Mint megtudtuk, végre lesz Ferencvárosban „Dalai Láma” (sic!) út. Ami nagyon helyes! Mert, bár igény ugyan nem volt rá, de gesztusnak kiváló. Kiváltképp, mivel akár kultúránk, akár nyelvünk, akár történelmünk révén sokkal közelebb állunk a tibetiekhez, mint mondjuk az erdélyiekhez, a felvidékiekhez, a kárpátaljaiakhoz, a délvidékiekhez, vagy a muravidékiekhez, akikért a liberálisok mindmáig elfelejtettek kiállni. Csakhogy… ezzel az elnevezéssel akad némi gond.
***
Legelőször is az, hogy nincsen olyan, hogy Dalai Láma. Olyan van, hogy dalai láma, esetleg, ha mondat elejére, vagy utcanévként írjuk, Dalai láma.
A másik óriási gond az, hogy ebben az esetben, amennyiben nem írjuk ki, hogy melyik dalai lámára gondoltunk, mindenképp dalai lámákról beszélünk, akik esetében a reinkarnáció jelen szintje alapján az egészen 1391-ig visszanyúló öröklési vonal 14-dik szintjén vagyunk.
A helyes utcanév ez esetben:
14 dalai láma út
vagy
Dalai lámák útja
Amennyiben azonban – s vélhetően erről van szó – a ferencvárosi liberális agytrösztök őszentségére, a 14. dalai lámára gondoltak, az utcanév helyesen:
14. dalai láma út
Azonban itt már indokolt a nevesítés, amely alapján az utcanév:
Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco út
Ami, valljuk be, erősen „meg a büdös kurva anyátokat” érzést válthat ki az ottlakókból, tekintve, hogy hivatalos iratokra körmölve a fél életüket a kormányablakban tölthetnék.
***
Ez persze csak szőrszálhasogatás. Amit történetesen imádok, szóval előveszek egy, a fentinél is vastagabb szőrszálat, és elkezdem hasogatni!
Szóval arról van szó, hogy a Magyarországon hatályos jogszabályok szerint élő emberről nem lehet közterületet elnevezni.
Már pedig a dalai láma – wait for it – egyszerűen nem tud meghalni!
Ez a sztori lényege! Hogy újabb és újabb testben jelenik meg, egészen addig, amíg… fogalmam sincs, meddig, talán, amíg Kurt Cobainhez hasonlóan el nem éri a nirvánát.
***
Mondhatnánk persze, hogy a „Dalai Láma út” egy hivatali személyről lett elnevezve, mint például a Fiumei út – Népszínház utca – Rákóczi út között elhelyezkedő Római Pápa tér, vagy az Andrássy útról nyíló Magyar Zeneszerző körönd, ami 1938-tól 1945-ig ideiglenesen szintén egy élő ember nevét viselte, s érdekes módon csak akkor váltott nevet, amikor a névadó elhalálozott (v.ö. Hitler Adolf tér).
Ami viszont mindenképp jó ötlet, hogy egy főváros főpolgármestere igenis tegyen meg mindent azért, hogy kormánya minél nagyobb diplomáciai bonyodalomba keveredjék, s lehetőleg valamely szuperhatalommal. Ez, mondhatni, hivatali kötelessége, akárcsak a közlekedési káosz, a méhlegelők, vagy a herbáltanyák megteremtése.
Emlékszem, én is mennyit aggódtam a tibetiekért! Például, amikor Kézdivásárhelyt jártam, s az ottani komákkal két-három (na, jó, nyolc-tíz) kupica pálinka után ki se látszottunk az aggódásból. De olyan keményen aggódtunk, hogy egy bocsát féltő anyamedve se tudott volna kizökkenteni minket belőle.
Vagy, amikor felvidéki rokonainkhoz átruccantunk, természetesen a tibetiekért aggódni. Na, az kemény volt! Még máig ott viselem a lelkemben az aggódás hegét. Mert az, kérem, hegesen gyógyul.
Akárcsak a 2004-es népszavazás, ami után jónéhányad magammal évekig próbáltuk külhoni testvéreink szégyentől égő vörös arcáról letörölni azt a nyálat, amit ezek a most épp Tibetért aggódók odaköptek.
***
Jó lesz ez nagyon! Mert, ahogy a mondás tartja: „Tibet-magyar két jóbarát, együtt hajtja imamalmát!”
Addig meg csak az a fontos, hogy ha mi, liberálisok a Blahán összefutunk egy kárpátaljai Szabóval, Kováccsal, vagy Vargával, mindig dicsérjük meg, hogy milyen szépen beszél magyarul, ahhoz képest, hogy ukrán!
Az utcanév átnevezés a Fővárosi közgyűlés dolga.
Szóval a tapsifülű rémség,ezt is elgyurcsányta.
Remek az írás, gratula!
A budapesti városvezetők tudatlanságától csak a rájuk szavazók ostobasága nagyobb. Ezt másfél éve minden nap bizonyítják.
VBT vitriolos írása most is remek.
Nagyon hiányzik ez a tudás, intelligencia a Pesti Tv-ből.
Külföldről hozott liberális bérszavazók döntöttek, mert az EU törvényei értelmében részt vehetnek a helyhatósági választáson, ha itt laknak. Egy nap alatt 90.00 külföldi liberálbolsibuzi jelentkezett be és másnap már leszavazott.
Pedig a Sztálin út jobban illene az efftársi vezetéshez!
Szenzációs írás! VBT ritkán okoz csalódást.
