„A legmegátalkodottabb, legmegrögzöttebb gyilkos is tudja, hogy ő gonosztevő, vagyis a lelkiismerete szerint rossznak tartja a cselekedetét, jóllehet egy cseppet sem bánta meg.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
Azok a szavak úgy vágtak belém, mint a borotva. Lehántották a bőrömet, a húsom alá téptek, szabaddá téve minden idegpályámat, hogy borzalmas kínt, a tehetetlenség kínját érezzem olvasatukkor. Azokat a szavakat Petre Cozma mondta:
„Borzalmas érzés, hogy ezek az emberek ünnepelnek, gyakorlatilag egy tragédia nyomán örvendeznek! A fiam támadója mulatozik, míg mi nyomorgunk: ők vígan élnek, én és a nejem a létminimum környékén tengődünk, és az egészségünk is romokban hever…”
Imádok élni. De nem mindig értem magát az életet. Felfoghatatlan számomra, miként lehetséges, hogy amíg az egyiknek idő előtti szabadulás jár, addig a másiknak sírgödör… Hogy, amíg az egyik BMW kabrióban ül, addig a másik koporsóban fekszik…
Gondolom, hogy ez pont úgy lehet, ahogyan az egyik román létére dicsőséget hozott Magyarországnak, a másik meg…
Nem értek a büntetőjoghoz. Elismerem, hogy a megbüntetettnek jár a megbocsátás. Ha nem henceg vele, ha nem dörgöli a társadalom orra alá saját mindenhatóságának és törvényen felüliségének tényét. Akkor igen, térjen vissza a társadalomba, éljen köztünk, dolgozzon, szavazzon, etc. De!
Kéne valamiféle szabály, kedves törvényalkotók! Hogy hát… valamiféle járadékfizetésre kötelezni a szabadultat. Hogy törlesszen. Törlesszen egészen élete végéig azoknak, akiktől örökre elvette a szerettüket. És külön szabályt kellene foganatosítani az úgynevezett „szabadulási bulik” betiltására. Egyrészt, mert a sztereotípiáknak sem túl jó, ha folyton folyvást erősítve vannak. Másrészt, mert (és ez a súlyosabb indok) az áldozatok hozzátartozóinak a társadalmi igazságosságba vetett hite teljesen és visszavonhatatlanul megrendül ezeket tapasztalván.
***
Így néz ki ma, Magyarországon egy tragédia tragédiája. Egyik oldalon az életük végéig meggyilkolt fiukat gyászoló, nyomorgó szülők, másik oldalon pedig a sportkocsiban furikázó elkövető. Aki… a hírek szerint rengetegszer volt jutalmazva a börtönben, valamint személyében az agressziókezelés, és egyéb terápiás foglalkozások teljes sikert hoztak.
No, hát akkor, ha ez így van! Kedves Iván! Tegye már meg, hogy jövedelme töredék részéből kicsit támogatja a Cozma családot!
() VBT ()
Amikor már az országot teljesen élhetetlenné teszi ez, a nektek megfelelő kormányzat, akkor hogy néztek azoknak a szemébe, akik sokmillióan nem akarták ezt. (és még élnek és remélnek… )
Nagyon szomorú (és felháborító) ennek a sztorinak az üzenete, remélem a jogalkalmazó is érezni fogja egyszer. Mert hogy jelenleg a szele sem csapta meg, az biztos. Talán túlérzékenyítették szegényt?
Kedves VBT!
Igazad van! Rengeteg kérdés maradt az ügyben! Ha telik cabriora, miért nem telik a bűnügyi költség megfizetésére? Elsődlegesen, ha már az állam alkotta törvény úgy rendelkezik, hogy a sérelmet szenvedett magánember csak ezután jön.
Azután kérdés az is, hogy az állammal (végső soron a társadalommal, azaz velem ) szemben tartozással rendelkező adóst ha dolgait a bíróság összessegében mérlegeli, akkor miért is engedi vissza társadalomba az én pénzemen eltartott “független” magyar bíróság? Sztojka végső soron nem csak az államnak, hanem nekem is tartozik! Engem, ha tartozom mindenféle végrehajtással vegzálnak. Ha pedig pl. egy leesett autó rendszám miatt kirótt bírságot nem fizetek be, rossz esetben végrehajtható börtön büntetésre válthatják át. Teccik érteni! Egy rendszám miatt rossz esetben börtön. Sztojka, meg ha minden nap tisztára suvickolja a börtönben a küblit akkor éveket engednek el neki.! Én veszélyes leszek a társadalomra és bekasztliznak, de a kübli súrolás évekkel díjazandó!
Más kérdés, hogy nagy összegben mernék fogadni arra is, hogy a cabrio tulajdonosa sem tudná a vagyoni helyzetét bizonyítani.. Sok dolga lenne Tényi Istvánnak…
az autó nem a saját nevén van.Ravasz, mint a róka