„A koncert el nem maradhat!”

Blog VBT
  •  
  •  

„Én sose figyeltem oda eléggé, aztán mire észbe kaptam, már odaígértem magam bagóért. El is terjedt rólam, hogy a Tamás egy üveg borért eljön. Mikor évek múlva ezeket visszahallom, akkor bepöccenek, mert én nem borért éneklek, hanem azért, mert énekelni akarok. Franc essen ebbe a rohadt, anyagias világba, mert ez is csak egy ilyen világban jut az ember eszébe.” (Cseh Tamás)

Régebben az folyt a csapból is, hogy az ő kedvese egy farkasok nevelte leányzó. Most meg az, hogy a Bánki tóhoz hirdetett koncertjét lemondta. A zenekar és a szervezők természetesen egymásnak estek. Hogy kinek van igaza? Véleményem szerint a 2 ezres nézőseregnek, akik kimentek (némelyek többszáz kilométert utazva), és nem kaptak a pénzükért semmit, emiatt pedig jobbára mérgesek.

***

Na, de erről ennyit! Inkább hadd meséljek el egy történetet a közelmúltból!

Tavaly elhunyt atyai jó barátom, a Kossuth-díjas Kátai Zoltán fidula, lant és kobzaművészt meghívták egy országos fesztiválra. Hogy melyikre, azt inkább nem árulom el, mindjárt megtudja a kedves olvasó, hogy miért?

Kátai koncertje késő délutánra volt meghirdetve a fesztivál nagyszínpadjára, ami, tegyük hozzá, más fesztiválok kisszínpadánál is kisebb volt, de hát ez egy amolyan elektroakusztikus, cseppecske, kezdő fesztivál volt.

Elég az hozzá, hogy Zoltán délután 1 óra magasságában még énekelt néhány zsoltárt a helyi templom előtt, amolyan kiskoncert, vagy koncertajánló jelleggel. Nos, nagyjából ezután az overture után tudta meg egy barátinak indult, ám a második mondat után nem annyira barátiként folytatódó beszélgetésben a szervezők egyikétől, hogy útiköltség az majdnem teljesen biztosan lesz, már ha a büdzsé engedi, csak hát gázsi… az szinte biztosan nem, de ugye a vészterhes viszonyok, a fesztiválkezdés nehézségei, az anyagi keret szűkössége, és blábláblá, és blábláblá…

Zoltán csak hallgatta, hallgatta a sirámokat, majd csendben, higgadtan ennyit mondott:

– Jól van.

Aztán elballagott, hogy lehűtse forrongó agyvizét egy korsó jéghideg sörrel. (Vagy fröccs volt? Tudja a csuda! Ittunk mi ott mindent, ami lassabb volt nálunk.)

***

Akadt azonban egy aprócska nüansz. Zoltán ugyanis néhány héttel az esemény előtt engem is lehívott erre a fesztiválra, mert úgy gondolta, hogy ha őt meghívták egy egész koncertre, akkor ő meg engem hív le, hogy egyetlen dal erejéig szakítsam félbe mesterségét a színpadon. Most vagy az van, hogy Kátai annyira szerette ezt a bizonyos dalomat, amit Cseh Tamás emlékére írtam, vagy úgy gondolta, hogy kétszer háromnegyed óra túl sok idő cigi nélkül, és amíg én fent cincogok, ő hátul, a színpad mögött gond nélkül elszívhat egy szál cigit.

(GYEREKEK! NE DOHÁNYOZZATOK!).

Nem mellesleg el is szívta azt a büdös bagót, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy Kátai – úgy is, mint önmaga végvári vitéz látványeleme – felment a színpadra, leült, maga elé igazította az énekmikrofont, lantja elé igazította a hangszermikrofont, aztán olyat zenélt, hogy a közönségnek az álla leesett.

