Nem akarok Bősz Anettel foglalkozni. Azzal sem, hogy mit mondott Novák Katalin családügyi államtitkár múlt szombaton, Kaposváron, a Református Egyházi Napokon. Mert ugyan mi mást is mondhatott volna a kormánypárti politikus egy, az Alaptörvényben is deklarált kérdésről egy keresztény összejövetelen, ha nem azt, hogy a család az férfi és nő kapcsolatából áll? De, mint mondottam volt, engem nem a torzsalkodás érdekel. Hanem mindeneknek eredője, a gyermek. Mégpedig az állami gondozott gyermek. Mert hát a meleg-jogi és más liberális szervezetek aktivistái leginkább az örökbefogadás miatt kívánják elérni a melegházasságok törvényi elfogadását.
Ami a gyereknek jó
Az egyetlen fontos kérdés nem az, hogy egy homoszexuális pár hogyan kíván gondoskodni az utódlásról. Hanem, hogy a szociális ellátó rendszerbe került árva gyereknek mi a jó? Természetesen az, ha egy szerető közösségben nevelkedik. Ezt a közösséget pedig – és ne legyünk álságosak – soha nem tudta beteljesíteni egyetlen gyermekotthon sem. A kifejezetten meleg házasság pártiak, és a részben elfogadók egyöntetű véleménye az, hogy akkor már inkább fogadja örökbe azt az árva gyereket egy homoszexuális pár, és neveljék fel szeretetben. De mielőtt ezt a vonalat továbbgondolnánk, nem árt tisztában lennünk néhány dologgal.
Először is azzal, hogy ma Magyarországon megközelítőleg 23 500 állami gondozott gyermek él. Egy részük családoknál, nevelőszülőknél került elhelyezésre, más részük pedig a 13 nagy létszámú gyermekotthon valamelyikében. A kormány 2020-ig ezeket a gyermekotthonokat meg fogja szüntetni. Ahogyan a 12 év alatti gyermekek már most sem gyermekotthonokban, hanem hivatásos nevelőszülőknél kapnak elhelyezést, így a fenti dátumig minden állami gondozott gyermek nevelőszülői elhelyezést kap majd.
Ezzel pedig hellyel-közzel a fenti kérdés meg is lett válaszolva. A 8-10 gyermeket magába foglaló gondozócsalád igazi otthoni környezetet tud biztosítani az árva gyermekeknek. A gondozásra jogosult, és erről szakvizsgával rendelkező házaspárok valódi, klasszikus családmodellt testesítenek meg.
A legveszélyeztetettebbek
Ha az elején azt vizsgáltuk, mi a jó az állami gondozott gyermekeknek, tegyük el a kérdést még specifikusabban. Mi a jó az állami gondozott roma gyermekeknek? A kérdés nem önmagában való projektálás, hanem nagyon is valós felmérések által alátámasztott. Magyarországon a roma származású gyermekek – a teljes lakossághoz viszonyított arányukat figyelembe véve – felülreprezentáltak a gyermekvédelmi szakellátási rendszerben. Hogy miért van ez így, arról széles körű társadalmi vitát lehetne rendezni, mely vitán, gondolom, nagy számban képviseltetnék magukat a liberális jogvédők épp úgy, mint például a melegjogi szervezetek. S mindenki megegyezne abban, hogy a roma gyerekek is épp olyan kedvesek, épp annyira szerethetőek, mint a nem roma gyermekek. Sőt, inkább abban jutnának konszenzusra, hogy nem szabad külön roma és nem roma gyerekekről beszélni. Csakhogy… a valóság más képet tár elénk. Teljesen mindegy ugyanis, hogy az örökbefogadásra váró pár milyen politikai beállítottságú. A kiválasztás feltételeiben a többségük egységes álláspontot képvisel. Az örökbe fogadandó gyermek legyen csecsemőkorú, szőke, kék szemű. Valljuk be, hogy ebbe a kategóriába semmiképp nem férhet bele egy olyan 12 éves roma kislány, aki születése óta állami gondozott…
Ez a kiválasztás máskülönben hatalmas tragédiák okozója is lehet. Saját ismeretségi körömben például voltak áldozatai. Az esküvő után a férj és a feleség az akkori családtámogatási rendszer szabályait figyelembe véve egy szerződést írt alá, amelyben X millió forint otthonteremtési támogatás fejében két gyermeket vállalt. A szerződésben foglaltak szerint meghatározott időre meg kellett születnie az első gyermeknek, majd újabb x időn belül a második gyermeknek. A várt gyermekáldás azonban elmaradt. A házaspár végül úgy döntött, hogy örökbe fogadnak két kisgyereket. Természetesen ők is a szőke, kék szemű álmokat dédelgették kezdetben. Ám a lejárati idő egyre közeledett. A támogatás összegét pedig esélyük sem volt visszafizetni. A nem roma házaspár tehát örökbe fogadott egy roma testvérpárt. 8 és 11 éves fiúkról van szó, akik csecsemőkoruktól intézeti ellátásban részesültek. Ők ugyanis – és ezt még leírni is borzalmas – azonnal elvihetők voltak.
