Képzeljük el, hogy populizmusunkat csúcsra akarjuk járatni, de mostanában kissé félünk a munkagépes melósok villám-sallereitől! Mit teszünk ilyenkor? Keresünk egy olyan prezentációs eszközt, amelyik se vissza nem üt, se bele nem pofázik abba, amit mondunk. Így keletkezik a gyümölcs alapú nemzeti szocializmus.
***
Talán akad, aki elsőre nem érti, hogyan kevertem ide a nemzeti szocializmust, ám a kedvükért kész vagyok megindokolni. Ha egy párt a társadalom fizikai munkából élő rétegét (v.ö. melósok) célozza meg azzal, hogy számukra a hatalomra kerülésükkor a szociális juttatásokat a tőlük nagyobb jólétben élők anyagi javait elvéve növeli (v.ö. fizessenek a gazdagok), valamint ontológiai eszmerendszerét tekintve szélsőjobboldali kirekesztő, ugyanakkor kész választási szövetségbe tömörülni a baloldali és szélsőbaloldali pártokkal, akkor az a párt egy nemzeti szocialista párt.
Most, hogy ezt tisztáztuk, jöhet a dinnye!
Bocsánat! Jöhet a dinnye és a málna! Nem szeretném, ha a málnatermesztők azt hinnék, hogy málnafób vagyok.
Na, jó, persze először a dinnye volt, mérete és kellemes színösszeállítása révén mintegy felvezetve a szabadszemmel kevésbé látható egyéb gyümölcsöket, melyeknek egyetlen ismérvük, hogy drágák.
Nyilván ennek a szezonális drágaságnak semmi köze sem a kései fagyokhoz, sem az elhúzódó koratavaszhoz, sem a csapadékmentes időszakhoz, sem a pusztító kánikulához, sem a sűrű jégverésekhez, sem a tornádószerű zivatarokhoz, sem az árvizekhez. Ez a drágaság 100%-ban Orbánnak és sleppjének köszönhető, hiszen egyenesen következik a gyermekvédelmi törvény miatt féken tartott uniós helyreállítási alapból, na meg a homofóbiából…
***
De ne szaladjunk ennyire előre!
Vegyük először a dinnyét!
Illetve ne vegyük, mert drága! És nem is magyar. Illetve most már magyar, de drága. Miközben a görög „görög” olcsóbb. Csakhogy – és itt tökéletesen igaza van azoknak, akik kritikát fogalmaznak meg – ezzel amúgy nemigen lehet mit kezdeni, mert a multik féken tartása még mindig nem működik tökéletesen. Ha tehát egy áruházlánc úgy találja, hogy a magyar dinnye drága, és jobban jön ki, ha behozza a görögöt vagy a törököt, akkor az így is lesz. És akkor a termelő joggal sikongathat, hogy hát mi van itt, kérem szépen?
Oké, hagyjuk a dinnyét, és térjünk rá a málnára! Az amúgy is sokkal közlékenyebb gyümölcs, tekintve, hogy, mivel sok helyet nem foglal a posztban, alája lehet sűríteni az Orbán-kormány minden bűnét, lehetőleg egy olyan felütéssel, amiben a szerző saját maga korábbi írására visszautalva magára hivatkozik. Ez máskülönben kereszthivatkozások tekintetében is jól működik, lásd az Indexre hivatkozó 444-re hivatkozó Telex cikkéből cikket író HVG írásából ötletet merítő Magyar Narancs.
Vegyünk tehát egy tetszőleges magyar politikus-melóst, aki kedélyesen elmálnázgat a susnyásban, ami nyilván a kertjének egy része, de majd a panelprolikat is meg lehet később győzni, ha előkerül egy legénypanel, ahová ihletet meríteni megy néha a szerző.
Ez a tetszőleges politikus legyen Jakab Péter!
Nézzük, mit ír ő a málnáról?
*
*
JAKAB: Tegnap kitettem egy posztot, ahol görögdinnyét eszek, megjegyezve, hogy rettentően felment a zöldség-gyümölcs ára. Mit ad Isten, a Fidesz-média ismét belém kötött. Szerintük pikáns, hogy kifogásolom az árakat, mégis megengedem magamnak azt a luxust, hogy megegyek egy szelet dinnyét.
A kritikus hangú politikus úgy látszik, nem érti, hogy a „one of us” érzést már akkor vastagon elbaszta, amikor egy melóst munkájában zavart meg, majd üvöltözött vele, végül feljelentéssel fenyegetőzött. Ehhez képest az, hogy a „Fidesz-média” mikor és hányszor szembesíti Jakabot a képmutatásával, már csak szemantikai kérdés.
