A tesztüzem minden esetben az, amit a neve is sugall: valami újnak a kipróbálása, s egyben arra irányuló törekvés, hogy ezt a bizonyos újat a lehető legoptimálisabb szintre kalibráljuk. Jellemzően például egy motorbeállításra, ahol már néhány ezrelékes eltérés is hatalmas különbségeket jelenthet teljesítményben, fogyasztásban, nyomatékban. Az első hetek online oktatási módszere nem várt módon jó eredményt hozott. Azonban van még mit javítani rajta.
***
Oktatási felületek
Az általános- és középiskolai oktatási felületek és egyéb segédanyag-platformok kezelésében még mindig akadnak hibák. Ezek közül az egyik leggyakoribb az átláthatatlanság. Ekkora hatalmas adatforgalommal először működik ez a rendszer, ezért néha lefagy, néha pedig gondot okoz még a szinkronizálás is. Sajnos a felület sem felhasználóbarát, gyakran okoz komoly fejtörést, hogy mit honnan kell letölteni, és mit hova kell feltölteni. Kicsit hasonló a felsőoktatási felületekhez, amik évközben is fagyogatnak, de tárgyfelvételkor szinte kötelességszerűen mindig.
Ennek a rendszernek a 2.0-ás változatát igen indokolt lenne elkészíteni, mondjuk a nyári szünet alatt. Ugyanis vírusveszély ide, karantén oda, ha szeptemberben vissza is tér a megszokott tanítási rend, az már nem az eddig megszokott lesz. A pedagógusok ugyanis – nagyon helyesen – rájöttek arra, hogy az online oktatás mekkora potenciált rejt magában. Butaság lenne egyik pillanatról a másikra elvetni; inkább valamiféle szimbiózisban kéne kezelni a klasszikus oktatási módszerekkel. Ennek azonban előfeltétele a mindenki által mindig elérhető, zökkenőmentesen működő, átlátható oktatási felület.
Viszonylagos normalitás
Amíg azonban az intézmények nem látogathatók, magát a felületet kell intézményként kezelni, s betartani azokat a szabályokat, amik a viszonylagos normalitás légkörét hivatottak megteremteni. Gondolok itt arra, hogy ha például érettségi szünet van, akkor a nem érettségizők számára legyen tényleges szünet az a néhány nap. S ha közeleg a hétvége, netán épp vasárnapi ebédre ül le a család, ne pityegjen az értesítő, hogy épp most került fel az online teszt, aminek kitöltése időhatáros. Egyszóval a normál iskolarendet itt is be kéne tartani.
S ha már az egyiktől kérünk, kérjünk a másiktól is! A tanárnak ugyanis jogában áll megkövetelni a diáktól, hogy a videochat tanórákra ne alsóneműben, uram bocsá’ a vécén ülve jelentkezzen be, s lehetőleg a csülkös pacal fogyasztását is halassza el „kicsengetés” utánra. Ugyancsak elvárható, hogy az üzenetváltások során az oktatók tudatosítsák a diákokban, hogy ez nem a szívecskés, emojis, matricás, gifes üzengetések helye és ideje.
Együtt sikerülni fog
Mindent összevetve a veszélyhelyzeti protokoll által előírt korlátozások idején mind a pedagógusok, mind a diákok példásan helytálltak. Mi több, némely csoportok annyira összekovácsolódtak, hogy még a kötelező tananyag elsajátítása is kevesebb fáradságot okoz nekik. Amiért pediglen tanárok és tanulók együttesen voltak partnerei egymásnak, és egymást segítették át a nehezén, az őket illető dicséret mellett eljött annak is az ideje, hogy a megszerzett tapasztalatok rendszerezve legyenek. S nem kifejezetten azért, mert egyes vélekedések szerint őszre akár egy második hullám is bekövetkezhet.
Amiért tökélyre kellene csiszolnunk ezt a módszert, az a jelenidejűség. A tanárok eddig elvették óra előtt a mobilokat, illetve dolgozatok előtt gyűjtötték össze őket. Az okostelefonok mostanra ugyanolyan kellékek lettek, mint a tolltartó. Némely pedagógus persze már jóval a járvány előtt rájött arra, hogy az új módszerek bevonása az oktatásba nem ördögtől való, sőt kifejezetten kívánatos. S nem feltétlenül van igaza azoknak sem, akik a „klasszika” halálát látják a szélessávú tudástárban, hiszen a régi tematikák mellett az új beépítése korkövetelmény, egyfajta XXI. századi Ratio Educationis.
*
