Amint a híradásokból kiderült, a Jobbik újpesti alapszervezete etikai vizsgálatot kezdeményezett Jakab Péter pártelnök, és kabinetfőnöke, Molnár Enikő ellen. A vélelmezett szerelmi ügy innentől kezdve átváltott valami egészen más értelmezési síkra, amit úgy lehetne jellemezni, mint a szakmai professzionalizmusnak, s ezzel a pártvezetői posztra való alkalmasságnak a megkérdőjelezése.
***
A kérdésre, hogy mennyire professzionális az, ha bármilyen főnök-beosztotti munkaviszony intim kapcsolattá konvertálódik, a válasz egyértelmű. Az ilyesfajta kapcsolat rendkívül káros, amennyiben mindketten saját pozíciójukban maradnak. Ha például egy pártelnök élettársi kapcsolatot kezdeményez a kabinetfőnökével, onnantól kezdve a hierarchikus viszony teljesen felborul.
Mivel jelen esetben egy olyan pártelnökről beszélünk, aki szemmel láthatóan nem tud parancsolni altesti vágyainak, a máshoz került valódi pártirányítás kézi vezérlése jelenleg egy egészen speciális testrészen keresztül történik. Ez a bizonyos testrész egyfajta joystickként működik, ráadásul nem saját kézben, s még csak nem is a helping hand nyomvonalán haladva.
Egyszóval innentől kezdve nem lehet tudni (jaj, dehogyis nem lehet tudni), hogy ki irányítja a pártot?
Nyilván a tagság választmánya nem a kabinetfőnöknek szavazta meg a pártelnöki bizalmat, s ez esetben a vélelmezhetően átkerült irányítás de facto olyan kezekben van, akit a megszavazott pártelnök választott ki maga mellé.
Tegyük fel a mentő kérdést, miszerint van-e esély arra, hogy a vélelmezett kapcsolattól függetlenül a Jobbik elnöke meg tudta-e őrizni objektivitását s professzionalitását? E kérdésre egy hatalmas, kövér nemmel tudok válaszolni.
Elképzelhetetlen ugyanis, hogy minden idők legkeményebb, legtöbb tétet hordozó választási kampányának kellős közepén – ráadásul az ellenzéki összefogás közepette – egy máskülönben is vitatható erkölcsiségű párt első embere ekkora támadási felületnek tegye ki mind saját magát, mind a pártját, mind pedig az összefogást magát.
***
Persze a Jobbik történetében nem egyedülálló eset ez, hiszen Szabó Gábor pártigazgatósága idején is előfordult, hogy az egyik akkori elnök titkos szerelmi viszonyba keveredett. Az akkori viszonyok legbizarrabbika azért Jakab eseténél is gusztustalanabb volt. Az akkori pártelnök egy vidéki alapszervezethez utazott le, majd a helyi elnök invitálására az alapszervezeti gyűlés után náluk szállt meg éjszakára. Szó szót, pohár pohárt követett, minek utána a férj úgy találta jónak, ha álomra hajtja a fejét a nappalival szomszédos hálószobában. A pártelnök pedig úgy találta jónak, hogy amíg a ház ura békésen szundikál, ő a nappali kanapéján magáévá teszi vendéglátója feleségét. Pont a dohányzóasztalon álló pogácsás kosár mellett.
Úgy hírlik, hogy akkoriban az ilyen esetek meglehetős gyakorisággal fordultak elő. Csakhogy akkortájt a Jobbik Szabó Gábor személyében rendelkezett egy olyan szürke eminenciással, aki Richelieu bíborost meghazudtoló elánnal sikálta tisztára azokat a foltokat, amiket elnöke ejtett alapszervezeteken, személyeken, heverőkön, stb.