A két kisfiú bekerült egy olyan környezetbe, ahová tulajdonképpen financiális okok miatt érkeztek. A szülők – becsületükre legyen mondva – minden tőlük telhetőt megtettek, hogy tisztességgel felneveljék a gyermekeket, ráadásul valóban szerető szüleik lettek. A másfajta szocializációból adódó óriási különbségek azonban rányomták bélyegüket a szülő-gyermek kapcsolatra. Olyannyira, hogy az anyuka egészsége visszafordíthatatlanul megromlott. Néhány évvel később pedig az apa özvegyen maradt a két gyerekkel.
Foglalkozzunk valós problémákkal
Természetesen a teljes képet tekintve az én picinyke személyes tapasztalatom egyáltalán nem releváns. Ám alig hiszem, hogy egyedi eset lenne. Viszont a fenti tragédia iránymutatása egyszerű, üzenete világos. A gyermekvédelmi szakellátási rendszerbe minél több roma házaspárt kell bevonni. Az OKJ-s képzés keretén belül már jó ideje lehetőség van arra, hogy házaspárok hivatásos nevelőszülőnek képezzék magukat. Roma házaspárok, s különösképpen roma ifjú házasok esetében ez olyan életpálya-modell is lehet, ami egyúttal kiútként is szolgálhat a tartós munkanélküliségből. Az állam által gondozott roma gyermekek pedig olyan nevelőszülőkhöz kerülhetnek, akikkel identitásbeli különbségek fel sem merülhetnek.
Számomra tehát egy ostoba és felülreprezentált sivalkodásnak tűnik azon nyavalyogni, hogy meleg párok fogadhatnak-e örökbe. Illetve, bocsánat! Hogy homoszexuális férfipárok fogadhatnak-e örökbe. A leszbikus párkapcsolatban élő nők ugyanis így vagy úgy, de megoldják a saját gyermek „kérdését”. Nem hinném, hogy számukat tekintve Magyarországon több olyan homoszexuális férfipár lenne, akik gyermekvállaláson gondolkodnak, mint amennyi örökbefogadásra váró roma gyermek. A nem, vagy csak érintőlegesen valós probléma helyett tehát érdemes a valós problémákkal foglalkozni. Ellenzékinek és kormánypártinak egyaránt.
A feltételes mód használatáról pedig ez esetben nyugodtan el is feledkezhetünk. Mert amíg az ellenzéki ál-jogvédők a sokkal kisebb súlyú, vagy esetenként teljesen súlytalan problémákkal házalnak a kormány ellen, addig a kormány azon igyekszik, hogy minél több roma házaspárt vonjon be a hivatásos nevelőszülői képzésbe.
***
A liberális jogvédőknek pedig ajánlom, hogy ne csak szavaikban, hanem tetteikben is legyenek liberálisak! Nosza, lehet befogadni a családjaikba egy-két árva gyermeket! Szőke haj, kék szem kizárva!
() VBT ()
Minden tiszteletem, szerintem ezt jobban összefoglalni a magyarországi helyzetre vonatkozaón nem lehet, vagyis nem érdemes.
A legérdembelibb írás a témában.
Szép a leírás, de “roma” az nem létezik. Magyarul cigánynak hívjuk. Igen, cigányul roma, de a németeket se nevezzük dájcsnak, holott ők ezt mondják magukról. A legyel sem lesz polák, és folytathatnám. Ne fogadjuk el a romázást, mert besétálunk a polkorrekt hínárba. Attól, hogy valakit romának nevezünk épp olyan cigány marad, mint volt korábban. Az “afroamerikai” sem fehérebb bőrű attól, hogy nem black, nagy nigger a neve. Mark Twain munkáit pedig ne írják át azért mert niggert írt mindenhol, ahogyan akkor szokásos volt.