Ilyenkor kampány idején mindkét térfélen felmerül az óhaj a fiatalok meggyőzésére. Ennek érdekében aztán összeülnek a stratégák, és mindenféle – használhatatlanabbnál használhatatlanabb – tervet kiötölve nekikezdenek a mestertervnek. Teljesen hiába.
***
Először is tisztázzuk, hogy a politikusok a fiatalok meggyőzése alatt pontosan mely korcsoportot értik?
Nos, ennek közelfogadott életkor-intervalluma a 17-25 év, alsó korhatárát arra a fiatalkorú célcsoportra méretezve, amely csoport tagjai a választás napjáig be fogják tölteni a tizennyolcadik életévüket, és első szavazókká válnak.
És a probléma rögtön itt, az eredetnél, azaz a célcsoport kalibrálásánál kezdődik. Egy 25 éves és a jelenlegi kormányzópárt tagjainak többsége között generációs különbségek vannak. A 17-18 évesek esetében értelemszerűen ugyanaz a helyezt. Ám a 17-18 és a 25 évesek között is akad különbség, ami például egyfajta kommunikációs összeférhetetlenségben is megnyilvánul.
Értem ezalatt, hogy a most felnőtté válók számára a most 25 évesek már egy olyan korcsoportot képeznek, ahol vannak ugyan találkozási pontok, de sokkal több a nem egyeztethető rész.
***
A legnehezebb tehát abban, hogy „megfogjuk a fiatalokat” az, hogy a „fiatalok” nem egy koherens egész, nem egy olyan szegmens, amelynek tagjai ugyanazon kommunikációs stratégiákkal egyazon időben győzhetők meg.
Elég, ha csak a fentebb említett kommunikációs különbözőségeket vesszük alapul. Amíg például mi, kormánypártiak örülünk annak, hogy a 25-höz közelítő fiatalok közül jobboldali, konzervatív értékrendűek is megtalálhatók az olyan közösségi platformokon, mint például a TikTok, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az első szavazók közül sokan már új platformokon tartják egymással a kapcsolatot, pontosan azért, mert a náluk idősebbek megjelenését egyfajta invazív agressziónak veszik.
A 25 év körüliek pedig ugyanezen okok miatt sorra hagyják el a Facebook-ot, ami ugye a legnagyobb platform, s ahol a már e cikkben is túl sokszor emlegetett meggyőzésükre számos olyan kísérlet történt, amelyek létjogosultságában nem hiszek.
Ha például van egy olyan 17-25 év körüli fiatal, aki meggyőződéses kormánypárti, és e véleményének hangot is mer adni, lehet belőle influenszer, ám jobbára a nála jóval idősebbek körében, akik egyfajta nosztalgiával nézik, hallgatják őt, olvassák írásait.
***
Máskülönben nem is kell a címben szereplő állításomat bonyolultabban bizonyítani. Bőven elég, ha egy időutazásra hívom a kedves olvasót!
Képzeljük most el, hogy újra első szavazók vagyunk! Vajon mi jellemző ránk? Nos:
– Idegenkedünk mindentől, ami a hatalomhoz tartozik.
– Mindent akarunk és azonnal.
– Minél jobban mondják nekünk, hogy fekete, annál inkább érzünk késztetést arra, hogy fehér. Akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy fekete.
*
Ezek az életkori személyiségvonások teljesen érthetők. A fiatal felnőtt még nem élt át annyit, hogy saját negatív vagy pozitív tapasztalataira alapozva döntsön. Nála a döntés leginkább emocionális.
Ez se nem rossz, se nem jó. Ez egyszerűen így volt, így van, s vélhetőleg így is lesz, amíg csak emberek élnek a Földön, hiszen – néhány olyan extrém kivételtől eltekintve, mint a fundamentalista, vagy másfajta szektás társadalmi berendeződések – ez minden országban így működik.