A mostani pártigazgató, Lejer Zoltán – elődjéhez, Szabóhoz hasonlóan – szintén nem sokszor kerül reflektorfénybe, de valahogyan nem tűnik úgy, mintha Szabó talentumaival ő is rendelkezne. Márpedig ez fontos lenne az olyan esetekben, amikor a vágyvezérelt pártvezető – elemi ösztöneinek csapdájában vergődve – olyan döntéseket hoz, s olyan kommunikációt folytat, ami veszélybe sodorhatja az egész párt jövőjét.
***
A titkos szerelem (avagy szexuális vágy) a racionális elme gyilkosa. Egyrészt lélekmarcangoló önellentmondásba kergeti érintettjét, másrészt minden más fölé emeli saját fontosságát, harmadrészt pedig átadja az irányítást olyan kezekbe, amelyekbe az nem való.
Ebből az aspektusból szemlélve sokkal tisztábban és világosabban tudjuk megítélni Jakab Péternek az elmúlt időszakban történt akcióit és reakcióit, érthetetlen kirohanásait, no meg a másik érzelmi pólust megvillantó, túlcsorduló ömlengéseit (vö. squirt).
A magam részéről – a családi viszonyok tisztázása után – sok boldogságot kívánok Jakabnak és kabinetfőnökének. De úgy gondolom, hogy politikusként kiállított magáról egy olyan bizonyítványt, ami a szakmai kompetenciával nem összeegyeztethető.
Az ő helyében magamtól adnám be lemondásomat, és nem várnám meg, amíg az országos választmány voksol ügyéről egy bizalmatlansági szavazáson.
() VBT ()
Kiemelt kép: A titkárnő című film egyik ikonikus jelenete
Szerintem Jakab a ficsúr, az autokrata vezető megtestesítője. Diktátor a javából, a neki nem tetsző, vagy bármiben ellentmondó személyek, vagy akár egész alapszervezetek kiiktatása nála nem probléma. A hölgy csak erősíti, mintegy buksisimogató anyuka helyesli “csemetéje” ámokfutását, persze időnként nyilván ő is bedob világrengető ötleteket, amit aztán a nagyvezér magáévá is tesz. Ez a kitűnő összhang lehet liazonjuk alapja, a külsőségek valószínűleg kevésbé dominálnak. Erkölcsi skrupulus az nem jön szóba, mindkét fél erősen egoista, más emberek érzelmei, vágyai nem igazán érdekli őket. Ezek a típusú emberek szoktak végül nagyon magányosak lenni, nem sokáig viselik el a normális emberek, ezeknek az önző, öntörvényű, gátlástalan embereknek a társaságát. Úgy veszem észre, hogy ez az abnormális létforma, amiben dagonyáznak, nagyon is eminens módon összeköti ezt a két embert. A metszéspont megvan, ahol sorsszerűen összetalálkoztak. Tehát moralizálni, hogy miként kellene egy pártvezérnek viselkedni, a ficsúr esetében antagonizmus (ő és a morál).
..kiváló írás!
Egyetértek.
Van amúgy bizonyíték is, Tamás?
A másik – nemzeti, keresztény – Jakabtól például gyorsan elvált a felesége. Persze a karrierjét a “nemzeti” oldalon ez az aprócska ügy nem befolyásolta (emlékszel? persze, hogy nem…)
Nehogy aztán az derüljön ki, hogy ez a Jakab csak a cselédsajtót akarta csőbe húzni…
A ‘vesd össze’ rövidítése amúgy még mindig vö. és nem v. ö. – nem mintha itt számítana, de azért mégis…
A főnök beosztott viszony mindenképp káros. Amúgy sok nőt ismerek akik előmenetel vagy jobb fizetés reményében viszont kezd a főnökével. A baj ott kezdődik amikor csak az a beosztott remélhet elismerést aki szexuálisan kényezteti a főnökét. Van ilyen sokfelé, sőt a szocializmusban ez alap volt. Nálunk H. elvtárs minden nap válogatott a “tyúkok” közül. El lehet képzelni, hogy ez milyen mértékben megy a munka rovására.
Erős a gyanúm, hogy a csivava csajt Gyurcsány állította rá Jákobra.