A történelem leghosszabb háborúi

Kedves ismerősöm szörnyülködött el a minap azon, hogy az orosz-ukrán háború már három hónapja tart. Nos, igen. Instant korunkban három hónap bizony nagyon hosszú időnek tűnik. De vajon egy háború esetében mennyi a hosszú? Feltéve, de nem megengedve, hogy kezdetben minden háború villámháborúnak indul, ehhez képest a leghosszabb ideig tartó hadakozások jóval meghaladták ezt a három hónapos időintervallumot.

***

Nézzük tehát a világtörténelem leghosszabb háborúinak listáját!

8. – VIETNÁMI HÁBORÚ – 19 ÉV

Bizony, az indokínai hadszíntéren – köszönhetően a franciák 1954-’55-ös beavatkozásának – már jóval az amerikai csapatok megjelenése előtt is meglehetősen puskaporos volt a hangulat. Kiváltképp, ha számításba vesszük, hogy az USA „tanácsadói” már 1956-ban megjelentek a térségben, mint „a déli hadsereg kiképzői”, aminek igazságtartalma nagyjából a nullához konvergál. Ez tehát csak fokozódott akkor, amikor 1965-ben az Amerikai Egyesült Államok úgy döntött, hogy egy elsöprő erejű villámháborúban egész egyszerűen ledarálja az észak-vietnámi kommunista csapatokat.

Csakhogy sem azok kitartásával, sem minden eldöntő helyismeretükkel nem számoltak. Na, és persze azzal sem, hogy a Szovjetunió pénzt és fáradságot nem sajnálva fegyverezi fel az ellenállókat, ráadásul olyan harcieszközökkel, melyek a szélsőséges időjárásban az ellenségeikénél sokkal üzembiztosabban működnek. Az agresszorokat az is meglepetésként érte, hogy a kegyetlenkedéseikről hírhedt amerikaiak még kegyetlenebb válaszreakciót váltottak ki a helyiekből, akik a napalmmal történő faluégetésekre, valamint a gyermekek és nők megerőszakolására, majd karóba húzására ugyanolyan brutalitással válaszoltak. Az USA csúfos veresége az 1973-as kivonulással, valamint Vietnám 1975-ös egységesítésével vált egyértelművé.

***

7. – A NAGY ÉSZAKI HÁBORÚ – 21 ÉV

Az 1700-tól egészen pontosan 1721-ig tartó háború teljes joggal bevonulhatott volna a történelemkönyvekbe, mint „21 éves háború”, javítva ezzel azon a megcsorbult renomén, amit a nem 100 évig tartó százéves háború okozott, megkeserítve ezzel minden érettségiző életét. A szemben álló felek mai aktualitással is bírnak, igaz, némiképp keverve az oldalakat: az egyik térfélen a mostanság a NATO-ba igyekvő Svédország, míg a másikon az orosz-lengyel-szász koalíció foglalt helyet.

A svédek nagyhatalmi terve egészen a Balti-tenger vidékének elfoglalásáig tartott. Ekkor azonban Oroszország képében előkerült a közös istállóból az a sötét ló, amelyik történelme során nem egyszer döntötte el ennek vagy annak a háborúnak a végkimenetét. Most is így történt: a Nagy Péter vezette orosz csapatok valósággal legyalulták a svéd haderőt.

Na, jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy valójában Péter cár kezdte a bulit, amikor 1700-ban elfoglalta Észtországot. Azért ez eléggé áthallásos manapság. Hát még az, hogy a 21 éves háború közben kitört egy újabb orosz-oszmán háború is, aminek következtében az oszmánok megkaparintották Azov várát, mire a cár muszáj volt felszámolni Azovi-tengeri flottáját.

És még egy (lehetséges) áthallás: 1721-ben, a baltikumi pozíciónyerés után Oroszország felvette az Orosz Birodalom nevet. Khm…

***

6. – A PELOPONNÉSZOSZI HÁBORÚ – 27 ÉV

Athén és a peloponnészoszi szövetség Krisztus előtt 431 és 404 között, 27 évig háborúskodott egymással. Ezt egy nem annyira lényegtelen momentum előzte meg, amit első peloponnészoszi háborúnak is szokás hívni, s ami Kr. e. 460-tól 446-ig tartott. Ezt követően a felek 30 éves békét kötöttek, amit 15 évig tudtak tartani. Ekkor ugyanis a spártaiakkal eredendően hadilábon álló Athén beavatkozott Korinthosz és Kerküra vitájába, az utóbbi pártját fogva. Naná, hogy a korinthosziak ezen kissé felkapták a vizet, és mivel Európai Unió akkoriban még nem volt, jobb híján Spárta segítségét kérték. (Istenem, ezek a folyamatos áthallások…)