***
A recept tehát, amit javaslok, hogy felejtsük el az összes receptet! Legfőképpen azokat a kínkeserves, izzadtságszagú próbálkozásokat, amikor 40 vagy 50 pluszos urak és hölgyek próbálnak fiatalosnak és trendinek látszani, csak azért, hogy ezzel – egyfajta azonosulási támpontot adva – bármiféle politikai preferenciájukat követhetővé varázsolják a valóban fiatalok számára.
Mert a fiatalok köszönik, jól vannak. És majd döntenek, ahogy döntenek.
Mi meg a fölös időben nyugodtan foglalkozhatunk a saját biztos szavazóbázisunkkal, valamint a rejtőzködőkkel és a hezitálókkal.
() VBT ()
Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt
A fiatal kutya akarja ugatni tanítani a felnőttet? Abból sohasem jön ki szép dolog. 🙂
Sajnos pont ez a korosztály kapja fel az ilyen szlogent, hogy “Orbánnak mennie kell”
Az igaz Tamás amit leírtál, de azért az nem mindegy, hogy a fiatal milyen közegből jön. Azon is sok múlik, hogy milyen mintát lát a környezetében! A fiatal felnőttek (még inkább gyerekek) viselkedésében benne van sokszor, hogy a szüleik ellen is lázadoznak (mert hát a lázadó ifjúság, lázadjunk minden ellen!), de mégiscsak valamilyen mintát követnek, mert az emóció sem alakul magától, valaminek lennie kell a háttérben. Lehet olvasmányélmény, kedvenc zenész, színész, jó fej szomszéd, TV, rádió, internet stb…valahonnan csipegetik az ifjak a világmegváltó téziseket. A keresztény-konzervatív családok, ilyen szempontból talán szerencsésebbek, mert ott azért mégiscsak van igazodási pont és ezt a fiatalok többsége magáévá is teszi. A balos-libsi családokban (és nem csak a családokban, hanem az egész környezetükben) sokkal nagyobb az anarchia, ott az ifjak nem tudják, hogy mi a pálya, csak káoszt látnak maguk körül és ez rendkívül bizonytalanná teszi őket. Azt gondolom, hogy mi mindenesetre sokkal bizakodóbban várhatjuk a választást a mi fiataljaink tekintetében, mint a komcsik. (Azért az is igaz, hogy a közoktatásban mindent megtesznek a libsi tanárok, hogy a gyerekeket “átneveljék”, de ez erős családi háttér és adekvát környezet megléte esetén nem sikerülhet nekik, ha megszakadnak se!
Nagyon jó! Átélem ezt 20 éves fiammal. Próbálkoztam egy darabig, sokat beszéltünk politikáról. De feladtam. Inkább beszélünk irodalomról, színházról, bármiről, és jól érezzük magunkat. Nem örülök persze, hogy elkapta a pesti liberálgépszíj szegényt, de még feménykedem, hogy kinövi.
Az ember élete során majdnem végig útkereső. Aránylag kevés ez alól a kivétel. A fiatalok életének meg a meghatározója az útkeresés. Ez szerintem egy óriási buborék az ember körül, és a teret nem mindegy, mi tölti ki. Sajnos hazánkban és jelenleg a világban nagyon sok helyen ezt buborékot a felelősség nélküli (mert genetikailag hiányzik belőlük a felelősség) politikai vigécek töltik ki, porszívóügynökök, akik mindent elmondanak a porszívóról, aztán megy a következő ajtóhoz, sikerül eladnia, de amikorra kiderül hogy nem működik a gép, ő már más faluban jár a porszívóival. Ezek a porszívó vigécek – ld. Márki-Zay elvtársúr kampányszövegeit. Pl nézzük: ha önnek nem működik a gép, visszaadjuk a pénzt, de az nagyon hosszú, keserves út, és addigra, amire visszakapod, már nem tudsz belőle másik porszívót venni… és cseréről az elején sem volt szó…