Úgy tűnik, a klímavédelemnek (legalábbis időlegesen) leáldozott. Vírusos lett. S a vírus mostanra teljesen legyengítette. Enyhén zavaró ez, vagy inkább felettébb kellemetlen? Majd az idő eldönti.
***
Vészharangok
Megszokhattuk már, hogy az emberiség az aggodalom magas tornyában egyszerre több vészharangot tartogat, de mindig van egy, ami időlegesen hangosabb a többinél. Ezek a vészharangok az idő múlásával egyre változtak, módosultak. Hol a Föld lehűlése, hol a felmelegedése, hol az éhínség, hol a szárazság, hol az özönvíz miatt aggódtunk. De folyamatosan aggódtunk. Aztán 1985-ben hatalmas paradigmaváltás következett be. Egy Bob Geldof nevű angol rájött arra, hogy a szuperkoncertektől az etiópok kevésbé fognak éhezni. S bár e jóslata nem vált be, de legalább a Bohém Rapszódia című 2018-as film záróképeihez hozzá tudott adni annyit, hogy a fantáziátlan alkotóknak ne habókra kelljen kitalálniuk valamit. Pedig, ha ’85-ben tudták volna…
Mert bizony a zseniális Freddie Mercury alig két évre rá, 1987 áprilisában tudta meg, hogy AIDS-es. S bár ez a szörnyű betegség kezdetben valóban halálosnak bizonyult, az idő múlásával – hála az orvostudománynak – a súlyos, ámde kezelhető betegségek sorába lépett. Még szerencse, hogy közben folyamatosan volt miért aggódnunk. Például 1999-ben a Y2K probléma miatt, amikor is azt vizionáltuk, hogy 1999. december 31-e után az összes számítógép meg fog bolondulni, minek következtében minden, de minden összeomlik. Nem így történt. Viszont 2003 januárjában világra jött Greta Tintin Eleonora Ernman Thunberg (esküszöm, ez a teljes neve), 2006-ban pedig menetrendszerűen érkezett az új világőrület, a H5N1 becenevet viselő madárinfluenza. S míg az utóbbi elég nagy pánikot okozott, Greta 15 éves lappangási ideje csak 2018-ra hozta el a klímakatasztrófa néven ismert világjárványt. Azt hittük, ez végre tartós lesz. Hogy ez végre kitart az emberiség teljes pusztulásáig. De nem. Köszönhetően Kínának.
Minden onnan jön
Megszokhattuk már, hogy minden Kínából ered. Sokak szerint az emberiség bölcsője Afrikában volt. A jólértesültek azonban azt is tudják, hogy a bölcső oldalán a következő felirat állt: „made in china”. Naná, hogy a legújabb, leghalálosbab kór is innen kezdett rászabadulni a világra! Tökéletes összhangban a kellőképpen sántán-sutára fogalmazott középkori jóslatokkal (ld. sárga veszedelem), valamint azzal a gazdasági „pletykával”, miszerint az USA államadósságának nagyobbik része Kína tulajdonában van. A lényeg, hogy mostanra szép lassan, de annál biztosabban Olaszország is kiesik a nemzetközi gazdasági életből, s ha valamivel, akkor ezzel remekül lehet majd magyarázni a legújabb gazdasági recessziót. Már, ha lesz. (Ajjaj, a fentebbi felsorolásból kihagytam a 2008-2009-es gazdasági világválságot. Pedig, mint tudjuk, az ember alapszemélyisége 5 éves korra alakul ki véglegesen. És ki volt akkor 5 éves? Naná, hogy Greta!)
Ami teljesen biztos, hogy szinte semmi sem biztos. És ugyanolyan veszélyes kisebbíteni a bajt, mint amennyire veszélyes pánikot kelteni. Mindenesetre fő az óvatosság. S ebben nagy segítségünkre vannak a határokon és reptereken hőmérőző közegészségügyiek. Nem feledkezve el arról az aprócska tényről, hogy az illegális migráció továbbra is ugyanolyan vehemensen folyik, s az embercsempészek ugyanolyan hatékonysággal szállítják kontinensünkre az ellenőrizetlen egészségi állapotú fekete-afrikaiakat, közel-keletieket. Jó, persze, mindenki maszkot visel már lassan. Ami, valljuk be, nagyon szép látszatmegoldás. Csak ennek következtében hamarosan megfordulhat a pánik iránya, s azok kerülhetnek célpontba, akiken maszk van. A kínai(nak látszó) emberek már most félelmet keltenek egyesekben. De Pearl Harbor után azért ezen annyira nagyon ne csodálkozzunk. (Bár e hasonlat elsőre sántíthat ugyan, mert az USA csak a japán populációt zárta táborokba, de az amerikai lakosság ugyanúgy ferde szemmel nézett a kínai, vagy a koreai emberekre is.)