Ha az utcanév nem változik, csak a házat számozza át egy önkormányzati barom, nos akkor is hosszú sor áll a kormányablaknál, Elműnél, stb. okmányíratás céljából.
A lámáknak, azaz az állatoknak van egy érdekes tulajdonságuk. Célzottan tudnak köpni. Az állatkertben kinéznek valakit és pofánköpik. Ezeket a karigeriéket is pofánköphetnék..
Baranyi néniről: lám a mama láma lány
El lehet röhögcsélni ezen a dalai lámás, lélekvándorlós, imamalmos dolgon, de semmivel sem “nevetségesebb”, mint a katolikus ereklyetisztelet, vagy a csíksomlyói “érintőzés”.
Én mondjuk arról az emberről neveznék el utcát, aki 89-ben odaállt a két szatyorral a tankok elé és még a holtteste sem került elő. Az egy picit bátrabb volt mint egy átlag-magyar “szabadságharcos”, aki Erdélyben járva bepálinkázva megrugdossa a csatornát ott, ahol román zászlót lát, majd lebüdösrománozza az őt számon kérő éjjeliőrt – aki történetesen magyar.
Megjegyzem, a pálinkázásért Kínában pontlevonás jár, akinek pedig nincs pontja, “az annyit is ér”…
Kend hülye.
Hagyjuk már abba a Tibet kérdést. 1959-ben a kínaiak olyan helyre vonultak be ahol villany sem volt, csatornázás sem. Ezt a középkorban élő népet felemelték és civilizálták. Ma a lakásokban tévé és mosógép van, az emberek zsebében mobil telefon, az utcákon aszfalt. Szamárkordék helyett autók járnak. A dalai lámának persze nem tetszett, hogy a hatalmát elvették, de a tibeti népet és a tibeti embereket végre emberi körülmények közé tették. Tibet csak ürülhet, hogy már nem a feudalizmus és a teokrácia bástyája, hanem a világ harmadik legfejlettebb országának része.
A “Free Tibet” egy méretes baromság!
A románok is villanyosították a csángókat, ahogy Kádár is a tanyákat – már amit nem szántottak be.
A lavór és a pottyantós WC helyett korszerű fürdőszobás házak, lakások épültek, a TSZ-ben dalolva dolgoztak a brigádok, mivel munkájukat korszerű gépek könnyítették meg. A dolgozóé lett a gyár, a szivarozó tőkés helyett.
Mindenki boldog volt, az úri Magyarország naftalinszagú díszleteitől és a lelkeket gúzsba kötő egyházak befolyásától megszabadulva, csillogó szemmel tekintett a szebb jövőbe.
Vagy nem?
Valamit elfelejtesz! Anno itt Kelet-Európában (beleértve a Szovjetuniót) tényleg erőszakkal történt a modernizáció, de sajnos másképp nem ment volna. A cári Oroszország megvolt, és nem változott volna. Az a baj, hogy Sztálin csak 1953-ban halt meg és a rendszer 1990-ig tartott. A szükséges modernizáció a háború nélkül 1950-re meglett volna, legkésőbb 1960-ra. A szocialista tábor országai iparilag a háború után a hatvanas években szakadtak le végletesen a nyugatról, mert a tervgazdaság csak az elindításhoz kell, utána már az egésznek a saját pályáján, beavatkozás nélkül kell menni.
Kínában ma már nem írják elő a Pártközpontban, hogy hatos csavart kell használni. Fejlődik is az ország.
Akkor ma már nem lehet egy párttitkárnak akkora hatalma, hogy egy professzort kirúgasson?
Az szerencse, mert nem mindenki tudja feldolgozni az ilyet…
Kend hülye,
István! A felsorolásból valamit (“erekjét”) kihagytál!
Sebes Gábor cikke lassan eltűnik a hírfolyamban.
A kutya ugat a karaván halad.
Bő kétszáz lájk és megosztás – hiába a Magyar Ugaron belüli kiemelt megjelenés – jelzi, lámpással kell már a gondolkodó embert keresni nálatok.
Hülye provokátor.
Ha nem tudnám, hogy összesen ennyi örömöd van az életben, hogy itt acsarkodsz, tán még meg is sértődnék.
Fenntartom a magadfajtákról a véleményem.
“Már pedig a dalai láma – wait for it – egyszerűen nem tud meghalni!
Az a sztori lényege! Hogy újabb és újabb testben jelenik meg, egészen addig, amíg… fogalmam sincs, meddig, talán, amíg Kurt Cobainhez hasonlóan el nem éri a nirvánát.”
Kedves Tamás!
Álljunk meg, mert a buddhizmus lényegében filozófia is. A “nirvána” az elkülönült létezés megszűnése.. Ezt kicsit nehéz a tanítás ismerete nélkül megérteni. Ajánlom: Körösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanítása (angol eredetiben: Life and Teachings of Gautama Buddha) Lényege az, hogy a szubjektumok egymástól is elkülönülnek, holott csak egyetlen szubjektum örökkévaló, az elkülönült létezés megszűnik a halállal. Viszont a test halála a hinduknál és a buddhistáknál nem jelenti a lélek halálát is ezért az elkülönülés megmarad. A nirvánában a lélek oldódik fel, megszűnik az elkülönült létezés. Ami még érdekesebb a nirvánához nem szükséges a testhalála, a nirvánában élők (szentségtelenül hangzik) Krisztushoz hasonlóak akik az “atyával” egyek. Persze az a hinduk hite szerint van így, a kereszténység nem tudja elfogadni.