Egyet már az elején szögezzünk le: a Szabó Tímea által elmondott szitokáradat nem reprezentatív, s főleg nem egészében a baloldali narratívát tükrözi. Szabó Tímea kifakadása a teljes közbeszéd állapotának hiteles lenyomata.
***
Mindenek előtt meg kell állapítanunk, hogy a baloldali fanyalgók által kifogásolt attitűd, miszerint a riporter magán telefonbeszélgetés közben zavarta meg a Pesti TV riporterét, nem egészen helytálló, és csupán kontextusából kiragadott, fals érvelés. Szabó Tímea ugyanis a mellette haladó riportert belevonta ebbe a bizonyos magánbeszélgetésbe, amikor a következőket mondta:
„Közben itt veszi a Pesti Tévé a beszélgetésünket. (… ) Úgy látszik, kaptak már fizetést.”
Pandora szelencéjét tehát pontosan ő nyitotta ki.
Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy mindeközben szét se nagyon nézve halad át egy forgalmas útkereszteződésen, autók és villamosok gyűrűjében, úgy, hogy belátható távolságon belül két zebra is a rendelkezésére állt volna, a silány műveltségről árulkodó, bárdolatlan modora mellé odatehetjük a felelőtlenséget és a gondatlan veszélyeztetést is.
Ám Szabó Tímea nyilván menekülni akart az őt követő riportertől, akinek viszont az a dolga, hogy szóra bírja a közszereplő politikust.
Tegyük hozzá az egyenlethez, hogy maga a telefonálás egyszerű vásári trükk is lehetett, hiszen a nyilatkozni épp nem kívánó személynek kézenfekvő menekülési utat ad a mobiltelefon. Ismert trükk ez.
Végezetül jelentsük ki ellentmondást nem tűrően, hogy Szabó Tímea kijelentései vállalhatatlanok, és nem méltók sem egy politikushoz, sem egy nőhöz, kiváltképp nem egy édesanyához.
A helyzet pikantériáját mi sem példázza jobban, mint hogy Szabó Tímea úgy képtelen az érdemi párbeszédre, hogy közben a Párbeszéd társelnöke és „frakcióvezetője”.
***
Csakhogy ez nem maga a jelenség, s pláne nem önmaga reprezentációja. Még akkor sem, ha Szabó Tímea a maga igénytelenségében jól belesimul a Jakab Péter – Fekete-Győr András – Hadházy Ákos féle intellektuális feketelyukba.
Ez ugyanis a régóta kómában lévő közbeszéd EEG-jének véletlenszerűen kiugró pontja.
Azé a közbeszédé, mely baloldalon és sajnos jobboldalon is egyre jobban erodálódik, olyannyira, hogy már nyomaiban sem tükrözi régi nagyjaink veretes szóhasználatát.
Antikvitásokat gyűjtő barátomnál egyízben módom volt kezemben tartani Kossuth Lajos parlamenti felszólalásának gyöngybetűkkel írt jegyzetét. Tüzetesen átolvasva sem találtam benne egyetlen „baszd meg”, „kurva anyád”, vagy más hasonló nyelvi fordulatot.
Később rendszeresen nyomon követtem Dr. Torgyán József parlamenti felszólalásait, aki egyetlen trágár kifejezés nélkül tudta úgy elküldeni melegebb éghajlatra a tisztelt kommunista utódpártiakat, hogy abban nem volt köszönet.
Mára ez a fajta, nem kevés humort tartalmazó, ám mondanivalójában igenis mélyenszántó retorika nyomtalanul eltűnt.
És ennek is megvan a maga oka.
***
Az a bizonyos ok vélelmezésem szerint nem más, mint az egyes tudományágak elszigetelődése. Különös tekintettel a filozófia és a politológia elszigetelődésére, amely optimális esetben a politikai filozófia újsütetű résztudományát a gyakorlatban alkalmazva lehetővé tenné a mondandónak a közlés előtti felülvizsgálatát és finomítását, a tények megkülönböztetését a propagandától, valamint annak a megértését, hogy a politikus valójában hogyan képzeli el a választókkal történő diskurzust, legfőképpen azok esetében, akiknek úgy vált választott képviselőjévé, hogy azok a választáskor nem rá voksoltak.
Ha jól belegondolunk, ez azonban már az okozat, s nem az ok.
Az ok valahol a XX. század és XXI. század fordulóján kialakult celebkultusz, ami úgy szippantotta magába az egyes tudományágak országosan és sokszor nemzetközileg is elismert képviselőit, hogy csakhamar új fogalmakkal kellett szembesülnünk, úgymint sztárügyvéd, sztárpszichológus, vagy sztárközgazdász.
Ezek a szaktekintélyek pedig elkezdtek sztárként is funkcionálni. Főzőműsorokba, reggeli tévéshowkba mentek, heti rendszerességgel cikkezgettek a bulvárlapokban arról, hogy mikor milyen autót vettek, kivel háltak, hol nyaraltak. Aztán – szintén a nyugatot másolva – már a közügyeket érintő kérdésekben is megnyilvánultak, szigorúan a saját szakterületükhöz nem köthető formában.
