Könyörgöm, csak egy olyan videót ide nekünk, amiben a sztrájkoló, avagy sztrájkolni készülő, netán sztrájkot szervező diákok nyilatkozó csoportjából csupán egyetlen személy el tud mondani egy értelmes összetett mondatot! Persze ha a magyar oktatásügy szerintük silány állapotát saját példájukkal szeretnék alátámasztani, akkor ez esetben minden rendben van.
A magyar oktatásügy (ellenzéki retorikával oktatásegészségügymészároslőrinc-o1g) állapotáról sokan sokféle vitát folytattak a rendszerváltás óta. Annak megreformálása, majd a megreformált forma deformálása, s újbóli reformálása bizony rengeteg oktatásügyi szakpolitikusnak adott munkát széles e hazában. Bele is tört sokaknak a bicskája abba az úgy tűnik, szüszifoszi munkába, melynek során az egységesített tantervet próbálták úgy kialakítani, hogy az egyes fanyalgók szája íze szerint is benne foglaltassanak a helyi igényű kívánalmak.
Mindeközben a diákság sorsa sem volt éppen irigylésre méltó, hiszen olyan új kihívásoknak kellett megfelelniük, mint középiskolai szinten a 4G, majd az 5G előhozta tárhelykapacitás-igény az okostelefonokon, egyetemi szinten pedig a mindennek és mindenkinek megfelelő politikai korrektség. Utóbbinál például az LMBTQ-val való szolidaritást, a migráció támogatását és az antiszemitizmus terjedésének megakadályozását kellett összhangba hozniuk a migrációt és az LMBTQ-t nyíltan ellenző zsidó kisebbség, valamint az LMBTQ és a zsidó kisebbség térnyerését nyíltan ellenző migránsok igényeivel.
Miután a fenti dolgok olyan káoszhoz vezettek, aminek következtében minden valamire való Schrödinger-macska a saját ereit nyiszálta darabokra Occam borotvájával a maga dobozában, a diákok – az oktatók többségének jóváhagyásával, vagy egyenesen irányításával – arra jutottak, hogy itt már csak a nyílt színi konfrontáció, a tüntetéssorozat, a tudatosan felvállalt szembehelyezkedés hozhat eredményt.
Feltéve, de nem megengedve, hogy a honi oktatás a nem megfelelő volta, a túlságosan erős kívánalomrendszere, valamint a túlságosan egységesített és/vagy túlontúl szerteágazó követelményszintje okán depresszív, túlterhelt, csekély tudású fiatalokat nevel ki, következtetésképpen a diáktüntetések vezetői is depresszív, túlterhelt, csekély tudású fiatalok. Nos, retorika terén mindenképp, ugyanis a saját maguk által megfogalmazott s papírra írt sorokat sem képesek felolvasni, vagy az írások tartalmát szóban vázlatosan előadni.
***
Valójában szó sincs arról, hogy a diákok elégedetlenkednének. Vagy legalábbis, hogy a diákok többsége lenne elégedetlen. Amiről szó van, az egész egyszerűen az, hogy a pedagógus szakszervezetek használják mélységi felederítő- és aknamunkára a tanulókat. Magyarán a bértáblán elfoglalt helyük keltette elégedetlenségük mértékével arányosan küldik saját maguk helyett csatába a fiatalokat, a jól ismert hollywoodi recept szerint, hogy hát a gyermek szerepeltetése már fél sikert jelent.
Így alakul ki az a furcsa, absztrakt helyzet, hogy az iskola, ami a közmegítélés szerint nem lehetne a terepe a politikának, valójában egy olyan politikai nevelő/átnevelő táborként funkcionál, amely táborban az ellenzékiség dicsérete mindenek felett való. S ennek sine qua nonjaként jelennek meg aztán az olyan proklamációk, melyek szerint a tanárnak igenis szent kötelessége arra buzdítani nebulóit, hogy legyenek kormányellenesek, és rendszeresen látogassák a kormányellenes tüntetéseket. Amikor pedig ezeknek híján van a programfüzet, nosza, saját maguk szervezzenek gyorsan egyet.
***
Elkeserítő tény, de tény: a magyar közép- és felsőoktatási intézmények többségében azt a fiatalt, aki nyíltan vállalja kormánypárti szimpátiáját, hatalmas mértékű negatív diszkrimináció éri. Hogy ez kormánypártiként nekem enyhén szólva nem tetszik, az nem meglepő. Ám ugyanannyira visszásnak tartanám, ha egy fiatalt a saját középiskolájában vagy egyetemén azért vegzálnának, mert ellenzéki nézeteket vall. Az viszont sajnos kétségtelen, hogy iskoláink jó része mára olyan liberális átnevelő táborrá vált, ahol a másként gondolkodást kifejezetten büntetik. S ez bizony nem okozat, hanem ok.
