre jár az állami járulék-átvállalás vagy támogatás.
És persze gondolok itt azokra az apró stiklikre, amikor a minőségellenőrzés szigorú szabályait kijátszva lehet mást adni, mint amit a kedves vendég rendel.
Mielőtt egyesek felhörrennének, hogy hát ilyen aztán a világon nincs, hadd közöljem gyorsan, hogy a NÉBIH több országra kiterjedő vizsgálata épp most derítette ki, hogy a nyugati gyártású élelmiszerek 25%-a silányabb minőséggel kerül hazánkban forgalomba, mint Nyugat-Európában.
Persze, mint mondtam, mind sajnáltuk a vendéglátósokat, s hogy segítsünk nekik, gyakran rendeltünk éltelt-italt tőlük. Így érkezett el az enyhítések ideje, amikor először csak a teraszok nyitottak ki, majd később a belső terek is engedélyt kaptak a vendégfogadásra.
***
Az első sokk akkor érte az embert, amikor még csak a terasznyitás idejét éltük. No, ekkor fordult elő, az a fajta hamis szolidaritási akció, amikor egyes vendéglősök úgymond egyetértettek abban, hogy az oltási igazolvány diszkriminatív, így nagy hangzatossággal kijelentették, hogy ők biza nem nyitják meg az oltottaknak a belső tereket.
És a csudát azért, mert szolidárisak voltak! Csak hát az igazolványok hitelességét nekik kellett volna ellenőrizniük, méghozzá úgy, hogy munkaerőhiánnyal küzdöttek, hiszen a zárlat alatt számos alkalmazottjukat elbocsátották.
Ám amikor véget ért a zárlat, és azt hitte volna az ember, hogy végre pótolni szándékoznak a bevételkiesést, furcsa dolgokkal szembesült az enni-inni vágyó, egyszerűbb szóval a vendég, aki régebben a „kedves” jelzőt is megkapta státusza mellé, ám manapság ez már kevés helyen tartatik be.
***
Kezdem azzal, hogy hiába járunk derékig a nyárban, az éttermek és presszók rengeteg helyen bezárnak este 10, vagy 11 órakor. Nyilván nem a kiemelt üdülőövezetekről beszélek, hanem az olyan helyekről, ahol a helyi keresletet kéne kielégíteni. Kereslet pedig lenne bőven. S mi sem bizonyítja jobban, minthogy nyári éjszakákon az emberek (és nemcsak fiatalok!) tömegével gyűlnek össze az éjjel-nappal nyitva tartó benzinkutakon, ahol aztán esznek, isznak, beszélgetnek, s valóságos nyári táborrá alakítják a máskülönben nem e célra szánt helyet. De ha egyszer nincs hova menni…
Ha meg van, sokszor abban sincs köszönet. Aki például este 8-9 óra tájban kávét kíván inni, az meglehetősen gyakorta találkozik a következő mondattal:
„Bocs, de elmostuk már a kávégépet! Igyál inkább energiaitalt!”
De ha egyszer nem azt akarok inni, hanem kávét!
És ez még csak a feketeleves-része a dolognak! (Feltéve, de nem megengedve, hogy a feketeleves régen nem a kávét jelentette, hanem a vérrel, szilvabéllel, vagy vörösborral készült sötét mártásokat.)
Mert ha az ember vacsoraidőben vacsorázni szeretne, furcsa dolgokat tapasztalhat.
Este 8 illetve fél 9 a vízválasztó. Ilyenkor a legtöbb konyhás már mosná el a cuccait, s a pincérek ennek tudatában vagy fel sem veszik a rendelést, vagy közlik, hogy nagyon sokat kell ám várni az ételre, mert sok a rendelés.
És pontosan itt van a kutya elásva!
Hogy a zárlat alatt sokan kiszállításra rendezkedtek be, s a nyitás után sem akarták elengedni ezt a jól jövedelmező bevételi formát, ami ráadásul egy esetleges negyedik hullám idején is működhetne.
No, mármost a kiszállítás abszolút slágere a pizza, aminek elkészítéséhez nem sok rafinéria szükségeltetik, ellenben nagy tételben lehet sütni. Nem olyan macerás, mint a rántott hústól a sült kacsacombig, a levesektől a köretekig terjedő széles skála elkészítési ideje, vagy éppen bekerülési költsége.
A beülő vendégek tehát a kiszállítási dömping miatt sok esetben hanyagul és lassan kerülnek kiszolgálásra.
S az egész non plus ultrája, ha a végén elhangzik a híresen kamuszagú mondat:
„Bocs, de épp rossz a pénztárgép (épp átállunk bt-ről kft-re, és nincs még adószámunk), szóval kártyával nem tudsz fizetni…”
***
Olyan jó lett volna érezni, hogy a baj idején általunk nyújtott segítséget egy kis kedvességgel, egy kis odafigyeléssel honorálják.
S még az is boldoggá tenne, ha erre az írásra csupa olyan komment érkezne, hogy „Nálunk ez abszolút nincs így!”.
Ám van egy olyan gyanúm, hogy nem én jártam pont a rosszabbik megyékben.
Szívesen látunk benneteket Pécsett a Tüke Borházban. Huth Gergő járt is nálunk pár éve. Nyugodtan mondhatom, hogy Pécsett mást fogtok tapasztalni.