*
JAKAB: Kedves fideszes ficsúrok. Ha már azon nem háborodtok fel, hogy Kövér elvtárs 135 millióért vesz 8 szőnyeget, Lölő meg 150 millióért gyémántgyűrűt az új asszonynak, azon se döbbenjetek meg, hogy én megeszek egy cikk dinnyét.
Senki nem döbben meg. Már semmin. Még azon se, hogy a bicska a dinnyébe van állítva, mert hát így a leginkább rusztikus, így a földközeli. Lehetett volna persze még fokozni, ha a derék pártelnök a magvas gondolatok közepette kenyérrel eszi a magvas gyümölcsöt. Esetleg kísérletképpen sört kortyolgat hozzá, hogy vajon igaz-e az ősi legenda?
*
JAKAB: Azon viszont megdöbbenhetnétek, hogy ebben az országban lassan luxus a zöldség meg a gyümölcs, olyan mértékű a drágulás. A kajszi ára 2 év alatt megduplázódott, a görögdinnye 1 év alatt 20 százalékkal, a zöldség 17 százalékkal, a korai burgonya 46 százalékkal lett drágább, a bogyós gyümölcsök 15 százalékkal kerülnek többe. A málna kilója a miskolci nagybanin 2500 ft.
Felhozhatnám újra a cikkem elején említett szélsőséges időjárási viszonyokat, valamint hozzá tehetnénk még az üzemanyagok világpiaci árának drasztikus növekedését, ami, ugye, a szállításban tevődik rá az eredeti értékre, ám ez egyszer ne tegyük! Foglalkozzunk most ennek a szegmensnek az egyértelmű, mocskos és alpári hazugságával, a miskolci málnaárral! Ami úgy hazugság, hogy az igazságot mocskolja vele a szerző.
Ehhez az Agroinform legfrissebb jelentését hívtam segítségül!
*
*
Ahogyan az látható, a málna nagybani ára napról napra változik, hiszen ez a bogyós gyümölcs meglehetősen szezonális, és nagy törődést igényel, ezek indokolják a naponkénti árnövekedést vagy éppen árcsökkenést.
Ahogyan a táblázatból is kiderül, az ár a szezon elején értelemszerűen magasabb, majd a szezoncsúcshoz közelítve lesz egyre olcsóbb, hogy aztán a szezon végeztével újra emelkedjen.
Jakab Péter posztja 2021. július 25-én született. A táblázat alapján a termés 15-én tetőződött, mostantól pedig emelkedni fog az ár. Nyilván a napokban is vannak különbségek, hiszen a termelő sem a napi termés mennyiségét nem tudja befolyásolni, sem azt, hogy a málnát mikor veri el a jég vagy a zápor?
Ha tehát egy kicsit is otthon vagyunk a mezőgazdaságban, akkor tudjuk, hogy az a biztos, hogy semmi sem biztos. Illetve majdnem semmi. Ugyanis az újkrumpli ára februárban az egekben van, a dinnye ősszel nagyon sokba kerül, a Góbi sivatagban pedig 1 liter aranypornál sokkal értékesebb 1 liter víz. Kereslet-kínálat, ugye.
Na, de térjünk vissza a poszt további részeire!
*
JAKAB: Ott, ahol kétmillióan élnek a létminimum alatt, ez valóban luxus.
Időzzünk el kicsit ennél a kurta mondatnál, mely valójában az egész írás kvintesszenciája!
A mondat elemzéséhez hívjuk segítségül a Rubicon Intézet remek kisfilmjét (KLIKK IDE!), amelyben azzal foglalkoznak, hogy vajon a Horthy-korszakban valóban a hárommillió koldus országa voltunk-e?
„Bár sokan úgy vélik, hogy a hárommillió koldus országa kifejezést a marxista történetírók alkották meg, a fogalom valójában Oláh György, fajvédő nézeteket valló publicista-falukutató nevéhez köthető, aki 1928-ban ehhez nagyon hasonló címmel jelentetett meg könyvet. (…) Az 1945 után a hatalmat magukhoz ragadó kommunisták emlékezetpolitikája természetesen a két világháború közötti időszak társadalompolitikáját is igyekezett vulgár-marxista módon minél sötétebb színekben megfesteni. A „hárommillió koldus hazája” szófordulatot többek között Andics Erzsébet is átvette, amikor reakciósnak és nemzetellenesnek ítélte a Horthy-korszak társadalompolitikáját.”