() VBT ()
Kiemelt kép: nlc.hu
(Akik a fotó tartalmát nem tudnák, vagy nem akarnák értelmezni, azok kedvéért rövid képismertető következik. A diáktüntetés felnőttjei kiskorú gyerekeikkel vállukon a szabad oktatást propagálják, mert az „szexi”. Ha ez nem politikai pedofília, akkor nem tudom, hogy mi nevezhető annak…)
Nemtom, de olyan érzésem van, hogy ennek a jelenséghez, hogy a pedagógus küldi maga helyett a frontvonalba a gyerekeket, köze van annak, hogy egy jó ideig a rendszer vagy akármiváltás után a tanári pálya elértéktelenedett, és tanárképzőbe már csak az ment, aki máshol nem felelt meg, nem vették fel és mégis diplomát akart szerezni. Szerencsére – vagy szerencsétlenségre – ezek zöme el is hagyta a pályát, és sokkal jobb fizetésért elszegődött politikusnak, celebnek, újságíró féleségnek és önképző mindentudónak.
A maradék meg frusztrált.
Mára remélhetőleg megint azok mennek tanárnak, akik szeretnek tudni, tudást átadni, és elsősorban a gyerekeket szeretik, s remélhetőleg a fizetés és társadalmi rangjuk is javult. Csak a gond, hogy még megrekedtek azok a kényszerpályás pedagógusok, akik a Horntól Bajnaiig terjedő időszakban tanultak.
Aki pedig rossz volt mindennek, s utál is tanár lenni, a kudarcait rávetíti a kormányra, hisz mindig mindenről más tehet, s a szintén libsi egyetemi oktatóik ezt a “Te nem tehetsz semmiről, csak valósítsd meg önmagad” társadalompusztító önző mentalitást beléjük is nevelték.
Na persze a nevelés nem mentő körülmény, a felnőtt embernek joga és kötelessége önállóan gondolkodni
Hogy szeretnék a gyereket a tanárok, amikor tendencia hogy nem vállalnak az emberek gyereket?
Ez ugyanaz mint az EU család politikája gyermektelen meg buzi képviselőkkel…..
Sajnálatos, hogy egyes tanárok – pedagógusnak nem nevezném ôket – saját alkatmatlanságukat utcai bohóckodással kompenzálják.
Támogatókra találnak az éretlen szülôkben (is), akik a szabadságot a szabadossággal keverik össze.
Minél megengedôbb a politika, annál inkább követelîk a mégtöbbet, mégjobbat, mégszabadabbat, mégszexisebbet.
Aztán jön esetleg landolás a padlón, ahonnan sokszor elég nehéz felállni.
“A” jó tanár” Ryans szerint:
harmonikus személyiség,
kedvezően vélekedik diákjairól,
kedvezően vélekedik az együttműködésre alapuló módszerekről,
verbális IQ magas.
A tanári szerep legfontosabb elemei:
lelkesedés/motiváltság,
a tanár-diák kapcsolat minősége,
elkötelezettség.”
Pontosan így van, kedves Magda: minél többet ad a politika, annál többet és többet követelnek, mert gyengeségnek ítélik. Ez a legnagyobb baj most Európában: sokaknak csak jogaik vannak, fegyelem, erkölcsi tartás és munka, kötelességek teljes negligálásával. Ebből a szempontból egyik európai kormány, a Fidesz sem elég kemény, és ez nagy baj.
Nem a diktatúrát követeljük vissza, hanem a fegyelmet, erkölcsöt, és hogy mindenki egyénileg felelős a saját döntéseiért, maga és kiskorú gyerekei munka-jövedelemből eltartásáért, nem pedig mások, az a jótékony nagybácsi állam!
Kedves Naprózsa,
sokban egy húron pendülünk.
A “nagy generáció” lassan kifutó modell…
A biztonság, a jólét elpuhít.
Értelem és tapasztalat hiányában nem fogják fel, hogy milyen jó dolguk van.
“Még, még, még és még!…”
Pénteken ezek nem mentek órákra.
Pénteken ezek lógtak! Igazolatlant ezeknek azonnal! Ha betelt a rovásuk,akkor irány a munka világa,hiszen a középiskola,pláne a felsőoktatás,NEM KÖTELEZŐ,mint az általános.
Kell egy törvény arról hogy 4-es átlag alatt tilos tüntetni….ha hülye vagy ne ordibálj.
Mondok én ennél konkrétabbat is. Pár évvel ezelőtt az én hozzátartozóm a Marczibányi téri zeneiskolában kezdte első éves gimnáziumi tanulmányát. Rögtön az első napokban a matektanárnő azzal indított, hogy ő nem azért lett tanár mert annyira szereti a gyerekeket. Na erre tessék gombot varrni! És ez konkrétum volt, nem kitaláció. El is vittük a gyereket egy Ferences gimibe, amiről viszont csak felsőfokon tudunk beszélni, és ahonnan a végzettek közel 70 %-a felvételt is nyner felsőbb intézménybe.
