Varga-Bíró Tamás író, publicista magánoldali magánvéleményei
Van még néhány hetem. Addig simán kigyúrom magam. Mennyi lehet időben egy kockahas? Napi három felülés, öttel kevesebb kávé, reggel-este félmaraton. Merthogy Olga igent mondott. Már persze nem úgy igent, ahogyan én se úgy kértem őt, hanem hát… hogy is mondjam? Nyaralunk, na! Feltéve, ha van védettségi igazolványa. Mert nekem van! És már tényleg csak […]
Bővebben...
Egy újságíró gyakran kerülhet célkeresztbe. Van, amikor mások állítják őt oda, s van, amikor saját magát helyezi e kényes pontra. De akár így, akár úgy, egyetlen dologról sosem szabad megfeledkezni: mindig a hír a fontos, sosem a hírközlő. Független, Kitől? Mitől? Amikor az ellenzéki sajtóorgánumok a nyíltan kormánypárti vagy kormányközeli sajtótermékek kapcsán lakájmédiáról beszélnek, elfeledkeznek […]
Bővebben...
A pogány Jézuska októberben „csinál” karácsonyt, és nem érdeklik őt sem a hatályos jogszabályok, sem a költségvetés számai. Karácsony Gergely, aki az úzvölgyi gyalázat napjaiban fontosnak tartotta kiállni a melegekért, négy fontos hírrel örvendeztetett meg minket. Egyrészt ingatlanadót kíván kivetni a fővárosban, másrészt melegbárt szeretne nyitni a Városházán, harmadrészt megtiltaná a fővárosi cégeknek a “rabszolgatörvény” […]
Bővebben...
„A réz jó.” (Mika Tivadar) Csak egyetlen országot! Csak egyet mondjon nekem valaki, ahol a média független! Máshogyan mondom. Ahol a médiumok függetlenek mindentől és mindenkitől. Aki ezt a parányi szívességet megteszi nekem, azzal hajlandó vagyok érdemben elbeszélgetni arról, hogy van-e létjogosultsága a független újságírásnak, s létezik-e egyáltalán olyan. És igen. Ez utóbbi felajánlkozásom paradoxon. […]
Bővebben...