S hogy mit tett Athén? El se merem mondani. Szankciókat vezetett be Korinthosszal és a vele egy párton lévő városállamokkal szemben.  Hogy is mondjam finoman? A szankciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Igaz ugyan, hogy 3-4 alkalommal is született valamiféle békekötés, de ezek sokszor az egy hetet sem érték meg. Végül aztán Spárta elpusztította Athén gabonáját, majd két oldalról ostrom alá vette a várost, és egyszerűen kiéheztette a bent lévőket. A háborút lezárandó egy megalázó békediktátumot nyomott le az ellenség torkán, melynek legbrutálisabb pontja az volt, hogy Athénnak is be kellett lépnie a peloponnészoszi szövetségbe, és háború esetén katonákkal segítenie Spártát.

***

5. – A HARMINCÉVES HÁBORÚ – 30 ÉV

Az 1618-tól 1648-ig tartó háborút a 17. század világháborújának is nevezik, mivel több ország volt érintett benne, a halottak száma pedig egyes becslések szerint a 11 milliót is megközelítette. A közfelfogás szerint a katolikusok és protestánsok között kirobbant háború valódi oka az volt, hogy a Német-római Birodalom az egyeduralkodóként irányítani akaró császár és a választófejedelmek egyet nem értése miatt instabillá vált, miközben a Habsburgok és a Bourbonok Európa hegemónjának címéért versengtek. (Ígérem, nem írom le többször, hogy ez is áthallásos!)

Mondanom sem kell, hogy jó magyar hagyomány szerint (és mert tulajdonképpen nem tehettünk mást) ismét csak a vesztes oldalon álltunk. A Habsburg-ellenes erők győzelmével aztán Európa uralkodóházainak nem kellett többé túlságosan tartaniuk a Német-római Birodalomtól, amivel – valljuk be- régi vágyuk vált valóra. A háborút lezáró vesztfáliai béke pedig határozott ecsetvonásokkal festette át Európa térképét. Például a Német-római Császárság elvesztette népességének közel 40%-át. (Hazudtam. Muszáj újra írnom. Áthallás.) Na, de legalább Franciaország megerősödött, aminek hatására még a mi, Habsburg-háztól való elszakadási terveinket is támogatták. Igaz, ez a segíteni akarásuk nemhogy a Rákóczi-szabadságharcig, de még 1680-ig se tartott ki.

***

4. – A RÓZSÁK HÁBORÚJA – 32 ÉV

Az unásig ismert, ezerszer feldogozott történetben (ami még nevét is egy angol író, Walter Scott 1829-es regénye után kapta) a fehér rózsás címerű York-ház és a vörös rózsás címerű Lancaster-ház harcolt egymással Anglia trónjáért 1455-től 1487-ig. Az eset csattanója, hogy a trónt végül se nem York, se nem Lancaster szerezte meg, hanem egy Tudor, aki ugyan a Lancaster-ház örököse volt, de csak leányágon. Mindenesetre Anglia eztán 116 évig Tudor kézen maradt.

A háború érdekessége, hogy a poétikus feldolgozásokkal ellentétben cseppet sem volt vérengző, öldöklő, rengeteg áldozatot kívánó, hanem kifejezetten békésnek mondható volt, amiben a közembereket amennyire csak tudták, megkímélték, sőt a felek többször is több éves szünetet tartottak erőgyűjtés címén. Mindeközben persze a York királyok egymást váltották a trónon, de uralmuk még a legnagyobb jóindulattal sem volt stabilnak mondható, és semmiképpp sem terjedt ki az egész országra. Na, de legalább bőséges témát adott Shakespeare mesternek, akárhogy is hívták őt valójában. A legyőzött III. Richárd hullájának leichesteri meggyalázása azért a korabeli történetírók tanulsága szerint is megtörtént.

***

3. – A GÖRÖG-PERZSA HÁBORÚK – 52 ÉV

Kr. e. 499-ben Perzsia úgy döntött, hogy neki bizony némi görög területre is szüksége van. Fogták tehát magukat, és behatoltak a görög városállamok territóriumaiba. Azok meg hol külön-külön, hol időleges szövetségekbe tömörülve visszaverték őket. A perzsa azonban, rendkívül makacs nemzet lévén, nem ismerte be vereségeit, ezért folyton folyvást támadott. Egészen Kr. e. 449-ig, amikor végre elhatolt a tudatukig, hogy ez nem fog menni.  Valójában tehát több, kisebb-nagyobb háborúról van szó, melyeket egybekapcsol a közös cél, valamint az egymással szembenálló felek azonossága.

