A konzervatív vidékbe harapó liberális főváros

Blog VBT

Az ellenzéknek valamiért az a téveszméje, hogy jó dolog a tényekkel szembe menni. Ezért riogatnak gyakorta a Magyarországon tapasztalható mélyszegénységgel. Amit persze a pesti, vagy pláne a budai szellemi műhelyekből kiötölve bele is harsognak a világba. A pesti, és pláne a budai antikormánypárti űberművelt balos elit pedig úgy bekajálja ezt az intellektuális mázzal leöntött ócska maszlagot, mint éhes kacsa a tejfölös nokedlit.

***

Kedves ismerősöm panaszkodott nekem a minap:

– A csudába! Kellett nekem eladni hat éve azt a parasztházat…

– Miért? Nem kaptál érte szép pénzt? – kérdeztem értetlenkedve.

– Dehogynem. – mondta – Háromért vettem, hétért adtam el.

– Akkor mi a baj?

– Hogy most tizenkettőért tudnám.

Aztáén elmesélte, hogy miért.

A parasztház Szendehelyen állt, Nógrád megye és Pest megye határán. Épp ezért jó ideig amolyan senkiföldje volt: az egyik megye Még nem költött rá, a másik megye Már nem költött rá. Egyszóval amolyan közös lóként tekintett rá mindenki. Az ott élők meg már meg se botránkoztak azon, hogy feléjük a fejlesztések nemigen jutnak el, legfeljebb a két megye rendőrei, akik előszeretettel jártak oda sebességet mérni, pláne hóvégén, amikor már nagyon be kellett telnie a főnökök által előírt havi büntetési kvótának.

Aztán jött a polgári kormány. És vele jött Szendehely és a környező falvak felemelkedése.

Először csak amolyan terepfelmérés készült ,a helyiek igényszintjéhez méretezve a muszáj-felújításokat.

Aztán megindultak a különböző pályázati programok, mint például a Magyar Falu Program, a Belügyminisztérium által indított programok, vagy a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program.

A falvak pedig szép lassan, azaz valójában igen gyorsan megújultak. Minden szegletük. Olyannyira, hogy a Dunakanyar, Vác, valamint Budapest közelsége miatt a főváros de facto agglomerációjává váltak.

***

A szegénységtől rettegő, ötmillió koldus országát hazudó fővárosi balosok pedig úgy kezdtek odaszállingózni, mintha csak kötelező lett volna. Könnyű dolguk volt, hiszen babaváró programtól kezdve CSOK-on keresztül számos olyan alacsony kamatozású hitelt, vagy éppen vissza nem térítendő állami támogatást tudtak igényelni, melyekből nemhogy megvenni, de még kitatarozni is tudták a falusi házakat. Mindeközben persze habzó szájjal O1G-zve és bajszos szarozva.

Emiatt persze hatalmas mértékben megnőttek az ingatlanárak, aminek persze a helyiek nagyon örültek, hiszen legnagyobb családi vagyonuk, a lakóházuk értéke megsokszorozódott.

A Pest megyei peremvidék körének sugara pedig egyre nagyobb lett.

Jelenleg ott tartunk, hogy például a Budapesttől 55Km-re, a Cserhát és a Gödöllői-dombság találkozásánál álló, alig ezer fős lélekszámú Nógrádsápnak már saját, 8 fős  minibölcsődéje is van.

Nem csoda tehát, hogy a világvárosi létről a vidéki nyugalomra váltani akaró, a fővárosi infrastruktúrához szokott családok számára kiemelten vonzó célpont ez a vidék. S nemcsak Nyugat-Nógrád, hanem a fővárossal szomszédos megyék mindegyike.

***

Ez azonban egy ördögi folyamat elindítója is egyben.

A főváros ugyanis liberális méregfogával a vidékbe harapott.

Ezt pediglen úgy kell érteni, hogy baloldali ellenzékiek tömege vásárolt magának ingatlant (például az örök bajkeverő provokátor, Ujhelyi doktor), s telepedett le olyan falusi lakókörnyezetekben, amelyekben aztán ottlétük valódi identitásváltást hozott, s egyáltalán nem a jó értelemben.

Elmondok egy példát.

Nemrégiben futótűzként járta be a sajtót, hogy egy balatoni üdülőfalu turistái petícióval fordultak a helyi katolikus plébánoshoz, hogy azonnal szüntesse be a hajnali harangszót, mert őket az zavarja a pihenésben.

