A cancel culture, azaz valakinek a köztudatból, közgondolkodásból való végleges kitörlése természetesen nem korunk defektusa. Persze azelőtt nem így hívták, de azért létezett minden korban. Egyik utolsó ismert áldozata az a Johnny Depp, akit egykori neje bántalmazással vádolt meg, mire sorra pártoltak el tőle korábbi támogatói. Most felcsillant a reménysugár: a Disney milliárdokkal próbálja visszacsábítani a hollywoodi sztárt, hogy Depp újra a kalózkapitány Jack Sparrow bőrébe bújjon.
***
Hogy ez miért érdekes nekünk, magyaroknak?
Nos, mert minden, Amerikában csúcsra járatott mocsok előbb-utóbb átszeli az Atlanti-óceánt, hogy Normandiában partra szállva ránk is megsemmisítő csapást mérjen. Ha pediglen akad olyan példa, amelyikben a meghurcolt illető kárpótlásáról esik szó, az számunkra is nyújthat némi vigaszt.
Egyébiránt ami Johnny Deppel történt, ahhoz hasonlóra már korábban is történtek kísérletek hazánkban.
A tengerentúlon nagy hagyományai vannak az elhúzódó bírósági perekből kreált tévéműsoroknak, vagy valós képet közvetítve a tárgyalásokról, vagy dokumentum-dráma címén, színészekkel megjelenítve az éppen zajló eseményeket.
Persze kis „pénz – kis foci”, szóval nálunk két bohóc, Hajdú Péter és Puzsér Róbert kakaskodását „élvezhettük” egy rövid ideig, s ebben a gigászok csatájának épp nem mondható filemile-perben elmondhattuk, hogy teljesen mindegy számunkra az ítélet, mert a peres felek mindegyike nyerni fog az ingyen reklámon. Egyedül a néző és az olvasó veszít.
Puzsér habzó szájú melldöngetése persze még akkor sem mondható a cancel culture-ra tett kísérletnek, ha ő maga élete egyik fő feladataként nevezte meg Hajdú Péter eltávolítását a magyar médiából.
***
Depp ügye tovább mutat az egyszerű megsemmisítésnél, ahol legalább egyértelmű bizonyíték, vagy egyértelmű ítélet kell ahhoz, hogy a haszonlesők magára hagyjanak valakit. Nála elég volt az alaptalan vád, hiszen mostanában már nem szükséges bűnt vagy erkölcstelen cselekedetet elkövetni, bőven elég a gyanú árnyéka.
Ez pedig azért érdekes, mert a cancel culture divatjával egyidőben létezik a fact-checking, azaz a tényellenőrzés újdonáns hobbija, ami, valljuk be, egy fából vaskarika.
Azért fából vaskarika, mert a tényellenőrzés máskülönben az újságíró első és legfontosabb feladata lenne, mielőtt egy cikket megjelentet. Az tehát, hogy ezt egyesek külön elvégzendő feladatként határozzák meg, két dolgot jelent:
– valóban egyre több az ellenőrizetlen forrásból származó hír,
– egyre több a párhuzamos igazság, már, amolyan pilátusi dilemmaként, plasztikusan kezelve magát a fogalmat.
***
A cancel culture elszenvedői nem igazán tudnak olyan kárpótláshoz jutni –sem morális sem anyagi értelemben -, ami a teljes rehabilitációhoz segítené őket. Azért nem, mert úgy fogják érezni, hogy bármikor bárki meggyanúsíthatja őket az előzőhöz hasonló, avagy attól akár sokkal szürreálisabb okok miatt is.
Még zavaróbb lehet a fact-checkinggel együtt létező cancel culture akkor, ha az elszenvedő azt látja, hogy mások pont hogy abból profitálnak, amiért őt elpusztítani igyekeznek. Márpedig akár kis hazánkban, akár világszerte akad jó néhány, az antiszemitizmus miatt síró antiszemita, vagy asszonyverő BLM-térdelő. És akkor még nem beszéltünk azokról az adócsalókról, akik a perbe fogásukkor azzal védekeznek, hogy ők az LMBTQI+ közösség tagjai, és akik őket perbe fogták, valójában homofóbok.