A politikai szereplők pedig olyan hűen másolták őket, hogy nem telt bele néhány év, és túlnőttek mestereiken. Egyszerre közszolgákból sztárpolitikusokká avanzsáltak.
És itt kezdett el a „sztár” fogalma átváltani a „celeb” fogalmába. Abba a gyűjtőnévbe, ami záloga a teljes tehetségtelenséggel elért országos ismertségnek.
Így nőttek ki aztán gombamód a politikai táptalajból azok a politikusok, akik pályájuk során egész egyszerűen semmi építőt nem tudtak felmutatni, ámde rombolásban, dezinformációban és önmaguk szobrának építgetésében maradandót alkottak.
A végső szellemi tagló a palettán a cancel culture nyugatról hozzánk begyűrőző divatja lett, amelynek során az adott politikus már nem egyszerűen az érvek vagy ellenérvek csapdájába hálózva akarja jobb belátásra, esetleg elbizonytalanodásra bírni politikai ellenfelét, hanem végleg meg akarja semmisíteni azt.
***
Úgy igazságos, ha a látlelet után az ember valamiféle fogódzóval is szolgál a változáshoz vezető kiutat illetően.
Ez esetben ez a bizonyos kiút nem más lenne, mint az egyetemi hallgatók olyan irányú képzése, ami gátat szab a műveletlenségi vírus terjedésének.
Csakhogy ez egyelőre egy valódi 22-es csapdája. Ameddig ugyanis az egyetemeken olyan oktatók is előadhatnak (néha nyelvvizsga nélkül, magukat adjunktusnak hazudva), akik semmi mást nem tudnak, mint saját tapasztalatlanságukat és ostoba gőgjüket tovább adni, addig a fiatalok számára legfeljebb az önképzés marad. Vagy annak a megállapítása, hogy ami most van, az nem jó, és ez ellen záros határidőn belül tenni kell.
***
Aki pedig nem ugyanazt gondolja mindezekről, mint én, az a pofáját befogja, és ne ugasson nekem, a jó kurva életbe már!
(Mert azért mi, újságírók is megtesszük a magunkét a romlás virágainak plántálásában…)
() VBT ()
Kiemelt kép: Pesti TV
A politikusnak, de a riporternek is követnie kell az alapvető szakmai elveket hivatása gyakorlása közben, különben semmit nem ér a tevékenysége. Az egyik ilyen alapelv, hogy mindig tiszteletteljesen és tapintatosan viszonyulunk azokhoz, akikkel kapcsolatba kerülünk. Aki nem képes arra, hogy a tisztelet és a szakmai korrektség minimumát megadja másoknak, az valószínűleg csak provokálni akar.
Igaza van.
Szabó Timeához senki sem tud tisztelettel közeledni.. Egyszerűen nincsen mit tisztelni rajta. Amúgy ez a nő orvosi eset, a hisztéria vegytiszta jeleit mutatja.
CiaMica, lánykori nevén Kabul rózsája klinikai eset. Lehet, hogy azért sietett, mert valaki szólt neki (talán telefonon), hogy újranyitják a Lipótot.
Van egy régi adoma. Gróf Bethlen István egyszer csúnyán káromkodott. Horthy fülébe jutott és az bekérette magához a miniszterelnököt. Bethlen a Kormányzó felelősségre vonására így válaszolt: Főméltóságú uram, nem én vagyok a hibás, hanem a pálinka.
Nos ezeknél fogjuk rá a pálinkára. Amúgy sem józanok, legalábbis nem úgy viselkednek.
Az ideejtőernyőztetett ügynökök a viselkedésükkel a magyarok iránti megvetésüket fejezik ki.
A viselkedésük bennem éppen azt erősíti meg, amit hónapok óta itt szóvá teszek: miért nem fér be egyetlen jobboldali televiziós műsorba sem VBT???
Az biztos, hogy igen ronda lett a közbeszéd. Ám lehet szépen, finoman is káromkodni, mint ahogy a tiltás ellenére mondta egykoron valaki, aki “nem átállotta magát az egek urát felszólítani a nemi aktus elvégzésére, mégpedig a nem éppen illatosnak és erkölcsösnek minősített, tulajdon anyjával kapcsolatban”.
Aki a széles közönségnek akar mindenáron megfelelni, az egyszerűen közönségessé válik!
Sajnálatos módón az olvasás is kimegy a divatból, mármint a KÖNYVEK olvasása, mert az túl időigényes és esetleg gondolkodásra késztethet, az pedig fárasztó!
Ezt próbálják serkenteni óvódás kortól a mostani “ trendi” mesekönyvek, hogy már időben felkészítsék a gyerekeket a mai kor (kór) kihívásaira!
