Kénytelen vagyunk ölni?

Kis időbe telik ugyan, amíg megszokom, hogy a Jobbik egy olyan szélsőbalos párt lett, amelyik a Fideszt nácizza. Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy az emberi élet védelmének kérdésében (mert ez már kérdéssé silányult) egyes „szakpolitikusaik” olyan állásfoglalásba bocsátkoznak, méghozzá nyíltan, amely egész eddigi ténykedésüket nagy, vérvörös vonallal húzza át, és dobja a kukába. S ugyanígy tesz vagdalkozásaiban az a magát jobboldalinak, de kormányellenesnek hazudó szürke massza is, amely – céljait tekintve – inkább fúziós liberalizmus párti, egy amolyan sajátosan moslékszerű, libertariánus módon keverve az összetevőket. Csak hát… a vaníliapudingos pacalpörkölt nem finom.   

Kinek a véleménye fontosabb?

Történt, hogy Dévényi István vlogger Facebook oldalán saját internetes műsorát promózta, melyben szerepeltette Dúró Dórát, aki elkötelezetten és egyértelműen művi abortusz ellenes. Dévényi a felvezetőjében így fogalmaz:

„Az abortusz fájdalmas téma. És tudom, hogy a nagy egyenlősdiben nem korszerű álláspont, de mégis úgy érzem, a nők véleménye fontosabb.”

Vajon mennyire átgondolt álláspont ez? Érzésem szerint semennyire. Az egész valamiféle kínos megfelelési kényszer táplálta gender-PC hajbókolás. És akkor még finoman fogalmaztam. Amikor Éll Zoltánné tanárnőtől anatómiát tanultam, ő valahogy úgy adta át nekünk az ide vonatkozó ismeretanyagot, hogy a fogantatáshoz kell egy petesejt, és kell egy (vagy több) spermium. Azaz hogy kell hozzá egy férfi és egy nő. Genderül: egy tartósan vagy ideiglenesen nőnemű személy és egy tartósan vagy ideiglenesen hímnemű személy.

Kétségtelen, hogy liberális felvilágosultjaink szerint az elavult, keresztény kultúrkörben szocializálódott társadalmunk a mai napig nem tudta magáról levetkőzni azt a klisét, hogy a magzatot a nő hordja ki, és ő is szüli meg. Ám ez esetben adódik egy harmadik nézőpont is, ami, nos, a legfontosabb. Ez a magzat „véleménye”. Az élethez, a születéshez való jog. Tehát vitatkozhatunk, moralizálhatunk itt a felett, hogy a férfi, vagy a nő véleménye fontosabb-e, ha a két vélemény együtt nincs annyira fontos – még megközelítőleg sem -, mint ez a bizonyos harmadik vélemény.

Hívő ember számára például ez a „kérdés” nem kérdés. A művi abortusz csak, és csakis abban az esetben kerülhet szóba, ha az anya élete veszélyben van. Kritikus helyzetben ugyanis mindig az anya élete az elsődleges. Van persze néhány, extrémitásba hajló eset, mint például a nemi erőszak útján történt fogantatás. De ne legyünk álságosak, az ilyesfajta esetek kirívónak tekinthető. A leggyakoribb, sőt majdnem minden esetben tipikus eset a védekezés hiánya, vagy a nem megfelelő védekezés következtében létrejött terhesség.

Csak egy szélsőbalos vélemény

Dévényi István műsorajánlójához egy igen érdekes komment érkezett, egy igen érdekes személytől. Nevesen Varga-Damm Andreától, a Jobbik feneleányától. A politikus így fogalmaz Dúró Dóra álláspontjával kapcsolatban.

„Egyébként ha csak egyszer vette volna a fáradságot, és egy védőnővel egy napot eltölt ezeken az abortuszt megelőző beszélgetéseken, és végignézte volna azoknak a 14-től 17 éves fiatal lányoknak élethelyzetét, amelyben ilyen döntéseket hoznak, úgy jönne ki, hogy nincs más választás, kénytelenek vagyunk ezt az intézményt fenntartani.”

Ez egy egyértelmű és félreérthetetlen álláspont. Varga-Damm művi abortusz párti. Pont. Azaz…

Azaz nem gondolnám. Azon a véleményen vagyok, hogy ez esetben a jobbikos politikus mást mutat kifelé, mint amit valójában gondol. Azt, hogy populista eszközökkel él, már megszokhattuk a kétharmad betegségben szenvedő ellenzéki nagyotmondóknál. Nyilván ez magyarázza, hogy nem a menopauza időszakában áldott állapotba kerülő nőket, hanem a 14-17 éves lányokat emelte be példamondatába.

Nem mellékesen Magyarországon a hatályos törvények értelmében 18 éves kor alatt a 18. hétig, míg e fölött a 12. hétig engedélyezik és hajtják végre a művi abortuszt. Amelyhez minden életkorban csak és csakis, kizárólag a nő szabad akaratából történt elhatározása szükségeltetik. Még akár házasságban élők esetében is. Egy feleség például minden gond nélkül elvetetheti magzatát, méghozzá úgy, hogy a férj nem is tud róla, nemhogy ebbe beleegyezett volna.

Mikortól ember?

Az emberölést a létező összes jogállamban büntetik. Ezen jogállamok közül pedig a legtöbben már intézményesített keretek közt végrehajtott formáját, a kivégzést is eltörölték. Feledkezzünk most meg Dévényiről, Varga-Dammról, és jussunk el végre addig a pontig, ahonnan mindennek indulnia kellene. Ez a bizonyos eredőpont nem más, mint hogy mikortól számít embernek az ember.

Szigorú értelemben véve a tudomány a fogantatástól a szívműködés megindultáig meg nem született sejthalmazról, embrióról beszél. Az embrionális szak befejeztével pedig magzatról. Azonban akár embrió, akár magzat, egyiket sem tekinti embernek sem az orvostudomány, sem a jogtudomány.

Hívő ember számára ez a kérdés nem kérdés. Sőt nincs is kérdés. A hívő ember a fogantatás pillanatától embernek tekinti mind az embriót, mind a magzatot, de még akár a szedercsíra állapotú „sejthalmazt” is. Pontosan ezért fordul elő, hogy egyre több hívő szülész-nőgyógyász szakorvos utasítja el az indokolatlan esetben végzendő művi abortuszt.

A politikus és a munkanélküli újságíró az más. A politikus először is megnézi, ki mondta, mikor mondta, miért mondta. A Mi hazánk? Akkor nem lehet jó. A kormány? Akkor pláne nem. Ugyanígy vélekedik az egykori tévés, jelenlegi vlogger is. Márpedig sok mindenből lehet pártkérdést, vagy kormányellenes kirohanást kreálni, de pont az emberi élet védelme az, amiből nem szabadna.

***

Mint sok más esetben, természetesen a nem kívánt terhességnél is inkább a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. S e tekintetben a magyar kormány ide vonatkozó intézkedéscsomagja semmiben sem marad el más országokétól. Mindamellett egy igen széleskörű társadalmi vita is szükséges lenne, pontosan annak eldöntése érdekében, hogy mikortól tekintsük embernek az embert. S ha nem is lehet mindenkire ráerőltetni a saját akaratunkat, azért remélhetőleg az álláspontok közelíthetőek.

Mert azért azt ne feledjük el, hogy ténylegesen és valóban a legfontosabb érv itt az érvelésre képtelen embrióé, magzaté. És nem, nem vagyunk kénytelenek ölni! Képesek vagyunk rá, hogy ne öljünk! Olyan pedig nincs, hogy „nincs más választás”. Választás mindig van.

() VBT ()