Óvatosság embermódra
Csodálkozzunk inkább azon, hogy a mai kor embere hogyan kívánja megelőzni a koronavírus terjedését! Nos… egész egyszerűen turisztikai célpontot vált. És nem a Távol-Keletre utazik, hanem, mondjuk, Dél-Amerikába. Ahol, mit ad Isten, pont múlt szombaton ütötte fel a fejét a Riói karnevál. A nagyon óvatos ember tehát inkább ide utazik. Méghozzá kétmilliomod magával. Ami azt jelenti, hogy Brazília második legnagyobb városa, a durván 6 és félmilliós Rio de Janeiro bő másfél hétig 8 és félmilliósra duzzad. Befogadva mindenkit. Mindenhonnan. A világ minden tájáról. Egy olyan fesztiválra, ahol a verekedésnél és a nemi erőszaknál már csak a spontán létrejövő, szabadtéri szexuális aktusok száma nagyobb. Ennél már csak azt nevezhetjük marhábbnak, aki iskolai kirándulást szervez Észak-Olaszországba.
Mondjuk, mifelénk egyelőre nem kell tartani semmitől. Itt csak az O1G vírus támad, de szerencsére csak az IQ80 alattiakat veszélyezteti. Karneválra se járunk, a pálinkát is rendesen isszuk, s ha nagy ritkán fel is szállunk a klíma nélküli metróra (felszállni a metróra… ez mekkora baromság), akkor is legfeljebb azt kockáztatjuk, hogy az ellenőr ránk hozza a nemzeti gárdát, ha csokievésen kap.
***
Meggyőződésem, hogy remek tudósaink segítségével hamarosan magunk mögött tudhatjuk a járványt, és újra visszakapjuk a klímaszorongást. Nekem már most hiányzik. Pláne, mióta élő közvetítést láttam arról, hogyan olvad el egy jéghegy az Antarktiszon. Igaz, ezt minden évszázadban megtette eddig is, de hála az online világnak, mostanra élő egyenesben retteghetünk. Bármitől. Bárhol. Bármeddig.
() VBT ()
Kiemelt kép: Michele W/flickr)
Megjegyzés: A kiemelt képen látható sivatagi rókakölyöknek semmi köze a cikk tartalmához. Nem! Az sem, hogy a szerző túlságosan félne az elsivatagosodástól, vagy a kelleténél jobban tart a rókázástól. A kép csupán azért került jelenlegi helyére, mert a sivatagi rókakölyök iszonyatosan cuki, aranyos élőlény, s ez még mindig nem azt jelenti, hogy a szerző imádja az állatokat, különösképp az iszonyatosan cuki, aranyos bébiállatokat. Ez csupán azt jelenti, hogy a szerző az iszonyatosan cuki, aranyos bébiállat képével óhajt nagyobb kattintásszámot elérni.
Szorongásos Szerengeti
(Afrikai történet a szorongásokról)
Körös-körül nádfedéses agyagkunyhók a Szerengeti mélyén. Az afrikai csillagboltozat alatt öblös oroszlánhangokkal terhelt éjszakában az érkező kétfős fehér kutatócsapatot szerfelett vidámsággal fogadják a falubeliek. A nők gyökereket hámoznak, vizet hordanak, a falusi férfiak halálfejes népi arcfestéssel körtáncot lejtenek. A vendégeket a törzsfőnök és a vének faggatják.
– Tehát azért jöttek, hogy felmérjék a világon mitől félnek az emberek? – kérdezi a legöregebb vén. – Miért, mitől félnek maguk, fehérek?
– Mi például félünk, hogy cégeinknek lemegy a tőzsdeárfolyama.
– A micsodája? Tőzeg árfolyam? Ja igen attól mi is félünk, ha jön az árfolyam és elmossa az egész falut.
– Tőzsdeárfolyam – javít a főkutató.
– Ja-ja, értjük mi. Hát baj is amikor felgyullad a tőzegláp és aztán évtizedekig füstölög, amikor ég a talaj alattunk – bólogatnak a vének.
– Igen, attól mi is nagyon tartunk, hogy megfojt minket a széndioxid.
– Ja-ja mindig mondjuk a gyerekeknek, hogy nézzenek a lábuk elé, nehogy kígyó nyakuk köré tekeredjen és megfojtsa őket akárcsak a maguk széndioxid vagy mi kígyói.
– Nem kígyó az, de hagyjuk! – legyintenek a kutatók. – Nagy odakinn az őserdőben a zaj, nem tartanak a zajkárosodásoktól?
– De, de, mi ugyan nem zajkárosodóknak, hanem oroszlánoknak hívjuk őket, és nem is megyünk ki éjszaka a faluból, mikor így bőgnek. Tegnap is elvitték a mai ünnepségre szánt kecskéket, és ezért örülünk, hogy ma mégis lesz vacsoránk a hónapban született kiscsecsemők megünneplésére.
– Az egész világ túlnépesedik, s attól félünk, hogy nem lesz mit a gyerekeinknek ennie, éhínségek fognak pusztítani.
– Ja-ja, mikor jönnek a sáskák, akkor lesznek nagy éhínségek. Halnak sokan bele. Hány kiló is az úr? – kérdezi a törzsfőnök.
– Le kellene már fogynom, mert a túlsúly megrövidíti az életet – bólogat a vendég és elmereng ahogy szemközt begyújtanak egy tüzet és egy hatalmas kondért állítanak föléje. – Pár kilogrammot le kellene adnom…
– Nem, dehogy kellene szép nagy kövér fehér emberek lefogyni. Így pont tökéletesek – vigasztalja őket a legifjabb vén alaposan végigmérve mindkettőt. – Szép világos bőrük van – nyalja meg a szája szélét.
– Igen, de nagyon veszélyes mikor a napsütéstől leégünk mert nagy az ózonlyuk. Folyton kennünk kell magunkat.
– Ó az nagyon jó, ha jól megkenik a húst, hogy szaftos legyen. Mivel kenik?
– Naptejjel.
– De jó, hogy maguknak van elég tejük kenegetésre. A mi asszonyainknak ha elfogy a teje, éhenhalnak a csecsemők. Az egy katasztrófa.
– Igen mi is nagyon tartunk a klímakatasztrófától.
– Az egy szomszédos törzs, amelyik magukra támad és a foglyokat ejt, amit aztán megesznek? Az tényleg egy katasztrófa. Mit tesznek ellene?
A kutatók előhúznak egy Gréta fényképet, körbemutatják. A négerek hátrahőkölnek.
– Ez a legrondább nő a falujukban, őt áldozzák fel az isteneknek, hogy kíméljék meg a népüket a katasztrófától? – kérdezi a törzsfőnök néma borzalommal. – Ennek az íze se lehet valami jó…- fintorog.
– Nem, épp fordítva. Ő parancsolja az ENSZ-ben, hogy fogjunk össze, mert az összefogás segít.
– Ja, hogy ez a maguk varázslónője. Hát a mienk is elég randa, de ez… – int a harcosoknak, hogy fogják meg a két vacsora alapanyagot. – Aztán mitől félnek maguk még?
– A környezetszennyezéstől. Hogy annyi ételt fölöslegesen kidobálunk.
– Hát igen, minden népnek mások a problémái – bólogat a törzsfőnök, miközben a két kutatót beteszik a forrósodni kezdő nagy kondérokba. – Elég meleg már a víz?
– Ó ez nagyon kellemes meleg fürdővíz – pancsolnak a kutatók. – Akkor kérnénk, hogy vigyázzanak az okostelefonjainkra addig míg lefürdünk, félünk, hogy ha víz éri őket, nem tudunk a GPS-t használva továbbmenni, a szomszéd faluban folytatni holnap a felmérést.
…egy órával később böfögve, jóllakottan hátradőlnek a falubeliek. A törzsfőnök nézegeti a telefonokat:
– Hát nem vagyunk egyformák. Minden nép mástól szorong. Úgyhogy nem biztos, hogy pont a megfelelő veszélytől féltetek, ízes gyenge húsú fehérek, de megígérhetjük, nálunk ételből semmi sem megy pocsékba. Mi nem ismerjük a környezetszennyezést. A csontjaitokból majd vudu bábukat faragunk, hogy minket is megvédjenek attól a nagy klímaveszélytől amitől ti is féltetek..
Ugy hallottam hogy cigarettázo,mükaját evő,gyogyszerrel o.d ing fehér
ember nem éppen izletes,ha kövérnek kövér is.
jó cikk. köszi
Nehéz nyelv a magyar, kár egyes megrögzült fordulatait cikizni! Bizony a közlekedési eszközökre FELSZÁLLUNK. Az, hogy száll, NEM mindig repülést jelent: a hadsereg megszáll egy országot, a fáradt utazó megszáll egy útmenti fogadóban. Tehát valami olyamit jelent, hogy odaplántálja magát valahova. Az meg, hogy FEL, képileg is indokolt. Már sok évszázad óta lóra, szekérre, bármire felfelé lépünk. Lehetne folytatni több ilyesmivel, , amit magyarul könyvből tanuló furcsának találhat, de nem okoz problémát a magyar anyanyelvűnek Vonatra felszállunk, csónakba beszállunk. No, én most a vitából kiszállok LOL DDD
Szerintem,meg a lapátfülű róka azért van ekkora füllel megáldva,mert valahol le kell adja a túl sok hőt.
És máris szorongok… Csak nem hogy a Kis-esetleg a Nagy-Kunság buckái közt fotózták-e? Vajon… 🙂