Szépirodalomról beszélgettünk, az egyik mérnök kollégám bevallotta, hogy életében talán egy regényt olvasott el félig-meddig. Mindazonáltal becsülendő volt benne, hogy csak ritkán káromkodott, de akkor az amit a falusi lét csak produkálhatott a felcseperedő legénynek, annak minden bája és a paraszti szókimondás természetessége, ahogy sorsszerűen beleivódott és azt kifejezésre juttatta, az megmosolyogtatóan kedves volt.
Tényleg jelenség.
Éppen most húztam le némi papír elhasználása után,és jó úton halad a szennyvíztelep felé.
Még valamit.
“Azé a közbeszédé, mely baloldalon és sajnos jobboldalon is egyre jobban erodálódik”
Sajnálom,de az erőszak TV-k ezt sugallják az embereknek (lásd a rendkívül finoman cizellált USA filmeket). Ezenkívül az ökölvívó,ha nem üt vissza,egyetlen pontozónál sem lesz győztesként feltüntetve.
És olyan ellenfél ellen,ahol az egész világ baloldala lát ott is ütést,ahol nem volt,egyedül a kiütés (k.o ) vezet eredményre! Minél látványosabb!
A Szerző valószínűleg a közbeszéd állapota fölötti végtelen szomorúsága következtében nem veszi észre, hogy egy olyan oldal oldalvizén publikál, ahol – hogy is fogalmazzak finoman – a tények nem feltétlenül jelentenek prioritást a politikai szándékkal szemben, és ahol nem csupán a lejáratás érdekében gyártott tartalom, és “becenevek” (“halálbarbi”, “botmixeres”, “tepsifejű” etc.) számítanak megszokottnak, de a törzsgárda mély humánumáról és megélt kereszténységéről tanúskodó hozzászólások is, mint például ez:
“Mokor teszi már félre Lucifer a finnyásságát és hivja magához ezt a szarházi spekuláns ,akit sajnos Magyarországon szart ki az anyja !” (ez picit svábul van, de azért a magyar anyanyelvűek számára is érthető)
vagy ez:
“Maki-sz@r egyértelműen látens homoszexuális, rendszeresen visszatérő motívum a fantáziavilágában a homoszexualitás. Valószínű, hogy Kész testvérrel egy ágyas szobában háltak a brüsszeli túra során. Látható volt a pofázmányukon, hogy irigykedve pislogtak a homo-bár bejárata felé.”
vagy ez:
“Szop..láda ügynök. Át kel b..ni a kerítésen, hogy migrik ápolják. Büdös neokomcsi.”
vagy ez:
“SZÉP FIJJÚ EZ A MÁRKI -ZAJJ
OLYAN SZÉP MINT EGY FASZ.
CSAK A FEJÉRŐL NEM JÁR LE BŐR!”
Tiszta sor, hogy e szerencsétlen, sokszorosan frusztrált országban minden valamirevaló komment-szekció virtuális hányós-zacskóként működik.
Na de állami támogatással fenntartani egy ilyet egy állítólagos kereszténydemokráciában, az maga a nagybetűs SZÉGYEN!
VBT
“Azé a közbeszédé, mely baloldalon és sajnos jobboldalon is egyre jobban erodálódik, olyannyira, hogy már nyomaiban sem tükrözi régi nagyjaink veretes szóhasználatát.”
Emlekeim szerint a tragar beszed szakmanyban valo hasznalatat a 90-es evek elejen a Magyar Narancs cimu sajtotermek vezette be (es iszonyu buszkek voltak magukra, milyen szokimondoak, mereszek, modernek es polgarpukkasztok). Annak idejen sokszor emlegettem, hogy a MaNcs nyelvezete veretes helyett “KIVERETES”, es jo szivvel ajanlom a szot most is 🙂
Ch d V
Tisztelt Vörösfül!
Nem akkoriban kezdődött a rep számok túlburjánzása? Mert azokban aztán van káromkodás!
Törőcsik úr! A látens homoszexuális Maki, az én szerzeményem, vállalom is! Mi a kifogása, talán nem eléggé szofisztikált? Ez csupán visszavágás Márki-Zay (az ön kedvéért) folyamatos buzizására, különös tekintettel, az Orbán család vegzálására. Amúgy örömmel tölt el, hogy olvassa a reflexióimat és még érdemesnek is tartja arra, hogy idézgesse. Ön egyébként olvasgatja a libsi-oldal hozzászólásait is? Ott nyilván az én megszólalásomnál sokkal kedvesebb, szinte becézgető, magasztos irodalmi magasságokat döngető, kormánytagokat simogató, dicshimnuszokra lel. Maga kedves Törőcsik István, nagyon álságos és egy irányba kényszermozgásos!
Törőcsik úr figyelmébe ajánlanám még, a mai Magyar Nemzetből, Felföldi Zoltán remek írását, melynek címe: Kis magyar gyűlöletfélóra, ebből talán megtudja, hogy merre is van az előre. Jó estét!
A tragédia igazából nem az, hogy Timike sorosi samesznő bunkó, hanem az, hogy ezt a bunkó nímandot megválasztották!