Nos, ugyanilyen célú petíciót a Nógrádsáphoz hasonlóan Budapesttől 55 km-re lévő Rétság városának egyházközsége és polgármesteri hivatala is kapott. Csakhogy Rétság nem üdülőváros, s a harangszó nem az itt nyaralókat, hanem az újonnan odaköltözött balliberális csürhét zavarta.

*

Itt, ezen a ponton szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a cikk nem valamiféle vidéki-urbánus ellentétet kíván generálni, hanem csupán azt a folyamatot hivatott bemutatni, aminek következtében a fentebb vázolt folyamatok zajlanak.

Mert nyilván a polgári konzervatív értékelvű fővárosiak közül is szép számmal döntenek úgy, hogy vidéken folytatják életüket. Csakhogy ők maradéktalanul be tudnak illeszkedni a helyi közösségekbe, míg a baloldaliak erre minden esetben képtelenek.

***

A baloldali ember gondolkodása egyszerű: mindig a saját hatalma, és soha nem a népe vagy az országa sorsa érdekli. Hatalomba kerülésekor pedig mindent megszüntet, ami működik, és mindent bevezet, ami működésképtelen.

Egyelőre úgy állunk, hogy a kommunista érában propagált urbanizációt rohamléptekkel kezdi felváltani a polgári kormányok családtámogatási programja által generált falusiasodás.

És csak remélhetjük, hogy ezzel a folyamattal nem kígyómérget engedtünk szánt szándékkal az ereinkbe csörgedezni…

() VBT ()

Kiemelt kép: Szendehely/ mapio.net


19 hozzászólás “A konzervatív vidékbe harapó liberális főváros

  1. Minap olvastam újra Kosztolányi Édes Annáját. A kisregényben megütötte a szememet az író fejtegetése, miszerint a baloldali, internacionalista világmegváltó kivétel nélkül szereti az egész emberiséget. Már száz éve is 1919-ben. Csak az esetleges mellette élő embert utálja, úgy nagyjából mindegyiket. Merthogy azok ilyen-olyan okból nem érdemlik meg a szeretetet, tehát segítséget, támogatást se kell nekik nyújtaniuk.

    Na ilyen ez a sok baloldali, meg milliárdos filantróp, akik csak az egyes embert akarják kifosztani, járványokkal kinyiffantani, vagyonának elvételéve afféle rabszolgává, avagy kötelezően buzivá tenni, de az emberiség egészét oly borzasztóan tudják szeretni…
    Mondjuk felmerülne néha-néha, hogy akkor kik is alkotják azt a szerelmetes emberiséget, dehát eme tündérkék mint Fauci, Soros, Klausok, most épp Trudeau odaát Kanadában a kamionlázadás elől elbújva, reszketve még egyszer sem válaszoltak…
    Egy emberből gyúrt ember segít a szomszédjának, s máskor őneki segítenek, ezzel szemben a baloldali a muzulmán gyilkost szereti emberségileg, de azért ilyen békés falvakban épít kacsalábú villát, sose a no go zónákban és csak a szomszédot meg a harangszót nem kedveli…

    1. A hajnali harangszó hagyján. Spanyolországban egy bájos kisváros közepén álló templom órája minden órában eggyel többet kondított. Éjfélkor pont 12-t kondult. Nos a templom körüli szállodákból népes delegáció érkezett kissé feldúlt nyaralókkal és szállodásokkal, hogy az atyának megmagyarázzák, a turisták nagyobbik fele -a látszat ellenére- éjfélkor már ágyban van. Kéretik az emberek nyugalmát a műemlék óra lé helyezni. Végül leszerelték az óráról az időt kondító kalapácsos szerkezetet.

    2. Én nem olvastam újra teljesen végig, de Kosztolányi versei sokszor a kezembe kerülnek, mert egy könyv érintése más mint a Wikipédia.
      A Great Reset csapata mellesleg már érzi a tavaszi szeleket mint az első Magyarországra érkezett gólya!

      Üdvözlettel [email protected]

  2. Szabadság-konvoj a libsi őrület ellen

    Az Ottawába éppen ezekben az órákban megérkező, immáron legalább 50.000 gépjárműből álló Szabadságmenet résztvevői eleinte csak az őrületig fokozott oltás-hisztéria ellen tiltakoznak (pl. ha a kamionos még nincs beoltva a legújabb kötelező adaggal, minden egyes alkalommal cca. 14 napot köteles karanténban tölteni, amikor kocsijával át kell lépnie a kanadai-amerikai határt), ma már azonban további témák is szerepelnek a világ valaha volt legnagyobb autós konvoja követelései között.