Persze, mondhatni, minden példa legalább annyira sántít, mint egy lábon lőtt huszár, hiszen neki könnyű dolga volt; az ő dalai nem igényeltek nagy színpadi technikát, profi erősítést, stb. Gyakran zenélt kihangosítás nélkül is. Viszont ide citálnám kedves barátom, a remek hangszeres zenész és énekes Beszkid József szavait: „VBT, ha dalt írsz, mindig úgy írd, hogy megéljen egy szál gitárral is, mert egy koncerten sok minden előfordulhat! Például az, hogy szar minden, és neked le kell ülnöd a színpad helyett egy asztalhoz, aztán ott előadni a szerzeményeidet.”

***

De hogy Kátai fellépéséhez visszakanyarodjunk, a történet itt még messze nem ért véget! A koncert végeztével a zsebembe nyomott húszezer forintot. Mire én kivettem a zsebemből, és e szavakkal kínáltam vissza neki szép, udvariasan:

– Elmész ám te a picsába, nyakas kálomista! Te se kaptál egy fillért se!

– Pofádat befogod, bigott pápista! – válaszolta mély, dörmögő basszusán, az egymás közt bevett nexus formai követelményeinek betartásával.

Azzal visszanyomta a zsebembe a pénzt, ami máskülönben az útiköltségemet se fedezte, de ennyit se vártam tőle, mert baráti szívességből utaztam le a helyszínre.

Az este hátralévő részében egy olyan asztaltársasággal iszogattunk, ahol az egy főre jutó Kossuth- és Jászai-díjak aránya Magyarországon a legnagyobb volt. Kátai evett, ivott, adomázott, s egyetlen szó nem sok, annyi el nem hagyta a száját azzal a méltánytalansággal kapcsolatban, ami őt kevéssel azelőtt érte. Később se nyilatkozott róla sehol, Facebook-oldalára se tette ki sirámait.

Mert a lényeg csupán ennyi volt: Kátai végigzenélte becsülettel ingyen (bocsánat, mínusz 20 ezerért) azt a másfélórás koncertet, amire 200-an várták őt. Később – egymás közt – ezt mondta erről:

– Nagyon egyszerű ez. Ha már voltam olyan idióta, hogy nem előre beszéltem le mindent, és idejöttem úgy, hogy a közönség már a helyén ülve engem vár, akkor elrendeltetett. A koncert el nem maradhat! De ide nem jövök többet.

Sajnos ezt a Jóisten is így gondolta.

A tanulságok levonását ezúttal (is) a kedves olvasóra bízom!

() VBT ()

Kiemelt kép: Kátai Zoltán Facebook-oldala – Mikó-vár, Csíkszereda – Fotó: Szőcs Lehel (A kiemelt kép nem a történetben szereplő fesztiválon készült!)
Facebook hozzászólások

  •  
  •  

3 hozzászólás “„A koncert el nem maradhat!”

  1. Az az egy biztos, hogy ezt a senkit (ByAlex vagy ki a csuda), semmilyen kontextusban nem lehet hasonlítani Cseh Tamáshoz vagy Kátai Zoltánhoz (vagy akár hozzád, Tamás). Én speciel egy primitív, sekélyes, sztárallűrökkel szerencsétlenkedő antizenésznek tartom. Kár is rá több szót vesztegetni, öt forintot nem fizetnék ki az ő koncertjére!

  2. VBT ezzel a történettel is bizonyította, hogy ilyen emberek kellenek a Hír Tv-be vagy a Pesti Tv-be!
    Nem is értem a két csatorna vezetőjét!?

  3. Legjobb tudomasom szerint igaz, nem anekdota.

    A kesei Liszt (vilaghir, jogos imadat-ozon) egyik koncertjere valami szervezesi ostobasag
    miatt osszesen 15 ember jott el. Liszt bejott, meglatta a szinte ures nezoteret – es azt mondta,
    aki megis itt van, azt kulonosen meg kell becsulni. Allitolag elete egyik legihletettebb
    koncertjet tartotta, majd utana… meghivta az egesz kozonseget vacsorara.

    Ch d V

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük