Varga-Bíró Tamás író, publicista magánoldali magánvéleményei
Bocsánat, hogy így szólítom, de mostanában csak így tudom gondolatban elválasztani a Pétert a Péterfitől. Szóval arról lenne szó, hogy ez így kevés. A körülbelül, a talán, az esetleg, a sacc per kábé, a hasra ütve már nem pálya, de még csak nem is pályaorientáció. Ez nem méltó egy olyan nagyformátumú nemzetközi politikushoz, akit Alaszkától […]
Bővebben...
Nem így terveztem, de így sikerült. Két, egymást követő napon is a coviddal foglalkozom. Illetve inkább azokkal az idiótákkal, akiknek óriási felelősségük van abban, hogy a covid még mindig veszélyes, és még mindig kiszámíthatatlan a járvány végkifejlete. Ez van. Mi oltástálibok már csak ilyenek vagyunk. Nincs más témánk. *** Elöljáróban annyit, hogy az írásaimra érkezett […]
Bővebben...
Tételezzük fel, hogy meghal egy országosan ismert közszereplő. Mostanság nem az a fontos, hogy milyen életet élt, mit hagyott maga után, milyen volt, vagy milyenné vált, hanem, hogy covidban halt-e meg, vagy nem? És ha igen, vajon volt-e oltva, vagy nem? S akár így, akár úgy, de mindenképpen megindul az ipari méreteket öltő halottgyalázás. *** […]
Bővebben...
A rendszerváltás utáni években egyre-másra nőttek ki a földből az új pártok. Mondanám, hogy gombamódra, de ez a gombás hasonlat maradjon meg az ellenzéknek. S bár ez a pártalapítási trend az utóbbi időkben mintha kissé visszaszorulóban lett volna, úgy tűnik, időnként van azért néhány bátor vállalkozó, aki szívesen belecsapna a lecsóba. *** Nem véletlenül írtam […]
Bővebben...
A világtörténelemben soha, egyetlen olyan ember se akadt, aki le merte volna becsülni a nagymamák fontosságát a karácsonyi vendégjárások alkalmával. Az amúgy is kulcsfontosságú nagyszülői poszt ilyenkor még jobban felértékelődik, és sajátságos rituáléjával igazából ez teszi fel a habot az ünnepi sütemény tetejére. Íme, néhány tény a karácsonyi nagymamákról. *** Már a szagával A karácsonyi […]
Bővebben...
Estétől nem lőttek az ütegek. Estétől elcsendesedett minden. Csak a vastag hótakaró roppanásait lehetett hallani, ahogyan a magas fák ágai megadták magukat a rájuk rakódott súlynak, amik aztán nagy, fehér párnákként zuhantak a mélybe. *** „Nagy, fehér párnák…” – gondolta Elméry ezredes, miközben vastagon bebugyolált bal lábát nézte, amolyan belenyugvó tekintettel. „No, te haszontalan! Te […]
Bővebben...
Szent meggyőződésem, hogy a Magyarországon Egy igazán dühös ember címmel vetített Guy Ritchie film igazán dühös nézőket szül. És nem azért, mert nem jó. Hanem mert nem olyan jó, mint amilyen jónak az első tíz percben gondoljuk, aztán meg csak várunk, csak várunk, csak várunk… *** Aki itt és most teljes, mindenre kiterjedő filmkritikát vár, […]
Bővebben...
Az ember azt gondolná, hogy a sportfejlesztéseknek örülnek a sportújságírók. Alapesetben ez akár igaz is lenne, ha nem a Telex fantázianevű random betűhalmaz „sportrovatnak” csúfolt munkatársairól lenne szó. Ők ugyanis jobban szeretnék, ha… és itt meg is feneklik a történet, ugyanis maguk se tudják, hogy mit szeretnének, hiszen a lényeg szerintük az, hogy O1G… *** […]
Bővebben...
Valódi rémálom lehet mostanában Szabó Tímea élete. Igaz, nem annyira, mint szegény Nancy Thompsoné, aki az Elm utcai házában gyakorta érezte, hogy számára az alvás nem annyira pihentető, mint inkább horrorisztikus gyötrelem. De vajon egy tízes skálán mennyire lepődne meg a kedves olvasó, ha azt mondanám, hogy Freddy Krueger gyilkolászós horrorjához igenis köze van Szabó […]
Bővebben...
Vajon van-e a klasszikus értelemben vett városvezetésnek spirituális ellenpólusa? Vagy esetleg az lehet a háttérben, hogy van itt egy végtelenük aljas, ámde okos ember, aki ostobának akar tűnni, ezért ostoba tanácsadókkal veszi körül magát? Mert ugye, akkor mindenki legnagyobb megelégedésére a kijelentéseinek borítékolhatóan a 100%-a merő ostobaság lesz. *** „Nem emlékszem arra, hogy éber […]
Bővebben...