Sajnos az opportunizmus furcsa dolgokra készteti az embert. Bár jó néhány olyan hollywoodi hírességről tudunk, akik néhány film után visszavonultak valami távoli birtokra, így maradva ki a filmipar intrikáiból, de nem ez a gyakoribb eset. Valószínűleg Johnny Depp is elfogadja majd azt a pénzt, amire amúgy nincs szüksége, hiszen a becsület visszaszerzése pénzbe kerül. Minél híresebb valaki, annál többe.
***
Mi, magyarok persze ezt a bizonyos cancel culture-t is tökélyre vittük. Mert lám, amíg Amerikában a vád igaztalanságának bebizonyosodása után történik némi visszarendeződési kísérlet, mi – jobbon, s balon egyaránt – soha meg nem bocsátunk annak, akit bizonyított vád nélkül elítéltünk.
Jack Sparrow kalózkapitány becsületének ára magyar pénzbe átszámítva 110 milliárd forint, s ezért csupán két produkcióban kell főszerepet alakítania.
Mert lehetünk bármennyire idealisták, egyetlen olyan dolog van, aminek valóban nincs pénzben kifejezhető értéke: az emberi élet. Minden másra ott van a…
() VBT ()
Kiemelt kép: Zoom Tv
Johnny Depp karrierjét szerintem nem a “cancel culture” tette jégre, hanem saját elhibázott szerepválasztásai és az életmódja. Az utóbbi évtizedben gyakorlatilag alig van értékelhető színészi teljesítménye (A barbárokra várva, Fekete mise). Többségében gagyi és infantilis hollywoodi giccsparádékban (Karib tenger kalózai, Rumnapló, Alíz csodaországban, Mortdecai, Legendás állatok, A magányos lovas stb.) látható, amelyek erősen leamortizálták az egykori rönomét. Nem vagyok biztos benne, hogy az idült alkesz Deppnek ez az abszurd bántalmazási per elég lesz ahhoz, hogy visszajöjjön a szakmai mélypontról.
Majd ha ráérek, elkezdek együttérezni ezzel a két majommal. Nincs itt semmiféle valódi házastársi csatározás. Pontosan akkor kezdtek neki ennek a műsornak, amikor el akarták terelni a világfigyelmet a május-júniusi világ összeröffenések témáiról, a Davosi, a WHO hatalomátvételi trükkjeiről illetve a pöcszongorista baklövéseiről. Ez egy megkomponált műsor volt, amit a Háttérhatalom megrendelt.
Tökéletesen egyetértek. Az egész műpert azért találta ki Klaus Schwab, Soros György, a Rotchildok és a Bilderberg-csoport, hogy eltereljék a figyelmet a davosi tanácskozásról, ahol titokban megállapodtak arról, hogy minden magyarba csipet ültetnek a majomhimlőre hivatkozva, ami transznemű, muszlim Gyurcsány-szavazóvá alakít bennünket. Szerencsére Naprózsa leleplezése nyomán fény derült az elvetemült összeesküvésre, ezért kell Putyin elnöknek megvédenie Ukrajnában a világbékét a szabadkőműves reptiliánoktól.
Ja már megint itt egy Bilderberg-Kohn, aki azt képzeli mint a gazdái, hogy nem vesszük észre kisded figyelemelterelő játékaikat.
Sebaj, Cicabogár, mikor a Rothschildok elsőnek magukat nyírják ki, mint tovább már nem használható hasznos idiótákat, maga kedve fog elmenni az efféle agyrágóbogár sugallta “humorizálástól”.
Akit egyébként az ilyen színészmajmoknak a magánélete érdekel, miközben az országok vezetőinek ahhoz kellett volna jóváhagyásukat adni, hogy a WHO 60-as IQ-jó bábfigurája kezébe adják járványürüggyel a teljes világ feletti döntési hatalmat, és az utóbbiról szinte semmi hír nem szólt, annak nem itt kellene magát fárasztania, mert túl magasak itt a gondolkodási követelmények, hisz láthatóan a mi kommentelőinket nem érdekelte a túlfestett “kalóz” és oldalbordája álműsora.
Halivud utoljára akkor szolgálta az általános emberi értékeket, amikor még a nézőik java része vasárnap templomba járt. Akkor még közbotrányt okozott volna az, ami ma kasszasikert hoz: szex, erőszak, gondolatnélküliség(nem is tudna ráfigyelni a néző már régóta), a zsigerekre építő öv alatti kultúra. Ilyen zsigerekre építő a cancel kultúra is. (Valakit gyűlölni kell a nemgyűlölködőknek is. Hehehe.)