Ami a kiszállítást illeti, a jól jövedelmezőség ott egy kicsit sántít mert a kiszállító futárcégek 25-31% közötti jutalékkal szerződtek. A kiszállítást sok étterem azért választotta, hogy ne keljen elküldeni a dolgozóit és nem az extra profit miatt. Ugyanis az ételfutárok extrán magas jutalékát nem tudta az ételek árába beépíteni kiszállításnál. Ezért volt jó ezeknek az éttermeknek, hogy a kormány eltörölte a 27% ÁFA-t a kiszállítás esetében és engedte itt is az 5% ÁFA-t. Így csak max 8% buktak az éttermek a megnövekedett pénz átutalási időn túl mert a megrendelő a futárcégnek fizetett. Azok meg jól betartották a 30 napos utalást. Mára viszont vissza állt a 27% ÁFA a kiszállítás esetében. Tehát 27+ 25-31% az nem kevés. És itt jön a csavar! A zárlat feloldásával mindenki azt hitte, hogy most majd minden vissza áll a rége kerékvágásba. Nagyon sokan annyira elkényelmesedtek a zárlat idején, hogy a nyitás után is inkább a kiszállítást választják. Sok éttermes panaszkodott, hogy azok a törzsvendégeik akik vasárnaponként elmentek hozzá azok is inkább maradtak a házhoz rendelésnél. Azért érthetetlen ez sokunk számára mert nem megbántva senkit sem, az az általános véleményünk, hogy a kiszállított étel egy moslék. Mi például ezért nem álltunk bele a kiszállításba mert szerintünk hosszú távon többet veszítenénk mint nyernénk. Hiába az internetes kereskedelem itt is teret nyer.
Az alap problémára visszatérve nagyon sok helyen a fiatalok valóban udvariatlanok a vendéggel. Ez így is lesz azokon a helyeken ahol a tulajdonos csak a pénzért megy be este. Szerintem előbb utóbb a nagy létszámot foglalkoztató helyeknek leáldozik és inkább a kisebb családiasabb de a mai kor igényeinek maximálisan megfelelő vállalkozások fognak menni. A vendég meg majd eldönti, hogy hová ül be.
Jó étvágyat kívánok!
Hát, a kitűnő Szerző mai dolgozata nem üti meg a tőle megszokott színvonalat. Jaj, jajjaj, nem tudtam az éjszaka kellős közepén kávét inni!
“ami ráadásul egy esetleges negyedik hullám idején is működhetne.”
Szeptembertől,alighanem ismét működni fog. Tehát ebben az esetben előrelátásról lehet szó.
Mindez nem kisebbíti az Ön által leírt anomáliákat. Megcáfolni nem tudom,nem is akarom,hiszen csak családi események alkalmával szoktam vendéglőbe menni.
Valaha tényleg jó kedélyű, vendégbarát ország voltunk. De az utóbbi években mindenütt azt tapasztalom, hogy bunkó, modortalan, ideges emberekkel van teli az ország, aki az alapvető tiszteletet sem adják meg egymásnak. Értem én, hogy vacak a gazdasági helyzet és szét van esve az egész társadalom. De ha egymásra toljuk a bennünk összegyűlt feszültséget, attól nem lesz jobb semmi.
Tapolcán naivan lángost szerettem volna venni, egy – nem találjátok ki kitől – egy lángosostól. Kérésem láthatóan annyira felizgatta, mintha a legújabb infravörös keresővel szerelt siklóbombát szerettem volna becsomagoltatni vele, elvitelre. Jutasi őrmester legmorcosabb modorában tanácsolta, hogy menjek egy lángososhoz. Így tettem, meg is kaptam a kívánt lángost. Azóta ahányszor csak Tapolcán sétálgatok – ez elég gyakran előfordul – figyelem a bodegát és tulajdonosát, milyen az üzletmenet. Lehet, hogy csak álca a büfékénti önmeghatározása, mert élő embert (még nem élőt se) nem nagyon szoktam ott látni, csak a büféhez tartozó asszonyság – a jutasi – ténfereg az idők szavát fürkészve a langymeleg (Miskolc) tapolcai délelőttben.
Éljen a cenzúra!
Volt egy hozzászólásom, melyben nem értettem egyet a szerzővel. Semmilyen durva vagy nem elfogadható szóhasználatom nem volt, mégis törölték a hozzászólásomat.
Ezt azért nem vártam el ettől a szerzőtől.
Na , így lehet olvasói létszámot csökkenteni.
A szerző nem az olvasói létszámért kap juttatást, hanem a cikkek száma után!
A tv-be nem jut el a múltja miatt, így sajnos ennyi jut, a kormányzati hírportáltól némi aprópénz!
Ellentétes politikai nézetünk ellenére támogatnám, hogy az állampárt tolja meg Tamás szekerét és újra írjon dalokat, mert bár a cenzúra súlya nem engedi, de hiányzik nagyon a magyar ” zeneiparból”!
Sétától megfáradva pocakos kismamával merészeltünk 10.45-kor helyet foglalni egy vendéglátóegység teraszán. Perceken belül megjelent egy pincérleányzó, aki meglehetősen durván rendre utasított minket, hogy nincsenek még nyitva (valóban, a kiírás szerint 11.00-kor nyitnak), szó nélkül végignézte, hogy a kismama sértődötten felállt és szuszogva elment, én rohantam utána azzal, hogy attól még talán ülhetünk itt nyitásig, és majd utána rendelünk, ha a pincérleányzónak sincs ellene kifogása. Pincérleányzó nem erősített meg, elégedetten vette tudomásul, hogy az első két vendéget sikeresen elüldözte.
Hát nem csak a vendéglátó iparban vannak nem odavaló alkalmazottak. Az egészségügyben is vannak rideg, részvétlenek. 80 feletti nagyon súlyos beteg, felkelni szeretne a rtg sugárterápiás fektetőről. Kínlódik, nincs kapaszkodó, merev, görbe a gerince és nagyon fáj. Ott áll és nézi nálánál 60 évvel fiatalabb két asszisztens lány – és nem segítenek. Így ment ez 10 kezelésnél – mindig. Igaz, felfeküdni sem segítették.Ebben az intézményben nem ez az egyetlen borzadály.