Amint azt fentebb írtam, a nemzeti szocializmus fals ideológiája a szélsőjobb és a szélsőbal által képviselt fals ideológiák fúziójaként jött létre a múltban is, és ugyanezt a keletkezési utat követi ma is. A fajvédő Oláh György, valamint a Rákosi-korszak egyik fő ideológusa, Andics Erzsébet által használt kifejezés elementáris erővel köszön vissza Jakab Péter posztjának e mondatában.
*
JAKAB: Máshol a sportautó az, vagy még az se, nálunk a dinnye meg a málna. Én amit tudok, leszedek a gyerekeknek a kertből. De akinek se kertje, se pénze nincs, az mit csináljon? Töltse ki a nemzeti konzultációt? Vagy menjen el népszavazni? Esetleg köpjön le egy szivárványos zászlót, vagy csak mondjon le az élelmiszerről? A kormány szerint ugyanis nagyjából ezek valamelyike lehet a megoldás.
Adná magát a válasz, hogy akinek nincs pénze, az zsidó származásúként menjen el egy szélsőjobboldali párt egyik első emberéhez, aki zsidó származását szintén megtagadta, majd ennek az embernek legyen a táskahordozója, s ha a félművelt, mérsékelten sármos, valamint az utána következő, nem túl értelmes, Olaszországban egykoron szociális juttatásokért lobbizó pártvezetőt túléli, előtte is megnyílhat az út a siker és a gazdagság felé. Onnantól lehet lakása, háza, villája, szolgálati luxusautója sofőrrel, etc.
*
JAKAB: Szerintem pedig olyan gazdaságpolitika, amelyik több pénzt hagy az embereknél, és kevesebbet a ficsúroknál. Gyémántgyűrű nem lesz Lölőék asztalán, lesz helyette zöldség-gyümölcs a tiéteken. Mert ez így egészséges. Fizessenek meg a tolvajok! Jólétet minden magyarnak!
Amint azt már sokan tudják, a „Fizessenek a gazdagok!” Rákosi Mátyás 1947-ben, Kaposváron elmondott beszédének címe, melynek árnyalataival maga Vona Gábor is foglalkozott 2017. május 14-i Facebook-bejegyzésében (KLIKK IDE!), mégpedig abból az apropóból, hogy a szocialista Botka László akkoriban kezdte el újrahasznosítani elődpártja populista lózungjait.
*
*
Nagyjából erre az időszakra tehető ennek a szlogennek a tisztára mosása és átformálása „Fizessenek a tolvajok!”-ra, hiszen a régi nyilas és kommunista propagandaszövegeket vétek lenne veszni hagyni! Adódhat persze a kérdés, hogy van-e Jakabnak önálló gondolata, de erre mindannyian tudjuk a választ.
Foglalkozzunk inkább azzal, hogy miként manifesztálódhat a Mészáros Lőrinc feleségének ujján lévő gyémántgyűrű a szegények asztalára tett málnaként?
A szó, amit a kedves olvasó keres, az államosítás.
Az államosítás, amiben egy bizonyos politika réteg az uralmat átvéve vindikálja magának a jogot arra, hogy eldöntse: kié mi legyen? Utána persze ugyanez a politikai réteg azt is eldönti, hogy ki mit dolgozhasson, ki mit tanulhasson, kinél mennyi vagyon lehessen, ki utazhasson külföldre, stb. Egyszóval a kommunizmus és/vagy a nácizmus előfutára az az intézkedés, amikor egy kormány az erőszakszervezete által magánvagyonokat koboz el. Mondanom sem kell, hogy az effajta intézkedés minden jogalapot nélkülöz.
***
Gratulálok Jakab Péternek, aki egyetlen posztban idézte meg nekünk az 1920-as évek fajvédő politikáját, az 1945 utáni kommunista diktatúra marxista-leninista irányelveit, és pártelnök elődje, Vona Gábor szellemi okádékát!
És nagy igazság: ellentétben a melóssal, sem a dinnye, sem a málna nem ugat vissza!
Hát valahogy így néz ki a Jobbik által elképzelt űber-igazságos társadalom gyümölcsalapú nemzeti szocializmusa.
() VBT ()
Kiemelt kép: Jakab Péter Facebook-oldala
Mi van Péter, tán rossz a fogad, hogy csak zárt ajkakkal tudsz mosolyogni?
Ej, Jakab, Jakab hát milyen melós vagy te? Menj el utat aszfaltozni és pihenőidőben rágcsáld a dinnyét (de a bicskával csak óvatosan, a valódi melósok nem fogják tolerálni, ha azzal hadonászol).