A Telex sportrovatának nemcsak neve nincs, de túl sok értelme sem

Az ember azt gondolná, hogy a sportfejlesztéseknek örülnek a sportújságírók. Alapesetben ez akár igaz is lenne, ha nem a Telex fantázianevű random betűhalmaz „sportrovatnak” csúfolt munkatársairól lenne szó. Ők ugyanis jobban szeretnék, ha… és itt meg is feneklik a történet, ugyanis maguk se tudják, hogy mit szeretnének, hiszen a lényeg szerintük az, hogy O1G…

***

Itt van például ez a Sajó Dávid, aki a következő címmel jelentet meg cikket a népligeti kézilabda csarnokról:

„Nemcsak neve nincs még a népligeti kézicsarnoknak, de túl sok értelme sem”

Hát és tényleg! Ugyan mi értelme lenne egy olyan sportot támogatni, amiben ott vagyunk a világ élvonalában, számos nemzetközi trófeával büszkélkedve, olyan utánpótlás-csapatokkal rendelkezve, hogy az elkövetkezendő tizenöt év sikerszériája is szinte borítékolható?

Nem, inkább az kell, hogy mint sportújságíró egy húszezres sportcsarnokot „megalomán őrületnek” nevezzen.

Sőt, az a legjobb, ha a puszta tények mellőzésével inkább elképzeli, hogy mi miért történt? Hiszen cikkének (?) tetemes részét a következő felütéssel kezdi:

„A fejemben nagyjából így képzelem a fideszes brainstormingot a népligeti kézicsarnok megépítésével kapcsolatban:”

És akkor elmondja, hogy hogyan képzeli. Ő. Sajó Dávid, akinek nevétől szinte harsog a Kárpát-medence, s alakja láttán minden sportszerető ember szíve nagyot dobban.

***

Sajó Dávid (jegyezzük meg ezt a nevet!) sportközgazdászi magasságokba emelkedve folytatja véget nem érő  okfejtését arról, hogy itt minden szar:

„Egész egyszerűen semmi sem indokolja, hogy 2021-ben, a Covid-járvány második évében átadjanak a Népligetben egy 20 ezres csarnokot. Olyannyira nem, hogy a december 16-i megnyitó minden pillanatán érezni lehetett, hogy ez az egész csak egy nyűg, egy kötelező kör egy csomó embernek, és igazán senki sem érti, mi is ez az egész.”

Naná, hogy bele kellett keverni a világjárványt! Sőt! Szerintem minden ellenzéki újság minden sportrovatának az lenne a feladata, hogy az összes sportberuházás esetén protestáljon, és nemzetközi meccsek helyett lélegeztetőgépeket, olimpia helyett inkubátorokat, világbajnokságok helyett ingyenes PCR-teszteket követeljen. A sport meg elmehet a faszba! Plusz az oltáspártiak és az oltásellenesek is mehetnek az anyjukba, attól függően, hogy épp melyik tolja jobban az ellenzék szekerét.

Mert hát nyilván a covidhoz időzítve kezdték meg az építkezést, s a tervekben feketén-fehéren az szerepelt, hogy az átadás a negyedik hullám idejére, de mindenképpen az ötödik hullám előtt legyen! Persze kampánycélokra.

***

Szerencsére igen régen elsajátítottam a gyorsolvasás képességét, így a közepétől már rohamléptekkel haladtam a valóban hosszú, valóban pongyola megfogalmazású, s helyenként unalmas sztorikkal megspékelt cikkben, amikor figyelmemet hirtelen megragadta néhány sor:

„Ugyan jó régóta nem követem a kézilabdát, azt még én is tudom, hogy ha fociban csak a Fradi kiemelt meccsei és a válogatott képes 10 ezres tömeget vonzani, akkor ez a szám a vízilabda vagy a kézilabda esetében jóval alacsonyabb.”

Aranyapám, ha hülye vagy a kézihez, akkor egész egyszerűen ne írj róla! Ilyen egyszerű!

Máskülönben a kézilabda mellett pontosan a vízilabda az a sport (na, jó, van még néhány ilyen), amiben világsztároknak számítunk. Így ezek támogatásánál nem csupán a jelenlegi helyzetet kell figyelembe venni, hanem az utánpótlásnevelés mellett az ezzel szorosan összefüggő jövőbeni terveket is. Hiszen a kézilabda egyszerre olimpiai és tömegsport, valamint csapatsport is. Így kiválóan alkalmas arra, hogy a tyúkmellű, tizenkettes karú bithuszárokból fennmaradásra képes felnőtteket neveljen.

Arról már nem is beszélve, hogy az ember azért kezd el építkezni, mert a jövőre készül. Akár egy családi ház építése esetén is. Nincs az a fiatal pár, aki úgy kezdene neki, hogy a tervezőnek azt mondja: „Elég lesz másfél szoba. Igaz, szeretnénk gyerekeket, de egyelőre ketten vagyunk.”

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy elmúltak már azok az idők, amikor elég volt mezítláb végigfutni a maratont, vagy klottgatyában leúszni a száz gyorsot. A technológia fejlődésével minden sporteszköz és sportruházat változott. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az összes labdajáték labdái megváltoztak anyagukban, felépítésükben, s így fizikai tulajdonságaik is változtak. Nincs ez másként a környezettel sem. Magára valamit is adó ország már nem a hazai, hanem a nemzetközi elvárásoknak kíván megfelelni. Ezesetben egy húszezres kézilabda csarnokkal.

De ha magát a kihasználhatóságot vesszük alapul, hát akkor is ott van a sportcsarnokok örök slágere: a koncerthelyszín biztosításának lehetősége. A Hair-t például még a Budapest Sportcsarnokban láttam, Hobó jubileumi koncertjét pedig már a helyén épült Papp László Sportarénában, amely koncert a közepénél teljesen véletlenül Tátrai Tibusz jutalomkoncertbe ment át, de ettől volt fantasztikus.

***

A sporttal, s kiváltképp a sportszeretettel még csak érintőlegesen sem vádolható iromány további részleteivel nem fárasztom a kedves olvasót. Fáradjon ő, ha veszi a bátorságot, és rákeres.

De időt takarítok meg mindenkinek, ha kivonatolom a publicisztikát:

Minden szar.

Szóval kedves Telex hagyjátok a picsába ezt a sport nevű orbánista ökörséget, és egész egyszerűen töltsétek fel az összes rovatot – kultúrától a gazdaságig – ellenzéki propagandával!

Jóvanazúgy!

Ezt az építkezést meg legfeljebb csak az igazolhatná, ha valami furcsa és megmagyarázhatatlan véletlen, vagy inkább isteni csoda folytán mi rendeznénk a 2022-es férfi kézilabda-Európa-bajnokságot.

() VBT ()

Kiemelt kép: SZIGETVÁRY ZSOLT / MTI