Na! Hát nem kell ide Wellington bélszín, meg csicsás-micsás tuggyaja tsuda, micsoda! Szittya liberális azt eszi, amit az egyszerű magyar ember eszik! Jakab Péter például parizert kiflivel, megbolondítva egy kis pirosarannyal. Hiába, na! A krumplileves legyen krumplileves!
***
Itt van például ez a flancos Megafon Központ is, ahol marketingre, meg a jó élet tudja, mire oktatják az embert. Persze jól csinálják, nem erről van szó. De a helyi sírfaragó azért helyi sírfaragó, mert egy darab márványból azt tudja kifaragni, hogy „özvegy Kovácsné Gizi néni – élt 96 évet”, Michelangelo pedig azért Michelangelo, mert ugyanabból a darab kőből kifaragja nekünk Dávidot. (És ha úgy tartja úri kedve, mókából odaírja a talapzatra, hogy „özvegy Kovácsné Gizi néni – élt 96 évet”)
Lám, a Nép Egyszerű Pártjának Szeretett Vezetője is így gazdálkodik javaival. S mialatt a nagy példakép, Gyurcsány Ferenc 2500 forintból készít fejedelmi étkeket, ő képes, és árban olyannyira alámegy követettjének, hogy pár szelet darált disznósegglyukból is sztárt csinál.
Most még ugyan röhigcsélünk, vigyorgunk, s egymásra kacsintva hamiskásan szekunder szégyent hadoválunk, de majd jól leesik az állunk, amikor Pártelnök Úr a̶ ̶S̶z̶e̶n̶t̶ ̶K̶o̶r̶o̶n̶a̶ ̶e̶l̶ő̶t̶t̶ a Szemlőhegy utcai villa cselédbejárója előtt letérdelve elmondja az eskü szövegét.
***
Szóval itt van ez a gyerekkori kedvenc ízkavalkád, kompaktul, akár egy 3-as BMW, és letisztult módon, mintha épp most szülte volna a világra Mészöly Géza ecsetje.
S pont úgy van itt, ahogyan kell:
1: A három kifli a kis, szocialista dizájnú műanyag tálkán pihen, nagy egyetértésben, mint vályúban a moslék, vagy a koalíció. Hogy sok a három kifli? Hogy ez már szinte hedonizmus? Nono! A gyerekkori kedvenc elsőízes kifli után Pártelnök Úr még kétszer sorba állt repetáért. Pont, ahogy a napközis menzán.
2: Kalandozó nomád népünk ketchupja, a pirosarany is teljesen autentikusan pihen az asztallapon, összevissza nyomkodott, de azért feltekert aljú tubusától kéznyújtásnyi távolban pihentetve kupakját.
3: A ránézésre 13,5 deka tecsós párizsi szeletkéi egymásra rollnizva várják, hogy a magyar rögvaló éltető falatává váljanak.
*
*
Így. Pontosan így képzeli el az ember a jobbikos mennyországot. Nuku baklava, nyista bécsi szelet, hiszen mind a török, mind a Habsburg vonalat kiradírozták. Csak a gyerekízes gyerekkorfalatok maradtak. Mindenki számára vállalhatóan. (Az SS-nek meg nem volt annyi ideje, hogy saját gasztrokultúrát teremtsen.)
Komolyan mondom, már csak egy málnafröccs hiányzik, vagy talán egy kis sörhab a korsó tetejéről lenyalva.
***
Ez az ember tud élni! Tud élni, és mer is! Olyannyira, hogy 14 évesen halált megvető bátorsággal utazott el Szombathelyre, csak hogy az Oladi lakótelepen megvegye kedvenc felvágottját, 16 évesen pedig mindig betért a Pólus Centerbe, amikor csak Pesten járt. Mert hát gyerekkorában e két helyen volt Tesco. És nem, ez nem szőrszálhasogatás. Még akkor sem, ha a párizsiban időnként valóban akad néhány szőrszál. Tehát még egyszer mondom, ez nem kötözködés. Csupán tökéletesen értem a kép valódi üzenetét. Egy küzdelmekkel teli, munkás gyermekkor üzenetét, egyenesen azokból az időkből, amikor a kisgyerekeknek még meg kellett harcolniuk minden falatért, az anyukák pedig kis lábaskáikban vitték haza kegyelmeséktől vacsoráikat, s olyankor bizony már annak is örültek, ha a postás köszönt nekik.
Remélem az utolsó vacsora!
Ez a szemét jakab már annyi krumplit evet, hogy egyre nagyobb lett a pofája.
Egyedül fal felé fordulva a panel minikonyhájában, ez való neked jakab.
A ballikos kutya hogy sajnáltatná magát ha igaz lenne hogy neki így is
jó gyerekkora volt.!!! te úgy ettél ilyeneket, ahogy én a királynő vagyok.!!!
Aljas féreg.!!!
Ismét egy nagyszerű írás. Köszi!
Legközelebbi posztja a párizsi sütésének módja, ínyenc stílusban:
https://img.index.hu/imgfrm/4/3/2/0/MED_0016484320.jpg
Na de kérem!
Kóser az a párizsi? Mert akkor nagyságrendekkel drágább is.
Megjegyzem a marhapárizsi az ami legjobban hasonlít a gyermekkorom parizeréhez.
Aztán,hogy a jákób mit evett az cseppet sem érdekel. Tudom,tudom,a nagy előd evett puritánságát bizonyító módon paprikáskrumplit,(de azt már láttuk ettől a satnya klóntól,ő hogyan is készíti)mindenesetre sem annak,sem ennek nem dőltem-dőlök be.
A mai párizsi úgy készül, hogy elöl bemegy a disznó és hátul kijön a párizsi. Minden porcikáját belerakják.. Én ezért nem eszek ilyesmit. Ki tudja mennyi szemetett raknak mellé mindenféle tartósítóval.
(Az SS-nek meg nem volt annyi ideje, hogy saját gasztrokultúrát teremtsen.)
A T. szerző téved. Az iskolánk pincéjáben találtunk háborús cuccokat, köztük konzerveket is. Akkor, 1963-ban kinyitottuk a Wehrmacht konzervjeit és jók voltak. Komolyan mondom, hogy nagyon finom májas krém és valami kenyérre kenhető pástétom volt. Ezek a “végső győzelemig” tartó cuccokat csináltak.
A tanároknak feltűnt a sok jelvény, sőt derékszíj és sapka is volt. Kijöttek a rendőrök és faggatóztak, hogy fegyvert találtunk-e. Szerencsére az nem volt, úgy látszik szigorúan büntették volna őket, ha a fegyvert is eldobják.