    Folyamatos ÉLŐ közvetítés:

    https://www.infowars.com/posts/live-stream-canadian-freedom-convoy-rolling-into-ottawa/

    1. Ja-ja, kedves Lupus, és a tejbetök képű Bilderberg-eminens új Hitlerünk – lánynevén Trudeau – nagybátran már le is falcolt, miután úgymond találkozott egy kóbor omikronnal a környezetében egy csicskájánál, hát nagy áldozatot hozva az ő népéért 5 napra “önkéntesen karanténba” vagy az erődítményébe, vagy Klaus keresztapukájához ment sírva, persze csak, hogy “ne fertőzzön”…

  3. A szokásos sztereotípiák: a balos pestiek az Internaconálét éneklik, míg a romlatlan vidékiek a Salve Reginát.
    És a hajnali harangszó után sűrű, tömött sorokban mennek a rorátéra.
    Persze csak mióta a bányák bezártak…

    1. A képet nézve erős fájdalmat éreztem.. A hülyeség az a betegség ami csak a másik embernek árt, magának a hülyének nem.

  4. A harangszó a mai napig létfontosságú lehet, áramszünet, lemerülő mobilok esetén és egyéb katasztrófának minősített esetek kapcsán is.
    A jelzések, hány ütés mit jelent, például férfi halálakor egy, nőnél kettő, azonnal tudatják az egész faluval, tűzesetnél a félreverés. Így tudnak azonnal segíteni, amikor másodpercek is számítanak.
    Ajánlom főleg a fővárosból leköltözőknek, hogy alaposan tájékozódjanak a vidéki, helyi szokások iránt, elkerülvén a tudatlanságukból adódó galiba okozást, ami senkinek sem hiányzik a nyugodt, csendes, néhol még békés környezetben.

      1. Nagyszweű ötlet ezen a ponton megemlíteni Petőfi halhatatlan versét!
        Gondoltam, mindjárt ide is teszem a vonatkozó sorokat – “mert megérdemli”:

        Pár nap mulva fél szendergésemböl
        Félrevert harang zugása vert föl.
        Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
        S tengert láttam, ahogy kitekinték.

  5. A haragokat évtizedek óta elektromos motor “húzza”, az orgonát sem kell már fújtatni a ministránsoknak.
    A müezzin sem csoszog már fel a minaret lépcsőjén.
    Mindent megold az elektronika.

    1. Az elektronika addig old meg valamit, amíg van. A falukban ma is nagyon megbízható embert jelölnek meg, aki tűzön-vízen teljesíti a feladatát, amikor a legnagyobb szükség van rá!!!

  6. Ez igaz.
    De ha úgy elmegy az áram hogy nem is jön vissza, a konzervatív vidék is ugyanúgy a kőkorszakba hanyatlik vissza egy-két hét alatt, mint a liberális főváros.
    Az emberek túlnyomó többségének – fájdalom, de nézzünk szembe a ténnyel – nem a harangszó hiányozna a legjobban.

  7. A harangszó nekünk magyaroknak (nem a bel-pesti idegeneknek) különösen jelentős és kedves! A déli harangszó ami az egész világon (majdnem az egész világon) megkondul, mégiscsak a magyarok nándorfehérvári győzelmét hirdeti a török felett!

    1. Ha tehetem mindennap meghallgatom a déli harangszót és persze előtte a kedves kis történetet, hogy melyik templomban kondul meg a harang és kinek a műhelyében öntötték!
      A ragaszkodást valakihez, valamihez nem a hangzatos, sokszor hamis tirádák váltják ki, erősítik meg, hanem ezek az apró kis emlékeztetések!

      1. Így-így, kedves Magda. Én is imádom a szelíd déli harangszót. Jó, nem tudom milyen mellette lakni mondjuk egy magasházban a torony mellett, de kétlem, hogy napi egy-két harangszót nem lehetne még ilyen helyzetben sem kibírni. Ha meg van egy-egy hosszabb lélekharangozás, akkor azt kell becsülni, hogy még vannak emberek akikre szeretve emlékeznek, és akikért még “a harang szól”…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.