Felettébb érdekes, hogy a casus belli a hellészpontoszi kereskedelmi útvonal feletti uralomért kitört görög-perzsa ellenét volt. (Juszt se mondok se Balkánt, se Azovi régiót, se szakadár államokat!). Végül szépen megnyugodtak a kedélyek, és hogy, hogy nem mind a görögök, mind a perzsák pozíciójukban megerősödve hagyták abba a hadakozást. Még egy érdekesség: néhány évvel később, a peloponnészoszi háború idején a perzsák az ókor románjaivá váltak, akik hol Spárta, hol Athén oldalán harcoltak, immáron hevenyészett szövetségben egykori ellenfeleikkel.

***

2. – A SZÁZÉVES HÁBORÚ – 116 ÉV

Először is jelentsük ki kategorikusan, hogy a  116 évig tartó százéves háború elnevezőjét egy jókora darab fagyott heringgel kéne tarkón csapni. Most, hogy ezen túl vagyunk, foglalkozhatunk végre magával a százéves háborúval, ami ugye azzal kezdődött, hogy III. Edvárd angol király komolyan vette, hogy Nagy Britannia az tulajdonképp Nagy Bretagne-t jelent, minek következtében a kicsi is övé. És ha egyszer már átkelt a csatornán, ide az egész francia hont. Ami már csak azért sem volt egy hagymázas gondolat, mert az angolok annak idején meglehetősen nagy területeket birtokoltak Franciaországból. Ezeket a területeket viszont a franciák támadták folyton-folyvást.

Egy jó darabig az angoloknak állt a zászló. Na, de aztán a vesztésre álló hazaiak leszerződtettek néhány skót vendégjátékost, és nemhogy X-re, de egyenesen fix egyesre hozták ki a meccset, igaz, némileg több idő alatt, mint kétszer 45 perc. Viszont a britek Calais kivételével minden franciaországi földjükre keresztet vethettek. Mármint nem 1453-ban, hanem sokkal később, ugyanis kezdetben egyik fél se tudta, hogy véget ért a háború. Békeszerződés ugyanis nem köttetett.

Az 1337-től 1453-ig tartó öldökléssorozatban a Valois-ház nem csupán az angolokkal, de saját belső ellenségeivel is leszámolt, s egyeduralkodóvá válva megteremthette az egységes Franciaországot. Az angol nemesek pedig kifújhatták magukat, hogy na, most aztán a béke ezeréves korszaka köszönt rájuk. Két évvel később, a rózsák háborújának kezdetén aztán felébredtek.

***

1. – A 335 ÉVES HÁBORÚ – 335 ÉV

Az írott történelem leghosszabb háborúja számos dologban rendhagyónak számít. S ha lehet ilyet mondani, bárcsak minden háború ennyi ideig tartana, ha ilyen kevés véráldozattal jár! A Hollandia és a Scilly-sziget közötti konfliktus egészen pontosan 1651-ben kezdődődött, amikor is a királypártiak az angliai polgárháborút követően az Angliához tartozó Scilly szigetére menekültek. Csakhogy a Cromwell-párti hollandok követték őket. Miután azonban a holland haditengerészet a szigetet körbe véve sem tudta térdre kényszeríteni a menekülteket, a hollandok hadat üzentek a szigetnek.

Végül a parlamentiek elfoglalták Scilly-t, és kardélre hányták, valamint bitóra lógatták a királypártiakat. Csak éppen hivatalos békét nem kötöttek. Ezt valahogy elfelejtették. Teltek, múltak az évek, mígnem 1985-ben holland történészek egy levéltári leletre bukkantak, amelyből arról értesültek, hogy hazájuk 334 éve hadban áll Scilly-vel. Az ünnepélyes békekötés 1986-ban történt meg.

***

A fentiek, valamint maga az orosz-ukrán háború némelyek számára annyira sem bír hírértékkel, mint az, hogy Azahriah, a híres magyar énekes – dacára annak, hogy barátnője van- a Szolnoki Palacsintafesztiválon hátulról megdugta egy rajongóját a ToiToi vécék mögött. (videó itt!)

Csak, gondoltam, hátha akad azért, akit érdekel a múltba révedés, szigorúan azzal a célzattal, hogy bassza meg a kiskutya, valóban tanuljunk már a saját történelmünkből!

() VBT ()

Kiemelt kép:  DANIEL LEAL / AFP