Na most megint azt érzem, amit már oly sokszor, hogy az elégedetlenkedő réteg, szakmai csoport, stb. megbélyegzése a kormány és a kormánypártiak részéről egyszerűbb, mint a problémákkal történő szembesülés, és azok megoldása. Aki még nem vette észre, hogy bizonyos kormányzati intézkedésekkel ill. azok hiányával alapvetően kormánypárti pedagógusok is elégedetlenek, és nem csak arról van szó, hogy ellenzéki érzelmű pedagógusok lázítják a diákokat, az ébredjen már fel, mert nagyon súlyos következményei lesznek, ha nem teszi.
A kormányzat akkor jár el helyesen, ha őszinte párbeszédet folytat azokkal a pedagógusokkal, akik konstruktívak (nem ellenségesek), és megpróbálja orvosolni azokat a problémákat, amiket lehet. Nem elég a megvalósult intézkedéseket lobogtatni, hanem szépen meg kell állapodni abban is, hogy milyen további intézkedésekre lesz szükség, és azokat milyen ütemezésben valósítjuk meg. Ha ezt érzékeli, ha a problémák komolyan vételét és jobbító szándékot tapasztal, akkor a hangoskodók mögül kihátrál a szakma krémje. De tíz év kormányzás után nem lehet azzal befogni az emberek száját, hogy addig nem beszélünk a negatívumokról, amíg választási kampány van. Egyrészt MINDIG kampány van, másrészt a tanárok, betegápolók, köztisztviselők, stb. problémái nem múlnak el attól, hogy lesorosbérencezzük őket.
Ha tanárként elégedetlenek vagyunk, akkor sem küldjük ki a diákokat tüntetni. S bármilyen rendszer volt a történelemben, nem a gyerek dönötte el, hogy mit tanul és mit nem. Őneki az iskolapadban volt eddig a helye.
Én pedagógusok mellett nőttem fel, szülő is vagyok, magam is tanítok ha szükséges, így életből tudom, hogy soha nem voltak megelégedve a pedagógusok az átkosban se. Se fizetéssel, se terheltséggel, s kétlem, hogy ez valaha is változna. De sokkal jobbnak tartom a központi egységes követelményrendszert, mint azt a káoszt, amikor a módszerváltás után az iskolák, tanárok egyszemélyben dönthették el, hogy melyik könyvből mit tanítanak és Zsolnai vagy szótagolós módszerrel, meg megtanítják-e a szorzótáblát, vagy a szülőre sózzák, mint a fiaimnál.
Az oktatásegészségügy az az örök téma amelyben minden regnáló kormányt pró és kontra lehet támadni, és sose lesz konszenzus. De a diáknak minden esetben “te csak tanulj!” a neve, és nem a kormánydöntögetés, meg a felnőttek gyalázása a feladata.
A kép számomra rejtvény, nem találom rajta a diákot!
Mit jelent az, hogy szexi oktatás? Nem szégyellik magukat ezek az öregek ilyen sületlen felirat alatt tüntetni? Az oktatást pedig át kell szervezni, a központosítás jót fog tenni neki. Legyen egységes tananyag, egységes követelményszint! Legyen kötelező minden diáknak megismerkedni a nagy magyar írókkal, ne csak a tanár ízlése szerinti műveket olvassák! Az egyetemeken pedig nyugodtan vissza lehet térni a szocializmusban jól bevált oktatási rendszerhez, normális osztályzatokhoz, amikor kevés kivétellel mindenki elvégezte az egyetemet 5 év alatt, nem ültek még akkoriban 10 évig a mamahotelben a diákok. A bolognai rendszer nem vált be, egy kész csőd az egész, ezt is az SZDSZ vezette be, mint mindent, ami ártott nekünk.
Ja, kedves Nahát. Sokminden értelmesebben volt szervezve az átkosban. Akkor csak egyetlen dobása volt az egyetemistának: egyszer lehetett bukni avagy évet halasztani, utána azt mondták, “Nem kötelező egyetemet végezni. Ha nem képes rá, kedves hallgató, ne foglalja el olyanok elől a helyet, akik akarnak, tudnak tanulni!” Sőt, nem is lehetett egyik egyetemből a másikba ugrani. Kellett két évet munkában eltölteni, s csak akkor fogadták az embert például a BME után a Közgázra.
Én csak úgy nézek, hogy a mai szülők, társadalom elnézi a munkakerülés céljából évtizedekig főiskolába járást, jobb esetben diplomahalmozást?
Jó, az igazsághoz tartozik, hogy régebben a fősuli munkának számított és cégek nem onnan szereztek olcsó munkaerőt, nem kellett mellékállásként dolgozni. (Persze dolgoztunk sokat a vagonrakodástól, újságterjesztésen át egyetemen kapott kisebb munkákat, /és nyári kötelező szakmai gyakorlatot/ de nem volt elvárás. Elvárás az öt év kemény tanulás volt.)
Ezt csak a fiatalokért meséljük mi “ős dínók”, hátha lehet belőle valami tapasztalatot leszűrni.